Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-02 / 283. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. DECEMBER 2., PÉNTEK 7 A magyarságot nem szabad kollektív bűnösséggel vádolni Temesvári beszélgetés Neumann Ernő főrabbival Neumann Ernő főrabbi 1916-ban született. Temes- várott 54 esztendeje tölti be a zsidó hitközség rabbihivatalát. 1935 és 1940 között a budapesti Országos Rabbiképző Intézet hallgatója volt. A romániai zsidóság létszáma manapság mindössze 13 ezer, s ebből hatszáz él Temesváron. Neumann Ernő az egyetlen hivatalban lévő rabbi egész Romániában. A Ro- mánia-szerte folytatott erőszakos elrománosítás ellenére is veretes magyarsággal beszél, és igen szoros, baráti kapcsolatokat tart fönn a romániai magyarokkal, elsősorban Tőkés László református püspökkel. Elveti a hazai zsidó vezetők egy része által hangoztatott, a magyar nép kollektív bűnösségére vonatkozó vádat. A főrabbi tisztában van a román fasiszták által elkövetett zsidóirtás méreteivel, s ennek alapján elítéli az egykori román fasiszta vezetők kultuszának újjáélesztését. — A romániai forradalom közelgő ötödik évfordulója alkalmából Neumann Ernő főrabbival Vödrös Attila és Hering József beszélgetett Temesváron. — A főrabbi úr vallja-e Tőkés László mondását, hogy aki Erdélyben született, az maradjon is itt? — 1948-ban beteljesedett a zsidó nép közel kétezer éves álma, amikor is az auschwitzi áldozatok hamuján felépült, újjászületett a zsidó állam. Kr. u. 70-ben a nép jó részét a rómaiak elűzték a Szentföldről, de a zsidó folytonosság mindvégig megmaradt Palesztinában, azaz Izraelben. A vallásos zsidó ember a szétszóratás- ban minden éjfélkor a házának küszöbére ülve a Tikun Hácot-imában mondta el az ősi ország pusztulása miatti sirámait, illetve kifejezte reményét, hogy egyszer még visszatérhetünk ebbe az országba. Tehát ez a lényeges különbség az itt élő zsidó, illetve magyar népesség között. Pályámat 1941-ben kezdtem ebben a városban, amikor itt is a Vasgárda uralkodott. A helyzet igen nehéz, de valamivel azért jobb volt, mint az úgynevezett Regátban. Temesváron nem kellett sárga csillagot viselni, s innen tömeges deportálás sem volt. Ezzel együtt mégiscsak fasiszta rendszer alatt éltünk, hiszen teljesen jogfosztottak voltunk. 1941. augusztus 3-án a román fasiszták egybegyűjtötték a temesvári zsidóságot a futball- pályán, ahonnan a 18 éven felüli férfiakat különféle megalázó munkák végzésére irányították. Nem hasznos munkáról volt itt szó. A hangsúly azon volt, hogy a zsidókat emberi méltóságukban alázzák meg. A legkisebb fegyelmezetlenség esetén is alkalmazták a megtizedelés fenyítési módját. A háború utáni kommunista rendszer célja a zsidó közösségi élet megszüntetése, a zsidó etnikum beolvasztása volt. Az elmúlt évtizedekben a mindenkori román kormányok a zsidókat eltávolították a fontosabb pozíciókból. Ceau§escu 26 éves diktatúrája csak bátorította és támogatta az antiszemitizmust ebben az országban. A főrabbi eladta magát a magyaroknak? — Értesüléseink szerint ön a közelmúltban azért nem lehetett Románia országos főrabbija, mert ezt a bukaresti hatóságok megvétózták. — Annyi igaz, egyszer visszajutott a fülembe: Mose Rosen országos főrabbi azt mondta Ceauqes- cunak, hogy én eladtam magamat a magyaroknak... — Rosen főrabbi úr pedig Ceausescunak adta el magát, hiszen az ő személyes tanácsadója volt, más szóval kettős ügynök. — Bizonyos okok miatt saját magam mondtam le arról, hogy elfogadjam ezt a számomra egyébként igen megtisztelő ajánlatot. A dolognak