Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-08 / 288. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. DECEMBER 8.. CSÜTÖRTÖK Megyénk népi együtteseinek tököli találkozója után A kultúrák egymás vonzásában élnek Tökölön találkoztak nemrég Pest megye kiváló népi együttesei. Járva megyénk néptáncestjeit, néptánctalálkozóit, gyakran elképzelem, hogy nyugat-európai — angol, francia — ember ül mellettem, a társaságomban, s megpróbálom az ő szemével nézni, ami a színpadon történik. Némi tapasztalatot szerezve már, hogy miket szoktak a miénktől oly eltéró' történelmű államok polgárai kérdezni, min szoktak csodálkozni, igyekszem magamban megfogalmazni, milyen magyarázatot is adhatnék, ha értetlenkednének: miért táncolnak magyar együttesek román táncokat? Hogyan, hogy léteznek itt a magyartól annyira eltérő kultúrák is, mint a délszláv meg a német? Irodalmi, zenei délelőtt a Petőfi-múzeumban Jótékony célú irodalmi, zenei rendezvény részesei lehetnek az érdeklődők szombaton 10 órától a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A rendezvény során a magyar irodalom klasszikus értékű alkotásaiból hangzanak el részletek — Etszerházy Pál „Harmonia caelestis” című gyűjteményétől Balassi és Pázmány szövegein át el egészen Illyés Gyuláig; a zenei betétek révén Bach-, Scarlatti-, Liszt- és ßarfok-darabok szólalnak meg neves előadók fellépésével. A műsort dr. Téglásy Imre vezeti be, műsorvezető Kövesdy Zsuzsa. A szombat délelőtti rendezvény alkalmával bemutatják a Világ Világossága Alapítványnál alkotó gyermekek zsírkő szobrait. Jegyek a helyszínen — Károlyi Mihály u. 16. — vásárolhatók. A 9. szám tartalmából Találkozót szervez a Literátor S bizonyára büszkén húznám ki magam, tapasztalva, mennyire lenyűgözi őket ez az elsöprő temperamentum, amely a táncokban megnyilvánul. Az az óriási átélés, amellyel itt táncolnak. Igen, itt megtanulták, s el sem felejtették táncban kifejezni magukat. Táncban, dalban, zenében — ha másban nem lehetett. Minél nehezebb egy népnek az élete, annál színesebb, annál érzelem- gazdagabb a művészete. A tököli találkozón a házigazda Délszláv Nemzetiségi Együttes — a Pest Megyéért Emlékérem „friss birtokosa lépett először színpadra”. Lépett? Ott volt, mint a vihar. Mindig eszembe jut róluk az a szoborcsoport, melyet évekkel ezelőtt a mohácsi fogadalmi templom előtt láttam: összeölelkezve áll három népvisele- tes lány, magyar, délszláv, német. Az egyik szoboralaknak olyan göböcskékkel díszített a harisnyája, mint amilyet a tököli lányok viselnek — az egyik táncuknál. Ahogy a műsorközlő is mondta: a horvát,- szerb, szlovén nemzetiség folklórjának gyűjtését és ápolását tekintik feladatuknak. Most a délszlávnak nevezett koreográfián kívül Maros menti táncokat adtak elő, egy kis betekintést nyújtva, milyen sokszínű, milyen változatokban gazdag az a művészet, melyből válogathatnak. A táncok tánca Az együttesek sorra a legkülönbözőbb tájak táncait hozták magukkal. A Kákái Néptáncegyüttes méhkeréki román táncokat, majd — másodszori megjelenésekor — szatmárvidéki táncokat mutatott be. Mindkét alkalommal két fiatalembert „küldtek előre”, akik mint román legények csörgőt viseltek a csizmájukon, mint szatmáriak botostáncot jártak. Férfi- tánckaruk előadta a — sokunk számára — „táncok táncát”, a szatmári verbun- kot. A ráckevei Kéve együttes két, bár magyar, de egymástól távoleső, bizonyára igen eltérő életformájú település táncaival lépett közönség elé: kalocsai és mezőkölpá- nyi táncokkal. Jóízű, zavartalanul vidám volt a kalocsai mulatság, majd mintegy idegesen bonyolult, nyugtalanul bravúros a mezőségi párostánc. A szentendrei táncegyüttes csokra sárközi, rábaközi, szatmári táncokból állt. Utóbbinál szólóénekesük kezdő dala az volt, amit a kókaiak is énekeltek szatmári táncuk közben: „Édesanyám, most vagyok szép időben...” Ma meg ezt halljuk, hogy „Esik az eső, ázik a heveder...” — már tudhatjuk: délalföldi a dal, a tánc. A százhalombattai Forrás együttes fiataljai adtak elő dél-alföldi táncokat, mint mondták róluk, szárnyukat próbálgatva felnőtt mezőnyben. Tanúságot tettek: jó utánpótlását jelentik a nagyhírű együttesnek. Vastaps a marosszéki után Hasonlóan sikerrel mutatkoztak be más fiatal csoportok, Gödöllőről kettő is, az Ifjúsági Táncegyüttes és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Táncegyüttese. Előbbiek valósággal a Kolozsvárhoz közeli Szék falujába vittek el bennünket „Sok Zsuzsánna-napokat” című táncukkal, játékukkal, életképükkel. Az egyetem táncegyüttese marosszéki, majd — mint a kókaiak — méhkeréki román táncokat járt. Jegyzetfüzetemben, ahová ezt felírtam, a marosszéki után ott áll: (Vastaps). A nagykátai Tápiómente Együttes műsorának szerves része volt a Mente Zenekar és a Koszorú közreműködése. Kezdő mezőségi táncaiknak itt is már bevonulási daláról tudhattuk, mely vidéken is járunk: „Hidegen fújnak a szelek, azok nem jót jelentenek...” A mezőségi táncok után előadták dramatikusan, a Koszorú énekével, Fehér László balladáját. A bagi Muharay Együttes sárpilisi táncokkal, később ifjúsági csoportjukkal kiegészülve ördöngösfüzesi táncokkal szerepelt, s az elnevezés nélkül is eszébe juthatott a nézőnek, hogy „ör- döngősen”. A bagi táncosokra mintha már nem is lenne érvényes a föld vonzása, nem létezne számukra olyan, hogy fáradtság — mintha már bármire képesek lennének. A találkozó ünnepélyes, meghatóan szép pillanatait a szigetújfalusi Német Nemzetiségi Együttesnek köszönhettük. A műsorukat bevezető rezgős polka után „menyasszony-búcsúztatót” tartottak bámulatos kidolgozottsággal, visszaadva az élet egyik legnagyobb eseményével, a leány, legénysor elhagyásával, a közös életnek indulással kapcsolatos finom érzelmi rezdüléseket, de a jókedvről, a mulatságról sem feledkezve meg, mely ezután a megrendülést felváltja. Rimóci táncokkal zártak Hiányolhattuk szlovák nemzetiségi együttes fellépését, írhatnám, ha nem tudnám, hogy ők inkább az énekben, mint a táncban jeleskednek a velük egy vidéken élő palócokhoz hasonlóan. (A magyarázat talán egyszerű: hegy, domboldalakon, keskeny völgyekben nehezebb táncolni, mint a síkon.) Ritkán kerülnek palóc táncok a néptánc együttesek műsorába, így most örömmel vehettem, hogy rimóci táncokkal zárult a találkozó, az alföldi ruhákból átöltözött — a legények pitykés lajbit vettek, gangát kötöttek maguk elé — százhalombattai Forrás együttes tagjai jóvoltából. A délután folyamán a táncszámok között zenészek önálló műsorára is figyelhettünk, a kísérő zenekarként is működött tököli Kóló zenekarra, a bagi Fix Stimm együttesre, valamint a szentendrei citerazenekarra, a szó- lóciterán játszókra, a mogyoródi — tizenöt éves — Pásztor Barnabásra, a váci Kis Gergely Mártonra. A Pest Megyei Népművészeti Egyesület elnöke, Tóth Imre a találkozó végén köszönetét fejezte ki az együtteseknek és felkészítőiknek, emléklapot adott át számukra. Zárszót Kuncze Gábor belügyminiszter, a rendezvény fővédnöke mondott. Értékelte, hogy akiket láthattunk, ösz- szekötik a múltat a jelennel — és a jövővel. Nem hagyván elveszni a korábbi időkben létrejött értékeket, máris nevelik az utánpótlást. Köszönet illeti őket s sok munkáért, s az élményért, örömért, melyben munkájuk eredménye által részesítenek másokat. Nádudvari Anna Próza: Szeberényi Lehel: Tupak Jupanki ifjúsága (regényrészlet), Sneé Péter: Az ürge, Vezényi Pál: Félix, Petőházi Margit: Krokodilok szeretkezése, Beke László: Szélvizvölgye, Faragó Töreky Péter: Egy végrehajtó hagyatéka. Vers: Serfőző Simon, Kár- páty Kamii, Parcsami Gábor, Fodor Mária, Doby János, Tóth Sándor és Erdélyi József. Hernádi Gyulával Pósa Zoltán készített interjút az „Egri csillagok hábocsán, a műfordító Fazekas Lászlót bemutató közleményt az „író és kritikusa” című esszé követi Hajnóczy Péterről. Kutassy Máté Mózes Lajosra emlékezik. (A Literátor Kör ma este fél hétkor irodalmi találkozót szervez a Rátkai Klubban. Az est folyamán Bére- si Csilla, Faragó Töreky Péter, Gáspár Ferenc, Gedé- nyi Mihály, Horváth Tamás, Krasznai Emese, Kucz- ka Péter, Pósa Zoltán, Tóth Gy. László írásai hangzanak el.) Rajzmappa és történelem VII. A bádogbugyron: 1846 (Haraszti) A haraszti templom átvészelte a viharokat. Megmaradt. Megmaradását valószínűleg annak köszönheti, hogy Eszék horvát kézen maradt. A templom mennyezetén festett díszítés, csipkés-csillagos. A templomkarzat alján festett kazettás, virágos motívumok. A torony bádogbugyrán a felirat: 1846. Két évvel a szabadság- harc kitörése előtt — Jellasicsék „ellenintézkedései” előtt — újították fel Haraszti község lakói. Vajon a templom sorstársait, a többit mikor építhették újjá, ha újjáépítették, és melyik szabadságharc előestéjén...? (Folytatjuk) Szöveg és grafika: Péter László A Muharay Együttes (Bag) sárpilisi táncokat ad elő Vimola Károly felvételei A tököli Délszláv Nemzetiségi Együttes a nemzetiségek folklórjának gyűjtését és ápolását választotta feladatául
