Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-05 / 260. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. NOVEMBER 5., SZOMBAT 9 A diósjenóí református gyülekezet A huszitákkal kezdődött Elég a térképre tekintenünk, s máris láthatjuk, hogy Pest megye határa több tájegységet is kettévág. Ilyen például a Börzsöny. A reformátusoknak három gyülekezetük is található benne, légvonalban nem is olyan messze egymástól. A Pest megyéhez tartozó szokolyai és perócsényi gyülekezetét már bemutattuk az olvasóinknak, nem hagyhatjuk ki a diósjenó'it sem csupán azért, mert Nógrád megye területén fekszik. A diósjenóí templom felújításakor daruval emelték le a tornyot Van azonban egy másik oka is annak, hogy Diósje- nőre utaztam. Ez pedig nem más, mint a gyülekezet vezetőjének, Hörömpő Gergelynek a személye. A lelkész nevét, mint ahogy nyilván olvasóink többsége is, azoknak a rövid, de megfontolandó gondolatot tartalmazó elmélkedéseknek a nyomán ismertem meg, amelyeket néhány hónappal ezelőtt postázott a szerkesztőségünkbe. Szerettem volna személyesen is találkozni a szerzővel. Őszinteséggel és szeretettel A diósjenői lelkészlakba lépve — ahogy később érzékeltem — jellegzetes jelenetnek lehettem tanúja. Egy középkorú, sovány, kissé fáradtarcú férfi ült a telefon melletti széken, s próbált vonalat kapni. Amikor ez a természetesnek tűnő igény többedszerre sem sikerült, az illetékes telefontársaságot nem éppen hízelgő szavakkal illetve fejezte ki sajnálkozását az asszonynak, akinek a telefonálással segíteni akart. Miután az asz- szony távozott, nekem is alkalmam nyílt a bemutatkozásra. Amikor Hörömpő Gergely — merthogy ő volt a telefonálni akaró férfi — megtudta, hogy honnan jöttem, s mi járatban vagyok, látható örömmel tessékelt beljebb, s kínált hellyel. — Mindig ilyen szókimondó vagy? — utaltam a telefontársaságot illető szavaira immáron a tegeződési ajánlatának birtokában. — Mindig. Ilyen a természetem — tette hozzá. — Mindig megmondom, ha valami nem tetszik. Azt is például, ha nem érzem a kellő összetartást a gyülekezetben. De nem rejtettem a véka alá a véleményemet akkor sem, amikor némelyik"-presbiterem elmondta, hogy miként szavazott a májusi választásokon... — És... és hogyan fogadják a szókimondásodat? — Láthatod — mutatott körbe, nyilvánvalóan a csaknem új lelkészíakra célozva. — Mindez a gyülekezet adományaiból, illetve munkájából épült az elmúlt években. Mert a szókimondást, az őszinteséget is elfogadják az emberek, ha szeretet párosul mellé. Akinek nagyobb a szíve De nem csupán a lelkészlakkal gyarapodtak a diósjenői reformátusok az elmúlt években, tudtam meg Hörömpő Gergelytől. Temetőhöz vizet vezettek, hogy — a lelkész szavaival élve — a sírokat látogató öreg ma- mikáknak ne kelljen sokat gyalogolni. — Gyere — állt fel —, átmegyünk a régi parókiába, amit most irodának használok, s mutatok néhány érdekes fényképet. A felvételek valóban nem mindennaposak voltak. Néhány évvel ezelőtt készültek, amikor egy daruval leemelték, rendbehozták, majd visszahelyezték a templom tornyát. — A belső felújításért éppen az’ elmúlt vasárnap adtunk hálát — újságolta a lelkész. — Zsúfolásig megtelt a templom, de nem csupán diósjenőiek- kel, hanem a környékbeliekkel is. A diósjenőieket ugyanis — magyarázta — a front idején kitelepítették a környező falvakba. Számtalan maradandó barátság köttetett azokban a nehéz időkben. Egyébként az építkezések, felújítások költségeit a gyülekezet maga állta, sőt közben