Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-31 / 307. szám
A középsők Blaise Pascal nagyszerű megfogalmazása: háromféle ember van, olyan, ki Isten szolgálatában áll, mert megtalálta Őt, olyan aki keresi, mert még nem találta meg, végül aki csak tengeti az életét anélkül, hogy keresné vagy megtalálta volna Őt. Az előbbiek bölcsek és boldogok, a középsők boldogtalanok és bölcsek, az utóbbiak ostobák és boldogtalanok. Azt gondolom, hogy létszámban a középsők vannak elöl. S itt mindjárt egy kis módosításra van szükség, nem bölcsek ók, csak „okosok”. Mert a bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme. Az Ő Szentleikének kisugárzása és hitünk nélkül csak okosak lehetünk, de nem bölcsek. A huszadik századi ember okos, mégsem bölcs. Ismertem rendkívül okos egyetemi tanárokat és katonatiszteket meg püspököket, akik okosak voltak „a maguk nemében”, ahogy Jézus mondta, de nem voltak bölcsek. Ismertem hatelemis földmíveseket, akik bölcsek voltak. Mivel a középsők a legnagyobb réteg, ma arra indít bennünket Isten, hogy legfőképpen őket próbáljuk megérteni az igével és megszólítani a kijelentéssel. Igen, e század gyermeke okos, de nem bölcs. A bölcs ember vígan énekli: Téged ural az egész föld s ég... Uralni a magyar nyelvben azt jelenti, hogy úrnak tekinteni. Az uralkodás más dolog. A mi uralkodásunk a hatalom, vagyis a bűn erőszakos rákénysze- rítése másokra. Az, hogy uralkodjál a Földön, nem azt jelenti, hogy hajtsd végre megromlott elméd okoskodásainak torz rablógazdálkodásos szüleményeit, hanem hogy úrnak az Urat tekintsd, és az Ó akarata szerint hasznosítsd a természet világát. Hogy ne legyünk útjatévesztett boldogtalanok. Okos boldogtalanokkal van tele a világ. Rendkívül sok észre van szükség ahhoz, hogy egy cukorgyárat megtervezzünk. Hatalmas területre és sok ezer emberre. Mindez egy méhecske fejében megtalálható, és a méz még jobban és könnyebben hasznosítható a szervezetnek, mint a szintetikus módon előállított cukorka. És a repülőgépet is csak a madarak tanulmányozása után lehetett megszerkeszteni, és a tengeralattjárót is a halak vizsgálata után, mert nincs nekünk semmink, amit ne úgy kaptunk volna... A bölcs ember kihasználja és kiismeri a természetet, az okos ember meg gőgösen épít egy természettől elszakadt civilizációt, mert ez a Sátán sugallata. Olyanok lesztek, mint az Isten... te vagy az Isten, a mindenható, emberkém. Régi szólásmondás, hogy legjobb az arany középút. Közepes testvéreim! Ezt is helyre kell igazítani. Úgy mondhatnánk, hogy rövid távon ez a leghasznosabb, a legkényelmesebb. Nem a középút a legjobb. Isten Pál apostolon keresztül egy kiváltképpen való utat mutatott nekünk, és ennél alább nem adhatjuk. A magasabb rendű út. Valaki egyszer így szólt, az a bizonyos Valaki — én vagyok az út, az igazság és az élet. Ezen az úton lehet eljutni az igazsághoz, a boldogabb élethez és az örök élethez. Sose légy te középutas. Téged az Úr választott ki, hogy járhass a kiváltképpen való úton. Hörömpő Gergely református lelkész Diósjenő Holnap a rádióban Újévi istentisztelet Az érdi evangélikus templomot 1951-ben szentelték föl Az új esztendő első napján, holnap Érdről az evangélikus templomból közvetít újévi istentiszteletet a Kossuth rádió 10 órától. Az Igét hirdeti: Ittzés István lelkész. Érd Budapest környékének legnagyobb települése, immár ötvenezer lélekszámú város, melynek evangélikus gyülekezetének s templomának históriáját Ittzés István lelkésztől kérdeztem. Az érdiek evangélikus leánygyülekezete 1936-ban alakult. Akkoriban még, Tordas községről gondozták. Érd önálló gyülekezete 1944-ben kerek ötven esztendeje alakult. A templomot a háborút követően, 1948-ban kezdték építeni. Felszentelésére 1951-ben került sor, s első lelkésze Bánya Sándor volt, aki 1975-ben elhunyt. Ezt követően, esztendőkön át —- mintegy másfél évtizedig — nem volt evangélikus lelkésze