Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-27 / 303. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP ÜNNEP UTÁN 1994. DECEMBER 27., KEDD Karácsonyi szokások a budai hegyvidéken A budai hegyvidék elhagyott, romos községei az 1720-as évektől népesültek be .idetelepített lakosokkal. Már az 1740-es évektől az új hazába érkezettek — ha szerény alakban is — templomokat, iskolákat emeltek. A falvak lakosait nemegyszer pestisjárvány tizedelte meg, ilyenkor újabb településre került sor. A budai hegyvidéken katolikus és protestáns telepesek kezdtek új életet, Etyeken és Pátyon például a kálvinista hitvallású telepesek éppen a romos, de még helyreállítható egykori katolikus templomot tették újra használhatóvá, Budaörs katolikus templomát például 1744—1752 között emelték, majd 1801-—1810 között jelentősen átalakították. A zsámbéki román kori templomot az 1703-as komáromi földrengés döntötte romba, ettől kezdve egyszerűbb barokk templomot emeltek a faluban. A karácsonyi ünnepkör szokásvilága a nagyobb házakban („Groszheisl” és kisebb házakban („Klanheisl”) lakó sváboknál a templomok köré kötődik, tájanként, falunként érdekes és színes változatokban. így Szent Miklóst Budaörs és Pilisborosjenő német gyerekei egyaránt tisztelték, a gyerekek esti imájukat még egy Miatyánkkal megtoldot- ták, hogy a szmimai püspök ne feledkezzék meg róluk. Az imák számát az apa úgynevezett imafára — Betholz — véste fel, ennek a helyi hagyománynak osztrák, délnémet és rajnai párhuzamai is vannak, kicsit talán arra is utal, hogy honnan jöhettek a telepesek. Szent Ambrus egyházatya bölcsője fölé hajdan méhek röpködtek, így ő lett a mézesbábosok védőszentje, viaszból készültek a budai hegyvidék offerttár- gyai, templomi viasz gyógyulási emlékei, melyekről Bonomi Eugen kutatásai nyomán tudunk. December hava — más néven Karácsony hava — Télelőjeles ünnepe 8. — Mária napja, a Szeplőtelen fogantatás ünnepe. Ez a jeles nap összefügg Jézus ószövetségi családfájával, a Jessze fájával. J eles budaörsi vonatkozása a népi jámborság példája, a mai már csak emlékekben élő Wendler-kápolna, melyet építtetője, Wendler Ferenc (meghalt 1897-ben) a Szeplőtelen fogantatás tiszteletére emeltetett, épült pedig a kápolna 1855-ben, hogy aztán szinte 90 éven át a környékbeli Buda hegyvidéki németség szép zarándokhelye legyen. 1933-tól a Kőhegy közelében teremtődtek meg a Budaörsi Passiójátékok is. Jeles decemberi nap a 13-i Luca napja is, a név a lux — a fény nevét őrzi, a néphagyomány legjelesebb napja. Tele van tilalmakkal, jóslásokkal, a híres Luca-székét is ezen a napon kezdik faragni. Nyugat-Magyarországon a németség Luca-búzát (Luzienweizen) sarjaztat. Ezt a kizöl- dellt búzát a karácsonyi asztalra tették, később az állatok kapták meg, hogy egészségesek legyenek. 12 szem búzát vetettek el, másutt pedig meszeltek a szerencsétlenség ellen. December 17-én Lázár napja van, a szegény Lázár és a gazdag ember történetét a hazai németség dra- matikus játékokban tartotta ébren Von dem reichen Mann és Lazaro címmel. Mióta Manherz Károly kiadta a gazdagon színezett Mosonszent- jánosi Kódexet, láthatja mindenki, hogy a „ Csillag-, illetve Betlehem-járás” gazdag hagyományvilága a hazai németségnél is ismert volt. A játék egyik szereplője a csillagvivő, akit a kódex rajta csillagugrató szerkezettel ábrázol. A