Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-06 / 286. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. DECEMBER 6., KEDD Kolozsvári rongálás Lebetonozták Kolozsváron a 16. századi erdélyi rene­szánsz egyik párját ritkító műemlékét, a Wolphard-Kakas ház néven ismert épület úgynevezett zodiákus termét, és ez­zel valószínűleg végérvényesen tönkretették. A műemlék­rombolással kapcsolatban a Romániai Magyar Keresztény- demokrata Párt Kolozs megyei szervezete tiltakozást adott ki, rámutatva, hogy a Dacia Felix Bank, amely az épületet használja, semmibe vette az illetékes országos és helyi mű­emlékvédelmi intézmények szakvéleményét. Felfegyverzett koszovói szerbek Parázslik a gyújtózsinór Bonni miniszterek vitája Német csapatok külföldön? Az évszázad kétségkívül leg­piszkosabb és legbrutálisabb háborúja Boszniában még be sem fejeződött, könnyen megtörténhet, hogy egy újabb kezdődik a Balkánon. A koszovói Szerb Ellenállási Mozgalom egyik vezetője, Miroszláv Solevics ugyanis a napokban kijelentette, hogy 1992-ben a szerbiai rezsim két alkalommal is fegyvere­ket osztott szét a rigómezei szerbek között. Eddig a hiva­talos szervek nem cáfolták, de nem is erősítették meg a még tartó polgárháború emb­riójának is nevezhető ,jog­hurtforradalom” egyik „hősé­nek” nyilatkozatát. Gyakorla­tilag ez azt jelenti, hogy Sole­vics nem hazudik. Mindeb­ből pedig nem nehéz levonni a következtetést, hogy a ko­szovói szerbek birtokában ál­lamilag jutott harci eszközök vannak. Talán mondani sem kell, hogy a hivatalos megfo­galmazás szerint azért, hogy megvédhessék „ősi családi tűzhelyeiket”. Emlékeztetőül mondjuk, hogy ugyanezt a szöveget hintették három év­vel ezelőtt a horvátországi, tavalyelőtt pedig a boszniai szerbek is. A következmé­nyeket ismerjük. Vajon ez a nyilatkozat nem jelenti-e, hogy a szer­biai rezsim az egyre erősödő koszovói albán alternatívá­val szemben is alkalmazni szándékozza a már bevált re­ceptet, noha a szóban forgó nemzeti kisebbség vezetése az ellenállás ghandista mód­ját választotta. Tény azon­ban, hogy a központi, kőke­ményen rezsimhű lapok egy­re gyakrabban közlik azok nevét, akiknél a rendőrség engedély nélküli fegyvert ta­lált. Más lapra tartozik, hogy a tudósítók szinte kéjelegve nevezik az albánokat siptá- roknak (mintha mi a szerbe­ket rácoknak neveznénk) és folyamatosan terroristaként mutatják be őket. Ezzel szemben az államalkotó nem­zet tagainál talált fegyverek tulajdonosainak egy részét „gyűjtőknek”, szabálysértők­nek nevezi. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a volt tartományban, de Szerbia más részein is az utóbbi időben egyre többen kénytelenek bíróság elé állni illegális fegyverbirtoklás mi­att. Ez végül is nem záija ki annak lehetőségét, hogy egy (a rezsim számára) alkalmas pillanatban összetűzések rob­banjanak ki a több mint két­millió koszovói albán kisebb­ség és a szerbek között, ami óhatatlanul maga után vonja a Balkán e részének, ha nem az egész félszigetnek a láng­ba borulását. (b. m.) Volker Rühe német védelmi miniszter kizárta annak le­hetőségét, hogy német csa­patok utazzanak az egykori Szovjetunió területén fek­vő, harcok sújtotta Karabah- ba — jelentette az AP, a Welt am Sonntag című heti­lapra hivatkozva. Német újságok szerint Volker Rühe védelmi és Klaus Kinkel külügyminisz­ter