Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-16 / 295. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKOROK 1994. DECEMBER 16., PENTEK Elsődleges cél: Megteremteni az agrárágazat összhangját ami ezekben közös — közös Könyvújdonság kertészeknek Újabb mesterfogások Mint azt már megírtuk, fél­éves előkészítés, szervezés után november végén megala­kult a Pest Megyei Agrárka­mara. A 27 tagú elnökség el­nökéül Göndöcs Gábort, a Herceghalmi Állami Gazda­ság vezérigazgatóját válasz­tották, míg az agrárkamara tényleges irányítására, az ap­parátus összetartására az ügy­vezető alelnök, Németh Imre kapott megbízást, aki a jövő­ben főállásban látja el e fon­tos funkciót. Németh Imréről úgy tart­ják a szakmában, hogy ízig- vérig „brancsbéli”. Középpa­raszti családból származik, a Vas megyei Vasváron szüle­tett, ahol az apjának virágzó gazdasága volt. Az 1948—60 közt végbement magyarparaszt-tragédiát a Németh család is megélte, ma, annyi év után Németh Imre imigyen sommázza az akkori dolgokat: — Az utol­só pár lovunkat ’60-ban vitte el a tsz. A házon és kerten kí­vül apámnak nem maradt semmije. A „közösbe” még­sem lépett be. Kitanulta a traktorszerelést, s beállt egy gépállomáshoz. A földjétől megfosztott apa következetesen tanulásra buzdította a fiát, aki Szombat­helyen érettségizett a gépjár­mű-technikai szakközépisko­lában, majd a Gödöllői Agrár­tudományi Egyetemen szer­zett gépészmérnöki oklevelet és doktori címet. Fejlesztő mérnökként huzamos ideig a Gödöllői Gépkísérleti Intézet munkatársa volt. A ’80-as évektől figyelme a közgazda- sági és mezőgazdasággal kap­csolatos jogi problémákra irá­nyult, s 1990-ben átigazolt a Pest Megyei Mezőgazdasági Termelők Szövetségéhez, ahol a titkárhelyettesi munka­kört bízták rá. A beszélgetésünk elején gondban voltam, nem tud­tam, ennyi cím és funkció mellett végül is miként illik szólítani Pest megye első szá­mú mezőgazdasági tótumfak- tumát. Ez utóbbi ellen Né­meth Imre hevesen tiltako­zik. — Nem tartom szeren­csésnek ezt a szót, mert arra enged következtetni, hogy egy személyben irányítom majd az agrárkamara munká­ját. Ez egy csoportmunka lesz, melyben részt vesznek az elnökség tagjai, valamint a különböző testületek, szak- bizottságok. Az én feladatom a döntések előkészítése a tes­tületek részére és az általuk hozott határozatok maradék­talan végrehajtása. És itt elér­tünk egy olyan sarkalatos ponthoz, ami egyesek részé­re még ma sem tisztázott. Gondolok itt a kamara felada­tára, ami nem érdekvédelmi, hanem érdekegyeztetői. És ez nagy különbség. Az más kérdés, hogy a jövőben még inkább szükség lesz jól mű­ködő érdekvédelmi szerveze­tekre, akik markánsan jelente­tik meg az általuk képviselt tagság érdekeit a kamarában. Miránk majd az hárul, hogy az érdekek egyeztetése után, érdeket szolgál —, azt mél­tón képviseljük a gazdaság különböző ágazataiban, vagy magával a kormánnyal szem­ben is. — Ez utóbbi már csak azért is lényeges, mert a köz­vélemény egy része úgy tart­ja, az agrárkamarát hatalmi szóval „ültették” a mezőgaz­daságból élők nyakára, követ­kezésképp a mindenkori kor­mány kiszolgálója lesz. — Ezt csak az olyanok mondhatják, akik nem olvas­ták az idevonatkozó doku­mentumokat vagy a kamara alapszabályát. Az agrárkama­ra az államigazgatástól elkü­lönülő önálló önkormányzati testület. Szükség volt rá, mert az államigazgatási appa­rátus nem tudta megteremte­ni az agrárágazat nemzetgaz­dasági összhangját. A piac- gazdaság . átalakulása folytán felmerült egy sor probléma, amit a gazdálkodó szervek, vállalkozók, egyéni termelők önmaguk nem tudtak megol­dani. Az ellentmondások ki­éleződtek, nem nyert megol­dást a fő célkitűzés, nevezete­sen az, hogy az agrárterme­lés illeszkedjen a piacszabá­lyozáshoz a sajátos jövedel­mi helyzetének figyelembe­vétele mellett. — Milyen jogosítványok­kal bír a kamara az agrárter­melés kiszolgáltatottságának mérséklésében? — A mérséklésnél többet szeretnénk. Kiszűrni a kiszol­gáltatottság tényezőit. Az ag­rártermelő — szervezeti for­mától függetlenül —- kapja meg azokat az induló ver­senyfeltételeket, amelyek le­hetővé teszik számára, hogy a termelésbe történő befekte­tésük hozadéka ne maradjon el más ágazatokéhoz viszo­nyítva. Más szóval a társada­lom asztalára letett produk­tum arányában ők is részesül­jenek az újraelosztás áldásai­ból. Gondoljon bele, milyen igazságtalan ez az elosztás ma: míg egy iparos vagy ke­reskedő ezer forintot ötször, tízszer vagy ennél is több­ször megforgat egy év alatt, addig a földből élő ősszel be­ruházza a maga ezer forint­ját, de csak egy év múlva lát belőle újra pénzt. A fajlagos hozadék így lényegesen keve­sebb, a termelés kockázata pedig sokkal nagyobb. Eze­ket az anomáliákat kell ki­szűrni.-— Melyek a kamara elsőd­leges és fő célkitűzései? Hatórás maratuni vitatko­zás után Szabó Márton, a szervező bizottság elnöke megalakulnak nyilvánítja a Pest megyei Agrárkamarát — Elsőként a gazdaság fej­lesztéséről beszélnék. Létre kell hozni azokat az intéz­ményrendszereket, amik a mezőgazdasági termelők tisz­tességes jövedelmét garantál­ják. Tulajdonképpen ezért jött létre az agrárpiaci rend­tartás, de mint kiderült, az ez­zel kapcsolatos célkitűzések egyelőre csak álmok. Remé­lem a kamara által végül is megvalósulnak. Továbbá mi­lyen intézményekre gondo­lok? Például jól működő áru­tőzsdékre, amik egyben a piaci prognózist is biztosít­ják. Előre jelzik, hogy miből" mennyi lesz a kereslet, ennek alapján ajánlják a fajtát és a mennyiséget termelésre, ugyanakkor biztosítják az ér­tékesítés lehetőségét is. Ahogy ez manapság műkö­dik, az megengedhetetlen. A termelők ki vannak szolgál­tatva a véletleneknek, de fő­leg egy szűk érdekcsoport­nak. Sajnos ez a kiszolgálta­tottság nem csak ebben mu­tatkozik meg. Vegyük a mi­nőség kérdését. A 'tej minő­ségvizsgálatát a felvásárlók végzik, akik abban érdekel­tek, hogy minél alacsonyabb értékeket mutassanak ki az elemzés során. Ugyanez vo­natkozik a búzára is, sőt min­den más termékre. Létre kell hozzunk egy olyan szolgálta­tási hálózatot, melyben füg­getlen és pártatlan szérveze- tek végzik a minőségellenőr­zést. Ezek eredményeit nem kérdőjelezheti meg senki, pont azért, mert érdekben nem elkötelezettek senkihez. A jelen gyakorlatban nem rit­ka az olyan eset sem, amikor egyazon búzáról három labo­ratórium háromfajta sikértar­talom-bizonylatot állít ki. A fentiekhez nekünk, illetve a kamarának kell objektív felté­teleket biztosítani, ezek kidol­gozása az etikai bizottság fel­adata lesz. Ha ezekben lépni tudunk, úgy a kötelező tagdíj nem lesz ablakon kidobott pénz, a gazdasági tevékeny­ség eredményesebbé válásá­val busásan megtérül a gaz­dálkodók hozzájárulása. — A kamarai tagságot tör­vény írja elő. De végül is kik azok, akik kötelesek belépni? — Az egymillió forinton felüli termelést produkáló mezőgazdasági vállalkozók, szövetkezetek, rt.-k, kft.-k és egyéni vállalkozók egyaránt. A tagsági díj még nincs meg­határozva, ebben az Orszá­gos Agrárkamara az illeté­kes. Ez nem lehet több, mint a helyi iparűzési adó nagysá­ga, a nettó árbevétel nyolc ez­reléke. Ebből kell fenntartani a kamarát, fedezni az admi­nisztrációs költségeket, meg­teremteni a gépesítést — szá­mítógépeket, fénymásolókat és egyéb irodagépeket besze­rezni —, tanfolyamokat szer­vezni, adott esetben szakér­tőket díjazni stb. Az államtól mindössze annyi segítséget remélünk, hogy megelőlege­zik az első félévhez szüksé­ges működtetési alapot, amit a majdan befolyó tagsági dí­jakból vissza kell fizessünk. Szó sincs tehát arról, hogy az agrárkamara egy állami pén­zen működő, a mindenkori kormányt kiszolgáló, felső utasítást végrehajtó szervezet! — Egy utolsó kérdés: mi­ként ítéli meg a Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége ér­dekvédelmi tevékenységét? — Azt hiszem, nem volna méltányos, ha egyetlen érdek- védelmi szervezet minősítésé­be bocsátkoznék, hisz jó né­hány van belőlük. Mi vala­mennyinek azonos fontossá­got tulajdonítunk, s éppen ezért összesen kilenc érdek- védelmi szervezetnek biztosí­tottunk képviseletet az elnök­ségben. Köztük a PMGSZ- nek is, Podmaniczky Béla el­nök úr személyében. Az már rajtuk múlik, hogy milyen ér­dekeket jelenítenek meg a ka­marában, s miként tudnak ezeknek érvényt szerezni az érdekegyeztetés során. Az ember nem szívesen szem­besül az elrohant évekkel, most mégis örömmel mon­dom ki, harminc éve járok a Mezőgazdasági Kiadó üzletei­be, mint vásárló — mondotta Lakos László mezőgazdasági miniszter a napokban megtar­tott karácsonyi könyvvásár megnyitóján az MK Vécsey utcai könyvesboltjában. Ä meleg hangú bevezetés után a miniszter annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a mezőgazdaságban tapasztalt bizonytalanságot, a könyvki­adás, de főleg a könyv iránti érdeklődés is megsínylette. Egyrészt a szétzilálódott ter­jesztés miatt, másrészt mert az érdekeltek — agrárszak­emberek, gazdálkodók stb. — a költségtényezők lefara­gásánál a szakkönyveket sem kímélték, jóllehet a korszerű gazdálkodás elképzelhetetlen ezen „munkaeszközök” nél­kül. Tarnay Katalin, a tévé munkatársa középkori leírá­sokból olvasott fel a megje­lenteknek, azt bizonyítandó, hogy az agrárszférába tartozó írások — és ezek szerzői — egyben krónikások is. A szemléltetőanyag a visegrádi királyi vár udvarát díszítő vi­rágokról számolt be, vagyis ízelítőt adott a Mátyás kora­beli kertészkedésből. — Amit ma termelünk, termesz­tünk, arról majd azok révén kap tájékoztatót a XXI. szá­zad, akik ma írják az agrárté­májú könyveket — mondotta a népszerű tévériporter. Ezek egyikének, Bálint György c. főiskolai tanárnak az Újabb mesterfogások című könyvét, Kovács Lász­ló, az MK igazgatója méltat­ta. Mint mondotta, a szerző ez alkalommal is olyan köny­vet írt, mely a kezdő és hala­dó kertészeknek egyaránt hasznos segítséget nyújt. Me­rényi Károly a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövet­ségének elnöke a könyv kap­csán elmondta, erre már csak azért is szükség volt, mert je­lenleg egymillióra tehető a zárt- és kiskerttulajdonosok száma Magyarországon. Elnökségi ülés Gödöllőn \fjif Ma tartja évzáró ülését a Pest Megyei Gazdakörök ■ Szövetségének elnöksége Gödöllőn, melynek során négy központi téma kerül-megvitatásra. Elsőként a januárra tervezett megyei nagygyűlés előkészítését tárgyalják, illetve az ezzel kapcsolatos szervezé­si feladatokat osztják fel egymás közt az elnökség tagjai. Ezt követően Podmaniczky Béla elnök beszámolót tart a Pest Megyei Agrárkamara megalakulásának eseményeiről, melyben a PMGSZ is érdekelt. Mint ismeretes, Podmaniczky Béla érdekvédelmi delegáltként bekerült a kamara elnökségé­be, s mint ilyen, közvetlen képviseli a gazdákat a PMA-ban az elkövetkező három évben. A helyi és megyei önkormányzati választások értékelése harmadik napirendi pontként szerepel. Elöljáróban talán any- nyit, a PMGSZ jelöltjei a vártnál kevesebb szavazatot kaptak úgy a helyi, mint a megyei választásokon. Megvitatásra kerül a PMGSZ jövő évi programtervezete is. Az esetleges kiegészítéseket és módosításokat követően az el­nökség várhatóan jóváhagyja a programot. Az oldalt Matula Gy. Oszkár írta Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége, 2100 Gödöllő, Ganz Abrahám u. 2. sz. Telefon- és faxszám: (06-28)-310-288. Fáy András Alapítvány 219-98007 OTP Rt. Pest Megyei Igazgatósága, 760-000960 Akiknek szava lesz a Kamarában: Sólymos Mária kamarai jegyző és Podmaniczky Béla, a Pest megyei Gazdakörök Szövetségének elnöke, érdekvédelmi delegált A szerző felvételei Lakos László: elméleti szaktudásra épp úgy szükség van a mezőgazdaságban, mint korszerű gépekre (a szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents