Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-01 / 282. szám
$ PEST+MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. DECEMBER CSÜTÖRTÖK J3 Egy kedves levél Fónay Mártától * Meghatott szívvel olvastam a mai j Pest Megyei Hírlapban Szuhay Balázs meleg emberségéből fakadt méltató gondolatait az elhunyt pályatárs, Fónay Márta emlékére. Annál is inkább, mert a művésznő egyidős volt édesanyámmal. Ő szeptember 23-án született, anyám pedig 26-án. Egy osztályba jártak az egykori váci Karolina Leánypolgáriban, ahol Szt. Vincés apácák tanítottak. Osztálytársuk volt még — többek közt — Lenkey Sarolta is, aki nem más, mint Békési László pénzügyminiszter édesanyja. Nekik egyenes ági rokonuk volt Hanauer Árpád István, egykori váci megyés püspök. Ez év szeptemberében levélben gratuláltam Fónay művésznőnek 80. születésnapjára. Október vége felé az alábbi válaszlevelet kaptam tőle: „Kedves Károly! Gondolom, így szólíthatom, elvégre a mamája gyerekkori jóbarátnőm. Nagyon szépen köszönöm a kedves levelét, a jókívánságokat. Milliószor puszilom írónkét, kívánok neki nagyon jó egészséget, minden jóval együtt. A levelén igencsak meglepődtem, már ami Lenkey Sárikára vonatkozott. Még ilyet! Azóta a tv-ben Békési elvtárs arcában egyre keresem a Sárika arcvonásait, és meg is találtam! Akkorát nevettem a Hanauer-rokonságon, hogy majd leestem a székről. Ugye, milyen kicsi néha a világ, és milyen meglepő, ki honnan jött és milyen a „háttere”, ja és, hogy mi lett belőle! Sárikát mi szerettük, egy kis szelíd angyalka volt, a fia meg majd meg- nyuvaszt bennünket. Ki hitte volna! Kedves Károly! még egyszer köszönöm Magának meg Irénkének a kedves sorokat és a figyelmet. Nagyon sok szeretettel csókolom és üdvözlöm Mindnyájukat: Fónay Lambi” Eddig tart a becses, s már — sajnos — kegyele- tes emlékű levél, mely igazolja, hogy Fónay művésznő milyen áldott humorú ember volt! Brezovich Károly Vác Az ősök tartást adnak '’Sfáif Nagy örömmel olvastam néhány hete ) a Vélemény című rovatot, mely tudósított a liptószentandrási Andreánszky család eperjesi összejöveteléről. Örömöm oka, hogy én is ennek a régi családnak vagyok leszármazottja. Édesanyám az unokája volt a bárói rangot szerző Andreánszky Sándornak, aki a Nógrád megyei Kétbodonyban lévő családi kriptában nyugszik. Édesanyám testvérbátya volt dr. Andreánszky Gábor professzor, a neves botanikus és Andreánszky István, aki hősi halált halt az első világháborúban. Sajnos a család ezen ága kihalt, ezért nagy öröm tudni, hogy e történelmi család tovább él még, ha jórészt nem is Magyarország területén és nem is magyar anyanyelvvel. A cikkben utalás van a magyarok és a környező népek között robbantott szakadékokra, melyek apránként feltöltődnek. Ezek a szakadékok nem voltak mindig ilyen mélyek, hiszen édesanyám Felvidékről származó családjával szemben édesapám Aradról származik, az 1600-as évek végén Magyarországra települt szerb eredetű Csemovics családból. Ez a család szítén sokat tett választott hazájáért, az 1848-as szabadságharcból is kivette részét. Dédapám Kufstein börtönét megjárta, unokatestvére, s egyúttal sógora Damjanich János tábornok pedig életét áldozta Aradon. A népek közötti szakadékok ilyen átjárhatók voltak valamikor, és ezt példázza a mi családunk története is, bár nagyon hosszú időn keresztül inkább tagadnom kellett származásomat. Sajnos a legrosszabb évjáratú vagyok, az 1950-es években nem vettek fel középiskolába, még fizikai munkásként is igen csöndesen kellett viselkednem. De azért valami mást is jelentenek az ősök. Tartást adnak. Jólesett augusztusban Al- sópetényben a nagybátyám emlékére állított kopjafaavatási ünnepségén hallani az Andreánszky család méltatását, érezni a tiszteletet, amivel a családra emlékeznek, s tudni, hogy valóban méltóak az utókor tiszteletére. Kovácsné Csernovics Mária Vác Miért fizetem? Miért is fizetem a rádió és a televízió előfizetési díját? 