Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-12 / 291. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. DECEMBER 12., HÉTFŐ Oriásfreskót áldottak meg Ráckevén A ráckevei templomfreskó egyik részlete Vimola Károly felvétele Európa XX. században készült legnagyobb Patay László Munkácsy-díjjal és Érdemes művész címmel kitüntetett festőművész, az Európai Akadémia tagja hatszáz négyzetméteres seccóját adták át szombaton Ráckevén. A ráckevei Keresztelő Szent János római katolikus templom szentélyét és hajóját borító mű kiindulását a Biblia Jákob álmát leíró szövegrészletéből meríti: „És álmot láta: ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.” így kezdődött. Az ember előtt megvilágosodott, hogy létezik összeköttetés az ég és a föld között. Erre a felismerésre épült a keresztény hit, s a festmény, annak alakjai ikonográfiái pontossággal mutatják be eme építményt. A legmonumentáli- sabb alak a mennyezeten látható alvó Jákob. Tőle a csodálatos lajtorja Isten hatalmas kezeiig vezet, Isten teremtő, ítélkező, befogadó, megtartó kezéhez. A szentélyben a templom védőszentjét. Keresztelő Szent Jánost ábrázoló főoltárkép mellett, a falfelületen szülei, Erzsébet és Zakariás állnak. Az oldalfalakon egyfelől Ráckeve képe látható egykori védőszentjével, Abrahám pátriárkával, másfelől az itt szolgálatot teljesítő egyházi személyek. Átellenben, a bejárati ajtó két oldalán hajdani és mai ráckeveiek csoportja jelenik meg. A hajó oldalfalain végigkövethetjük a Kálvária stációit, Pilátus ítéletétől a sírbatételig, sőt, élőbbről, onnét, hogy Krisztus az Olajfák hegyén elfogadja a keserű poharat, s tovább, a feltámadásig, A szentély mennyezetén a Bárány és az Apokalipszis. Az Alfa és az Omega. Bámulatos, hogy mi mindenre terjedt ki a festőművész figyelme. Jézus elfoga- tásánál ott a kakas, amely háromszor megszólalt... Jó utóda Patay László a valamikori „képíróknak”, akiket az átadási ünnepségen Takács Nándor székesfehérvári megyés püspök említett, akik az olvasni nem tudó embereket képek által ismertették meg a Szentírással. Kulcsár István, Ráckeve polgármestere a város története kiemelkedően fontos órájának jelölte meg a templom falképe átadásának idejét. Bejelentette, hogy Patay Lászlót a város díszpolgárává avatták, s átnyújtotta számára az ezt tanúsító oklevelet, Brezina Károly, a templom plébánosa beszámolt róla, hogyan készült a mű, mennyit segítettek, hogyah fogtak össze az érdekében Ráckeve lakói. Szilárdfy Zoltán ikonográfus ismertette, magyarázta az alkotás felépítését, részleteit. Közreműködött a Don Bosco ének- és zenekar, a Vox Pacis Pedagógus Női Kar és Horváth Sándor színművész. A templom megál- dására a másnapi, vasárnapi misén került sor. (nádudvari) Találkozó a Liteában Két szervezet adott találkozót a szép könyvek szerelmeseinek minap a budavári Litea Könyvszalonban. A Jászságért Alapítvány és a Jászok Egyesülete Horváth Péter 1823-ban írt munkájának reprint kiadásával olyan könyvet kínál, mely elsőként fogja — kordokumentációs igénnyel — rendszerbe a jászok és kunok történetének adatait. Azért is fontos e mű megjelentetése — mondotta a könyvet méltató történész, Selmeczi László —, mert a jászok történeti kutatása csak a XX. században került előtérbe. Az alapítvány és egyesület tevékenységéről, eredményeiről és céljairól kérésünkre Dobos László ügyvezető számolt be. Mint elmondta, az alapítványt 1990 decemberében jegyezték be, az egyesület ’91-ben alakult. A két csapat évek óta őrzi annak hagyományát, hogy könyveket tegyen le a jásztudat megőrzése érdekében. 1991-ben Fodor Ferenc egyetemi tanár „A jászság életrajza” című könyvét jelentették meg. 1992-ben Gyárfás István „A jászkunok története” című művét négy kötetben, valamint Herbert János „Jászárokszállás nagyközség monográfiája” című könyvét adták ki. 1993-ban Palugyay Imre „Jászkun kerületek, s külső Szolnok vármegye leírása” című könyve jelent meg, ugyancsak hasonmás kiadásban. Idén Horváth Péter „Értekezés á kunoknak, és jászoknak eredetekrül, azoknak régi és mostani állapot- jokrul” című, százhetven évvel ezelőtt írott művét adták ki. Szerzője Jászkun kerületi aljegyző, tudós férfi volt. A könyv örök értékű abban az értelemben — hangsúlyozta Dobos László —, hogy az első olyan ösz- szefoglalás, amely valóban történeti kútfőkre támaszkodva mutatja be a jászok történetét. Van azért benne néhány „fellegjáró” gondolat is, s néhány olyan megállapítás, melyről elmondható, az idő meghaladta őket. Ezeket az utószó helyreigazítja. Nekünk, jászoknak nagyon fontos — fűzte tovább mondanivalóját Dobos László —, hogy valahová tartozónak érezzük magunkat, hogy kötődni tudjunk egy szellemiséghez, egy tájhoz. Bennünket ez a táj, a Jászság nevelt fel; onnan elszakadtunk ugyan, de a szívünk, a rokonságunk, a halottaink odakötnek bennünket. Éppen ezért bízunk abban, hogy e vidék a jövőben mind jobban bekapcsolódik majd az ország gazdasági vérkeringésébe, társadalmi-kuturális életébe. Ezzel a könyvsorozattal egyfajta kulturális identitást, tartást szeretnénk adni azoknak a jászoknak, akik otthon élnek, hisz ezáltal remélhetjük e táj gazdasági talpra állását, hogy ez a tehetséges nép, amely annyifelé szétszóratott, szülőföldjén is megtalálja boldogulását. Megtudtuk, hogy az egyesület 1995-ben ünnepli a Jászkun-redempció 250. évfordulóját. Ekkor, saját szabadságukat az el- adatottságból és elzálogosításból visszaváltva szervezték újjá a jászok életüket, úgynevezett jászkun szabadságot teremtettek. A korábbi hűbéri alávetettséggel szembeszállva polgári szabadságot nyertek. Erre emlékeznek jövő nyáron két héten át a Jászságban és a fővárosban is. A július 28-tól augusztus 12-ig tartó programban kulturális rendezvények, sportvetélkedők, tudományos ülész- szak, képzőművészeti kiállítások szerepelnek. De tervezik a jászok világtalálkozóját is, melyről most elöljáróban csak annyit árult el Dobos László, hogy gyökere a Jászságban lesz, de szeretnék, ha a többi tizenhét jász település is — a maga erejéhez mérten — jelen lenne. Balázs Adina A tanítónő a Várszínházban Tóth Flóra tiszta hitű tanító kisasszony története elevenedik meg a Várszínház legújabb bemutatóján, pénteken. Bródy Sándor A tanítónő című kétfel- vonásos életképét — amelyet először láthatnak az érdeklődők a Nemzeü Színház kamara- színházában — Ivánka Csaba állította színpadra, ő készítette a díszletterveket és szerkesztette az előadás kísérő zenéjét is. Tárlat a Toldi középiskolában Újhelyi Jenő festőművész munkáit tekinthetik meg az érdeklődők azon a tárlaton, amelyet ma délután 3 órakor nyitnak meg Nagykőrösön a Toldi Miklós Élelmiszer-ipari Középiskolában. A kiállítást Kiss Imre vezeti be, közreműködik az iskola énekkara Vargáné Farkas Tünde vezetésével. A tárlat naponta 8 és 16 óra között látogatható. „Nyugdíjas építész-képzőművész vagyok — vallja magáról Újhelyi Jenő, majd így folytatja: — A fővárosi múzeumoknál (Aquincumi Múzeum) volt első munkahelyem, majd rajzkatalógus-készítőként és restaurátorként dolgoztam... A múzeumok klasszikus műveinek csodálása inspirált képeim és témáim választásában”. Könyvbemutató Tápiógyörgyén A boldog kalendárium dicsérete Életem első könyvélménye egy kalendárium volt. Ezt a könyvet