Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-24 / 302. szám

A kiteljesedett jóság Beszélgetés Kozma atyával, a Máltai Szeretetszolgálat vezetőjével A karácsony alighanem mindenkinek a legszentebb, leg- meghittebb ünnep. A család együvé tartozása, a megbé­kélés ideje. Vajon mit jelent mindez Kozma Imre atyá­nak, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjének? — Nekem a karácsony az Isten várása. Jézus Krisz­tus — akinek ilyenkor a születését ünnepeljük — az egyetlen válasz az ember életére, a világ számára. Felcsillantja azt a lehetősé­get, hogy találkozhatunk vele. S ha igen, akkor re­mény lehet arra, hogy egy­másra lelünk, és fölismer­jük azt, hogy mindenki en­nek az Istennek a gyerme­ke és Jézus Krisztus a test­vére. Hogy az Úr előtt mindannyian egyformák vagyunk. Az Istennel való találkozásban ki-ki méltó­vá válhat az együttlétre a másik emberrel. — Éppen ezért lehetett fontos önnek 1989 karácso­nya? — Pontosan. Én 1989 szeptember végén beszél­tem arról, úgy érzem, hogy valami történik Romániá­ban. Miután december 22-én elkezdődtek az ese­mények, arra is gondoltam, hogy ez egy nagy román- magyar karácsony, amikor beteljesedhetnek a várako­zásaink. E nagy karácso­nyon — amelyről nyugodt lélekkel mondhatom, hogy 1990 márciusáig tartott — egymásra találtunk. Akkor volt jó magyarnak lenni nemcsak Erdélyben, ha­nem Romániában. — Önök akkor vállalták a veszélyt. Miként? — Talán szerénytelenül hangzik, ehhez mi hozzá­szoktunk, ehhez felnőt­tünk. Hiszen előtte már éve­ken keresztül állandó ve­szélyhelyzetbe sodortuk magunkat. Hátizsákos egye­temista turisták szervezet­ten vitték a gyógyszerkül­deményeket minden hét vé­gén Erdélybe, amiket kü­lönböző pontokon leraktak. A securitáté figyelő tekinte­te alatt végeztük ezt a tevé­kenységet. Nemegyszervisz- szafordították a határtól ezeket a fiatalokat, vagy le­szállították őket a vonatról, többet közülük behívtak ki­hallgatásra. Voltaképpen, amikor az események ki­robbantak, lelkileg felké­szültünk a részvételre. De­cember 22-én este harminc­két teherautóval elindul­tunk Temesvárra. Lőttek, emberek haltak meg. Két­ségbeesett segélykiáltások hangzottak. S elsőként mál­tai gépkocsi juttatta el az adományt a rászorulóknak. — Vagyis a szívükre hallgattak? — Az ember csak a szí­vével érzékeli jól az élet gondjait. Ha valaki a hét­köznapok veszélyes zónái­ba akar bemerészkedni, nem szabad sokat gondol­kodni. Mert rengeteg a visz- szahúzó erő, amely eltéríti szándékától. — Mi az a kitörölhetet­len élmény, amit az 1989-es karácsonyról őriz? — Az első napok után megérkeztünk Gyulafehér­várra, a püspöki városba, ahol körülbelül ötvenezer román és csupán kétezer magyar él. Az egyik kami­on adományt a római kato­likus püspökségre, a mási­kat az ortodoxra vittük. Megrendítő élmény volt, hogy milyen örömmel fo­gadták a románok ezt a se­gítséget. Néhány héttel ké­sőbb a Vatra Romaneasca vezetője nagygyűlést hí­vott össze a településen. Akkoriban ilyen kijelentés is elhangzott: magyar vért fogunk inni. Szinte senki nem ment el. Ezért a kör­nyező vidékről vitték teher­autóval oda a résztvevőket. Ugyanis a gyulafehérvári­ak azt mondták, ők ezt nem tehetik meg azokkal a magyarokkal, akik olyan jók voltak hozzájuk. Ha a segítség nyomán az embe­rekben így kihajt és kitelje­sedik a jóság, akkor érde­mes veszélybe sodorni ma­gunkat. — Óhatatlanul felvető­dik, mikor félt az elmúlt években? — Az elmúlt öt-hat esz­tendőben egyszer éreztem igazán félelmet. Amikor a szerb generálissal találkoz­tam a főhadiszállásán. A be­kerített V ukováronlévőnégy- ezer-ötszáz civil érdekében tárgyaltam vele. Nem titkol­tam, egy pillanatra felvető­dött bennem, hogy onnan, a főhadiszállásról többé nem jövök ki. Akkor bizony