Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-27 / 303. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. DECEMBER 27., KEDD „Nemzeti újjászületés kormánya” Csecsenföldön Groznijt bombázók pusztítják Elsősorban a délvidéki katolikus családok háziasszonyai úgyszólván rettegve várták, hogy karácsony böjtjén mennyire lesz kegyes hozzájuk az elektromos művek, hiszen a szokásos sütés-főzés elképzelhetetlen villanyáram nélkül. Legtöbben szentül meg voltak győződve, hogy a belgrádi hatalmasok talán éppen csakazértisből nem teszik meg azt a „szívességet”, hogy a magyar, a horvátit, a szlovák és a többi katolikus családok nyugodtan készülhessenek a béke ünnepére. A naivan derűlátók biztosak voltak benne, hogy ezúttal nem lesz áramszünet. Nos, az előbMintegy negyedórás ostrom eredményeként tegnap kora este kiszabadultak az iszlám terroristák által eltérített francia repülőgép utasai — jelentették a hírügynökségek. A gépeltérítők röviddel 17 óra után kivégezték még egy túszukat, s a holttestet kidobták a Marseille melletti repülőtéren álló Airbusbieknek lett — sajnos — igazuk, mert az öt kikapcsolási csoportra osztott Vajdaság egyes körzeteiben hét, másutt pedig tizenkét órás áramszünet volt. A mindent eltűrő népet a szerbiai kormány azzal „vigasztalta”, hogy újévig rendeződik az energetikai helyzet, hiszen karácsony napjától átlagosan 64 százalékkal megemelte az áram árát. Végül azt is el kell mondani, hogy karácsony napján a Vajdaságban sehol sem hunytak ki az izzólámpák, tehát a katolikus családok viszonylag nyugodt légkörben ünnepelhettek. ból. Pár perccel később két hatalmas robbanás hallatszott, majd feketébe öltözött kommandósok rohanták meg a gépet. A lövöldözés mintegy negyedórán át tartott, s eközben a berobbantott ajtókon keresztül ötvennél több utas kiszabadult. Az ostrom áldozatairól még nincsenek végleges adatok. Borisz Jelcin véget akar vetni a polgári lakosság körében halálos áldozatokat követelő katonai akcióknak Csecsenföldön. Az orosz elnök a nemzetbiztonsági tanács tegnapi ülésén közölte ezt. Jelcin a katonai beavatkozás kezdete, illetve orrműtétje után két héttel először lépett hétfőn a nyilvánosság elé. Közben az orosz parlament védelmi bizottságának elnöke bejelentette, hogy tudomása szerint több (Folytatás az 1. oldalról) — Krisztus családban született, s ez a család lett minden földi család modellje. A megváltáshoz a családon át vezet az út — hangoztatta a pápa. Az emberiség nagy családjáról szólva II. János Pál külön hangsúlyozta: A háború tragédiája a világ sok részén szed számtalan áldozatot az ártatlanok és a védtelenek között is... — Nem védelmi miniszterhelyettes leváltására készül Jelcin. Az orosz államfő a nemzetbiztonsági tanács ülésén hangsúlyozta, hogy lezárult a csecsenföldi katonai akció első szakasza, és a hatalmi szervek újjászületése kezdődik. Ennek kapcsán Moszkvában figyelmet keltett az orosz kormány közleménye, amelyben a kabinet tudatta, hogy Csecsenföldön megalakult a nemzeti újjászületés kormánya, amelehet nem gondolni az Európa szívében, a Balkánon dúló végtelen háborúra, s a Kaukázusra, ahol egyre ag- gasztóbbá válik a helyzet — mondta a Szentatya, megemlítve az angolai polgárháborút, a ruandai öldöklést, Burundi ijesztően rossz helyzetét és a világ által elfelejtett szudáni háborút. — Algériában egy egész népet tart túszként fogva a gyilkos erőszak, s lyet Dudajev demokratikus ellenzékének vezetője, Sza- lambek Hadzsijev akadémikus irányít. Hétfő délután ellentmondásos közlések szerint Groznijt két bombatámadás is érte hajnalban. A Postfac- tum hírügynökség jelentése szerint súlyosan megrongálódott a Kaukázus szálloda, és bombatalálat érte a központi piacot is. Más források szerint bomba csapódott egy iskola épületébe. Krisztus szülőföldjén is folytatódik a megosztottság — hangsúlyozta. — Érjen el mindenkit békekívánságom — mondta végül II. János Pál, és Krisztus