Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-30 / 306. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULFOLI) 1994. DECEMBER 30., PENTEK Az újságírókat lelövik, ugye? A Balkán mint Vietnam A New York-i székhelyű bizottság az újságírók védel­mére nemrégen egy publikációt jelentetett meg, amely­ben többek között azt is közli, hogy 1991, tehát a dél­szláv válság kirobbanása óta a Balkán e részén 56 újság­író vesztette életét. Legnagyobb részük a szembenálló felek kereszttüzében, vagy az orvlövészek kiszemelt cél­pontjaként halt meg, néhányan pedig gyalog, vagy jár­művel aknára futottak. Egyébként ennél nagyobb számú (63) áldozata csak a vietnami háború idején volt az új­ságíró-társadalomnak. Annak szinte se szeri, se száma, hogy hányán estek fogságba, vagy a helyi (szerb, muzulmán, horvát) rend­őrség bántalmazta őket. Közöttük voltak magyar sajtótu­dósítók is. A publikáció csupán a harcteret megjárt zsur­nalisztákról tájékoztat, de azt is tudni kell, hogy olykor Szerbiában sem dolgozhat nyugodtan a tömegtájékozta­tás elkötelezett híve. Erről Vujity Tvrtko, a Magyar Tele­vízió munkatársa nyilván többet tudna mondani, hiszen őt a Vajdaságban tartották néhány napig fogva a rendőr­ök. Egyébként az említett nemzetközi bizottság kiadvá­nya meglehetősen precíz életvédelmi javaslatokat is tar­talmaz. Elsősorban azt ajánlja a kollégáknak, hogy a ve­szélyes, boszniai területen kötelező viseletként hordja­nak golyóálló mellényt és sisakot, semmiképpen sem le­gyen náluk olyasmi, ami irritálná egyik vagy másik har­coló felet, hiszen sosem tudni, hogy szerb, muzulmán, vagy horvát ellenőrzésen lesznek-e kénytelenek áthalad­ni. Igencsak megszívlelendő tanács, hogy a fronton járó újságíró kerülje a szabadcsapatokkal való találkozást, hi­szen köztudott, hogy azok tagjai igen gyakran közönsé­ges bűnözők, akik igen kevéssé, vagy egyáltalán nem tartják szem előtt a tényt, hogy a tudósító is csak a dol­gát végzi az életveszélyes környezetben. (b. m.) Litván atomcsempészek Nyolc kilogramm uránt szeretett volna értékesíte­ni az a két férfi, akit a lit­ván hatóságok a napok­ban Kaunasban őrizetbe vettek. A BNS balti hírügynök­ség jelentése szerint az uráncsempészek úgy ke­rültek horogra, hogy ép­pen a litván titkosszolgá­lat embereinek ajánlották fel megvételre a gyengén dúsított hasadóanyagot. A letartóztatottak nevét és kilétét a litván hírügy­nökségi jelentés nem tar­talmazta. „Mi a gyalogosok pártján állunk!” — mondotta volt Kádár János, gon­dosan különválasztva szokása sze­rint a r-t és a j-1, mintegy mentegető­zésként, hogy az ő országlása idején indult be hazánkban a motorizáció. Tagadhatatlan, hogy a hetvenes években eljutottunk odáig, hogy ha autót nem is, de Trabantot a kisem­ber is vehetett, feltéve, ha rászánta kb. 3 évi fizetését — és 5-6 évi türel­mét, mire a kiutalásból járgány lett. „Én a gyalogosok pártján állok” — bizonygatta Demszky Gábor, amikor a sors kifürkészhetetlen akarata és a választók naivitása következtében 1990-ben főpolgár­mester lett. Akik nem szenvednek idült feledékenységben — divatos kifejezéssel élve: krónikus amnéziában —, em­lékezhetnek rá, hogy első főpolgármesteri megnyilátkozá- sában közölte: neki bizony nem kell a drága szolgálati gép­kocsi, ő gyalog jár majd be a Városházára... A kocsi árát majd jótékony célra fordítják... Hogy a szép szavakból mi lett, sejthetjük. Az akkor oly szerénynek mutatkozó Demszky bizony megszédült. Nem csoda, hiszen Budake­szin felépült háza állandóan forog. Kacsalábon. Mert a naiv fiatalember szeme azóta kinyílt: rádöbbent arra, hogy már nemigen lehet abban a városban élni, amelyben ő a fő­polgármester. így aztán Budakesziről nem gyalog jár be, tömegközlekedési járművön is csak akkor, ha a választási kampány, az EBEÉ-csúcs és a tv-híradó megjelenése egy­beesik... Kétségtelen azonban, hogy a kádári gyalogospártállás fő­polgármesterünk ténykedése idején maradéktalanul érvé­nyesült. Ahol csak tehette, borsot tört az autósok orra alá — anélkül, hogy a város levegőjét