Érdnek, s Budapestről gondozták. Érdre, közelebbről .a Tusculá- num városrészbe 1991-től Ittzés István került a gyülekezet élére. Kép és szöveg: Bozó Emil Reformátusok Dunabogdányon 1893. április 5-én a híres református püspök, Szász Károly Dunabogdányban járt, és ezt mondta beszédében az istentiszteleten: Ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy miben áll az a sokat emlegetett protestáns buz- góság, hol lehet azt megtalálni?, azt felelném: menj el a legkisebb egyházba, amelyben alig 200 lélek tart fenn templomot, iskolát épít és tanítói állást szervez, s egyházi szükségeit szegénysége dacára is nehéz munkával fedezi, s nem engedi egyházát elesni... Hol van a sokat emlegetett protestáns buzgóság és áldozatkészség? így szólhatok: Bogdányban, e kicsiny és buzgó gyülekezetben. Nos, Szász Károly beszéde óta eltelt egy évszázad, de a kicsiny és buzgó gyülekezet még kisebb lett. Vörös Ákos tiszteletes ma Dunabogdányban száz felnőtt református hívőt tart számon. Ami nem változott azóta, az a hívek áldozat- készsége és buzgósága. Vörös Ákos tavasztól szolgál a gyülekezetben. A mostani lelkipásztor felesége helybéli lány, már évek óta kijárnak nyáron, így Vörös Ákos sem volt ismeretlen a községben. Mikor kiköltöztek tavasszal, a parókiát nagy szorgalommal hozták rendbe a hívek. Ami rendhagyó, nemcsak a reformátusok, a katolikusok éppúgy ott szorgoskodtak. — Hol szolgált eddig? — kérdeztem a lelkészt. — 1968-ban szenteltek fel. Szolgáltam Cecén, Pécsett, voltam káplán Budapesten, a Kálvin téri templomban, a Szilágyi Dezső téren, a volt Gorkij fasorban és 14 évig lelkész a Külső-Józsefvárosban. Onnan érkeztem ide. — Nemcsak Dunabog- dány a működési területe? — Enyém az egész Dunakanyar, Szentendrétől fölfele egész Dömösig. Vi- segrádon van egy imaház, amit 20 éve az Aprily család anyagi segítségével renováltak, most ismét sort kellene keríteni rá. Itt 25 hívő van. Szentgyörgypusz- tán az öregotthonban havonta tartok istentiszteletet, a Gizella-telepi ökumenikus templomban pedig kéthetente. — A hosszú fővárosi évek után milyen a vidéki élet? — Itt még megvan a nyugodtság, olyan mint a Szanatórium. Itt minden emberibb. Megvan a folyamatosság, együtt van a család nemzedékek óta. Közvetlenebb a kapcsolatom. Gyakran járok betegekhez, vagy ha valakinek problémája van, felkeresem. A visegrádi és a bogdányi katolikus plébánosokkal is baráti viszonyban vagyok. Főiskolásként mindhárman együtt fociztunk. Itt ha a jövendő házaspár nem azonos vallású, természetes, hogy mindkét templomban egybekelnek. Vagy az iskolában meghívnak a nevelési értekezletekre, hisz 25 gyereket tanítok hittanra. A világi és az egyházi élet nem válik annyira szét, mint városon. Például október 23-án a két egyházközség együtt koszorúzott. Megnézzük az 1802-ben épült templomot, amelynek a mennyezete repedezik egy kicsit, 1902-ben tatarozták. Azt mondja a tiszteletes, az újabb tatarozás 2002-ben az ő faladata lesz. Népes család élén áll Vörös Ákos. Most várják a negyedik gyereket. Egyre gyarapodik a gyülekezet! Átányi László A családról ökumenikus szempontból Több oka is van annak, hogy az Ökumenikus tanulmányi központ legújabb kiadványának témája a család. A legkézenfekvőbb: ez az a kérdéskör, amely valamilyen formában mindenkit érint. De nem hagyható figyelmen kívül az az indok sem, hogy az idei esztendőt az ENSZ a „család nemzetközi évének” nyilvánította. A Református Családsegítő Központ közreműködésével baptista, evangélikus, református és római katolikus teológusok által készített tanulmány elsőként a Bibliának a családról szóló tanítását ismerteti. Erre alapozva állapítják meg a szerzők egyebek között, hogy a „család válsága a házaspár válságával kezdődik, ugyanakkor a családi élet rendezettségének előfeltétele a házaspár kapcsolatának egészséges alakulása”. Az egyházaknak a családról és a házasságról szóló tanítása külön