Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-17 / 296. szám
Ü PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. DECEMBER 17., SZOMBAT 9 Egy névtelen féleros a gyöngékhez 15-20 éves írógépmásolat akadt meg a kezemben pakolás közben. Kötelességem megosztani másokkal is ezt a szerző' megjelölése nélküli vádiratot, hogy gondolkodjunk... Mert gyöngék vagytok, azért adtátok nekünk a féleró's nevet! Ezzel az átkozott gúnyolódással kötöttetek gúzsba egy generációt, amely ellen ti vétkeztetek... Semmiféle értelmes, célravezető' utat nem mutattatok nekünk, mert nem is ismertek! Sőt magatok számára sem kerestetek effélét, mert gyöngék vagytok! Ha a nem tiltó szavát formálta csak egyszer is a szátok, az menten belétek szakadt, csak üvöltenünk és toporzékol- nunk kellett kissé — tüstént „igent”-t nyögtetek felénk, hogy megkíméljétek csapzott idegeiteket. Mert a nyamvadt megalkuvást neveztétek ti szeretetnek. Mert gyöngék vagytok! Kölyökkorunkban mozipénzen és fagylalttal vásároltátok meg nyugalmatokat, mintha nekünk kedveskedtetek volna, pedig csak magatokat védtétek szüntelen... Ó, ti gyöngék! Gyöngék a szeretetben, a türelemben, gyöngék a reménységben, a hitben! Mi félerősek vagyunk. De lelkünk a korunkhoz képest is félerős csupán, és azért csapunk ekkora lármát, mert nem tudunk sírni olyasmiért, amiről azt sem mondtátok meg nekünk, hogy a világon vannak... Megtanultuk a számtant és a betűvetést. Meg tudjuk számlálni a vadrózsa porzóit — valahányat. Azt is tudjuk, hogy hogyan élnek a rókák, és ismerjük a mezei zsurló finom szerkezetét. Csendben ülni, sőt felemelt kézzel jelentkezni is megtanultunk, hogy elmondjunk mindent a rókáról, s vadrózsa finom szerkezetéről... De a város vasbeton rengetegében nem surran a róka és nem nyílik a vadrózsa sem... Mit kezdjünk az életünkkel?... Erre senki meg nem tanított minket! Sőt! Istent is hinni szeretnénk — a végtelent —, aki mindenkinél erősebb és mindent megért, és azt akarja, hogy jók legyünk... De ti nem mutattatok soha senkire: — íme, ez az ember azért jó, mert hiszi az Istent... Közben degesz pénzt kerestetek áhítatos képpel, és totó- és lottóeredményt rebegtetek mindennapi imátok gyanánt! Dobd el a pisztolyodat, őrmester! Azt mondd meg nekünk inkább, mit érdemes és mit kell cselekednünk! Valóban ezért a rendért ordítozol, amit szolgálsz? Vagy havi fizetésedet, a majdani nyugdíjadat szereted csupán ? Mutasd meg, milyen erős vagy emberségedben, te főfejes Úr! — S mit tudsz jót cselekedni, de titokban, és önmagadért?! Gondolkodjatok: — Nem mi vagyunk-e torz tükörképei hazugságaitoknak? Mi, akik nyíltan lármázunk, és az utcán randalírozunk, mert ti titokban marjátok egymást kegyetlenül és tépitek le a másik csontjáról a húst a bizniszért és a jobb fizetésért! Mutassatok nekünk, lármázóknak csak egyvalakit is soraitokból, aki csönben él és jól! Gumibottal cifrázott fenyegetések helyett olyan embereket küldjétek miránk, akik utat mutatnak, de nem szavalással, hanem életükkel és tetteikkel! De ti gyöngék vagytok! — Az egészségesek és az a néhány erős, aki él, Afrika dzsungeleibe ment, hogy meggyógyítsa a beteg feketéket... Oda mentek, mert megvetnek titeket — éppúgy, mint mi, mert gyöngék vagytok... Mama, imádkozz, ha tudsz még! Mert nekünk félerős nyavalyásoknak pisztolyunk ravaszán remeg a kezünk... * Kedves mai félerősek! Remélem, a lélekgyilkos fegyver még nem dördült el. Hadd üzenjek Nektek... Ti gyöngék, ti is figyeljetek, hogy megszabaduljatok és megmeneküljetek! Hallgassuk együtt Weöres Sándort „Noé bárkájáéról. A sötétbe merülés, általános pusztulás, egyetemes kín- szenvedés ellen mit tehetsz? Semmit és mindent. Ez r- semmi és minden: ha saját érzéseiddel nem veszel részt a sötétségben