más egyház- községeket is támogattunk. — Ilyen gazdagok a di- ósjenőiek, vagy ilyen nagy a gyülekezet? — tudakoltam a sok helyen bizony csak óhajtott adakozási kedvet. — Nem gazdagabbak a diósjenőiek, mint a más faluban élők — mondta elgondolkozva. — De egyébként sem feltétlenül az szokott adakozni, akinek sok a pénze, hanem • • • akinek nagyobb a szíve. Ami pedig a gyülekezet nagyságát illeti: 460-an fizetnek egyházfenntartói járulékot. Egyébként gyarapszik a gyülekezet, több a keresztelő, mint a temetés. Mostanában többször kereszteltem felnőttet is, olyanokat, akik valamilyen oknál fogva kimaradtak ebből a szentségből az elmúlt évtizedekben. Fiatalok mindenünnen Az irodában a tárlók alatt lévő régi egyházi iratokról beszélgetve lassanként nemcsak az elmúlt évtizedek, hanem évszázadok diósjenői egyház- története is kirajzolódott. A római katolikus egyház ezen a környéken már a reformáció előtt veszített a befolyásából: Axemit Péter huszita vezér Diós- jenő közelében, a hegyekben várkastélyt építtetett. A huszita befolyás miatt később a diósjenőiek hamar áttértek a protestáns hitre, egy 1545-ös feljegyzés szerint már két szín alatt vették az úrvacsorát. A török hódoltság idején sok falu elnéptelenedett a környéken — helyükbe később katolikusokat telepítettek —, Szokolya, Pe- rőcsény és Diósjénő viszont nem. Mindvégig megmaradtak a hitükben, annak ellenére, hogy az ellenreformáció idején, hetven esztendőn keresztül papjuk sem lehetett. A templomuk is csak jóval a türelmi rendelet kibocsátása után, 1796-ban készült el. — S akiket megkereszteltél, azok közül később menynyit látsz viszont valamilyen alkalmon? — tereltem vissza a szót a jelenre. — Közel százan járnak hittanra az iskolában — hangzott a válasz. — Az egyik gyülekezeti tagunk egyébként a Református Fiatalok Szövetségére hagyta a házát. Nyáron az ország minden tájáról jöttek a fiatalok. Ez jótékony hatással volt a hittanosaimra... Láthatták, hogy hitbeli meggyőződésükkel nem állnak egyedül a fiatalok között. Hardi Péter A társadalomellenes kultuszok ellen Ha baj van,segít a Claritas A Budapesti Ismeretterjesztő Társulat programot indított, amelynek neve Claritas. Ennek keretében felderítő és felvilágosító tevékenységet végeznek azzal a céllal, hogy megismerjék és megismertessék a társadalomellenes szekták működését, és segítséget nyújtsanak az ellenük való védekezéshez. Ha valaki azt hiszi, hogy ezek a szekták csak tőlünk nyugatabbra jelentenek problémát, az téved. Hazánkban, sőt, az egész közép-európai térségben nagy erőkkel jelentek meg szervezetek, amelyek úgy látják, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi problémáink között hagy teret tudnak hódítani. És mert úgy vélik, most jött el az ő idejük, nem sajnálják sem az időt, sem a fáradságot, s úgy tűnik, pénzáldozatokat is készek hozni, hogy elérjék a céljukat. — Megjelentettünk egy könyvet — mondja Tátrai Gábor, a Budapesti Ismeretterjesztő Társulat főmunkatársa —, egy francia mű magyar fordítását, amely a nyolc legelterjedtebb szektával foglalkozik. Ehhez a kiadványhoz minden érdeklődő ingyenesen hozzájuthat, s megismerheti belőle ezen szekták működésének. lényegét. A jelentősége tehát főleg a megelőzésben van. — Akkor is tudnak segíteni, ha már megtörtént a baj, azaz ha olyan szülő kér segítséget, akinek gyermekét valamelyik szekta elhódította? — Elmondjuk, mit lehet tudni a kérdéses szervezetről, tanácsot adunk, hogyan lehet a fiatalt visz- szaszerezni. Elsősorban a nagykamaszok és a fiatal felnőttek a veszélyeztetettek, azok, akik kinőttek a gyermekkorból és a családból, s még nem illeszkedtek be másik közösségbe. Vannak pszichológusok és pszichiáterek, akik szakértői ennek a problémának, és érdemes a segítségüket kérni. — Az egyházak mennyi segítséget tudnak nyújtani ebben a munkában? — A történelmi egyházak helyzete nagyon nehéz, hiszen ezek a szekták örökké azzal vádolják őket, hogy merő presztízsféltésből lépnek fel ellenük.