Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-23 / 301. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. DECEMBER 23., PÉNTEK 5 Szabó Károly Karácsonyi vers Karácsony-e karácsony? Van-e kalács a rácson? Ha nincs kalács a rácson, Mit ér akkor karácsony? Rég hűlt tűzhely dorombol Apró gyermek koromból. Fehér falu kemence, Vállán fűzfa melence. Melencében kalács van, Dióbél a kalácsban. Fenyőágon fényesség, Fehér szoba, békesség. Karácsony-e karácsony? Lesz-e kalács a rácson? Dióbéles kalácsom Igaz szívvel kínálom. Balázs Gusztáv felvétele Átvilágítják a Digitel 2001-et Nem veszett el a lakosság pénze (Folytatás az 1■ oldalról) — Olyan, kizárólag az önkormányzatokból alakult részvénytársaságként indultunk, melynek a 27-es és a 28-as körzetekben 41 települést sikerült megnyernie az ügynek. 1992 novemberében csupán egyetlen gondunk volt: befektetőt kellett keresnünk. Mivel indultunk? Nos, a Digitel Rt.- nek, melyben az önkormányzatok 51 százalékban tulajdonosok, 290 millió forintos alaptőkéje volt. A partnerkeresés feltételei az' alábbiak voltak: olyan céggel kívánunk társulni, amely megfelelő minőségben, a kitűzött határidők betartásával, s az önkormányzati többségi tulajdonos elvárásainak megfelelően valósítja meg' ezt a nagyberuházást. S ekkor még mindig rendezetlen volt a jogi helyzet, legalábbis ami a telefonfejlesztés ügyét illeti... — 1993 márciusában találtuk meg azt az izraeli céget, amelyik elfogadta az általunk szabott feltételeket. Ismét léphettünk egyet: az önkormányzatok egyénileg is megkötötték a szerződéseket az izraeliekkel. Megkezdődhetett tehát a konkrét munka: a központi fogadó- épületek építése, a műszaki jellegű tereprendezés. Az eredmény ma is látványos: mintegy 46 telefonközpont épült fel (egyes településeken több is), a Digitel kiválasztotta a számára kedvező partnert a fejlesztéshez szükséges eszközökhöz. Megkezdődtek a tárgyalások a Siemens céggel, s Vácon fel is épült egy ilyen központ. A jól működő fogaskerékbe 1994 során több szem homok is került. Az év jól indult: márciusban a Digitel 2001 aláírhatta a szakminiszterrel azt a koncessziós megállapodást, melynek értelmében Pest megye északkeleti részén megvalósíthatja a fejlesztést. Az első vészjelzés az áprilisi közgyűlésen hallatszott. Az eseményeket ismét Bori István sorolja. — Azt szerettük volna, ha ezen a fórumon a Digitel 2001 koncessziós társasággá alakul. Ez egy olyan társasági forma, mely akoncesz- sziós megállapodás alapján működik, annak végrehajtása után végelszámol, s melynek alaptőkéjében a 10 százalékot meghaladó változtatáshoz miniszteri jóváhagyás szükséges. Ezt a kedvező előrelépést akadályozták meg az izraeliek azzal, hogy mintegy felrúgva az eredeti elképzelést, nem voltak hajlandóak garanciákat adni az érintett lakosság számára a fejlesztés megvalósulásához. Illetve úgy fogalmaztak, hogy csak a beruházás megvalósulása után kívánják azokat megfogalmazni. Az önkormányzatok pedig kötötték magukat az eredeti elképzeléshez: elvárják a 49 százaléknyi tulajdonostól a megvalósítás időbeni és pénzügyi garanciavállalását. Ki lépjen, ki adjon? Ezek váltak elsőrangú kérdéssé a Digitelnél. Ami biztos volt, az a vállalás mértéke: azaz, hogy 1994 végére 28 ezer vonalat kell kiépíteni s átadni a várakozóknak. — Ehelyett az említett tavaszi közgyűlésen úgy döntöttünk — folytatja Székely Lajos —, hogy nem alakulunk át koncessziós társasággá, s más potenciális befektetőkkel fogunk tárgyalni. így került a képbe az a francia cég, a CG Sat, mely Szeged és Szentes térségében már végzett azidőben hasonló fejlesztést. A velük kötött megállapodás értelmében ők 40 