között vita folyik ebben a kérdésben. Kinkel azon az ál­lásponton van, hogy eleve­nebbé kell tenni az 52 orszá­got átfogó EBEÉ szerveze­tét, amely a jövőben esetleg német és más nemzetiségű csapatokat küldhetné Kara- bahba. Ugyanakkor a német televízióban nyilatkozó kül­ügyminiszter is kijelentette: jelen pillanatban ő sem támo­gatja német katonák Kara- bahba küldését. Rühe kevés­Szlovénia választott A független jelöltek állnak az élen, maguk mögött hagyva a kereszténydemokratákat a Szlovénia függetlenné válása — 1991 — óta tartott első helyhatósági választások va­sárnapi, első fordulója után — közölte a parlamenti vá­lasztási bizottság. Az AFP jelentése szerint a vasárnap késő estig megszám­lált szavazatok alapján mint­egy ötven polgármesteri hely­ből tizenötöt függetíen jelöl­tek szereztek meg, 14 jutott az ellenzéki jobbközép Szlo­vén Parasztszövetség—Nép­párt, 11 a kormányon lévő bal­közép Liberális Demokrata Párt és 10 a szintén kormány­zó Szlovéniai Keresztényde­mokrata Párt jelölteinek. bé áll ki az EBEÉ erősítése mellett, érvelése szerint egy nagypbb szerepet játszó EBEÉ csökkentené a NATO jelentőségét. Németország alkotmány- bírósága idén hozott dönté­sében kimondta: az ország küldhet külföldre csapato­kat nemzetközi akciók kere­tében. Ezzel elvileg véget ért az a második világhábo­rú óta folytatott bonni kül­politikai irányvonal, amely­nek keretében arra töreked­tek, hogy Németország ki­maradjon a nemzetközi vi­szályokból. A politikusok véleménye azonban eltér ab­ban a tekintetben, hogy most milyen nemzetközi fel­adatot vállaljanak el a né­met csapatok. A NATO felkérte Bonnt, hogy küldjön vadászrepülő­ket a Bosznia feletti légtér Radovan Karadzic azzal fe­nyegetőzött, hogy a bosz­niai szerbek lőni fogják Zágrábot, amennyiben a horvát csapatokat nem von­ják ki Bosznia területéről — közölte Paul Risley, az ENSZ-erők zágrábi szóvivő­je. A Borba című belgrádi napilap értesülései szerint Karadzic az ENSZ illetéke­seivel folytatott paléi tárgya­lásokon fenyegette meg Horvátországot. A szerbek egyszer, 1993 szeptemberé­ben már lőtték rakétákkal a horvát főváros környékét. Szerb állítások szerint a Horvát Köztársaság egysé­gei már több napja részt vesznek az északnyugat­ellenőrzésére, aminek révén Németország a világháború óta első alkalommal venne részt harci cselekményben. A vadászgépek Boszniába küldését azonban sok politi­kus — köztük Kohl koalíci­ós kormányának több tagja is — ellenzi, mégpedig a volt Jugoszlávia területén el­követett náci bűncselekmé­nyek miatt. A hétfőnként megjelenő Der Spiegel című hetilap ér­tesülése szerint, ha Boszniá­ból kivonják az ENSZ kék­sisakos egységeit, akkor né­met csapatokat is küldenek a térségbe — a NATO gyors reagálású erőinek ré­szeként —, a kivonulás biz­tosítására. A német védelmi minisztériumban azonban tagadták, hogy német kato­nák Boszniába vezénylését terveznék. boszniai harcokban, s az ENSZ helyszínen tartózko­dó megfigyelői is megerősí­tették, hogy a boszniai hor- vátok mellett a horvát had­sereg reguláris alakulatai is bekapcsolódtak a harcokba. Zágrábi jelentések sze­rint a horvát egységek a hét végén jelentős sikereket ér­tek el a boszniai és krajinai szerbek elleni harcokban, s visszavonulásra kényszerí­tették az ellenséget Glamoc és Bosanska Grahovo irá­nyába. Katonai elemzők szerint