-— Miben különböznek szekták az egyházaktól? — A szekták vallási alapon szerveződnek, de valójában semmi közük nincs a valláshoz. Gazdasági szerveződések ezek, üzleti vállalkozások, amelyek a becsalogatott fiatalokat a végsőkig kihasználják. Nem véletlen, hogy a szektatagok közül sokan az ön- gyilkosságba menekülnek. — Mennyire eredményes az önök harca? — Sajnos kevesen vagyunk, és a tevékenységünk egyelőre szervezetien. Nagyon sok tennivalónk lenne, nemcsak ezen a téren, hiszen az áltudományok, kuruzslások és más hasonló üzleti kezdeményezések ellen is fel kellene lépnünk. Pável Melinda Lesz még folytatás • • Osszekovácsolódtak Erdélyben A feledés igencsak kifa- kította már az emlékeket, amelyek a ceglédi Mészáros Lőrinc Katolikus Általános Iskola egyházi tulajdonba adásának eseményeihez kötődtek. Kiszel Mihály plébános ezért is gondolta azt — tudtuk meg Kovács Andrásáé és Földi László igazgatóhelyettesektől —, hogy az erdélyi kirándulás feloldhatná a kollégák esetleges feszültségét. S talán eloszlatná azok kételyeit, akik nem igazán ismerték az egyházat. A plébános gyer- gyószentmiklósi atyához fűződő három évtizedes barátsága szívélyes fogadtatást, kellemes élményeket ígért. Az igazgatóhelyettesek lelkes visszaemlékezése nyomán képeslapként rajzolódott ki egy- egy varázslatos erdélyi táj: a Békás-szoros, a Gyilkos- és a Szent An- na-tó. S persze elbűvöl- ten meséltek a nagyváradi székesegyházról, a kolozsvári Szent Mihály, valamint a bánfihunyadi református templomról; és Csíkszereda, Székelyudvarhely, Farkaslaka kultuszhelyeiről. S külön „fejezetben” szóltak Gyergyószentmiklósról, az ottani esperes odaadó figyelmességéről, és az erdélyi emberek mindenütt sugárzó szeretetéről, melegségéről. A házigazda papok — Bánfihunyadon a lelkész felesége — valamennyi településen úgy kalauzolták a ceglédi vendégeket, hogy a történelmi visszatekintések, az értékek felvillantása, az anekdotázások közepette lassan felsejlett az egyházi személyek nagyon is hétköznapi élete, ami egyáltalán nem csupán esketéssel, kereszteléssel, gyóntatással és temetéssel telik el. Kovács Andrásné akként vélekedett, aki eddig nem értette, kint ráébredhetett: nincs határon belüli és kívüli magyarság. Hiába vannak több száz kilométerre tőlünk az erdélyiek, ők hozzánk tartoznak. Ehhez kapcsolódva Földi László felelevenített egy kedves történetet. A gyergyószent- miklósi plébánia előtt a buszra várakoztak. Eközben hozzájuk lépett egy nyolcvanhét esztendős bácsi, s azt mondta: köszönjük, hogy nem feledkeztek el rólunk. Az igazgatóhelyettesek szerint a feledhetetlen élmények összekovácsolták a tantestület kiránduláson részt vevő tagjait. Jóllehet nem lettek hívők — természetesen ezt nem is várta senki — a kollégák, akik eddig sem voltak azok. De annyi bizonyos — s a megnyilvánulások ezt sejtették —, hogy ennek az utazásnak a szépségei és a találkozások a gondolatokból kimosták a rossz beidegződéseket. Mindenesetre tervezik, hogy lesz még folytatás. (f. f.)