százalékban, az önkormányzatok ugyancsak 40, és mi 20 százalékban vagyunk részesei a beruházásnak. Ami ezek után történt, azt szinte csak mint külső szemlélő követtük. A nagy hal megette a kishalat, ahogyan a történelemben tanultuk: a francia cég lassan, de módszeresen „lenyelte” a Digitelt alaptőkével, szerződéseivel, majd embereivel együtt. Közben alig-alig történt valami a helyszíneken. A Digitel 2001 egykori vezetői, akik mind valamely más pozícióban dolgoztak a franciáknál, akkor kezdtek észbe kapni, amikor a cég átköltözött Budapestre. De történtek ennél figyelemre méltóbb dolgok is: a CG Sat például elutasította az önkormányzatok által a társaságba beviendő apportot, megszegte az eredeti vállalást, nem, illetve alig folytatták a megkezdett építkezést, sőt magát jelentette be a társaság 51 százalékos tulajdonosának. — Lehet, hogy politikai okok, lehet, hogy szakmai hozzá nem értés, illetve a terep helytelen felmérése okozta ezt a helyzetet — próbál magának is magyarázatot keresni a váratlan fordulatra Bori István. — Az is elképzelhető, hogy a CG Sat nem olyan nagy vállalat, hogy egyetlen esztendőben a már folyó szegedi és szentesi fejlesztések mellé fel tudná vállalni újabb 28 ezer állomás kiépítését. A lényeg az, hogy amikor észrevettük a franciák szándékát, néhá- nyan, eredeti Digitel 2001- vezetők, kiléptünk a közös cégből, s ismét egybegyűj- töttük a csapatot. Ma már újra igazgatósággal, 8 alkalmazottal dolgozunk. S ami a legreménytelibb helyzetünkben, az az, hogy az rt.-t e napokban világítják át. Ettől várjuk ugyanis azt, hogy minden rendben találtassék, s még az év vége előtt végre aláírhassa a Digitel a koncesz- sziós szerződést. — Mi várható akkor telefonügyben Pest megye északkeleti részében? — Érthetően ez volt az utolsó kérdés, amit a hosszú, s meglehetősen bonyolult helyzetelemzés után feltehettünk a Digitel 2001 régi-új vezetőinek. Utóbbiak bizakodóak: a lakosság pénze megvan, a Siemensszel a félbehagyott tárgyalások folytathatók, a megkezdett építkezések befejezhet ők, úgy tudják, a franciák készülnek elvonulni a térségből... — Abban bízunk, hogy még az idén, de legkésőbb januárban beindulhat egy 1000 vonalat kiszolgáló központ, s 1995 közepére minden településen elkészül a központi épület. Reményeink szerint az esztendő végére megszólalhatnak a várva várt telefonok is, s a Digitel tisztán, sikeresen kerül ki ebből az ügyből. Maliár Éva Karnyújtásnyira Pesttol Négy évvel ezelőtt, amikor először írtam róla, azzal kezdte az „önvallomását”: — Két dologra vagyok büszke, hogy már a nagyapám is őslakosnak számított, s most, any- nyi év után, képletesen abban a székben ülhetek, amiből őt, mint utolsó bíróját a községnek, érdemtelenül felállították. Pedig úgy egyébként másra is rátarti lehetne György Balázs, Alsónémedi újra megválasztott polgármestere. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett mezőgazdasági gépészmérnöki diplomájára, a doktori tudományos fokozatára, a szakmában elért sikereire, vagy arra, hogy 41 évesen őt tekintik családfői példaőépnek a községben. Figyelemre méltó az a szórólap, amit a helyi kisgazda- párt, a kereszténydemokraták és "az MDF közösen jelentettek meg a választási kampányra. Ebben ezt olvasni: „Alsónémedi lételeme a föld. így mi továbbra is egy olyan polgármestert akarunk, aki maga is érL a földhöz Érti a falu nyelvét, ismeri lakóinak küzdelmes és sokszor nehéz életét. ” Mindezt egy olyan érdek- csoportosulás fogalmazta meg, melynek tagjai a dolgok megítélésében sokszor eltérően gondolkodnak. Ám arra a kis időre, amíg a község dolgában kellett dönteni, kiállni, félretették a másságot, választási