kegyelmét kérte: szólítsa fel a népeket „a nyomorból, a munkanélküliségből, a tudatlanságból, a közönyből, a hátrányos megkülönböztetésből és a türelmetlenségből emelkedő falak lerombolására...” A nagyvilág hírei * Elhunyt John Osborne, a modern brit dráma egyik atyja és fenegyereke. Karácsony estéjén, 65 éves korában halt meg chropshire-i otthonában. Y Katolikusok, muzulmánok, ortodox szerbek és zsidók egyaránt részt vettek azon a karácsony éjféli misén, amelyet Vinko Puljic bíboros, szarajevói érsek celebrált szombat éjjel a szarajevói székesegyházban. % Noha az orosz ortodox egyházi naptár szerint csak január hetedikén ünnepelik a karácsonyt, az ország mintegy 800 ezer katolikus és protestáns hívője most ünnepel. Szombaton este Tadeus Kond- rusevicz, Oroszország európai részének katolikus érseke celebrált karácsonyi misét a moszkvai Szent Lajos-székesegyház- ban összegyűlt híveknek. ♦ Életének 78. évében, az észak-indiai Csandigarh városában vasárnap elhunyt Zail Szingh volt indiai elnök — jelentette a DP A. Szingh 1982-től 1987-ig volt az ázsiai ország államfője. (b. m.) Túszdráma az Airbuson A Szentatya jókívánságai Minden földi család modellje VÉLEMÉNY Hogy volt, hogy nem volt A tények makacs dolgok, a tényeket nem lehet megváltoztatni. A múlt a ténnyé merevedett események összessége, s ezek visszamenőlegesen nem változtathatók meg. Minden normális társadalomban minden normális ember így gondolja ezt. De — sajnos — volt egy olyan politikai rendszer, amely nem ismert lehetetlent. A kommunisták képesek voltak korrigálni még a történelmet is. A szocialista rendszerben a művészet feladata az volt, hogy illusztrálja ezt a korrigált históriát. A karácsonyi készülődés békéjét zavarta meg december 22-én a Duna Televízió műsorában egy 1983-ban készült tévéfilm, „A béke szigete” (?) című alkotás vetítése. A mű az Aczél György irányította filmgyártás tipikus terméke. Az alkotókat nem nevezem meg, mert ma már valószínűleg szégyellik a történelemhamisítás e remekét. A főhős, Alapy Gáspár, állítólag az egyetlen magyar polgármester, aki tiltakozott a zsidóság deportálása ellen. Maga is Dachauba került, s ott pusztult el 1945 februárjában. De hát mi bajom van ezzel? Hiszen ez az ember egy igazi pozitív hős, s mily nagyszerű, hogy 1983-ban már filmet lehetett csinálni róla. Hát éppen ez a rafinált az egészben. Mert milyen film készült Alapy Gáspárról? Olyan, amiben nincs sok köszönet. Tipikus aczéli mű. A főszereplő magányos ellenálló, aki maga is részt vesz a kórházi főorvos leváltásában, akinek pedig csak az egyik nagyanyja volt zsidó. Márpedig a zsidótörvény szerint csak az számított zsidónak, akinek legalább két nagyszülője zsidó volt. A történelem meghamisítása tehát már itt elkezdődött. Az idő összezavarásával aztán sikerül a történelemben járatlan nézőt félrevezetni. A filmben egyetlen évszám nem hangzik el, így aztán könnyű azt időben előrehozni, ami később történt, így például előbb látjuk a híradóból vett képeken a Kolosváry-Borcsa Mihály-féle könyvégetést, mint a deportálás képeit, pedig a vidéki zsidóság kitelepítése előbb befejeződött, mint ahogy június 16-án lezajlott a látványos kultúraellenes esemény. Az időtlenség és az események időrendjének ösz- szekeverése alkalmassá teszi a filmet a „fasiszta • • • Horthy-Magyarország” időben totális voltának dokumentálására. Jellemző, meg sem említik, hogy 1944. március 19-én a hitleri Németország megszállta az országot, pedig addig hazánk azilum, vagyis menedékhely volt a zsidóság, és nem csak a magyar zsidóság számára. (Lásd Livia Rothkir- chen: Hungary — an Asylum for the Refugees of Europe. Yad Vashem Studies, Vol. VII. 1968. 