immár tragikus mérték­ben szennyező közlekedési káoszon jottányit is javított vol­na. Budapesten az álló autókat büntetik, a szabálytalanul A kelet-európai magánszférát erősíti Visszanyerte hitelét az EBRD Maradtak még megválaszolandó kérdések az Európai Új­jáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) jövőjével kapcsolat­ban az előző, Attali-féle vezetés örökségeként, és az intéz­ménynek bizonyítania kell még azt is, hogy felveszi a haté­konysági versenyt a kereskedelmi bankokkal az élenjáró kelet-európai országok fejlesztési programjaiban, de az EBRD szükségességét mind kevesebben kérdőjelezik meg — írja tegnapi számában a Financial Times, a londoni székhelyű nemzetközi pénzintézet elnökét idézve. Jacques de Larosiere a vezető brit gazdasági-poli­tikai napilapnak elmondta: egyévi tevékenysége nyo­mán azt látja, hogy „érté­kes és újító szellemű intéz­mény” élére került. A bank­elnök szerint az intézmény az elmúlt esztendőben meg­erősítette elkötelezettségét a magánszektor fejlesztése mellett a működési területé­be tartozó 25 országban, és sikeres „földrajzi átrende­ződést” is végrehajtott, amennyiben tevékenységét az amúgy is reformpárti or­szágokról a komolyabban Diftéria Ukrajnában Dél-Ukrajnában tizenhárom em­ber, köztük hét gyermek halt meg a nemrég kitört diftériajár- ványban — jelentette a Reuter. A Kijevtől mintegy 600 kilomé­terre délre lévő Nyikolajev vá­ros egyik járványszakembere el­mondta, hogy 450-en beteged­tek meg diftériában, és a kór el­terjedése azért következhetett be, mert a lakosság nagy része pénzhiány miatt nem kapott ol­tást. Új diftéria-baktériumtörzs alakulhatott ki, amely ellenál- lóbb elődjeinél. elmaradt térségekre igyeke­zett koncentrálni. Ennek je­le, -hogy a Magyarország­gal, Csehországgal, Szlová­kiával, Lengyelországgal és Romániával megkötött ügyletek az összes megkö­tött EBRD-szerződés 57 százalékát tették ki még egy évvel ezelőtt is, míg az idén az „éllovasok” ará­nya már csak 44 százalék volt — idézi a Financial Ti­mes a bank vezetőjét. Az EBRD 1994-ben ösz- szesen 1,8 milliárd ECU — csaknem 2,5 milliárd dollár — kölcsön- és tő­Sri Lanka északi és keleti tartományaiban folytatód­nak a fegyveres összetűzé­sek annak ellenére, hogy a kormány és a tamil lázadók képviselői megállapodtak egymással, a két hónappal ezelőtt megszakadt tárgyalá­sok felújításában. Tamil fegyveresek tegnap megtá­madtak az ország keleti ré­szén egy katonai őrhelyet. A támadást visszaverő kor­mányerők az összecsapás­kekihelyezésre vállalt szer­ződéses kötelezettséget, míg az előző három évben összesen 2,7 milliárd ECU volt ez az adat — mondta Jacques de Larosiere, il­lusztrálva a bank aktivitásá­nak erősödését. Az ügyle­tek hetven százaléka köz­vetlenül a magánszférát érintette — tette hozzá a bankelnök. Az intézmény eközben mérsékelte saját költségve­tési kiadásait: adminisztra­tív jellegű költekezését 1994-ben befagyasztották, s jövőre is csak 3,5 száza­lékkal emelik, miközben a bank ügyleteinek száma erőteljesen növekszik. Ez elengedhetetlen volt az EBRD hitelének helyreállí­tásához — jelentette ki francia bankár, közvetve utalva elődje, Jacques Atta- li botrányos véget ért hiva­tali időszakára. ban tizenegy lázadót öltek meg. Az AP jelentése sze­rint a Colombótól 210 kilo­méterre keletre fekvő Dam- pavaril városában nem sok­kal éjfél után lezajlott tűz­harcban hét katona megse­besült, és lehet, hogy továb­bi tamil lázadók is áldoza­tul estek — közölte a kato­naság szóvivője. A tamil harcosok 11 éve küzdenek az önálló tamil ál­lam megteremtéséért. A nagyvilág hírei * Csecsen légvédelmi ala­kulatok szerdán lelőttek egy orosz harci gépet Groz- nijtól 40 kilométerre délre. * A kilencvenes évek óta összesen 50 milliárd dollár hagyta el illegálisan Oroszor­szágot. Ez az összeg megfe­lel a volt Szovjetunió belső adóssága mintegy 60 száza­lékának. ■*- Bobby Hall, az Észak- Korea területén december 17-én lezuhant amerikai katonai helikopter pilótája aláírt nyilatkozatban is­merte el, hogy a gép illegá­lisan hatolt be Eszak-Ko- rea légterébe, és bocsána­tot kért Phenjantól — je­lentette tegnap az észak­koreai hírügynökség. Az ellenzéki pártok felhí­vására tegnap általános sztrájk kezdődött Banglades nagyvárosaiban. A főváro­son, Daccán keresztül Chitta­gong, Khulna és Rajshahi városokat is megbénította a tiltakozók tömege. Előző nap az összes ellenzéki parla­menti képviselő lemondott parlamenti mandátumáról, hogy ezáltal kikényszerítse a Haleda Zia miniszterelnök vezette kormány távozását. * Az izraeli vezetők már 1948-ban ismerték Folke Bemadotte svéd gróf, ENSZ-közvetítő gyilkosa­it. Az ezzel kapcsolatos új­raértékelt és rendezett tör­ténelmi dokumentumokat és forrásokat szerdán este mutatta be az izraeli televí­zió. Polgárháború Sri Lankán Tamil támadás VÉLEMÉNY Kinek a pártján? közlekedőket csak elvétve. Az autóáradat mindenütt a világon komoly gondokat okoz. Csakhogy a világ jobbik felén közlekedésszervezés­sel, parkolóházak tömeges építésével (egy Cegléd-méretű osztrák városban többször annyi van, mint a kétmilliós Bu­dapesten!), peremkerületi óriás parkolók létesítésével igye­keznek javítani a helyzeten. A szabálytalanul parkolókat csak ott jogos megbüntetni, ahol van mód a szabályos par­kolásra... Ami az autóáradat okozta bűz csökkentésére történt, az is inkább a kabarészerző szellemes ötletének tekinthető, mintsem egy komoly főpolgármester intézkedésének. Em­lékezzünk csak vissza: bőkezű fővárosvezetésünk hajlandó volt a Trabantokat villamosjegyért felvásárolni. Csoda-e, hogy kevesen éltek ezzel a kecsegtető ajánlattal? Magyarán: a forgalom javítására, a közlekedési gondok és a parkolási nehézségek feloldására az elmúlt négy év­ben Budapesten semmi érdemleges nem történt. „Mi a gyalogosok pártján állunk” — bizonyította Demszky, holott egy világvárosban a gyalogos éppúgy nem választható el az autóstól, mint a pártján szóba a „t” a ,j”-től. Ahogy e két mássalhangzó, az autós és a gyalogos is összeolvad, hiszen az autós, amint kiszáll az autójából, gyalogossá válik, és a gyalogosok többségének is van autó­ja. Arról nem is beszélve, hogy az igazi, tehát nem autótu­lajdonos gyalogos is csak akkor gyalogol, ha leszállt a vil­lamosról, metróról, autóbuszról... És a boldogtalan autósok mégis újra Demszkyt választot­ták meg főpolgármesternek. Nyilván azért, mert itt minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vannak elégedve. És az újjáválasztott város(fő)atya hálája nem maradt el. Rögtön első nyilatkozatában közölte, hogy az eddigieknél is keményebb sors vár az autósokra, az eddigi „szerény” parkolási díjak alaposan megemelkednek. Bár nem mondta ki, ide már nem Kádár-, hanem Rákosi-idézet illik: „A fel­ső határ a csillagos ég!” A kádári mondat lassan elfelejtődik. Demszkynél in­kább így stimmel: „Én a gyalogosok pártján sem állok.” Mert az autósok elleni intézkedések korántsem a gyalogo­sok érdekében történik. Hiszen a meddő igyekezettel par­kolót kereső kocsik csak hatványozottan ontják a bűzt a gyalogosokra, ahol meg felszabadul a járda a borsos pén­zért elszállított autóktól, ott a gyalogosok számára tovább­ra sem marad hely, hiszen a kocsik helyét a bódék foglal­ják el. Meg aztán a legelső nyilatkozatokban a gyalogosok is megkapták a magukét: jön a szemétpénz, és a közüzemi díjemelés, ami már mindenkit érint. No persze nem a várost elborító, eldobált szemétért kell majd bírságot fizetni, hanem a rendesen, kukákba helyezet­tért. Mint ahogy a horribilis parkolási díjak is a szabályo­san parkolókat sújtják. Úgyhogy most már nem tudni, kinek a pártján áll a fő­polgármester. Azt hiszem, az ő esetében elvárható lenne, hogy — noha budakeszi polgár — próbáljon meg végre a budapesti­ek pártjára állni... Egyelőre azonban olyan a helyzet, hogy~ azt még a Demszky-el lenességgel korántsem vádolható televízió ri­portere is kénytelen volt így jellemezni: „Hja kérem, más a választási kampány — de más a való­ság!” Lehet, hogy erre idővel a választók is ráébrednek? (Szuhay Balázs)

Next

/
Thumbnails
Contents