szövetségre léptek. Épp ezért György Balázs győzelme a józan ész diadala is. Mindehhez még az is hozzátartozik, György Balázs 1990-ben és most is függetlenként indult, egyetlen párthoz sem tartozott. Alsónémediben a szavazatra jogosultak 52 százaléka járult az urnákhoz. Két polgármesterjelölt volt, az érvényes szavazatok 84,7 százalékát György Balázs mondhatta magáénak. Mint szerényen megjegyzi, ezt elsősorban annak tudja be, hogy az elmúlt négy év során sem a képviselőkkel, sem a lakossággal nem voltak konfliktusai. — A szavazatok száma a népszerűség mércéje — olvastam valahol. Szerintem a bizalom fokmérője is. 1990-ben Tettekkel bizonyíts! György Balázs: A törvényekkel és a hatalommal élni, és nem visszaélni kell 783-an előlegeztek nekem bizalmat, most e bizalom folytatásaként 1608-an szavaztak rám, s ez nagyon jó érzés — összegezi György Balázs az előbbi ciklus tanulságait. Mi mindent hozhat fel érdeméül a most leköszönt testület, s velük a polgármesterük? Nagyjából ugyanazt, amit az ország településeinek zömében úgyszintén elmondhatnak a jól sáfárkodó községatyák. Lett gázuk, ivóvizük, aszfaltos útjaik, befejezéséhez közeledik a telefonprogram és egy sor korszerűsítés. Alapítói és részvényesei két kft.-nek, melynek nyeresége a fejlesztésre szánt alapot növeli. És van végre egy olyan iskolájuk, ami méltó a községhez. — Ez a falu minden szempontból rászolgált azokra a változásokra, amelyek minőségileg közelebb vittek bennünket a karnyújtásnyira lévő városhoz. Pest határában élünk, Pest éléskamrája vagyunk, de infrastruktúrában egy fényévnyi távolságra a fővárostól. Ebből sikerült némileg lefaragni, s ha nem is hétmérföldes léptekkel, de következetes kitartással továbbmegyünk a megkezdett úton — mondja magabiztosan Alsónémedi utolsó bírójának unokája, aki ugyanazt a két vezérelvet vallja magáénak, mint a nagyapja. Egy: a törvényekkel és a hatalommal élni kell, de soha nem visz- szaélni. Kettő: a vezetésre való rátermettséget tettekkel kell bizonyítani. György Balázs nemcsak vallja, de él is ezekkel az elvekkel. Matula Gy. Oszkár Gyertyavadászat Budapest, Belváros. Az áruház belépőjében az egyenruhás hölgy tájékoztat, menjek a harmadik emeletre. Mozgólépcső', sokaság, hosszú sor várakozik a kasszánál. Egyszerű sima, fehér gyertyát szeretnék, mondom az alkalmazottnak, az tágra nyitott szemekkel figyel, megmutat néhány díszgyertyát, majd utasít, inkább a háztartási boltokban. Elmagyarázza, hol találom a legközelebbit. Talán az utcai virágárusoknál, mondják ugyanott. Az ünnepekre az utam a Vajdaságba visz, egyetlenegy kérésnek kell eleget tenni, ami egyben napiparancs is: vigyek gyertyát, hiszen Jugoszláviában továbbra is érvényben van a napi háromórás áramszünet; a kikapcsolások mentrendjéhez igazodik az élet, megszabott az idő', mikor lehet főzni, mosni, tévét nézni. Mikor lehet iskolába járni és mikor tanulni. A háztartási boltban való sikertelen akció után ismét egy áruház. Az elárusítónál kissé gyanakodva kérdezi a kérelmem hallatán, hogy a gyertya végül is mihez kell. Áramszünethez, mondom én, csóválja a fejét, tanácstalan. Én is. Irány az utcai virágárus. Nekem nincs, mondja szelíden, de az utca másik oldalán, a harmadik-negyedik bódéban csak ezt árulnak, próbáljam meg ott. Átmegyek, megtalálom: arany- és ezüstspirállal bevont különlegességek, kisebb és nagyobb méretben, különféle színváltozatokban. Nekem egyszerű fehér, nagyobbacska gyertya kellene, mondom halkan, de a tekintetben benne a válasz. Aramszünetes állampolgár adjon magára, gondolom mindezek után. Kiválasztok egy tetszetős, kissé cirkalmas, bordó színű díszgyertyát. Jó lesz ajándéknak. S. P.