fejezetben olvasható a tanulmányban. E témakörben négy dologban azonosak az egyházak nézetei. Vagyis a házasság és a család valamennyi egyház szerint testi, lelki-szellemi, sors- és munkaközösség. Nem hallgatják el a szerzők a különböző egyházak eltérő tanításait sem a családról és a házasságról. Leszögezik, hogy az e században előforduló sokféle, családerkölccsel kapcsolatos kísérletezés ellenére „a keresztény etikának ki kell tartania amellett, hogy csak olyan házasságmodellt fogad el, amelyik a partnerek teljes életét átfogja mind idői, mind tartalmi szempontból”. Fontos részei a tanulmánynak a vegyes házassággal kapcsolatos megállapítások. Ezek szerint a vegyes házasság az ökumenizmus gazdagításának egyik lehetősége. A vegyes házasságban élők ideális esetben tiszteletben tartják egymás felekezetét. „A társadalom gazdasági helyzete jelentősen befolyásolja a családok közérzetét. Ez egyrészt a nyomasztó szegénység és a növekvő munka- nélküliség miatt okoz olyan bizonytalansági légkört, amely a családok stabilitását nagymértékben rontja” — olvasható a tanulmányban. A megromlott családi kapcsolatok gyógyítását az egyházak elsősorban a lelki gondozás által végezhetik. A gyógyítás feltételei közé tartozik az őszinte légkör kialakítása és a befogadás. S hogy e tanulmány ne csupán elméleti fejtegetés maradjon az esetlegesen családi válsággal küszködő olvasó számára, a szerzők az egyházak családsegítő szervezeteinek címjegyzékével zárják soraikat. (hardi) (A családi ökumenikus feladat című tanulmány az Ökumenikus Tanulmányi Központban (1114 Budapest, Bocskai út 15. Telefon és fax: 166-4790) vásárolható meg. Karácsonyi koncert Biatorbágyon Advent utolsó vasárnapján, s előtte való szombaton a Bia- torbágyi falukórus hangversenyt adott a biai, illetve a tor- bágyi templomban. Valamikori régi önálló faluk lévén két istenházával rendelkezik, ám ami soknak tűnik, mégis: kevés. Bián nincs kinevezett plébános, Torbágyon az atya súlyos beteg, hősiesen tudja ellátni azt a keveset, amit el tud végezni. Megnőtt ezért a hívek felelőssége: adni, szolgálni a saját erejükkel, tehetségükkel, segíteni egyházközségünkben a hitélet gazdagítását, kibontakoztatását. Az adventi koncert jó példa volt erre. Bolyki Eszter, a kórus vezetője — aki a zeneiskola igazgatónője egyben — az áhítat csendhangjaitól az öröm boldogságáig terjedő művekkel szólaltatta meg az emberben megbúvó érzéseket. Preklasszikusoktól ívelt az előadott darabok sora a ma élő mesterek műveinek énekléséig. Viadana, a reneszánsz érett mesterének örvendező zsoltára az énekkar hangján lassan kibővülő, erősödő dallamívekben a beteljesedett várakozás boldogságát zendítet- te meg. Arcodéit Ave Máriája az Istenanya dicsőségét énekelte: öröm-hála sejtései hullámoztak az énekesek hangján. Pasztellszínekben ragyogott a zene hangjaiban a Megváltó édesanyjának szerény dicsősége. Mindannyiunk gyermekkori, féltve őrzött emléke a Csendes éj... Ott van párája szívünk mélyén elmúlt évek fájdalmas karácsonyainak őrizője. Gruber egyetlen szépséges kis alkotása a végtelen Alkotó fenségéig jutott el. A kórusfeldolgozás a végtelen áhítat finomságát, a szív átszellemült megrendültségét adta vissza hitelesen. Az egyszerűség olyan mélységeit sejtette meg, amelyekre csak a zene transzcendens hatalma képes. Isten fölségének hozsannája volt Halmos: örvendező Minden földek dicsérjétek! című alkotása: felszólítás ujjongott az énekben Isten dicsőítésének szolgálatára. Mert van mit köszönni az Úrnak, életet, tehetséget, bármi adottságot egyaránt. Hiszen ahogy Szent Pál mondta: „Mid van, amit nem úgy kaptál volna?” Semmit nem köszönhetünk önmagunknak. Ez kell, hogy a gőgtől visszariasszon mindannyiónkat. A koncert a valódi hála kifejezése lett, örvendezéssé a bűn le- győzetése fölött: a világ Világosságának földre jötte fölött. így vált valós karácsonyi áhítattá... Földes-Bangha Károly
