Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-10 / 290. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. DECEMBER 10.. SZOMBAT EU-csúcstalálkozó Essenben Európai egység a széthúzás jegyében A Ruhr-vidéken fekvő Essen városa látja vendégül az Európai Unió kétnapos csúcs- találkozóját. Az összejövetelen a tizenket- teken és a nemrégiben felvett Finnorszá­gon, Svédországon és Ausztrián, kívül je­len vannak a teljes jogú EU-tagságot áhíto­zó hat közép- és kelet-európai ország — köztük hazánk — állam-, illetve kormány­fői is. Az esseni találkozó légkörét természete­sen beárnyékolja az alig pár nappal ezelőtt Budapesten megtartott EBEE-csúcs kudar­ca, az ott felmerült amerikai—orosz érdek- ellentétek, illetve a tagállamokon belüli gazdasági és politikai széthúzás. Az euró­pai földrészen belüli ellentétekre a leg­szembetűnőbb példa az Európai Unió so­ros elnökségétén három hét múlva búcsúzó Németország, illetve a latin államok, s ezek közül is elsősorban Franciaország és Olaszország között mutatható ki. Az Euró­pai Unióban vezető szerepet játszó germán és latin országok ellentéte leginkább a gaz­dasági nyitás irányának elsődlegességében nyilvánul meg. Helmut Kohl, a jelenlegi vi­lágpolitika talán legnagyobb tekintéllyel bíró egyénisége elsősorban keleti irány­ban, a posztkommunista országok felé kí­vánja kiterjeszteni az Európai Unió határa­it. Kohl kancellárnak köszönhető, hogy a főleg francia ellenkezés dacára a kelet-eu­rópai társult hatok a legmagasabb szinten képviseltethetik magukat a mostani csú­cson. Németország EU-elnöksége idején a kelet-európai országok — elsősorban ha­zánk és Csehország — messzemenően él­vezték Kohl kancellár integrációra vonat­kozó személyes kezdeményezéseit, iljetve aktív támogatását. Ezzel szemben Franciaország és Olasz­ország elsősorban az általuk egykor rész­ben gyarmatosított mediterrán világgal kí­vánják szorosabbra fűzni a gazdasági és politikai kapcsolatokat. Róma és Párizs az észak-afrikai arab országokra, Izraelre, Tö­rökországra, Ciprusra és Máltára gondol az EU gazdasági érdekszférájának a kiszé­lesítésekor. A latinok a kelet-európai poszt- kommunista államok integrációjának lelas­sítására vonatkozó próbálkozásaikat azzal is indokolják, hogy térségünkben a nacio­nalizmus felerősödése miatt komoly fe­szültség észlelhető. Sajnos ez olyan ténye­ző, amely valóban kerékkötőjévé válhat az európai integrációnknak. Csakhogy Párizs és Róma érvelése sántít, ugyanis a naciona­lista torzsalkodás terén az általuk prote- zsált mediterrán világban sem sokkal meg­nyugtatóbb a helyzet. Gondoljunk csak a ciprusi görög—török, a törökországi kurd—török ellentétekre, vagy az iszlám fundamentalizmus által előidézett egyipto­mi és algériai polgárháborús állapotokra. Az izraeli—palesztin ellentétet ilyen vonat­kozásban pedig teljesen fölösleges említe­ni. Az Európai Unión belül tehát többirá­nyú érdekellentét, sőt egyértelmű megosz­tottság tapasztalható, amit kiegészít az is, hogy az Egyesült Államok a kelet- és kö­zép-európai államok NATO-tagságát he­lyezi előnybe a gazdasági segítség helyett. Ebben a vitában valószínűleg a most lelé­pő bizottsági elnöknek, Jacques Delors- nak van igaza, aki szerint a kelet-európai új demokráciák számára jelenleg sokkal fontosabb lenne a gazdasági talpra állítás nyugat-európai segítséggel, mint az Orosz­ország által oly hevesen ellenzett NATO- tagság. Delors-ral mi is egyetértünk ab­ban, hogy puskacső helyett térségünknek inkább a gazdasági infrastruktúra kiépítésé­re, azaz betevő falatra van szüksége. Horn Gyula miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter a tagállamok közti nézeteltérések légkörében, illetve a min­denáron való csatlakozás kívánalmával vesznek ma részt a hivatalos EU-csúcs be­fejezése utáni találkozón. A hatok többi társultjával együtt a magyar vezetők ezút­tal is igyekeznek majd bebizonyítani a tel­jes jogú tagságra való gazdasági és politi­kai érettségünket. Eközben a már révbe ju­tott tizenötök pedig igyekeznek újabb gáta­kat emelni, elodázni a gazdaságilag leron­gyolódott kelet-európai országok felvéte­lét. Magyarán szólva: féltik tőlünk a máso­dik világháború utáni évtizedekben megte­remtett bizonyos jólétet, társadalmi bizton­ságot. Hering József Amerikai csapatok Boszniában? A Budapesten megtartott európai csúcsértekezlet Boszniával kapcsolatban teljes kudarcot vallott, ezt azonban nem kell túl komo­lyan venni. Az EBEE-érte- kezlet idején Milosevic szerb elnök sorra fogadta külföldi vendégeit, nemkü­lönben a boszniai szerbek vezetőit, s úgy tűnik, a megoldás a háttérben kezd kibontakozni. Ennek lénye­ge: amennyiben a boszniai horvát—muzulmán föderá­ció idővel csatlakozhat Hor­vátországhoz, akkor a bosz­niai Szerb Köztársaságnak is megadatott a joga, hogy belépjen a szerb—monte­negrói államszövetségbe. Mindinkább logikusnak tű­nik, hogy Kis-Jugoszlávia lemond a horvátországi szerbekről, az úgynevezett Krajinai Szerb Köztársaság Horvátország szerves része marad, teljes autonóm jogo­kat élvezve (s talán ezek a jogok illetik meg ezt köve­tően a Szerbiában élő ma­gyarokat és albánokat is), Bosznia viszont végérvé­nyesen kettészakad, ame­Dél-Libanonban a síita Hiz­bullah szervezet csütörtö­kön éjjel újabb akciót haj­tott végre az izraeli hadse­reggel szövetséges Dél-liba­noni Hadsereg ellen. A dél­libanoni Tallúsza település közelében a Hizbullah nagy erejű pokolgépet robbantott fel egy elhaladó katonai jár­mű mellett. Az akció követ­keztében életét vesztette a Dél-libanoni Hadsereg hat síita vallású zsoldoskatoná­ja. Haszan Naszrallah, . a Hizbullah főtitkára a me­lyet majd egy szerb—hor- vát kiegyezés szentesít. Ilyen vonatkozásban meglehetősen késői mozgo­lódásnak minősíthetjük az USA azon kezdeményezé­sét, hogy szárazföldi csapa­tokat küld a térségbe, min­denekelőtt az ENSZ béke- fenntartó erőinek biztonsá­gos kivonulását elősegíten­dő. A kéksisakosok (esetle­ges) kivonása pedig egyér­telműen a boszniai dráma végét jelzik, hiszen a Nyu­gat mindvégig leplezetlen szándéka egyszerűen az volt, hogy a háborút lokali­zálja Bosznia határain be­lül. Ne feledjük, a Biztonsá­gi Tanács csak próbaidőre függesztette fel a Jugoszlá­via elleni szankciók egy ré­szét, Belgrád tehát ura akar lenni a helyzetnek, ezt tud­va még inkább érthetőbb, miért engedtek szabadon hirtelenében a boszniai szer- bek az eddig élő pajzsként fogva tartott közel három­száz ENSZ-katonát és hu­szonhét katonai megfigye­lőt. S. P. rénylet