Bosanska Grahovo stratégiai jelentőségű telepü­lés, mivel a városon keresz­tül halad a boszniai szerbe­ket és a knini szerb Krajinát összekötő főútvonal. A nagyvilág hírei * A németek és a britek többsége ellenzi az egysé­ges európai valuta beve­zetését, és azt kívánja, hogy népszavazáson szü­lessen döntés az ügyben — derül ki a Financial Times számára készült közvélemény-kutatásból. # Távozni készül a poszt­járól Lloyd Bentsen ameri­kai pénzügyminiszter, és visszatér az üzleti életbe. A pénzügyminiszter nevé­hez fűződik az új világke­reskedelmi szerződés tető alá hozása. Kínában két évre meg­tiltották újabb könyv- és lapkiadók alapítását, to­vábbá videofelvételeket sokszorosító és forgalma­zó egységek létesítését, íf Húsz évvel a vietnami háború befejezése után az Egyesült Államok hadsere­ge felszámolja még meglé­vő napalmkészleteit — adja hírül egy katonai szó­vivő bejelentése nyomán az AFP. A repülőróí ledo­bott gyújtóbombák a kore­ai és a vietnami háború­ban váltak hírhedtté. % Hetvenéves korában Angliában meghalt Ar­thur Frank Shore profesz- szor, aki az Asszuáni-gát építésekor tagja volt a duzzasztott víz által fe­nyegetett óegyiptomi ré­gészeti kincsek megmen­tésén fáradozó nemzetkö­zi munkacsoportnak. Jichak Rabin izraeli kor­mányfő megerősítette, hogy megszakadtak a Szíri­ával folyt titkos tárgyalá­sok az izraeli sajtóban megjelent „kiszivárogtatá­sok" miatt — közölte az iz­raeli televízió. Boszniai szerb fenyegetés Izraeli újságíró Chrudinák mellett A néhány hónappal ezelőtt kezdődött hazai vehe­mens médiatisztogatás felkorbácsolta hullá­mok időnként még távoli országok partjaihoz is hozzácsapódnak. Izraelben az ottani magyar és hé­ber sajtó érthető módon főleg a közel-keleti térség ese­ményeit lefedő, kommentáló magyarországi újság­írókkal foglalkozik nagy előszeretettel. Ennek a „sző­nyegbombázásnak” a történetét a szentföldi sajtó ter­mészetesen nem tálalhatja objektiven,' mert az infor­mációs források többnyire azok az itteni SZDSZ-es kultúrlegények, akik ugyancsak kivették részüket a mostani médiabeli állapotok kialakításának hadműve-, létéiből. A budapesti kávéházakból szerzett ismeretek alapján az izraeli sajtóban az elmúlt években állandó­an visszatérő, gyűlölendő személyekről és műsorokról beszélnek. Olyan megveszekedett antiszemitákról, akik az arab—izraeli viszály ürügyén a hazai sajtóban szabadjára engedik a velük született zsidógyűlölő in­dulataikat. A kávéházak törzsvendégei a rendszervál­tás körüli, de inkább utáni időszakban egyszer csak, szép lassan cionista öntudatra ébredtek, s egyre job­ban óhajtják a médiákban elburjánzott Izrael-ellenes műsorok és személyek megszüntetését, illetve leváltá­sát. Ezek az öntudatra ébredt emberek mostanában már kimondottan Izrael-barát ideológiai üzenettel telí­tett műsorok sugárzását is szorgalmazzák. Mostaná­ban ugyanis ez a divat, a jksövedelmezőbb és a kényel­mesebb. Változnak az idők, s így a kávéházak ideoló­giai elkötelezettsége is változik. Elohim szerelmére, igazán nem szeretném, ha vala­ki félreértene, nem a cionizmussal van nekem bajom. A cionizmus ugyanis a sokat szenvedett diaszpórazsi­dóság filozófiai alapokra helyezett szabadságmozgal­ma. Magyarország pedig azzal is büszkélkedhet, hogy a modern kori cionista mozgalomnak két óriása is Bu­dapesten született, Binjamin-Zeév