1994 júliusa óta jóformán csak a pontos idő miatt kapcsolom be a rádiót. Leírom továbbá, milyen műsorokat nem nézek a televízióban. A Híradót, mióta ez a társaság szerkeszti. Azóta, hogy A Hét a kormány vasárnap esti házi műsora lett, ezt sem nézem. Úgyszintén a Panorámát sem. Az Ablak valaHISTÓRIA Budapest lobogojarol higgadtan Buda, Óbuda és Pest egyesítésére, illetve a szervezési „előmunkálatok” végzésére 34 tagú küldöttséget hoztak létre, amelyik 1873. ápr. 28-án egyesítette a városok címereit, megalkotva ezzel a főváros címerét. Ugyanekkor a címer színeiből elvonva megállapította a magyar főváros zászlajának színeit is. A címer alapszíne „veres” volt, a két várkastély színe arany (sárga) és a vaskapuk bejáratának háttere égszínkék. Ebből következően a főváros lobogója: veres, sárga és égszínkék lett. * * Havasalföld és Moldva török vazallus fejedelemségek számára 1858-ban a párizsi béke külön vajdát és külön kormányt írt elő, bár a terület nevét „Havaselve és Moldva egyesült fejedelemségek” címen állapította meg. Ám 1859 elején a kiírt fejedelemválasztást Havasalföldén szándékosan késleltették, hogy előbb a moldvai fejedelemválasztás menjen végbe. Moldvában Alexandra Cuza győzött, mire a Havasalföld is őt választotta meg, perszonáluni- óba egyesítve így a két országot, melynek továbbra is két országgyűlése és két kormánya volt. A török szultán 1861-ben elismerte a kialakult helyzetet. A San Stefano-i béke 1878-ban kimondta a perszonálunióban élő két fejedelemség függetlenségét. A Hohenzollem— Sigmaringen dinasztiából származó I. Károlyt 1881. márc., 14-én a független Románia királyává kiáltották ki. Ezekben az években állapították meg Románia zászlaját, mely kék-sárga-vörös. Vagyis Budapest zászlajának a színeivel azonos, de fordított sorrendben. Egyébként mind a kettő trikolor, függőleges helyzetben használandó. * Ha fővárosunk lobogóját, a vörös-sárga-kék drapériát hátulról nézem, akkor a fordítottját látom, azaz kék-sár- ga-vöröst, vagyis a román színeket. Ugyanez megesik a román zászlóval is, ha hátulról nézem, akkor Budapest zászlaját formázza. Vagyis a két zászló szerencsétlen módon nem felel meg a heraldika-vexilloló- gia egyik alapkövetelményének, az összetéveszthe- tetlenség, a könnyű megkü- lönböztethetőség elvének. Ezt az áldatlan helyzetet kívánta megszüntetni az 1930. XVIII. te., amelyik módosította a főváros címerét és színeit. „A székesfőváros címerpajzsának színe piros. A pajzsot középen vízszintesen hullámos ezüst pólya szeli át; a felső mezőben egytomyú — aranyszínű — vár lebeg, az alsó mezőben pedig háromtornyú — aranyszínű — vár áll zöld mezőn. Az egytomyú váron egy kapu, a háromtornyú váron két kapu van. Mind a három kapu háttere piros. A címerpajzson a Szent Korona van. A pajzsot jobboldalról aranyszínű oroszlán, baloldalról aranyszínű griff tartja. A székesfőváros lobogójának színei: piros, sárga, zöld, amelyek a zászlórúd- ra merőlegesen futnak.” Kiiktatták tehát a kéket, mely szín a románok és a szlávok körében kedvelt, megszüntették a vöröset is. Behozták viszont a mi szívünknek nagyon kedves zöldet és a pirosat. Természetesen a vörös és a piros nem ugyanaz a szín! Érről is lehetne írni, hogy a vöröscsillag vörös színével nyomták a Rákosi és a Kádár rendszerben használt úgynevezett címereken a piros-fehér-zöld piros színét is. így lett a magyar nemzet zászlajából vörös- fehér-zöld. * Az 1930. évi törvény tehát megtalálta a módját annak, hogy a magyar főváros lobogójának színei ne essenek egybe a román nemzeti lobogó színeivel. Jött azonban a „rendszer- váltás”, melynek során a fővárosi honatyáknak és honanyáknak rendezniük kellett a főváros címerének és zászlajának a kérdését is. A tájékozódás idején, ahogy régen mondták, az előmunkálatok során, hazánk legkiválóbb tudósaitól nyertek minden tekintetben kielégítő és kimerítő ismereteket ahhoz, hogy döntésüket a főváros közgyűlésében helyesen hozzák meg. Ennek ellenére a közgyűlés 1991-ben úgy foglalt állást, hogy az 1873. évi színeket hozta vissza, melyek azonosak a román színekkel. Megint „szakértettek”, akiknél a szürkeállomány van. Vagy talán cinizmusból tették!? Ennek kapcsán feleleveníthető egy ide vonatkozó történet az 1970-es évek elejéről. A köztudottan minden más gazdálkodást felülmúló szocialista terv- gazdaságban úgy adódott, hogy nem volt gyerekkocsi. Még