után Bejrútban kije­lentette, hogy lejárt a szer­vezete által adott ultimá­tum, s ezek után „kivégzik” az Izraellel együttműködő libanoniakat. Az Antuan La- hed tábornok parancsnoksá­ga alatt tevékenykedő és Iz­raellel együttműködő Dél-li­banoni Hadsereg köteléké­ben dél-libanoni keresz­tény, szunnita, illetve síita muszlim polgárok harcol­nak tisztes fizetség ellené­ben. H. J. A nagyvilág hírei Jk A japán—magyar kul­turális kapcsolatok fej­lesztése terén kifejtett te­vékenységéért „Szeisun Rissi no So” kitüntetés­ben részesítették Rácz Istvánt, Magyarország tokiói nagykövetét Jk Erélyes szavakkal bírál­ta Willy Claes, a NATO fő­titkára a nyugati védelmi szövetségben kialakult za­varos parancskiadási rendszert. Jk Az első hetek tapaszta­lata alapján akadályok­ba ütközik a náci üldözé­sek egykori cseh áldoza­tainak kárpótlása. A kár­pótlásért folyamodók ugyanis igazolni kötele­sek, hogy maguk vagy családtagjaik részt vet­tek a nemzeti felszabadí­tó harcokban. * Oleg Davidov orosz kül­gazdasági miniszter teg­nap Genfien átadta orszá­ga hivatalos felvételi kérel­mét a GATT utódszerveze­tébe, a Kereskedelmi Vi­lágszervezetbe (WTO). Jk Irak kínai támogatást kért az ellene elrendelt ENSZ-szankciók feloldá­sához. Mohamed Szaid asz-Szahaf iraki külügy­miniszter négy hónapon belül immár másodszor keresi fel Pekinget ezzel a kéréssel. Jk Tizenegy ámbráscet ve­tődött partra és pusztult el csütörtökön a Skócia észa­ki részén lévő Orkney-szi- geteknél. Mindeddig nem tisztázott, hogy a nagy tes­tű — 15 méter hosszúsá­got is elérő — tengeri em­lősök miért kerültek szá­razföldre. Halálos merénylet Dél-Libanonban Kolozsvári tanácskozás Kolozsváron ma összeül a Romániai Magyar Demokrata Szövetség legfőbb döntéshozó szerve, a Szövetségi Kép­viselők Tanácsa. Az előzetes napirend szerint a szövetség „belső parla­mentje” a legutóbbi, szeptemberi ülésszak óta eltelt idő­szak áttekintése mellett megvitatja a jövő májusra terve­zett 4. kongresszus előkészítésével kapcsolatos kérdése­ket. Nobel-díjak átadása Kitüntetés magyaroknak Hagyományosan minden év december lü-én, azaz ma —Alfred Nobel halálá­nak évfordulóján — adják át Stockholmban a szak­mai Nobel-díjakat és Osló­ban a Nobel-békedíjat. A kémiai Nobel-díjat a magyar származású George Oláh (Oláh György) kapta, mert mun­kássága „újabb nagy lehe­tőségeket tárt fel a vegy­ipar előtt, többek közt szénhidrogén alapú új anyagok vagy komponen­sek előállításában. Erede­ti és képzelőerőtől átha­tott munkásságával bebi­zonyította, hogy a szén­hidrogén-molekulák egyes fajtái stabilak és hosszú életűek lehetnek”. A közgazdasági Nobel- díj megosztva az Ameriká­ban élő, magyar származá­sú John C. Harsanyi (Harsá- nyi János), a szintén ameri­kai John F. Nash és a német Reinhard Selten birtokába jutott a játékelmélet terén kidolgozott elemzéseikért. A Nobel-békedíjjal Jász- szer Arafatot, a Palesztin Hatóság elnökét, Simon Pe- resz izraeli külügyminisz­tert és Jichak Rabin izraeli miniszterelnököt tüntették ki — megosztva —, elisme­résül „a közel-keleti béke történelmi folyamatához való hozzájárulásukért”. Nem érvényesül az európai típusú demokrácia Duray Miklós Szlovákiáról A pozsonyi SZABAD ÚJSÁG idei 47. száma interjút kö­zölt Duray