Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-19 / 297. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAC 1994. DECEMBER 19., HÉTFŐ Szétverik a hálózatot? Bajban a falugazdászok Teljes az árlista Baranyában már levelet kap­tak a falugazdászok, amely­ben a megyei földhivatal ré­széről közük velük, hogy megbízásuk meghosszabbítá­sára nincs mód, kedvező költ­ségvetési döntés esetén vi­szont kilátásba helyezhető a további munka. A levél tartal­ma megfelel az e tárgyban ez idáig napvilágot látott kor­mánynyilatkozatoknak. A falugazdász-hálózat sor­sa ugyanis a költségvetési tör­vény elfogadásával könnyen megpecsételődhet. Az utolsó kegyelemdöfést az a hatszáz­millió forint is jelentheti, amelyről Nagy András, az FM helyettes államtitkára be­szélt napirenden kívül az Or­szággyűlés mezőgazdasági bizottságának egy közelmúlt­beli ülése után. A képviselők tájékoztatása azután történt, hogy Bogárdi Zoltán MDF- es honatya napirendre vételi javaslatát túlnyomórészt a szocialista képviselők elutasí­tották. A helyettes államtitkár sza­vaiból kiderült: az említett ösz- szeg négyszáz falugazdász éves, és kétszázötven féléves fizetését fedezné. Ha az utób­bi másik felét állják az önkor­mányzatok, és ha a hatszáz­milliót egyáltalán az agrártár­cára bízzák, úgy 650 ember állhat jövőre munkába. Az előző kormány erre a célra biztosított pénzének mintegy a felét jelentő összeget ugyanis — pont a mezőgaz­dasági bizottság javaslatára — lehet, hogy az országosan jogilag még csak alakuló Ag­rárkamarának adják. Tovább bonyolítja a hely­zetet Bogárdi Zoltán szerint az is, hogy a megszüntetés­ről teijengő hírek mellett a hegyközségi törvény végre­hajtásánál, a földkiadás és a földkimérés meggyorsításá­nál égető szükség lenne a fa­lugazdászok munkájára. Nem tudja tehát a jobb kéz, hogy mit csinál a bal — je­lentette ki lapunknak a képvi­selő, aki egyúttal azon aggo­dalmának is hangot adott, hogy a cikk elején említett le­vél kézhezvétele után épp a jobb és eredményesebb mun­kát végző érintettek hagyják ott maguktól a falugazdászi pályát. A cél tehát világos: pénz van, de a hálózatot szétverik — mondta Bogárdi Zoltán. Nánási Tamás Teljessé vált az idén május­ban megnyitott Csatoma-alag- út árlistája: a létesítményt üzemeltető Eurotunnel-társa- ság nyilvánosságra hozta, hogy mennyibe kerül majd az autósoknak, illetve motoro­soknak az alagút igénybevéte­le. Ezt a lépést az tette lehető­vé, hogy a biztonsági feltéte­leket ellenőrző francia—brit kormányközi bizottság előző nap végre megadta az enge­délyt a turistaautókat szállító szerelvények, a Shuttle-ok el­indítására. A most bejelentett árak szerint (amelyek csak jövő március végéig, az igazi ide­Japán vezet Japán a világelső az egy főre jutó hazai össztermék alap­ján, maga mögé utasítva a korábbi éllovas Svájcot. 1993-ban Japánban 33 ezer 764 amerikai dollárnak megfelelő összege volt az egy főre jutó hazai összter­mék, egy évvel korábban csak 29 ezer 478. A második helyen álló Svájc mindössze 18 dollárral maradt el Japán mögött, 33 ezer 746 dolláros GDP/fő teljesítménnyel. genforgalmi szezon beindu­lásáig érvényesek) az átke­lés autónként 390 és 1140 frank közötti összegbe ke­iül majd — függetlenül az egy-egy kocsiban lévő uta­sok számától. A legolcsóbb árat azok fizetik, akik még aznap vissza is térnek hazá­jukba: 620 frankba kerül a