fél­tem. Szerencsére a helyze­tem nem vált végzetessé. Fehér Ferenc Karácsony érmeken Napkeleti bölcsek imádása (N. Milicz műve) Pásztorok imádása (N. Milicz jachimovi mester alkotása) lók szolgálatába, aktuali­zálva magyarázzák, és tompítsák a szociális elé­gedetlenséget kifejező ré­szeket. Luther egyik leg­fontosabb célja az volt, hogy a Biblia olvasására szólítsa fel a hívőket, hogy a Biblia szelleme közvetlen szóljon hozzá­juk, ne magyarázatokkal közvetítsék a papok. Olvasni azonban nem mindenki tudott. így jött létre a Biblia Pauperum, mely a Biblia történeté­nek képes ábrázolása, mégpedig egy ószövetsé­gi és egy újszövetségi tör­ténet egymás mellett való ábrázolásával, s az Ószö­vetség történetei mintegy elővetítik a Megváltó ér­kezését. Ezeknek az ábrá­zolásoknak felhasználásá­val alakult ki az éremmű­vészetnek egy dekoratív fajtája, a biblikus érmek sorozata. Eredetileg a csehorszá­gi Joachimstalban (Jachi- mov) a XVI. században felépült pénzverőben kris­tályosodott ki a műfaj. Jel­lemzője, hogy az érem egyik oldalán ószövetségi, másik oldalán újszövetsé­gi jelenet van. A megol­dás nem mindig volt kö­vetkezetes, előfordult, hogy mindkét jelenet egyik vagy másik könyv­ből való. A csehországi példa hatott a magyaror­szági éremművészetre, s a körmöcbányai verdében is néhány év késéssel megje­lent a biblikus érem és na­gyon hamar népszerűvé vált. A biblikus érem szere­pét később más amulett­ként viselt érmek vették át, de a műfaj virágkorá­ban, kb. 50 év alatt több száz csodálatosan szép és hatásos példány született. Héri Vera hogy megszületett a Meg­váltó, a Jeruzsálemben lévő napkeleti bölcseknek csillag adta tudtául Jézus születését, .és vezette útju­kat a szerény istállóig. A december 25-ei ün­nep mint Jézus születése napja a Kr. u. 325 és 335 közötti években alakult ki, amikor a niceai zsinat határozata értelmében a meghaló és feltámadó po­gány hellenisztikus napis­ten kultusza helyett a ke­resztény meghaló és feltá­madó Krisztus kultuszát kell előtérbe helyezni. A szép bibliai történet mind a mai napig hatásos példázata a hit, a humaniz­mus, az embertásainkért vállalt áldozatnak. A Bib­lia az államvallássá lett ke­resztény egyház fontos könyve lett, mivel a biblia­magyarázatok arra szolgál­tak, hogy a könyvek szö­vegét egyházpolitikai cé­A karácsony a keresztény világ egyik legnagyobb ün­nepe, amikor a keresztény­ség alapítójának születés­jézus születése (Hierony­mus Fuchs körmöcbányai mester műve) napját ünnepük. Jézus Krisztus születését Máté evangéliuma és Lukács evangéliuma írja le, ha nem is egyező módon. Az evangélium, „jó hír”, görög szó, már alapjelenté­sében is a sokaknak szóló örömteli bejelentés, korai szóhasználatban a Megvál­tó megérkezését jelentette. Máté evangéliuma elmond­ja, hogy Jézus Heródes ural­kodásának utolsó éveiben született, a Krisztus előtt 4. vagy 3. évben. Josephus Flavius ismert történetírásában — egyéb történeti fontos események kapcsán ismertetett adatok­ból pontosan ki lehetett szá­mítani, hogy Jézus Kr. e. 4. március 22-én született. Lu­kács evangéliuma szerint Augustus császár uralkodá­sa alatt született, aki nép- számlálást rendel el Kr. u. 7. v. 8. évben. A Bibliából, azaz Lu­kács evangéliumából tud­juk, hogy a már nagy ter­het hordó Mária Betlehem­be utazott a népszámlálás­ra,' és eközben szülte meg gyermekét egy istállóban, mivel a fogadókban már nem kaptak szállást. Ami­kor hallotta, hogy a két­évesnél fiatalabb fiúgyer­mekeket meg akarják ölni, Mária összecsomagolta gyermekét és elrejtette egy jászolban. A környék­beli pásztoroknak nagy fé­nyesség adta tudtául, Bűnbeesés (Lucas Richter körmöcbányai mester munkája) Gedai Csaba felvételei Karácsonyi képeslap a század elejéről

Next

/
Thumbnails
Contents