Miklóssal, az Együttélés politikai mozgalom országos elnökével, aki elsősorban a szlovák belpolitikai életről nyilatkozott az idei parlamenti választások után. Amint közismert, a választásokat a Vladimir Meciar vezet­te Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nyerte majd 35%-os aránnyal. A győztes mozgalom elnöke azonban nem siet a kormányalakítással. Részletek az interjúból: „A választások eredménye alapján egyértelműen látni, hogy létezik egy éles határvonal a szlovák politikában. (...) Majdnem egyensúlyi arány jött létre (...) Ezzel az egyensúllyal azonban csaknem megoldhatatlan feladat elé került Szlovákia, ugyanis a szlovák parlamentben nem lehet olyan többséget létrehozni, amely megteremte­né a biztonságos kormányzás feltételeit. (...) Ebből adó­dik pillanatnyilag Szlovákiában a belső destabilitás. Eh­hez járul még zavaró hatásként, hogy ez a politikai polari­záció szociológiailag nincs alátámasztva. (...) A szlovák társadalomban a választópolgárok a szélsőjobbtól a posztkommunista baloldalig csapongó magatartást tanú­sítanak. (...) A szlovákiai politikai élet legveszélyesebb mozzanata a politikához való nem értés. Többször is bebizonyosodott már, hogy a szlovák politikusok a bonyolult helyzeteket politológiailag nem tudják kezelni. (...) Tény az, hogy a demokráciákban mind a többségi, mind az arányos elvet alkalmazzák, azonban az európai demokráciákban (...) fokozatosan az arányossági elv és az egyeztetések, a kon­szenzus érvényesül. (...) Szlovákiában azonban pillanat­nyilag nem ez a helyzet. A kormányzás lehetetlensége ép­pen abból adódik, hogy a parlamentben meghonosított többségi elvet nem akarják átvetíteni a kormányzásra. (...) Ez a magatartás ugyanis nemcsak azt bizonyítja, hogy ezek a pártok a politikai etikát nem ismerik, hanem azt is, hogy magát a politikai folyamatot, annak logikáját sem tudják felfogni. (...) Teljesen egyértelmű, hogy hatalmi harc folyik Szlováki­ában... Azok a pártok is, amelyek most a demokrácia vé­delmében lépnek fel, tulajdonképpen a hatalomért küzde­nek... a hatalom a hatalomért a tét. Nyilvánvaló, hogy Meciarnak is, mozgalmának is ez a fajta hatalmi harc a célja, nem pedig a kormányzás megragadása. S amikor már megszerezte a hatalmat, a kormányzás feladatai az­után jönnek. Am azokat a hatalom birtokában már úgy oldja meg, ahogy neki tetszik, esetleg ahogy éppen tudja. (...) A győztes mozgalom meg akarja változtatni az or­szág alkotmányát, s a parlamentáris demokráciát egy sa­játos elnöki rendszerrel kívánja helyettesíteni. (...) Meci­ar . . . azt akarja, hogy a kormányzás úgy legyen a kezé­ben, hogy a parlament bármilyen összetétele esetében is, a parlamenttől függetlenül kormányozhasson egy sze­mélyben. (...) Ilyen tekintetben a hatalmi harc tovább szű­kül, s nem a pártok közt folyik a küzdelem, nem a párt akar ellenőrizhetetlen hatalmat, hanem egy személy. Véle­ményem szerint, sajnos, ez a fajta hatalom is megteremt­hető Szlovákiában, de ez végérvényesen megpecsételné Szlovákia sorsát. (...) A demokrácia mostanra elért szint­je semmi esetre sem elegendő ahhoz, hogy Szlovákiában európai típusú demokrácia érvényesüljön, ahol a szélső­ség eleve perifériára szorul. ”

Next

/
Thumbnails
Contents