jegy, ha az utasok maxi­mum öt napig maradnak a csatorna túloldalán; a legna­gyobb összegre pedig az en­nél hosszabb utazásra készü­lők számíthatnak. (Motorok­nál ugyanezek az árak: 290 frank, 390 frank, illetve 640 frank.) Stadionüzletházat avattak szombaton Sopronban. A 129 üzlethelyiségnek ott­hont adó kereskedelmi léte­sítmény a Soproni Labdarú­gó Klub vállalkozásában épült. A klub által alapított Football Kft. szervezte a be­ruházást. A több mint 5400 négyzetméteres hasznos alapterületű épületben egye­bek között több divatárus, játékkereskedő, továbbá szűcs, lószerszámkészítő kí­Március végéig kötelező lesz az elővétel, addig ugyanis óránként csak egy- egy szerelvény indul majd az alagút francia végpontjá­ról Nagy-Britannia felé: áp­rilistól viszont megduplázó­dik a járatsűrűség, s ráadá­sul ekkortól nem pusztán személyautók és motorok, hanem autóbuszok, illetve lakókocsik is helyet kaphat­nak a Shuttle-okon. Decem­berben egyébként az autó- szállító szerelvények csak „félgőzzel” (reggel kilenc­től este 10-ig) közlekednek, januártól viszont éjszaka is folyamatos lesz a forgalom. nálja portékáját. Mellettük söröző és kávézó is várja a vendégeket. Az üzlethelyi­ségek a kereskedők tulajdo­nában vannak, a pinceszin­ten lévő 1600 négyzetméte­res garázst azonban a labda­rúgóklub megtartotta, mű­ködtetéséből bevételhez jut. A sportegyesület ezzel a ma még ritkaságnak számí­tó megoldással vetette meg további működésének pénz­ügyi alapjait. • Forintos hírek Sikeres próbautat tett a hét végén Kijev fölött az Antonov gyár új re­ménysége, az AN 70-es óriás teherszállító repü­lőgép. A négy darab hatal­mas légcsavarral ellátott repülőgép jelenleg a leg­nagyobb teherszállító légi jármű a világon, gyomrában egyszerre 120 tonna hasznos teher fér el. Az energetika a rendszer- váltás tükrében című, csaknem 700 oldalas szö­veggyűjteménynek első példányát a Magyar Olaj­ipari Múzeumnak ajándé­kozta Szűcs István, az ipari tárca volt helyettes államtitkára. Országgyű­lési felszólalásait, az írott és elektronikus saj­tó energetikával foglalko­zó anyagait, illetve saját nyilatkozatait tartalmaz­zák a dokumentumok. Focisták üzletháza LÁTÓHATÁR Burgenlandi szomszédolás /. Kuruc kesergők osztrák bor mellett Szeptemberben egy rövid írásban számol­tunk be Wenzel Róbert búrgenlandi szőlős­gazdáról, akinek a borai messzi földön híre­sek. S bár ő csak fenntartásokkal állítja, nagy a valószínűsége, hogy a szépapja, a „dinasztia”-alapító Wenzel Gottfrid jóvoltá­ból előbb készült aszúbor Ruszton, mint To­kajban. A riportot követően több olvasónk jelez­te, szeretnének még többet megtudni Rüszt­ről, Wenzel úrról, no meg az ausztriai bor­termelők viszonyairól. Beleértve az értéke­sítést, az állami támogatási rendszert és az adózást. Wenzel úr nem zárkózott el egy újabb beszélgetéstől, de mert igen elfoglalt ember s állandóan úton van, többszöri egyeztetés után csak most, advent idején si­került elérnünk. Ilyenkor, december derekán közel sem Műemlék ház II. József császár korából. A házak rendszeres állagmegóvását ön- kormányzati rendelet írja elő Ez már a XX. századi Ruszt, a 240 ágyas, háromcsillagos Tó Hotellel olyan szép a Fertő tó környéke, mint au­gusztusi ottjártunk alkalmával. Akkor nap­fényben fürdött Ausztria szőlőskertje, a tő­kék zöld krinolinban sorjáztak a dimbes- dombos lankán. Most csend