Herzl (Herzl Tiva­dar) és Max Nordau (Nordau Miksa). A cionista gondolat vámszedői, meglovaglói, a ká­véházi szájhősök ellen ágálok — a jelenség ellen, ami­kor Budapesten a cionizmus cinizmussá oldódik fel. Az Izrael-barát sajtó kialakításához a régi-új zsidó származású médiumosok nem egészen voltak alkalma­sak, hiszen az elmúlt évtizedekben nem kimondottan a zsidó kultúra és a héber nyelv megismerésével vol­tak elfoglalva. Ezért aztán a rendszerváltás után szép sorjában kezdtek visszaszállingózni azok a „cionista hazatelepülök”, akik mindössze néhány hónapot éltek a Szentföldön, eközben izraeli állampolgárságot is sze­reztek. Ezek a visszatérők lettek az Izrael- és Közel- Kelet-szakértők médiaszerte. A néhány hónapos izrae­li tartózkodás nem elég a héber nyelv elsajátítására, az eléggé szövevényes arab—izraeli viszály megértésé­re. Ennek ellenére a tévében, a rádióban a kipróbált ré­giek mellett ezek az új úriemberek lettek a közel-kele­ti térség csalhatatlan szakértői. A kék forradalom sike­re közel-keleti ügyekben persze csak akkor válhatott egyértelművé, miután kiebrudalták azokat a magyaro­kat, akik korábban „antiszemita” propagandát terjesz­tettek. Mint tudjuk, e téren a kávéházi forradalmárok térdre kényszerítették a médiát, majd kék-fehérre má­zolták át a tévéstúdiókat. A kék forradalom már annyi­ra ízléstelenné vált, hogy az már az izraeli sajtóban is visszatetszést kelt. A Tel Avivban megjelenő A Hét Tükre című magyar nyelvű lap egész oldalt szentelt az Izraelt faképnél hagyó magyarországi Közel-Kelet- szakértőknek. Breuer Péter, izraeli újságíró szokatlan, szinte már szentségtörésnek is értelmezhető módon íté­li el a Budapesten végbement médiaháborút. Érdemes idézni Breuer úr mondatait, amelyek a megjelenés helyszínét figyelembe véve különös jelentőséggel bír­nak: „Amikor az Izraelben néhány hónapot élt, az izra­eli valóságot és politikai helyzetet nem ismerő, közel egy éve Magyarországon élő, sem héberül, sem ango­lul (mely nyelven Izraelről számos tájékoztató anyag elérhető) nem tudó újságíró, szakmai tisztességet és fe­lelősséget felejtye, lejáratja a magyar újságírószak­mát: közel-keleti szakértőként félretájékoztatja Izrael­ről a magyar olvasót. Természetesen ez nemcsak az ő, de a szerkesztők felelőssége is. Tisztelt — érintett — Szerkesztő Urak! A médiaháborúban épp a Közel-Ke­lethez értők estek el, hogy kénytelenek voltak a fent említettre fanyalodni? Nem kellene inkább az itteni tu­dósítók tollából közölni, avagy — ne adj’ Isten — a po­litikai állásfoglalását soha nem titkoló Chrudinák Ala­jos közel-keleti szakértését elfogadni?" Elgondolkodtató az izraeli hetilapban megjelent idé­zet, amelynek szerzője a hazai újdonsült Közel-Kelet- „szakértőket” elsősorban azért ostorozza, mert elhagy­va a Szentföldet, a Kánaánt a kékre mázolt budapesti médiaberkekben kívánják megtalálni. P ersze számunkra is van üzenete Breuer Péter cik­kének, amelynek mottója: „Mindenki lehet prófé­ta a saját hazájában, csak a hazát kell cserélget­ni.” A kérdés szinte felkínálkozik: mennyit érnek Kö- zel-Kelet-ügyekben a magyarországi sajtó számára az olyan emberek, akik Izraelben kibújtak a katonai szol­gálat alól, s zsidóként és cionistaként egyaránt könnyű­nek találtattak? Hering József Zágrábot is lohetik

Next

/
Thumbnails
Contents