Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-07 / 287. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. DECEMBER 7., SZERDA 7 Könyvespolc Az erdész élete kötetben A visegrádi Schandl Lajos negyven éve dolgozik er­dészként. Végigjárta a foglalkozás különböző állomá­sait, míg mai parkerdőgazdálkodási felügyelői beosz­tásához érkezett. A hosszú évek során nyitott szem­mel, érzékeny lélekkel figyelt környezetére, a körü­lötte élőkre, munkatársaira. Most novelláskötete je­lent meg, melyben rövid történetekben ad bepillan­tást az erdőt ápolók, gondozók, annak kincseivel gaz­dálkodók hétköznapjaiba. A könyv címe „Tő mel­lett” — vigyázat, nem „tó”, hanem „tő”, a fa töve mellett —, szerkesztésében a Pilisi Parkerdő újság munkatársai, a visegrádi ál­talános iskola pedagógusai segítették a szerzőt, anyag­ilag pedig a Pilisi Parkerdő Részvénytársaság és az Or­szágos Erdészeti Egyesület támogatta a kiadást. Az il­lusztráló rajzokat Zákányi Olga készítette. Meghatóan szép a Bemu­tatkozom címet viselő kez­dő írás. Hivatásáról, annak tárgyáról így vall a szerző: „A föld legszebb adomá­nya az erdő. Szeretem az erdők csendjét. A rétek har­matát. A madarak csicser­gése és a kecses erdei vad mozgásának harmóniája szinte újjáéleszt. Az erdei éjszakák komor sötétsége és a viharok mindent elsöp­rő hatalmas ereje mind, mind arra engednek követ­keztetni, hogy sorsunkat a természet alakítja.” Ám vall másról is. Szár­mazásáról, arról, hogy ősei az 1700-as években, a né­met betelepítések során ke­rültek a Dunakanyarba. Emlékszik és következtet: „A mi községünkben a többszöri »földosztás« kö­vetkeztében a legkülönbö­zőbb nemzetiségű csalá­dok jutottak földhöz. Az erősebb német nyelvű csa­ládok hatására a többi nem­zetiség is elnémetesedett, de az ebben a kis faluban együtt élő nyolc-tíz kisnem- zetiség egyre inkább ma­gyarul érzett és magyarnak vallotta magát. Ha én ma magyarokról beszélek és írok itt a Duna mentében, akkor erre a több nemzeti­ségből magyarrá összeko- vácsolódott népre gondo­lok.” Majd versben így fo­galmaz: „Magyarrá lenni, az egy szent, nagy ér­zés...”. Gyakran anekdotikus magvú elbeszélései sorába versek illeszkednek. A maga versei, azonkívül, mintegy az elbeszélések mottójaként részletek nagy magyar költők műveiből. Az egymás után következő történetek otthonosságát ér­zékeltetik, egy-egy kis, a Pilis hegyei között megbú­vó falu zárt, de a szerző ál­tal jól ismert világába ve­zetnek, bárha gyakran ta­lán különc, de szeretette méltó emberek közé. Ám, minden találkozás, minden ami itt a földön történik ve­lünk, körülöttünk, csak elő­készítője a nagy találkozás­nak. Hogyan állsz majd Iste­ned elé? — kérdi a kötetet záró vers címe, s az alcím: „Egy erdész halálára.” Ez olyan vers, hogy hivatásos költők antológiájába is bed­iene. Egyetlen szót cserél­nék benne másra, azt, hogy „intonál” (a zenekar a te­metésen) — irodalmi szö­vegbe nem illik a nem is túlságosan meghonosodot- tá vált idegen szó. Formai­lag nagyon szép, ahogyan az ötsoros versszakok har­madik soraira, mintegy halk ráadásként rímel az előző négynél rövidebb ötö­dik sor. Szép a versen vé­gigvonuló gondolat, érzék­letesek a leírások, megka- póak a képek. Arra biztatnám Schandl Lajost, a rövid, jórészt má­sokról szóló történetek után fogjon „az öreg er­dész” életének leírásába. Ha olyan őszintén, olyan mélyrehatón, a környezet megjelenítésére olyan nagy gondot fordítón teszi, mint a mostani kötetét záró versben, bizonyára mara­dandót alkot majd vele. Nádudvari Anna Sorok egy nem mindennapi tárlatról A Nyitott Kapu a művészet nyitottságáért A mindennapi rohanó élet­ben háttérbe szorulnak azok az alkotóművészek, akik va­lamilyen formában egész­ségkárosodottak. Helyzetük egyenlő a testi fogyatékos emberekével, akiket nem is­mernek el teljes értékű em­bereknek. Pedig sok kiváló művész kerül ki közülük. A művészet szinte minden ágában ismerünk híres alko­tókat, akik ebből a társadal­mi csoportból jöttek. E cél­ból jött létre a Nyitott Kapu Mobil Art Galéria Alapít­vány, a tolókocsiban alkotó mozgássérült, vak, illetve lá­tássérült művészek támoga­tására, alkotásaiknak piacra jutására, a nyilvánosság előtt való megismertetésre. A budapesti Hermina út 47. szám alatt, december 5-ig tartott nyitva ennek az alkotócsoportnak az utóbbi kiállítása. A tárlaton me­gyénkből Gesztesi Szilvia, Zsemberovszky Márta, Rácz J. Zoltán és Rácz Annamá­ria munkái szerepeltek. Gesztesi Szilvia gödöllői jogász. Érettségi után kez­dett foglalkozni a festészet­tel, majd családi okok miatt több évet kihagyott. 1989-től fest újra. Több mű­vészeti csoportnak is tagja, így sok helyen volt módja kiállítani. Erre a kiállításra az élet és a halál gondolatá­val foglalkozó alkotásait hozta, melyekkel üzenni szeretne az odalátogató em­bereknek. Zsemberovszky Márta há­rom éve foglalkozik kerámi­akészítéssel, Aszódon él. Munkáit dísztárgyaknak, használati eszközöknek vá­sárolják. Fekete kerámiái Nádudvar népi motívumait hordozzák, a csíkosak, min­tásak pedig a nyugati, csák- vári motívumokat foglalják magukba, fűszerezve ezt sa­ját, egyéni ötletekkel. A fal­ra akasztható tányérok, Mis- ka-kancsó, gyertyamártó... mind készítője keze munká­ját hirdetik. Rácz Annamária a legif­jabb alkotó, mindössze húszéves. Aszódon él szüle­ivel, édesapja, Rácz J. Zol­tán ösztönözte a munkában. Adva volt a lehetőség. Je­lentkezett az Iparművészeti Főiskolára, s mivel nem vet­ték fel, most számítástechni­kát tanul, hobbiként űzi azt, amit tanulni szeretett volna. Művészlélek. Képei nem szorulnak találgatásra. Olyan képek készítésén fáradozik, amelyekben több érzék — főként a tapintás — össze­kapcsolódik. Rácz J. Zoltán Aszódon élő jogász. Gyengénlátó. Térplasztikával foglalko­zik. Többször volt külföldi kiállítása is — így az Egye­sült Államokban, Németor­szágban. Egyéni stílusa, áb­rázolása elgondolkodtató. Tervez szökőkutat, játszóté­ri dekoratív elemeket, kan­dallót. Jövő évre is kész ter­vei vannak, kiállításokat szervez a csoportnak. 1995. március 21-én az aszódi fiú­nevelő intézetben lesz egy nagyszabású Nyitott Kapu kiállítása, ahová az ország minden részéből jönnek majd rokkant művészek, külföldről is jelezték már a részvételi szándékot. A kiállítóterem egyik fa­lán emléktábla állt, ezzel a felirattal: „A ragyogó tehet­ség elé a vakság sem gördít leküzdhetetlen akadályo­kat.” Ezen a kiállításon ez beigazolódott. Az ő belső lá­tásuk sokszor több, értéke­sebb, mint a látó embereké. Varga Mária Rajzmappa és történelem VI. Szentlászló templomablakai A földig rombolt