és megteremted önmagadban a teljes emberség állapotát: nem vágyaiddal, hanem az örök mértékkel vezetteted magadat. Az áradat bármerre sodor: nyomorba, jómódba, kényszermunkára, harctérre, vezető helyre, vesztőhelyre: ne törődj vele; a sötét hatalom nem adhat neked semmit, ha az egyedül érvényes mérték működik benned. Odaveszhet kényelmed, vagyonod, egészséged, szabadságos életed: mindezt úgyis elveszíted előbb-utóbb, a sírba nem viheted magaddal; de a mélyedben rejlő tökéletes mértéket nem sértheti meg a világpusztulás sem, ezért kívánj hozzáigazodni. Az örök mértékre bízd magad: ez a Noé-bárka a mindent beborító áradat fölött. Embertársaidért nem tehetsz többet, mint hogy az egyetlen menekülési módot tudatod velük. Erőszakkal megmenteni senkit sem lehet, amikor az özön mindent beborít. Nem igaz, hogy özönvízkor a tömeg a Noé-bárkára akar felkapaszkodni. A Noé-bárka látszik a leggyöngébb, leg- együgyűbb tákolmánynak, melynél egy bokor alja is többet ér. Összeállította: Olgyay György A sóskúti katolikus egyházközség Iskolai hitoktatás az ötvenes években is Egy-egy falu és egyházközség története általában szorosan összetartozik. Nincs ez másként Sóskúton sem, ahol Eszéki Imre plébánossal a helyi római katolikus gyülekezetről beszélgettem. — A mai Sóskút őslakossága 1747-ben érkezett a falu területére — mondotta a plébános. — A környék birtokosai a komáromi jezsuiták voltak, akik a földjeik művelésére a hagyomány szerint a Pilishegységből hoztak katolikus szlovákokat. — A szlovákok megérkezéséig lakatlan volt a falu? — Bár a. török ezt a környéket is erősen pusztította, teljesen nem halt ki Sóskút, csupán erősen megfogyatkozott a lakossága. Pótlásukra először rácokat, vagyis szerbeket és horvátokat telepítettek. Őket azonban valamilyen nézeteltérés miatt kiűzték a faluból. Helyükbe telepítették a szlovákokat. — A szlovákok közismertek a vallásosságukról. Gondolom, nem maradtok sokáig templom nélkül... — Először a rácok templomát használták, de mivel az ortodox volt, vagyis a római katolikus templomoktól erősen eltérő jellegű, 1772-ben lebontották, hogy újat emeljenek a helyébe. — Meddig tartott az építkezés ? — Körülbelül nyolc esztendeig. Közben azonban jelentős változás történt az egyházközség életében: Mária Terézia 1777-ben megalapította a székesfehérvári egyházmegyét, s sok más gyülekezettel együtt bennünket is ehhez csatoltak a veszprémi egyházmegyétől. Ez egyben azt is jelentette, hogy a jezsuiták átadták Sóskutat a székesfehérvári káptalannak, s egyben kegyúrnak. Az egyébként parasztbarokk stílusú templomunk építése tehát már az ő fennhatóságuk alatt fejeződött be. — Mennyire bolygatta meg az egyházközség életét a második világháború utáni szlovák—magyar lakosságcsere ? — Sóskútról viszonylag sokan, a lakosság egynegyede Csehszlovákiába települt. Ez hetven családot, vagyis körülbelül 270 embert jelent. Többségük Pozsonyligetre költözött. Helyükbe jórészt ugyanarról a településről érkeztek magyarok. — Szintén katolikusok? — Többségük igen, de jöttek evangélikusok is Csehszlovákiából. Sóskút reformátusainak többsége is ebben az időben érkezett, de ők az országhatáron belülről, Tiszántúlról. — Sikerült gyülekezetbe szerveződniük? — Egy időben Érdről járt ki hozzájuk lelkész, de aztán valahogy elhaltak ezek az alkalmak. — Az ötvenes években, gondolom, a sóskúti katolikus hívekre sem néztek jó szemmel... — Érdekes módon itt viszonylag keveset zaklatták az embereket a hitük miatt. Ennek nyilván az is az oka lehetetett, hogy a nemzetiségi falvakkal némileg enyhébben bántak, mint a színmagyar településekkel. — Nem is hozott különösebb változást az életükben az 1990-es politikai fordulat? — Különösebbet nem. Nekünk például nem kellett bevezetni az iskolai hitoktatást, mert mindig is volt, még a legvadabb ateista időkben is. A gyermekek háromnegyed része hittanos, minden osztályban tartunk hitoktatást. — Templomi hitoktatásra nincs is szükség? — Van az is, mégpedig azoknak a gyermekeknek, akiket a szüleik Érdre járatnak iskolába. Az ifjúsági csoportunknak természetesen szintén nem az iskolában tartjuk meg az alkalmakat. — S a hittanos gyerekek később templomosokká is válnak? — A két vasárnapi misére átlagosan körülbelül négyszázan szoktak eljönni. Ez a szám magasabb az országos átlagnál. Viszonylag látogatottak a reggeli misék is. Az viszont sajnálatos, hogy a temetések száma csaknem kétszerese a kereszteléseknek. Igaz, a nem régen ideköltözöttek egy része a régi lakóhelyén keresztelted meg a gyermekét. — Hogy bírja erővel a nem kevés szolgálatot? — Két éve már nem egyedül látom el a feladataimat. A kántorunk a megfelelő szakképzettséget megszervezve átvállalta a hitoktatás legnagyobb részét, s általában is ő foglalkozik a gyermekekkel. Nagy szükség volt már ekkor a segítségére, ugyanis az említett szolgálatok mellett 1988-tól hozzám tartozik a szomszédos pusztazá- mori egyházközség is. Ettől kezdve egyetlen szabadnapom sem volt, sőt szabadságra sem tudtam menni, mivel a környéken egyre kevesebb a katolikus pap, így nem oldódott meg a helyettesítésem sem. Négy év elteltével aztán jelezte a szervezetem, hogy több pihenésre van szükségem. Hardi Péter Magyar templom a Don mentén Az oroszországi pravoszláv egyház segítségével magyar templom épül a Don folyó mentén, Kosztamarovónál, hogy a II. világháború áldozataira méltó körülmények között emlékezhessenek a messze idegenben kegyeletüket lerovó hozzátartozók. Erről Mártha Tibor, a Don menti magyar katonatemetők gondozására létrehozott Fénveslitkei Alapítvány kuratóriumának elnöke tájékoztatta tegnap az MTI-t. A pravoszláv egyház egy- hektáros területet bocsát rendelkezésre, továbbá biztosítja az építőanyagokat. Szerzetesrendje vállalja az imahely gondozását és fogadja a Don-kanyarhoz utazó hozzátartozókat. A kosztamaro- vói templom tervei Magyar- országon készülnek. Az elképzelés szerint ökumenikus imahelyet alakítanak ki, valamennyi magyar egyháznak külön oltára lesz. Az építkezés a jövő év nyarán kezdődik, s az avatási ünnepséget szeptemberre tervezik. A templomépítési lehetőséget a pravoszláv egyháznak viszonozza majd a Fé- nyeslitkei Alapítvány. A tervek szerint 1996-ban Budapesten épül a kosztamarovói- hoz hasonló orosz imahely. Veszprémi szentmise a rádióban Veszprémből, a Szent Mi- hály-székesegyházból közvetít római katolikus szentmisét a Kossuth rádió holnap 10 órától. Szentmisét celebrál s szentbeszédet mond Szendi József veszprémi érsek, aranymisés főpásztor. A történelmi emlékekben gazdag veszprémi vár egyik ékessége a két homlokzati tornyos, román stílusú Szent Mihály-székes- egyház, amely hányatott sorsa, s többszöri átépítése ellenére, hazánk egyik legszebb, s építészettörténeti- leg kiemelkedő jelentőségű temploma. , A templomot már a pannonhalmi alapítólevél (1002) megemlíti, az eredeti templomból azonban csak csekély részek maradtak. Ennek oka részben a Csák-féle rombolás (1276), majd az 1380-as tűzvész, de pusztult a templom a török időkben is. A régi templomot barokk stílusban építették újjá (1723), majd jóval később (1907—1910) a szentély s az altemplom kivételével neorománná alakították. A háromhajós, csúcsíves, keresztboltozatos altemploma alatt kripta található. Ennek a legnevezetesebb sírköve a XVIII. század A veszprémi székesegyház a század elején nyerte el mai formáját második feléből — a török ton veszprémi püspöknek utáni idők egyházszervező- a szarkofágja. jének — Padányi Bíró MárBozó Emil