csillag hétágú, ágait piros és arany papír díszíti. A csillag alatt Mária ül, betlehemezéskor hosz- szú fehér ruhában, piros koronával. Látható a jelenetben a szentjánosi kódexben a pörge kalapos, vállán szekercét vivő József, az ács, majd egy angyal, és egymástól eltérő színű ruhában a háromkirályok, a színezett kép megőrizte a három pásztor, Callus, Witok és Stiehl alakját is. Fejfedőjüket sárga levél díszíti, ez a mosoni németeknél a fuvarosok jelvénye volt, mindháromójuk kezében pásztorbot. E gyszerűbb alakja a játéknak a Buda hegyvidéki németségnél is ismert volt. E hagyomány töredékeit az 1990-es évek elején Eechler Adrienn, az Illyés Gyula Gimnázium szakköri tagjának 1992-es torbágyi dolgozata is megőrizte, itt három leány angyalnak, egy fiú pedig Szent Józsefnek öltözve járta a falut, hajukat az arcukba fésülték. „Darf i eini?” „Derfn wir Oh- ristkindl kriessn?” — tehát „bejöhetek? Kö- szönthetjük-e a Jézuskát?,” kérdezték. Megálltak az ablak alatt és csengettek. Ezután a szülők behívták a köszöntőket, akik behozták a karácsonyfát is az ajándékokkal. A hagyomány más formáit Manherz Károly is feljegyzi Pilisvörös- várról, ahol 1945-ig folyamatosan, majd 1950-es évektől újra megindult a kétnyelvű „Christkindl” játék. Itt általában ministránsfiúk adták elő a játékot, Mária szerepét is fiú énekelte. A házról házra járást már adventben kezdték el, és december 23-ig folytatták. December 21-én, hasonlóan a torbágyi szokásokhoz, három teljesen fehérbe öltözött lány leeresztett hajjal a Christkindl-éneket adta elő — de a játékos elemek nélkül —, ma már ez a tempfömba szorult vissza. December 24. Ádám és Éva napja, Karácsony böjtje, Szenteste. Budaörsön is gazdag hagyományú ünnepkör. A megterített asztal, az abrosz — ebből vetett a családfő tavasz- szal — mind-mind fontos szerepet töltött be. A vacsorán a fokhagyma, a méz, az alma és a dió jelképes jelentőségű. A hazai németség mákkal és túróval töltött süteménye a Lu- ketschn. A kisgyermekek fokhagymát tettek zsebükbe a gonosz ellen, a nagylány megnézett egy szál mákostésztát, ahány szem mák van rajta, annyi udvarlója lesz az új esztendőben. A karácsonyfa — mint mondottuk, múlt századi szokás — korábban gyümölcságat állítottak az ünnepi asztalra, alma, dió, színes papír díszítette. A család tagjai leginkább praktikus ajándékot kaptak. Bár a kicsik már korábban kezdték felsorolni a „Winschlistrí’t — a kívánságlistát. Egy feljegyzett anekdota szerint a Szepi és Schorschi (Gyuri) már hosszú jegyzéket soroltak fel — majd megkérdezték anyjukat, hogy ő mit kér karácsonyra. „Ich wünsche zwei gar brave Buben” — Két igen jó fiút szeretnék — mondta az anya, mire a nagyobbik azt válaszolta — De akkor 4 fiad lesz! Hans Prach: Das Ofner Bergland. E tréfás történet után még mondjuk el, hogy a budaörsiek nem mentek korán az éjféli misére. Úgy tartották, hogy előtte tartják a halottak a maguk éjféli miséjét, és élőnek nem jó velük találkoznia. Az úton óvatosan kellett jámiok, mert aki megbotlott, arra az elesés nagy bajt hozott! A z utóbbi időkben újjászületett az az ősi szokás, hogy az éjféli misét kissé ahhoz csatlakozó világi esemény — egy a templomból kivonulókat köszöntő kürtszóló búcsúztatja. Ehhez a XVII. századi soproni Faut Márk krónikája szerint az éjféli mise után a muskéták durrogtatása is járult. December 25-én is jártak a betlehemesek, a gazdák megajándékozták a játékosokat. Ez időjósló nap is volt, ha száraz nap járta, a budaörsiek száraz nyarat vártak. 