nyomták a kezembe figyelemelterelőnek, amíg a front átvonult felettünk. Ez a kalendárium mérföldkőnek bizonyult az életemben: a világégéskor az iskolák zárva maradtak, így évvesztes lettem, de ’45 szeptemberében úgy ültem be a padba, hogy tudtam olvasni, írni. Anyám tanított meg ama kalendáriumból, amelyet a váradi Gittye Mező- gazdasági Gépgyár Rt. adott ki a gazdák részére. Eltekintve a gépkínálattól és reklámoktól, bizony csodálatos dolgok voltak abban a könyvben. Történetek Várad és Bihar viharos múltjából, részletek a János vitézből, a Toldiból és egy gyönyörű mese Benedek Elektől. No és az a sok szép rajz! A szerkesztők mindenre gondoltak. .. Ötven év múltán egy másik kalendárium kapcsán jutott eszembe az a régi. Az 1995-ös györgyei kalendáriumról, melyet a minap méltatott a költő, Juhász Ferenc a györgyei faluházban. Amit én kisgyermek korom óta sem tudtam megforet az önkormányzat biztosította, élén Józsa László polgár- mesterrel. Az elsőt követte a második, de ez a mostani, a harmadik, mindkettőn túltesz. Bihari József (mint szerkesztő) könyvsorozatnak definiálta a györgyei kalendáriumot. Mint mondja, ezek a könyvek évről évre felszínre hozzák a közösségi tudat mélyéről a megőrzésre méltó, lényünket meghatározó eseményeket, történéseket. Tartalmuknál fogva a megírásra váró falumonográfia alapjai. Az előbbi kettőben és a mostani 310 oldalán benne van a falu népének bölcsessége, higgadt, igazságos mérlegelése is a múltat illetően, mint ahogy a falu békéjét manapság megosztani akarókkal szembeni józan döntéskészség is kiérződik — szögezte le a szerkesztő. Az érdem mindenkié, aki akár tíz sort is leírt ebben a kalendáriumban; akik felkutatták a község múltjának tárgyi emlékeit, képeket, leveleket, fotózásra alkalmas tárgyakat. Érdem a szemet gyönyörködtető grafika, melyek Torró Vilmos kovásznai művész fametszetei Juhász Ferenc költő a györgyei kalendárium bemutatóján A szerző felvétele galmazni, csak éreztem, azt Juhász Ferenc szavakba foglalta. — Olyan ez a kalendárium — mondta —, mint egy eposz. Ország-mozaik, haza-elem. A kisebb haza, a táj gyönyörű kollázsa. Számsorokkal, statisztikával, fényképekkel, írott és fényképezett Krisztus-keresztekkel — Tápiógyörgye történelmével! a kalendárium készítőiről —, szerzőiről és szerkesztőjéről — pedig azt mondta: boldog a kalendáriumkészítő, mert van emléke, emlékezési vágya, s van mire emlékeznie. A számontartás gyönyöre szíverkölcs, ennek tettek eleget a kalendárium szerzői. A kalendáriumkészítésnek Györgyén hagyományai voltak, de mint sok más öntevékeny kezdeményezés, a pártállam idején ez is elapadt. Felélesztésére 1993-ban került sor, a szellemi bázist Györgye szülötte, a szentendrei kulturális életből jól ismert Bihari József adta, míg az anyagi háttealapján készültek. A fő érdem mégis vitathatatlanul Bihari Józsefé, aki mindezt csokorba gyűjtötte, gondozta, egymaga volt lektor és szerkesztő. — Mi késztet valakit arra, hogy egy ilyen nagy volumenű szellemi munkát felvállaljon anyagi ellenszolgáltatás nélkül? — kérdeztem Bihari Józseftől, aki válaszként Sütő András gondolatait idézte: „Minden írás, levél, visszaemlékezés, megfakult fotógyökér, melyekkel megkapaszkodunk abban a valóságban, amit szülőföldnek nevezünk. Hiszem és vallom, hogy aki kötődik a szülőföldhöz, annak nem csupán térkép e táj, ahol a bölcsőjét ringatták.” Ez a kötődés, valamint a szeretet és tisztelet az indíttatása a harmadik györgyei kalendáriumnak is, amit Juhász Ferenc költő boldog kalendáriumnak nevezett, szerzőit pedig boldog embereknek. Matula Gy. Oszkár Alapítvány és egyesület a Jászságért
