Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-05 / 260. szám
_É PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. NOVEMBER 5., SZOMBAT 7 Nincs vagyonom, amiből kiforgathatnának Beszélgetés Csúcs Lászlóval, a Magyar Rádió volt alelnökével, az ellene folyó perekróí „Nem szívesen beszélek a meghurcoltatásaimról, a látszólag személyes ügyeimről. Azért állok kötélnek, mert üzenetem van azok számára, akik a magyarság ügyéért készek és képesek áldozatot vállalni” — mondta Csúcs László, a Magyar Rádió volt alelnöke, akit csak nehezen sikerült rábírni arra, hogy az ellene folyó perekről nyilatkozzon. Az alelnökkel Vödrös Attila főszerkesztő, illetve Bánó Attila és Deregán Gábor főszerkesztő-helyettesek beszélgettek. Csúcs László: Ezeket az ügyeket a politikának kell helyretennie — Hogyan szól az említet üzenet? — Ez az üzenet tulajdonképpen figyelmeztetés. Figyelmeztetés az áldozatvállalóknak, hogy mivel jár a magyarság felemelkedéséért való szolgálat és töretlen kiállás. Védtelenül, kiszolgáltatva kell szembenézni azokkal, akik sárba akarják taposni az embert. — Mit jelent ez az ön esetében? — Nemcsak a morális tönkretételemet célozták meg. Több olyan pert is indítottak ellenem, amely arra a forgatókönyvre működik, amit az egyik rádiós „ellenálló” a harci zászlajára tűzött, nevezetesen: ma- gánindítványos perekkel forgassuk ki az alelnököt a magán vagyonából. Ennek megfelelően a kiforgatásom, a tönkretételem teljes körűen, gyűlölettel telített indulatokkal zajlik. Az üzenetem pedig úgy folytatódik, hogy egy nemzeti ügy szolgálata Magyarországon ma ennyit ér, ezt érdemli. Emiatt nem emelnek szót sehol, még a szövetséges körökben sem, és a sajtó túlnyomó része hallgat. Ennek is üzenetértéke van: ma így jár Csúcs László, és holnap ugyanígy járnak mindazok, akik hasonlóképpen gondolkodnak és legfőképpen cselekednek. Egy szál magamban állok — Mi a véleménye e hadjárat elindítóiról? — Az a gondolat erősödik fel bennem, hogy ez a kör szívesen látná a tízmillió magyart valamiféle rezervátumban. Talán az ételt-italt sem sajnálnák tőlük, hogy cserébe jó rabszolgájává váljanak. — Teljesen magára maradt? — Magányosan vívom ezt a harcot, és ezt szó szerint kell érteni, hiszen a pereimen egy szál magam állok azokkal szemben, akik nagy csapattal, kamerákkal, magnetofonokkal jelennek meg és világgá kürtölik a történteket, főleg, ha azok kedvezőek a számukra. — Miben bízik? — Abban, hogy a magyar bíróság független és függetlensége érvényesítésével nem csupán a jogot, hanem az igazságot is szolgálja. Ha ez érvényesül, akkor e perek nyomán marad még annyi energiám, hogy hasznos tagja lehetek a nemzeti oldalnak. — Hány pere van folyamatban? — Öt. Három büntető és két polgári per. (Azóta egy- gyel kevesebb, mert Fenyő János, a Vico tulajdonosa a magánindítványát visszavonta — A szerk.) — De hát ön egy jelentős közintézmény élén állt... — Valóban különbséget kellene tenni. A Magyar Rádió nem egy magánvállalkozás. Márpedig ha egy közintézmény élén, például egy létszámleépítéssel kapcsolatos döntés ilyen meghurcoltatásokkal jár, akkor vajon hogyan lehet megtenni az indokolt és ésszerű lépéseket? Megkérdezem: hogyan boldogul a kormány makroszinten? A létszámmal összefüggő gondokat nem lehet tovább cipelni a pártállamtól örökölt formában. — Ütközíek-e a döntései a szervezeti és működési szabályzattal, a törvényességgel? — Nem. Azt azonban tudni kell, hogy a rádió felett a kormánynak bizonyos irányító szerepe volt és van ma is. Ezt az irányító szerepet egy konkrét, úgynevezett kétezres határozattal, tartalommal töltötte ki, amikor arról rendelkezett, hogy a létszámgazdálkodás ügyében intézkedésekre van szükség a Magyar Rádióban. Ha úgy tetszik, a korábbi kormány határozattal kötelezett a létszámracionalizálásra. Az erről szóló dokumentum ma is megtalálható a rádió irattárában. A kormány döntésének megfelelően előterjesztettem azt a létszámmódosító tervet, amelynek alapján negyven ember nyugdíjazására, illetve csaknem kilencven ember felmentésére került sor, természetesen a