27-én Szent János áldása — kotródjanak el az ördögök. Ennél jobbat ma sem kívánhatunk! Kovács József László — Kovácsné Paulovits Teréz ünnep volt ez a nap, hosszú készülődés előzte meg, tele érdekes, vidám népi babonákkal, mint pl. a jól ismert Luca-szék készítése, a hagyma- vagy búzanaptár, a karácsonyi abroszhoz kapcsolódó hiedelmek, jellegzetes ételek, köszöntések. Talán nem annyira ismert a „hagymakalendárium", mely egy 12 szeletre vágott vöröshagyma, minden szeletében csipetnyi sóval. Amelyik szeletet átnedvesítette a só, azt a hónapot esősnek jósolták. A hagymajóslást már az 1500-as évektől ismerték, a moldvaiak körében is közkedvelt volt. A „Luca- vagy búzanaptár" 12 külön cserépbe ültetett búzából állt, s amelyik cserépben a legszebbre nőtt, abból vetettek jövőre. A karácsonyi népszokásokban néhol keverednek az ősi pogány és keresztény elemek. December 24-én régen böjtöt írt elő a katolikus vallás, így a vacsora volt a főétkezés. Ekkor már tiszta volt az egész ház, elővették a hímzett karácsonyi abroszt. A dús lakoma főleg hüvelyesekből (bab, borsó, lencse) és mákos ételekből állt, melyek a bőséget és az egészséget jelképezték. Nem hiányozhatott az ostya és az alma sem. Almát tettek az állatok ivóvizébe is, hogy egészségesek maradjanak. Jelentősége volt a „karácsonyi morzsának” is, egyrészt varázserőt tulajdonítottak neki a gyógyításban, másrészt étekül hagyták az éjjel esetleg betérő, szálláskereső szent családnak. Az asztal alá szórt szalma a nyugvóhelyet biztosította számukra. Egyes falvakban a karácsonyi abroszt egészen vízkeresztig az asztalon hagyták, s azután Kartali betlehem is nagy becsben tartották. Ausztriában és az északi országokban vetőabroszként is használták. A „karácsonyi tuskó” égetése a délszláv népeknél éppúgy honos, mint Angliában, Franciaországban, Németországban és Hollandiában. Karácsony szombatján este egy nagy fahasábot tettek a tűzre (kemencébe), és egész éjjel őrizték, hogy másnap reggel az első vendég által szikrázzon fel a parázs, bőséget hozva a házra. — Milyen hagyományok vannak a karácsonyi jászólnak, a betlehemezésnek, a köszöntéseknek? — A nagy vallási ünnepekhez kapcsolódó népszokásokat Bálint Sándor kollégám kutatta és írta le részletesen, s a jászolkultusz eredetét Szent Fe- rencig vezeti vissza, aki Balázs Gusztáv felvétele Karácsony — már a szó is melegséget áraszt és kellemes emlékeket idéz: az ünnepvárás hangulatát, fenyőillatot, betlehemi jászolt, kedves kíváncsi gyermekarcok rácsodálkozását a szent családra: Józsefre, Máriára és a kis Jézusra. A karácsony a legbensó'ségesebb családi ünnepünk. Feldíszítjük a fenyőfát, ajándékot adunk egymásnak, várjuk az éjféli mise áhítatát, igyekszünk kedvesebbek, türelmesebbek lenni, jót tenni, s talán mindannyian újjászületünk egy kissé ezen a napon. Balassa Iván Herder-díjas néprajzkutatótól először aziránt érdeklődtünk, hogy miként alakult századok folyamán ez a szép ünnep, honnan erednek a hozzá kapcsolódó szokások, mi maradt meg belőlük hazánkban és más népeknél. — December 25. Jézus születésének napja, a rómaiaknál a téli napforduló, a Napisten születésének ünnepe volt. Az egybeesés nem véletlen, hiszen a keresztény vallás szimbolikája szerint Jézus maga a fény, a világosság. Rómában a 4. században, I. Gyula pápa idején már új jelentése szerint tartották az ünnepet, s így indult hódító útjára a keleti egyházban is. Gyorsan közkedveltté vált, kialakult 4 hetes előkészületi ideje (advent), és előestéje (Ádám és Éva napja), melyhez az ajándékozás is hozzátartozott. Különböző népszokások és hiedelmek társultak később e kedves időszakhoz, melyek egy része összefügg a régi pogány fénykultusszal, a természet megújulásával, s az új év befolyásolásának szándékával. — A mai ember számára a karácsony szinte összeforrt az ajándékozással és a fenyőfa állítással. Honnan ered e kél szokásunk? — A régi Rómában újévi ajándékként gyümölcsöt, süteményt, olaj- vagy babérágat küldtek egymásnak az emberek. Ezt azután a kereszténység is átvette, korai formájában egyházi személyektől indult ki, később a főurak is megajándékozták alattvalóikat, a király az udvari népet. Fontos volt a rangsor, az ajándék mindig a feljebbvalótól indult lefelé, és csak a 17. századtól, a protestáns német példa nyomán vált egyre családiasabbá. Itt honosodott meg a fenyőfaállítás is, talán a római zöld ág mintájára. Ugyancsak a 17. században, Strassburgban állították az első karácsonyfát, s Észak-Amerikába is német telepesek vitték e szokást. Angliában Victoria királynő népszerűsítette a 19. században, s hazánkba is ekkor jutott el Bécs közvetítésével. Brunswik Teréz fenyőfája volt az első nálunk 1824-ben, majd a nemesi és polgári családok után a parasztság szobáiba is eljutott a borókaág, később a fenyőfa. Századunk elején már világszerte a karácsony szimbóluma. — Bizonyára szívesen emlékszik vissza gyermekkora karácsonyaira. Milyen szokások éltek, illetve élnek ma is a vidékimagyarság körében és az európai népeknél? — Valóban kedves emlékeim ezek. Bárándon is, mint más magyar falvakban, nagy 1223-ban Greccio erdei barlangjában jászol mellett mondta az éjféli misét. Ausztria közvetítésével a 17—18. században egész Közép-Európában elterjedt a templomokban a betlehemi jászol, ill. apró istálló vagy barlang ábrázolása a szent családdal, állatfigurákkal, hódoló pásztorokkal és a három királlyal. A későbarokk művészetté fejlesztette a betlehem készítését, különösen Olaszországban és Ausztriában, ahol a „betlehemesköz- pontok” működtek. A müncheni, bécsi, prágai múzeumokban értékes gyűjteményt őriznek ezekből. Németországban forgószínpadszerűen mutatják be a karácsonyéj jeleneteit. Ez a .karácsonyi piramis”. Népünk körében hordozható jászolként is él tovább, a szent család szálláskereső motívumával gazdagítva. A középkori misztériumjátékok mintájára a 16—17. században elterjedtek a karácsonyi jeleneteket előadó „Háromkirályok" és humoros „pásztorjátékok” is. Ezeket sok helyen bábfigurákkal adták elő. A 18. századi pozsonyi németek pl. Ádám és Éva történetét is megjelenítették, ezek voltak az ún. „paradicsomi játékok”. A szereplők csak felnőtt férfiak lehettek, mint az erdélyi magyaroknál. Ma már a betlehemezés és „kántálás" (karácsonyi köszöntés) inkább a gyerekek körében népszerű. A kántálás énekei között vannak egyház1 eredetűek, ilyen a jól ismert „Mennyből az angyal”, vagy a „Csordapásztorok”, de sok népi ének is született. A pásztorénekek különösen kedveltek. Muth Á. G. Lón béke éjjele... Beszélgetés Balassa Iván néprajzkutatóval