van, nyirkos párát lehel a tó, s a tél ködparókát borít a szőlőtőkékre. Ruszt utcái is kihaltak, még Wenzel úr pincéjében is gyér a forgalom, mindössze ketten ülnek egy üveg kékfran­kos mellett. Mindenekelőtt Rusztról mondanék né­hány szót. Ez a mindössze 1700 lakosú tele­pülés Ausztria második legkisebb városa, a szabad királyi város státust még 1681-ben kapta, illetve váltotta meg a császári udvar­tól, s egyben az udvari szállító címet 'is. Mindez 500 akó — 25 ezer liter — borába és 60 ezer aranyforintjába került a város­nak. A krónikák szerint a Habsburgokat megelőzve előbb Mátyás király, majd II. Lajos özvegye, Mária királyné tüntette ki fi­gyelmével a ruszti borokat. Ez utóbbi ado­mányozta — még a mohácsi tragédia előtt — az R védjegyet, mellyel a hordóikat, majd később a cserép- és üvegflaskákat je­lölték a rusztiak. Ez a védjegy ma is él. A középkorban, sőt később is Rusztnak olyan kötődése volt Sopronhoz, mint Fót- nak Pesthez. A városi tisztségviselők, keres­kedők és iparosok a pénzüket szőlőbe fek­tették, a szőlőt és a hozzá tartozó nyaralót a vincellérek művelték, gondozták. Emellett persze voltak nagytermelők is, mint a Wen­zel család, melyeknek egy-egy tagja sző­lészként ténykedett. A több száz éves sopro- ni-ruszti kötődést a trianoni döntés szakítot­ta meg. Wenzel Gottfrid — az akkori csa­ládfő — 1905-ben még Sopron városkapitá­nya volt, fia, László, 1920-ban válaszút elé került, majd úgy döntött, hogy a magyar ál­lampolgárságot osztrákra cseréli, és Sopron­ból Rusztra költözik. Ám, hogy lélekben megmaradt magyarnak és soproni polgár­nak, arra mi sem jellemzőbb: a most 93 éves nagybeteg Laci bácsit kérésére nem az eisenstadti, hanem a soproni kórházban kezelik. A ’20-as, '30-as években még sok ma­gyar élt Ruszton. Ma már szórványmagyar­ságról sem lehet beszélni, Wenzel Rober­ten kívül alig néhányan törik a magyar szót. Viszont a lakosság közel fele még ma is protestáns. — Az apám még magyar iskolába járt, kívülről fújta az Arany-verseket. És gyö­nyörűen játszott tárogatón, többnyire kuruc kesergőket. Különös egy família vagyunk mi — mondja Wenzel úr nevetve. — Egy­szerre voltunk Kossuth-pártiak és császárra­jongók. A szalonban az aradi tizenhárom Wenzel Laci bácsi, amikor még bírta tü­dővel. Nemcsak tárogatózni tud, de az övé Burgenland egyetlen tárogatógyűjte­ménye Krekács Róbert felvételei, a reprodukció a bécsi Original Farbfoto kiadványa Ruszt főtere az egykori kovácscéh disz­kójával, amit a szabad királyi város cím elnyerésének évében készítettek vértanú mellett jól megfért Ferenc József mellszobra és Erzsébet királyné portréja. Emellett apám kiváltképp arra volt büszke, hogy engem elsősként Dutka Ákos öccse ta­nított, aki Trianon után települt Váradról Rusztra. A Habsburgok iránti lojalitás ma is meg­mutatkozik a pincegádorban — itt van az állandó borbemutató és itt iszogatnak a ven­dégek — díszhelyen IV. Károly és Zita ki­rályné olajportréja függ, alatta Habsburg Ottó dedikált fényképe. — Habsburg Ottó és apám közt igen bensőséges kapcsolat ala­kult ki. 1966 óta szinte minden évben meg­fordult nálunk a „királyfi”. Iszogatott az osztrák borból és hallgatta apám tárogatójá­tékát. A Krasznahorka büszke várát. Két idős ember, nagy idők tanúi. Szavak nélkül is megértették egymást. (Folytatás a holnapi számunkban) Matula Gy. Oszkár

Next

/
Thumbnails
Contents