127—146 p.) A megszállás tehát vízválasztó volt. Az előtte történteket és az utána bekövetkezett tragikus eseményeket nem lehet egy napon említeni. Az előtte levő nehéz évek végső fokon a megmaradást, az 1944. március 19. utáni hónapok a halált jelentették az üldözöttek számára. Horthy kormányzó és a Kállay-kormány Hitler többszöri követelésére sem volt hajlandó a zsidókérdés náci szellemű „megoldására”, a megszállás után viszont Sztó- jayék hamarosan lehetővé tették a zsidó állampolgárok deportálását Németországba — (állítólag) közmunkára. A film készítőit az sem zavarta, hogy nyilas fegyveresek csak 1944. október 15. után randalíroztak az országban. Egy hazug jelenetben láthatjuk a képernyőn, amint egy magyar náci „kiemeli” a templomból a törvények szerint nem zsidó főorvost, s mikor az menekülni próbál, egy karszalagos nyilas lelövi gépfegyverével. Október 15. után talán megtörténhetett ilyesmi, de a nyilas hatalomátvétel előtt nem. Akkor viszont már nem voltak zsidók vidéken. Konkrétum: 1944-ben történt. A budapesti Salétrom utcai református templomban egy sárgacsillagos nő ült két leány között. Egyszer csak odament a megjelelölt nőhöz egy civil férfi, és suttogva felszólította: hagyja el a templomot. Az üldözött két szomszédja erre védőn megfogta a hölgy kezét, a férfit pedig távozásra szólították föl. A férfiak fellépésére az illető el is hagyta a templomot. Az isten- tisztelet végére azonban visszajött egy német katonával. A németül tudó hívek ezt is rávették a távozásra, így minden erőszakosság nélkül, a nyilassal együtt elhagyta az Isten házát. A sárgacsillagos hölgyet ezalatt a hívek védőgyűrűje vette körül. A tévéfilmmel kapcsolatban az olvasható a tévé- rádióújságban, hogy Alapy Gáspár volt „az egyetlen polgármester, aki tiltakozott a zsidók deportálása ellen.” Randolph L. Braham, elismert holocaustszakértő „A magyar holocaust” (eredetiben: The Holocaust in Hungary”) című művében (II. köt. 52. 1.) ez olvasható: „A helyi (bajai — T. B.) zsidókat a zsinagóga és más hivatalos épületek körüli utcákban koncentrálták. A polgármester, dr. Bernhardt Sándor nagyon tisztességes ember volt; nem volt hajlandó hivatalos gettót létesíteni, vagy megtiltani a zsidók bevásárlással és más célokkal kapcsolatos, viszonylag szabad mozgását... A közösség egyik háború utáni vezetőjének beszámolója szerint Baja volt az egyetlen vidéki város, ahol felmentést nem nyert zsidóknak is megengedték, hogy maradhassanak. Életüket nyilván nagymértékben a helyi SS-pa- rancsnok, Rump főhadnagy jóindulatú magatartásának köszönhették.” Debrecen polgármesteréről az 54. lapon ez olvasható: „Maga a polgármester ellenezte a gettózást, és az antiszemita főispán, Bessenyei Lajos hamarosan föl is mentette őt.” Nyilván nem véletlen, hogy 1946-ban a városnak 4641 főnyi zsidó lakossága volt (1941-ben 9142). Csak úgy hirtelen még két deportálást ellenző polgármester előkerült a történelem süllyesztőjéből, véletlenül egy zsidó szerző segítségével. Nem ártana kicsit kutatni, hátha többre jutnánk, mint az ilyen „aczélos” filmalkotásokkal. Egyébként meggyőződésem, hogy az igazi Alapy Gáspár nemcsak annyit tett a város zsidóságáért, mint amennyit „A béke szigete” bemutatott, hiszen ehhez képest az elfelejtett bajai és debreceni kollégája is eredményesebben védte az üldözötteket. A művészet nem tudja elviselni a hazugságot. Márpedig az időrend célzatos összezavarása, fantáziaszülemények tényként való beállítása és a számtalanszor felfedezhető csúsztatás, ugyanakkor meghatározó tények elhallgatása: hazugság. Egy művészi alkotástól persze nem dokumentális igazságot várunk, hanem, az események — tényeket nem sértő — szabad kezelésével bár, de a művészi igazság szolgálatát. Bizony jó lett volna, ha az alkotók szem előtt tartják Arany János intelmét: „Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak”. Vagy ezeket a sorokat (ugyancsak a „Vojtina ars poétikája” című verséből): „Győzz meg, hogy ami látszik, az való: Akkor neved költő lesz, nem csaló...” Egyébként pedig kétlem, hogy a Kárpát-medence magyarságának identitástudatát ilyen művekkel kell erősíteni. V) (Török Bálint) Karácsony a Vajdaságban