azoknak a gyerekeknek sem, akik megszülettek. Nosza, ajánlkoztak mindjárt a románok, hogy kisegítenek bennünket. Küldtek is pár ezer babakocsit, ez még önmagában nem is lett volna baj. mikor a kedvenc műsorom volt, de mióta kertészmérnök szakértőjük (Gyuri bácsi) felfedte hovatartozá- .sát, már erre sem vagyok kíváncsi. Aztán itt van ez az Objektívnek csúfolt műsor. Ez akkor volna objektív, ha a leváltott híradósok szerkesztenék, de így még a címe is nevetséges. Friderikusz is újra megjelent a képernyőn gusztustalan ripacsoskodásaival. Nem értem, miért kaphat ő nyolcvan perc műsoridőt, amikor egy elismert művésznő, mint Almásssy Éva is, csak huszonkilenc percet kap a tévében. Nem nézek továbbá olyan műsorokat, amelyekben például Havas Henrik, Mélykúti Ilona, Szénási Sándor, Kepes András, Frei Tamás, Nika György, Far- kasházy Tivadar, Hofi Géza, Nagy Bandó András, Moldova György és Esterházy Péter szerepel. A Dallas című szappanoperát éppúgy nem nézem, mint a Szomszédok és a Família néven futó fércműveket sem. Tisztelt Elnök urak! Ezek után újra felteszem a kérdést: miért is fizetem az előfizetási díjat? Most már megígérhetem, ha elromlik a tévé- vagy rádiókészülékem, nem fogom megcsináltatni, és azonnal lemondom a díjfizetést. Mert ezekre az arcokra és műsorokra nem vagyok kíváncsi a lakásom képernyőjén. Máté János Budapest Bardócz Pál kiállítása Dunakeszin a Gárdonyi Géza Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola diákotthonának klubtermében a művészeti napok keretében megnyílt Bardócz Pál festőművész tárlata. Az iskola 48 éves tanára, akinek ez az első önálló kiállítása, így vallott életútjáról: „A pedagógus pályán negyedszázada tanítok, az utóbbi 11 évben itt, a Gárdonyi Géza iskolában, műszaki tantárgyakat. A fes- tegetés számomra örömet és szórakozást nyújt a tanári munka mellett, a szabadidőmben. A festészetet a hatvanas években kezdtem és nyolc éven át dolgoztam Nagy István képzőművész csoportjában. Az idei évben két országos és nemzetközi kiállításon vettem részt. A mostani tárlaton 38 képet mutatok be és ez életem első önálló kiállítása. Egyébként kizárólag tájakat és életképeket festek, a megélt események hatására. Szívesen viszem vászonra Dunakeszi tájait is.” Solymosi László Dunakeszi Csakhogy a babakocsik gumi hevedere a román nemzeti színekben virított. Nem volt „hivatalos” ember, aki ezt észrevette volna, netán kifogásolta volna, csak néhányan rö- könyödtünk meg rajta, hogy már idáig jutottunk? Vajon elképzelhető-e ennek a fordítottja, hogy Bukarest utcáin a büszke román anyák magyar nemzeti színű hevederrel kötik be csecsemőiket és örömmel toligálják a sugárutakon, a parkokban a felnövekvő legifjabb nemzedéket? A válasz kézenfekvő. Horváth Lajos Könyvek a megyében A 18. század végén a könyvkiadás érezhetően fellendült az országban, egyre több nyomtatvány jelent meg a szaporodó nyomdákban. Általánosabbá vált az ími-olvasni tudás is, ennek következtében a végrendeletekben sokasodnak azok az adatok, amelyek arra utalnak, hogy a hagyatékozó könyveket birtokolt. De megfigyelhető az elhunytak után készült hagyatéki leltárakban is a könyvek jelenléte a háztartásokban. Szentendréről írott kötetében Dóka Klára tette közzé az 1782-ben elhunyt Radics István hagyatékát. A jómódú, öt szőlőt maga után hagyó Radics 10 „különféle könyvet” birtokolt életében, Ébner Mihály viszont — kinek ingóságait 1783-ban írták össze — 18 könyvet mondhatott magáénak. Egy vérségi földbirtokos, a kegyetlenkedéseiről hírhedt Székely Miklós után 1768-ban 7 könyv maradt. Honnan szerezték könyveiket? A könyvkereskedelem a század végére kezdett önálló foglalkozássá válni; akik ezt a pályát választották, az 1770-es, 1780-as években igyekeztek a mind rohamosabban fejlődő Pesten letelepedni. Fennmaradt 1786-ból a Köppf-féle könyvkereskedés jegyzéke azokról, akiknek könyveket szállított. Több Pest megyei vevőre akadhatunk közöttük. Báró Pró- nay Ácsáról 63 Ft értékben vásárolt, Richter, „gombai orvos” 35 Ft-ért rendelt. Aszódról báró Podmaniczkyné francia és német könyveket vásárolt, hogy milyen értékben, nem derül ki a jegyzékből. Pogány György