teljes anyagi kielégítés mellett. És itt hangsúlyozom, hogy ezeket az összegeket nem a rádió finanszírozta, hanem e célra a kormánytól kértünk és kaptunk támogatást. Tisztán kell látni, hogy nem az én partizánakciómról volt szó, vagyis a helyzet nem úgy festett, hogy nekem nem tetszenek a kékszemű- ek, ezért távozzanak a rádióból, hanem arról volt szó, hogy a kormány kötelezett engem a létszámtöbblet lefaragására. — Ez tehát indokolt lépés volt a gazdálkodás szempontjából? — Igen, és ezt az is bizonyítja, hogy amikor felmentésre került ez a személyi kör, azalatt a rádió zavartalanul szólt. A műsorok ugyanúgy elhangzottak, sőt a munkatársak egy részének még arra is volt ideje, hogy reggel, délben, este különféle demonstrációkat szervezzenek, gyűléseket tartsanak a munkabérük ellenében, a munkaidejük alatt. Ez kristálytiszta bizonyíték arra, hogy sokan vannak, tehát a létszám- csökkentés indokolt volt. Az „ellenállókat” küldték el — Milyen jogi kifogás merült fel az elbocsátások ügyében? — A vád, amit a szabálysértési hatóság velem szemben megállapított, az volt, hogy az elbocsátásoknál figyelmen kívül hagytam a szakszervezeti vétót, másrészt az, hogy hátrányos politikai megkülönböztetést alkalmaztam. Ez utóbbit csak egy személy esetében látta bizonyítottnak. Tudni kell azt, hogy a munkáltatói jogokat nem én gyakoroltam, a hatályos szabályok szerint hozzám csak a menedzsment tartozott. A leépítésnél azok kerültek szóba, akik nem akartak együttműködni a rádió átalakításában, és ezt szóban vagy írásban deklarálták. A menedzsment tehát abban volt érdekelve, hogy a rádió megfelelő működtetése érdekében ezeket az úgynevezett ellenállókat küldjük el, s ne a rendesen dolgozókat. Ne feledjük, nálunk sztrájkbizottság alakult, figyelmeztetősztrájk volt. Egyik igazgatótanácsi ülésen kijelentettem, hogy minden, a létszámcsökkentéssel összefüggő lépés, amelyre — hangsúlyozom — érvényes kormányhatározat kötelezett, szigorúan a törvényes előírások szerint legyen előkészítve és végrehajtva. Remélem, senki nem feltételezi azt, hogy ennek a folyamatnak minden egyes részfázisát én foTalum Attila felvétele galmaztam, intéztem és hajtottam végre. Ebben számos szakértő vett részt, rádión belül és kívül. Az intézkedéseimet jogi értelemben is megkérdőjelezők számára mondom: mindez hat ügyvéd és jogtanácsos folyamatos közreműködésével zajlott. Ezeket a szakértőket éppen azért fizettük, hogy a lépéseink törvényesek legyenek. — Elképzelhető' az, hogy az ön szándékai ellenére mégiscsak történhetett valamiféle törvénytelenség? — Nem. Vallom, állítom mind a mai napig, hogy a jogi szakértők által teljesíthető maximális körültekintéssel történt minden lépés előkészítése és végrehajtása. Azonban a közalkalmazottakra vonatkozóan olyan pontatlan, pongyola fogal- mazású törvények voltak és vannak, amelyeket lehet így is értelmezni, meg úgy is. Az egész ügy politikai tartalma pedig abban mutatkozik meg, hogy egyesek igyekeztek másként értelmezni a jogszabályokat annak érdekében, hogy politikai színezetet adva a lépéseimnek, megpróbáljanak kikiáltani az ország szégyenének. Ma is fenntartom, hogy ami a szabálysértési hatóságnál történt az elmarasztalásom ügyében, az színtiszta politikai indíttatású eljárás volt a koncepciós perek forgatókönyve szerint lejátszva. — Történetesen? — Amíg az ellenérdekű fél minden indítványát mesz- szemenően akceptálták, addig a mi indítványunkat, ahol csak lehetett, figyelmen kívül hagyták. A jogorvoslati eljárás során jogi érveinket nagy ívben átlépve megerősítették az első fokú elmarasztaló határozatot. A közel negyvenórás eljárás alatt szinte minden megnyilatkozásunkra úgy reagáltak, hogy érzékelni lehetett: még le sem zárult a tárgyalás, de már meg volt az ítélet. A történethez tartozik, hogy amikor még a rádió alelnöke voltam, bejelentkezett nálam a tárgyalásvezető. Illő módon fogadtam az irodámban. Váratlanul közölte: most pedig megnyitom a tárgyalást. Tette ezt úgy, hogy azt sem tudtam, miről van szó, mi ellenem a vád. ízléstelen kabaré — A hatóság százhuszonki- lencből egy esetben látta bizonyítottnak a politikai megkülönböztetést. Kinek az esetében? — Farkasházyéban. Közismert, hogy a rádiókabaréban olyan politikai vonatkozású műsorszámok hangzottak el, amelyek nemcsak az én ízlésemmel ütköztek, hanem a rádióhallgatók széles körében is felháborodást váltottak ki. A műsorokat a független személyekből — írókból, művészekből, tudósokból — álló felügyelőbizottság is elmarasztalta, és megállapította, hogy azok nem felelnek meg a szórakoztatás és a közszolgálatiság céljának, illetve követelményének. Ezért a kérdést egy igazgatótanácsi ülésen szavazásra bocsátottam. Az igazgatótanács egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a kabarét nem lehet így folytatni. Ezt az állásfoglalást én megerősítettem, és ez lett a bűnöm. Egyébként volt egy olyan kabaréfelvétel, amelyben bejátszották Nagy Imre segélykérő szövegét, amelyet a szovjet csapatok beözönlésekor mondott a rádióban. Ennek a számnak a végén Verebes úr poénja nagyjából így hangzott: akkor lesz majd megint jó kabaré, ha visszajönnek a kommunisták. Mindnyájan tudjuk, hogy amikor Nagy Imre segélykérő üzenete elhangzott, akkor a nemzet léte forgott kockán. Ebből viccet csinálni több mint ízléstelenség. Döntésem hátterében ez állt, és ezért a döntésemért marasztaltak el a szabálysértési eljárás során. Mindent felkutattak — A Bölcs István által ön ellen indított per súlyos kártérítési tételt tartalmaz. — Ez egy hárommillió- nyolcszázhúszezer forintos követelést tartalmazó kártérítési per, amely a személyiségi jogok megsértése miatt indult ellenem. Ennek a történetnek az a lényege, hogy a nagyon elfoglalt rádiósok nagygyűlést tartottak a márványteremben, majd távollétemben'— éppen a szájsebészeten voltam — egy csoport felrohant az irodámba, ahol a titkárnőmet faggatták, hogy hová bújtam, majd átvizsgáltak a WC-tőí kezdve minden zegzugot. Ekkor történt a székem ösz- szekenése is, szóval ebben a nagy forgatagban, amely némileg emlékeztetett a Téli Palota ostromára, a rendészet azt hallotta, hogy Bölcs István tett egy kijelentést, amit a folyó per miatt itt most nem idézek. Ezt a kijelentést Bölcs úr mind a mai napig tagadja, s azt állítja, hogy ő ilyen kijelentést nem tett. A rendészet jegyzőkönyvében azonban ez szerepel. Ezután A Hét készített velem egy beszélgetést, amelynek során a jegyzőkönyvnek ezt a — Bölcs Istvánra vonatkozó — részét ismertették annak bemutatásával és felolvasásával. Ennek alapján mint érintett lettem beperelve. — Kiforgathatják önt a vagyonából? — Nincs vagyonom. Sok gyerekem van, és mint tisztes dolgozó, nem loptam, nem csaltam. Egy társásház töredéktulajdoni hányadával rendelkezem, továbbá van egy biciklim, amit nagyra értékelek. A kártérítés ösz- szege egyébként annak a műsoridőnek a sugárzási költségének felel meg, amelyet a televízió az említett jegyzőkönyv részletének az ismertetésére fordított. A félelem gyűrűzó'dhet — Ezen az alapon igen sok kártérítési pert lehetne indítani. Elegendő', ha arra a műsoridőre gondolunk, amit egykor Hankiss Elemér, mint a tévé elnöke, a saját védelmére több alkalommal is igénybe vett. Az ön eseténél maradva, vajon miként lehetne elejét venni annak, hogy egy leköszönt közintézmény vezetője hasonló meghurcoltatásnak legyen kitéve? — A mindenkori hatalom letéteményesének egy demokráciában érdeke az, hogy a közfunkciót ellátó vezetők ne legyenék kitéve ilyen meghurcoltatásnak, hiszen ez színtiszta politikai ügy. Ezt a politikának kell helyretenni, önös érdekétől vezérelve. Ha elkezdik csűr- ni-csavami a törvényeket, akkor persze bárki, bármikor elmarasztalható. Ez azonban nem lehet érdeke a hatalomnak, különösen akkor nem, ha politikai váltógazdaságra van berendezkedve. Ha a Tégy a gyűlölet ellen elnevezésű kör tagjainak indulatait hagyják elszabadulni, akkor ez bumerángként hathat. A félelem ugyanis továbbgyűrűzik, s nemcsak azok körében terjed, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak a magyarság ügyében, hanem előbb- utóbb félelmet kelt a mindenkori hatalom részeseinek körében is.