tehát semmi köze sincs ahhoz, hogy magyar ajkú vagyok, magyarországi iskolában végeztem, vagy pedig a Tőkés Lászlóval fennálló kapcsolatomhoz. Tőkés László és köztem mélyebb kapcsolat van, mint a többi vallások felekezeti vezetői között. A forradalom ötödik évfordulójának közeledtén az itteni görögkeleti érsek, a római katolikus püspök, a görög katolikus egyház vikáriusa, valamint jómagam fölhívásban fordultunk a világ különböző személyiségeihez, hogy vegyenek részt a Tőkés László által rendezendő itteni megemlékezésen. Tudomásom szerint Magyar- országról eddig Pozsgay Imre, Németországból pedig Hans-Dietrich Genscher már jelezték is, hogy részt vesznek a közelgő évforduló rendezvényein. Az öt évvel ezelőtti forradalomról szólva manapság vannak, akik azt mondják, hogy az Temesvár nélkül is kirobbant volna. Tény viszont az, hogy az a bizonyos december 16-i temesvári este indította el a folyamatot, az itteni református lelkész, Tőkés László háza mellől. Tőkés László soha sem állította magáról azt, hogy ő forradalmár, de nem egyszer bátran elítélte Ceau§escu tetteit, így például a magyar falvak lerombolására szőtt terveket. Bebizonyította tehát azt, hogy ellenezni is lehet a hivatalos politikát, amivel aztán másokat is fölbátorított. Horthy Miklós nem volt zsidóirtó — Mi a véleménye arról, hogy a forradalom utáni években manapság Romá- nia-szerte Antonescu- szobrokat lepleznek le, kiadják Hitler Mein Kampf című könyvét, a Nagy Románia mozgalom pedig a magyarellenességen kívül nyílt antiszemita propagandát is folytat? — Természetesen ez a helyzet minket is felháborít. Temesvárott is működik egy ilyen mozgalom, amely az egykori légiona- rista vezéreket szinte az egekig magasztalja. Lehetséges, hogy Antonescu kitűnő hadvezér volt, de kezéhez nagyon sok vér tapad, s ezért nem lehet nemzeti hőst faragni belőle. A hivatalos körök mindig azt hangoztatják: ha megakadályoznák az ilyen utcanév-átkeresztelő szándékot, akkor egyesek azt állítanák, hogy nálunk nincs demokrácia. Gyalázat, hogy Antonescu marsallról nevezték el azt az utcát is, ahol a nagyváradi református püspökség székel. Ennek ellenére, ha levelet kapok Tőkés Lászlótól Nagyváradról, ő továbbra is a régi utcanevet írja a borítékra. — A demokrácia ezen román védelmezői Horthy Miklós újratemetésével kapcsolatban annak idején kifejezték nemtetszésüket, holott Antones- cut és Horthy Miklóst igazán ízléstelenség lenne egy kategóriába sorolni. — Kétségtelen tény: Horthy Miklós bűnös volt abban, hogy tolerálta a nyilasok tevékenységét — elképzelhető, hogy nem könnyű szívvel —, de ezzel együtt semmiképpen sem lehet egyenlőség- jelet tenni közé és Antonescu marsall közé. Antonescu ugyanis nyíltan elrendelte a zsidók lemészárlását, míg Horthy Miklós ilyesmit sosem kezdeményezett. Zsidómentó' magyarok is voltak — Nemrégiben magyar nyelven is megjelent egy könyv, amelyet a román hatóságok évtizedeken át tiltottak, eldugtak, s még a nyugati közkönyvtárakból is kilopkodtak. Mata- tias Carp zsidó történész ebben a könyvben tudományos kutatómunkára támaszkodva lerántja a leplet a román nép második világháborús zsidóirtásáról. Változtat-e ez a könyv a magyarságról alkotott képen? — Matatias Carp könyvét és az abban foglalt adatokat mi már rögtön a háború után ismertük. Tudtunk az úgynevezett „légionaristaforrada- lom” után megölt zsidó áldozatokról, amikor a meggyilkoltak tetemére „kóser hús” föliratú táblát tettek. Tudtunk az 1941-es iasi (Jászvásár) halálvonatról, amelyen 12 ezer zsidót öltek meg. Hallottunk a Dorohoiban rendezett pogromról, a deportálásokról. — Csakhogy itt százezrek le gyilkolásáról van szó. — Sajnos valóban százezrek haláláról kell beszélnünk. Az igazi bűn az: egyes országok népét olyan szellemben irányították, kormányozták, hogy az eltűrte, sőt hozzájárult a Hitler által meghirdetett „végső megoldás”, az Endlösung kivitelezéséhez. Azok a népek pedig, amelyek mindehhez segédkezet nyújtottak, mindenképpen bűnt követtek el. Általánosítani persze nem szabad, mert mindenhol vannak jóérzésű emberek. Az igazi bűnösök azok, akik megmételyezték az emberi lelkeket. Abban az időben elfelejtették a zsidók által a Tórában megszövegezett nagy mondást: „Veáhávtá leréáhá kámó- há!” (Szeresd az embertársadat, úgy mint magadat!) Ezen a téren sajnos mindkét nép egy része, a román és a magyar, bűnt követett el. Tudjuk, hogy a kakastollas csendőrök sokszor még az SS-hóhé- rokon is túltettek. — Míg a magyar nép egy részének legfőbb bűne az volt, hogy hozzájárult, nem akadályozta meg a zsidók Magyar- ország területéről történő deportálását a megsemmisítőtáborokba, Romániában viszont a helyszínen intéztek el, gyilkoltak meg több százezer zsidót. Ennek ellenére eddig csak a magyarokat bélyegezték meg a kollektív bűnösség vádjával. Az említett tények ismeretében miért nem bélyegzik meg hasonlóképpen a románokat is? — Először is a romániai zsidókat is deportálták, mégpedig maguk a románok. Hiszen az említett több százezer zsidónak csak egy része pusztult el magában Romániában, még a többségét Transzisztriában ölték meg- a románok. Transz- isztria nem tartozott Romániához. Az általános bűnösség elvét mégsem lehet érvényesíteni. — A magyarsággal szemben viszont a zsidók egy része igenis érvényesíti. — Szerintem ez helytelen. A jeruzsálemi Jád Vásém Intézetben igen sok magyar zsidómentőt is számon tartanak. A különböző református egyházakban a saját szememmel láttam a kizárólag formálisan kikeresztelkedett zsidók neveit tartalmazó többezres listákat. A magyarok ezáltal kívánták megmenteni őket a deportálástól. így aztán a magyarok nemcsak a Dunába lőtték a zsidókat, hanem köztük is voltak zsidómentők. — A főrabbi úr tehát elveti a magyarság kollektív bűnösségére vonatkozó vádat? — Föltétlenül. Kollektív bűnösségről beszélni sem lehet. Az egyes emberek, a politikai tényezők voltak vétkesek. De azt nem lehet mondani, hogy a magyarok összessége tapsolt volna a zsidók üldözésekor. — Miként kötődik Magyarországhoz, a magyarsághoz? — Először is magyar az anyanyelvem, s ezen túl pedig a budapesti Országos Rabbiképző Intézetben végeztem a tanulmányaimat, miközben a magyar kultúrát is jobban magamba szívtam. Egészen az elmúlt évekig a zsinagógái prédikációimat is magyar nyelven tartottam. Ma viszont már egyre kevesebbszer prédikálok magyarul, mert a fiatalok románul értenek. Az itteni magyarsággal mindig jó kapcsolatokat tartottam fenn. Tőkés Lászlóval pedig egyenesen testvéri kapcsolatban vagyok. Nagy örömmel fogadtam Tőkés Lászlót akkor is, amikor öt évvel ezelőtt visz- szatért a menyői deportálásból. Temesváron a legnagyobb egyházi helyisége a baptista felekezet- nek van. A baptista imaházban összegyűlt tömeg előtt akkor én voltam az egyedüli más felekezetű lelkész, aki úgy érezte, hogy Tőkés László mellett van a helye. Azon a nagygyűlésen én is fölszólaltam. Nagyon szeretem Tőkés Lászlót, mert mindig a népek és a vallások közti testvériség megteremtésén és elmélyítésén munkálkodik. Neumann Ernő főrabbi: Tőkés Lászlóval testvéri kapcsolatban állok Talum Attila felvétele