szentlászlói templomról tudni kell, hogy „csak” 1878-ban építették, de annak a templom- elődnek a kőalapjára, mely elsőként 1248-ban épült. Metszett ívmezős ablakai fölött hangsúlyosak azok a koncentrikus körök segítségével szerkesztett domború „köldök”-nek nevezett vakolatdíszek, amelyek a barok­kosán ívelt lakóházoromzatokon is gyakori díszítések (Folytatjuk) Rajz és szöveg: Péter László ÁHZ—IBM Mozart-gála a Zeneakadémián Fiatal győztesek a pódiumon Három kiugró tehetségű fiatal zon­goraművész lesz a szólistája az ÁHZ—IBM Mozart-gálának, ame­lyet a zeneszerző halála évforduló­ján, december 9-én rendeznek a Ze­neakadémián. A különleges kon­certcsemegének ígérkező est szólis­tái a tavaly novemberben rendezett Mozart-zongoraverseny győztesei, amelyet az Állami Hangversenyze­nekar, valamint az együttest támo­gató IBM Magyarország szervezett ifjú előadóművész-tehetségek felfe­dezésére és felkarolására. Az első díjas, húszéves, Vácott élő Bogá- nyi Gergely a kivételes felkészült­séget igénylő C-dúr zongoraver­senyt adja elő. A három zongorára írt, ritkán játszott F-dúr versenymü­vet a második helyezett huszonegy éves Pátkai Imrével, illetve a har­madik helyezett, huszonkét éves Bizják Dórával szólaltatja meg. A versenyművek Állami Hangver­senyzenekar kíséretében Győrivá- nyi Ráth György vezényletével hangzanak fel, a Haffner szimfóni­át (K. 385) követően. A Mozart-gá- lát Antal Imre vezeti. Az est főszereplője Bogányi Ger­gely, akinek tavalyi győzelmét a zenész szakma biztosra vette. A fia­talember kilencévesen nyerte el a Nyíregyházi Országos Zongoraver­seny első díját. Tizenhét évesen az Ettlingeni Nemzetközi Zongoraver­seny harmadik, a franciaországi Epinal Nemzetközi Zongoraver­seny második helyezettje volt. Há­rom egymást követő évben volt a Sibelius Akadémia Helmi-Vesa Zongoraversenyének első díjasa. Bogányi Gergely Vácott született 1974-ben. Jelenleg a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola, és — ezzel párhuzamosan — a helsinki Sibelias Akadémia hall­gatója, ugyanakkor Sebők György (USA) professzor tanítványa Itthon, 1993-ban a Chopin-verse- nyen aratott győzelme után vitte el a pálmát az ÁHZ—IBM zongora- versenyen. 1993-ban és 1994-ben Japánban turnézott, és rendszere­sen fellép Európa hangversenyter­meiben is, miközben párhuzamo­san végzi tanulmányait a budapesti Zeneakadémián, illetve a helsinki Sibelius Akadémián, valamint Se­bők György világhírű zongoramű­vész növendékeként folytat tanul­mányokat az USA-ban, a blooming­toni Indiana University School-ban. Pátkai Imre (aki zenei tanulmá­nyait Ócsán kezdte), zeneakadé­miai tanulmányai mellett harmadik éve résztvevője a Boston Univer­sity nyári táborának. Bizják Dóra ti­zenhét évesen nyeri meg az Orszá­gos Szakközépiskolai Zongoraver­senyt. 1991-ben egy ausztriai zenei fesztivál fődíjasa, illetve a Zene- akadémia Mozart-versenyének megosztott első díjasa. Tavaly Bo­gányi Gergely mögött végzett má­sodikként a Chopin-zongoraverse- nyen. Mindkét fiatal többször sze­repelt már a hazai hangversenyter­mekben. A december 9-i koncert bizonyára sokat segít nevük széle­sebb körben való megismerésében és pályájuk sikerességében. (d. v. s.) Szó'nyi István: Köszörűs (tanulmány)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents