Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-12 / 291. szám

J PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. DECEMBER 12., HÉTFŐ J3 Antall József emlékére É Politikai szerepét megítéli, megfejti majd az utókor, hisz '— neve kitörölhetetlen már a világtörténelemből. Én azt szeretném megosztani, An­tall József alakja milyen meg­határozó, rendíthetetlen hitet adó tényezője lett életemnek. Választási plakátján láttam először még azokban a sokat ígérő tavaszi napokban ’90-ben, s első pillantásra azt éreztem: az országnak ilyen emberre van szüksége. Bíztam az MDF-ben, hogy győzelmé­vel Magyarország újra méltó lesz ezeréves múltjához. Em­lékszem, milyen boldogok vol­tunk akkoriban. Lázasak, túlfű- töttek. De ezt a gondolatot itt befejezem, hiszen számomra nincs elfogadható magyaráza­ta annak, ami azóta megtör­tént. Olyannak tűnik az egész, mintha a vak nem akarna látni, mert úgysem ismeri a fényt. Az 1993. évi Szent -István- napi ünnepségen én is a meghí­vott vendégek között voltam a parlamenti fogadáson. Készül­tem rá. Először voltam a párat­lan szépségű épületben, tekin­télyes, neves emberek között. De én mindössze egy ember egyeüen, nekem szentelt percé­re vágytam. Lázasan jártunk helyiségről helyiségre párom­mal, hogy megtaláljuk őt, fél­ve attól, hogy esetleg betegsé­ge miatt kissé hamarabb távo­zik az ünneplők köréből. Nem akartam elszalasztani az egyet­len, s egyben utolsó lehetősé­gét annak, hogy találkozhas­sak vele. Türelmesen, mélyen nézett ránk, miközben nyújtotta ke­zét. Kézfogása hosszan tartó, nyirkos, beteges volt. Nagyra­becsüléssel, és szívszorítva áll­tam pillantása nagyszerűségé­ben, s közben megpróbáltam leküzdeni azt a gondolatot, hogy esetleg hamarosan elve­szítjük őt. Szólni még sokáig nem tudtam, bevallom, sokat­mondó pillantása teljesen átha­tott, megbénított. Párom kissé hamarabb felocsúdva biztosí­totta, hogy mi mindent megte­szünk a XVm. kerületi alap­szervezetért. Nagy szükség lesz rá. Ezek voltak a szavai, amelyeket ne­künk előreláthatóan, talán szo­morúan is mondott, s amelye­ket azóta is hallok, amikor a péntek esténkénti MDF-gyűlé- seken, mint erőforrásra, falra függesztett fényképére rá-rá pillantok. Elmúlt egy év. Azóta, amió­ta meg kellett válnunk tőle. Ha­lottak napján, mivel budapesti temetőben hozzátartozónk nem fekszik, szó nélkül, egy­más gondolatát ismerve párom­mal csendben készülődtünk a temetőbe. Nem beszéltünk, siet­tünk, tudom, mindketten arra vágytunk, hogy egy zsúfolt te­metőt egy szinte megközelíthe­tetlen sírt pillanthassunk meg, mint akkor, temetése napján. Azért jöttek emberek, minden percben állt ott valaki. Fújt a szél, elaludtak az újra és újra meggyújtott gyertyát. Fáztam. Melegségre vágytam. Arra, amilyen akkor volt amikor egy- gyé válva búcsúzott tőle a ten­gernyi tömeg. Vagy mint előtte volt a ravatalához vezető za- rándokúton négy és fél órán ke­resztül. Ahol az emberi figye­lem egy életre szóló leckéjét ta­pasztaltam és tanultam meg. Még egyszer visszamen­tünk aznap sírjához, hátha több már a gondját otthon hagyni tudó, megbékélő em­ber. Sokáig álldogáltunk. Idő­vel, lassanként valami feleme­lő, megnyugvó érzéssel meg­telve néztem szét nagyjaink, számunkra még ismeretlen bi­rodalmában, s mint imát ismé­telgettem magamban meggyő­ződéssel a fejfáján olvasható gondolatot: „Éjbe temetve is verőfény­ben ládák, omló por fölé nőtt lélekóriásnak.” Lakatos Ibolya Budapest Felmentő ítélet Ma, december 12-én van dr. Antall József miniszterelnök halálának egyéves évfordulója. Úgy látszik, egyeseknek még az emléke is gyűlöletet éb­reszt, és ezért a kegyeletsértés­től sem riadnak vissza. A Legfelsőbb Bíróság de­cember 1-jén mentette fel Len­gyel Lászlót a rágalmazás vád­ja alól. A feljelentést még dr. Antall József tette ellene, mi­után Lengyel korrupcióval vá­dolta a törvényesen megválasz­tott magyar kormányt. Tette ezt a nagy nyilvánosság előtt. Nem vagyok jogász, de szá­momra az is elgondolkodtató, hogy az előző kormány alatt a bíróság bűnösnek találta, a je­lenlegi alatt pedig ártatlannak ítélte Lengyel Lászlót. A felmentő ítélet indoklása is sántít, amikor arra hivatko­zik, hogy Lengyel nem az egész kormányt vádolta, csak egyes tagjait. A baj ott van, hogy nagyon sokát emlék­szünk Lengyel László szavai­ra, ő nem válogatott a rágalma­zásban, a kormányon kívül az egész köztisztviselői kart is megvádolta. Véleményem szerint ez a ke­gyelem kegyeletsértő, és nem véletíen. Az évfordulón kívül, tegnap, december 11 -én válasz­tott az ország. Azt a Lengyel Lászlót men­tették fel, aki nem tudott együtt dolgozni a régi elvtár­sakkal, hiszen kizárták az MSZP-ből. Nem fogadta el az Antall-kormány sem, megtart­va magas beosztását, s most az új elvtársakkal sem tud együtt­működni. Ő lépett ki elsőként a Hóm Gyula által létrehozott tanácsadói testületből is. Ilyen embernek adott most igazat a pártaüan és független Legfelsőbb Bíróság. Veér Gyula Budapest HISTÓRIA Xantus János emlékezete (I.) Nyelveket tanított a New Orleans-i egyetemen Vidéki iskolák fővárosi is­meretszerzésük egyik cél­pontjának az állatkert meg­Barabás Miklós alkotása Xantus Jánosról ne szeretné élőben is látni az embert is fölfaló vada­kat, de a békésebb óriáso­kat is, amelyek beérik szé- nával-répával, akárcsak az otthoniak, a tehenek a lo­vak. A kísérő pedagógusok nem mindig találják meg az eligazító forrásmunkákat, hogy a gyűjtemény történe­tét is megismertessék a ta­nulókkal. Az útbaigazító őrök pedig nem biztatják új tanulmánybővítő látogatás­ra a csoportokat, pedig a Városligettől nincs messze a Damjanich utca 44., ahol egy emléktábla megszemlé­lése után azzal a magyar tu­dóssal találkozhatnának képletesen, akinek sok egyéb mellett köszönhetjük az állatkert életre hívását. Az érdekes családi nevet hordozó Xantus Jánosról il­lik hát többet tudni vala­mennyiünknek. Régi neves erdélyi ma­gyar család szülötte Xantus János. Vezetéknevük a ma­gyar „szőke” megnevezés görög megfelelője. Ponto­sabban Szeőke volt valami­kor az ősök neve, de a kor bizonyos szokásának megfe­lelően görögösítették nevü­ket, amikor megkapták a székely „lófő rangot” és a csiktaplócai előnevet. Xan- tus János a kiváló tudós már nem Székelyföldön szü­letett. Édesapja, aki Széche­nyi Istvánnak volt egyik ta­nítója, majd a család jogta­nácsosa, s a legnagyobb ma­gyar magántitkára, a So­mogy megyei Csokonyavi- sontán élt. Itt született (1825. október 5-én) János fia, aki követte az apai mes­terséget, s maga is ügyvédi diplomát szerzett. Kiválóan beszélt angolul, franciául, németül, spanyolul, s termé­szetesen latinul is tudott. 1848—49. Nincs ekkor a hazában olyan tanult ifjú, aki ne lelkesedett volna a nemzet forradalmáért, sza­badságharcáért, aki akár éle­tét föl ne áldozva küzdött volna a haza jövendőéért. A pákozdi csatában az ifjú tu­dós tüzér hadnagy volt. Ké­sőbb a komáromi várőrség­ben szolgált. Érsekújváron elfogták az osztrákok és Kő- niggrátzbe hurcolták. Közle­gényként sorozták be az osztrák seregbe a szabadság- harc leverése után, de on­nan sikeresen megszökött. Azt természetesen tudta, hogy a hazafelé vivő utak bezárultak számára. Prágá­ban még egyszer az osztrák kopók kezei közé került, de onnan is szerencsésen meg­szabadult. Egy esztendőt tölt Angliában, ahonnan 1852-ben Amerikába hajó­zik. A kiváló tüzértiszt, biz­toskezű térképrajzoló is egy­ben, s New Yorkból, ahol akkor Kossuth és más ki­vándorolt társak tartózkod­tak, elindult St. Louisba, mert megindult a vasútépí­tés Kaliforniában, és szük­Mi van az országban? Tisztelt Főszerkesztő Úr! Végső elkeseredésemben írok önnek. Talán meg tudja vigasztalni egy felháboro­dott, 84 éves magyar asz- szony lelkét. Átéltem két világháborút, két forradalmat. Mindegyik borzalmas volt a maga nemé­ben — amihez nem is kell kommentár. Amikor megtör­tént a rendszerváltozás, meny­nyire boldognak, felszaba­dultnak éreztük magunkat mi, magyarok. Végtelenül örültünk, hogy a bolsevisták­tól, az oroszoktól megszaba­dultunk, ami egy vér nélküli forradalom befejezése volt — hála az akkori kormány­nak, élén Antall Józsefnek, a nagyszerű magyar embernek. Most mi van? Ez — ami történt — nem kormányvál­tás, hanem visszatérés a régi kommunista hatalomhoz. Rossz alvó vagyok, és 12 óra után — egyik éjjel — hallgattam a magyar rádiót. Leninről beszéltek és az ő mozgalmi dalaikat énekel­ték. Elkeseredve döbbentem rá, hogy teljes egészében itt van ismét a régi hatalom. Már nem lehet nézni a te­levíziót, nem lehet hallgatni a rádiót. Tessék mondani, mi van az országunkban? Mi tör­tént? Nem tanult a magyar nép? (...) Nagyon szeretem a lapju­kat. Kézről kézre jár. Megír­ja az igazságot az emberek­nek és bátran kiáll az igazsá­gért. Isten áldását kérem továb­bi nemes feladatukhoz. Zima Józsefné Budapest Jelentkezzenek a károsultak! Nagy segítség lenne mintegy 15 000, főleg politikai üldözött részére, akik kárpódási jegyü­ket a Pillér 1. befeketetési alap­ba helyezték el, ha az alábbi ér­tesítést közzétennék. Társadalmi szervezetünk el­nöke pert indított a Prudent In­vest Rt. ellen megtévesztés és gondatlan, hűtlen kezelés mi­att a budapesti III. kerületi bíró­ság előtt. Az első tárgyalás de­cember 15-én 1 órakor lesz a Budapest Dl., Miklós utca 2. alatt, a 105-ös szobában. Kérünk minden károsultat, akiknek a részére a hozamfize­tés elmaradt, és melyre kilátás sincs, jelentkezzenek az alábbi címen és jelenjenek meg a fen­ti tárgyaláson, s csatlakozza­nak a perhez. Itt jegyzem meg, hogy az Alkotmánybíróság a napokban elutasította a Pru­dent Invest illetékelengedési kérelmet. Molnár József, a Magyar Országos Kneipp Szövetség elnöke Badacsony-lábdi ség volt térképkészítőkre. New Orleansban már az egyetemen tanítja a latin— német—spanyol nyelveket, aztán birtokot vásáról, s gyámolítja a magyar telepe­seket. Természetszelídítő munka az a vadonban. Édes­anyjának írott levelében ta­láljuk a jellemző sorokat: mikor szegény hazánkfiai idejöttek — rémséges va­don volt ezen vidék, a leg­közelebbi fehér ember száz­húsz mérföldre lakott, sem utak. sem semmi. (Folytatjuk) Fábián Gyula Megyegyúlés Nagykőrösön Pest vármegye 1705. december 12-én Nagykőrö­sön tartotta gyűlését. A tanácskozáson elsősor­ban a Rákóczi-szabadságharc ügyeit vitatták meg. A megyegyúlés tudomásul vette Bercsényi Miklós parancsát, mely „a nemeseket és nemtele­neket fejenként felkelésre szólítja fel” Ugyanak­kor a vármegye urai elhatározták követek kül­dését Bercsényi főgenerálishoz Pest megye sérel­mei ügyében. „A sóból hiány van, a megyének mégis 100 szekér sót kell Szolnokról Miskolcra szállítani, 107 szekér sót pedig Szolnokról Föld­várra” — olvasható a jegyzőkönyv regesztájá- ban. Sérelmezte a vármegye azt is, hogy 700 em­bert kellett küldeni erődítési munkára, és haj­dúk állítását is megkövetelték Pest megyétől Szolnok őrzésére. A követeknek tiltakozniuk kellett a. széna és az abrak követelése miatt is, mert „Szabó Máté szolnoki várparancsnok, a feje­delem egyetértésével, minden havi adókivetéstől mentesítette a vármegyét, azonkívül Darvas Já­nosnak olyan értesülése van, hogy ha a várme­gye” Kecskemétről és Nagykőrösről 1000 hajdút kiállít, s a személyes felkelést végrehajtja, az említett terhek alól mentesül. Mindezekről Sza­bó Mátét, a szolnoki kapitányt is értesítette a vármegye, tudatva vele: mutasson fel írásos pa­rancsot Rákóczitól követelésre jogosságára, s „addig szekereket se követeljen, mert más megyék­ben ezekért fizetni szoktak ” A Bercsényi generá­lishoz küldött követségbe Szívós Jánost, Molnár Jánost „és egy kecskeméti darabontot”jelölt a rae- gyegyűlés. Pogány György tekintését szokták sétáik so­rába illeszteni. Fehér holló ritkaságú az a gyerek, aki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents