Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-04 / 259. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1994. NOVEMBER 4., PENTEK Egy igazi emberbarát, egy valódi demokrata önarcképe (Folytatás a 2. oldalról) A megnyilatkozásokból úgy tűnik fel: George Soros úr a tehetséges, önimádó dilettánsok fajtájából való. Sokan felkaphatják a fejüket: tehetséges és dilettáns? Nos igen, mert a dilettantizmus (olasz: dilettare, annyi mint gyönyörködtetni) eredeti értelme: önmaga gyönyörködtetése. Spekulációs tehetségét arra használja fel, hogy legyen miben gyönyörködnie (s ez önmaga). Ezért nem tud ellenállni annak a csábításnak, hogy egy szüntelen exhibicionista mámorban kitárulkozzék és nyilvánosan elemezze magát. Olyan filozófus (?), aki mindjárt méltatja is önnön filozófiáját. Viszont ragyogó hazardőr, akinek van képessége a buktatók elkerülésére. Petronius, Nero és Vespasianus (a kettő között egy „rendszerváltás” zajlott le) korának kiváló írója (ha akkor lett volna ilyen, a „Satyricon”-ért Nobel-díjat kapott volna) leúja bizonyos Trimalchio lakomáját. Ez a Trimalchio Puteoli (Pozzuo- li) leggazdagabb embere (tán egész Itáliáé), mai fogalmak szerint milliárdos. Nagyon mélyről jött, felszabadított rabszolga, de pénzhatalmasság. Többnapos káprázatos bankettjére százakat hív meg, szegény embereket, akik bámulják; nekik tálal fel királyi menüket, drága italokat, ajándékesőt bocsát rájuk, nyilvánosan szabadítja fel és teszi örökösévé rabszolgáit. Eközben ömlik belőle az alpári filozófia, folyton önmagáról beszél, mindent félig tud, de elképesztően magabiztos, a vendégsereg előtt rendeli meg az építésztől saját mauzóleumát, saját sírfeliratát diktálja. Tenger pénzét arra költi, hogy az emberek ünnepeljék és imádják, s célja az, hogy túlélje önmagát. (A modell állítólag Pallas volt, Claudius pénzügyminisztere.) S még az ókorban maradva, hadd emlékeztessünk Jézus szavaira a Máté evangéliumából: „Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket... Azért, amikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Te pedig, amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed, hogy a te alamizsnád titkon legyen...” Rulettasztalnak látja a világot Hát még ha a hangosan önreklámozó farizeus kimondta volna, hogy ő főpap templom nélkül. Hát még ha Trimalchio imperá- tornak jelentette volna ki magát Imperium nélkül. Mi derül ki az exhibicionista Krőzus önvallomásaiból? George Soros egyfajta rulettasztalnak látja a világot. Nagyban játszik: ha kell adja, ha kell, robbantja a bankot. Fölfedezi, hogyan lehet új érték teremtése nélkül, ingyen csereeszközhöz (pénzhez) jutni. A pénz ám, pénzt pénzbe kell fektetni, cikázni kell az árfolyamváltozások között, és a puszta spekulációból eredő hasznot zsebre vágni, illetve új spekulációba fektemi. Eközben nemzeteken, hazákon (emberek létalapját jelentő néphazákon) kell átgázolni. Soros: „A nemzetközi pénz- és tőkepiacon megjelenő nemzetközi befektetések... határokat és valutákat győznek le.” Ezt termelők kirablásának nevezi a régen elavult erkölcs, de hát, Soros úr szerencséjére, „a pénzpiac természete az, hogy a résztvevők névtelenek... Ha pedig így van, nem kell aggódni tetteink erkölcsi következményei miatt”. Sőt: „ha az embernek erkölcsi kételyei támadnak, attól kezdve szüntelenül befolyásolják gazdasági mérlegeléseit”. „Sokkal egyszerűbb csupán egyetlen tényező — történetesen a nyereség — érdekében cselekedni.” Ez a filozófia meglehetősen triviális. Csak nem szokták ilyen megejtő természetességgel kimondani (valamikor még szégyellték). Esetleg a börtönben a zárkatársak. Mindamellett az igényes spekuláns „ideológiailag” is megalapozza önnön szükségességét, illetve értékét. Ismét Soros: „A spekulánsok nagyon fontos feladatot töltenek be: ők a piac kritikusai. Minden produkciónak szüksége van kritikusokra.” A zsebtolvajok, például, a ruha-konfekcióipar kritikusai. Soros úr ugyanis nemcsak pénzügyi, hanem filozófiai spekuláns is, miként Oxfordban meghatározta magát. íme a bizonyíték: „Sajátos gazdasági elméletet dolgoztam ki, amely abban különbözik a közkedvelt teóriáktól, hogy középpontjában nem az egyensúlyban, hanem az egyensúlyzavarban levő jelenségek állnak. Ezt a sajátos szemléletű elméletet nagyon sokra tartom, mert szerintem elsősorban ennek köszönhetem pénzügyi sikereimet.” Mintha ez az elmélet nem is volna olyan sajátos. Mintha ősrégi lenne: az uzsorások már az ókorban kidolgozták. Valamint ismert volt a szocializmusnak nevezett „zárt társadalomban” is, hiánygazdaság néven. Balzac Gobseckje éppen úgy ennek köszönhette pénzügyi sikereit, mint akárhány „szovjetmilliomos” vagy „nepper”. Soros úr katasztrófákra játszik: , A tőzsdei folyamatok felgyorsulása kifejezetten kedvez olyan spekulatív típusú ügyleteknek, amilyeneket én csinálok. Növeli a piac instabilitását.” (Egy autótolvaj naplójából: ,A gépkocsiforgalom ugrásszerű növekedése kifejezetten kedvez az olyan villámoperatív típusú ügyleteknek, amilyeneket én csinálok. Növeli az áttekinthetőség instabilitását.”) Ebben az összefüggésben lehet szemlélni a Quantum tevékenységét (Soros befektető vállalkozása, úgynevezett tőzsdehiénák szervezett csapata; Soros úr úgy biztosítja a maga „guru” pozícióját, hogy hagyja keresni a csapattagokat), továbbá a híres fontspekulációt, amellyel a maga javára megcsapolta az angol gazdaságot. Mármost Soros úr, saját bevallása szerint, eddig 10 milliárd dollárt spekulált össze a Quantum javára, és 20 millió dollár magánvagyont vall be (ibolyaszerénység, de hát adószempontok is vannak, nézzük el neki). „Nagyszerű dolog gazdagnak lenni!” — mondja, hadd sárguljanak a nem gazdagok. Számára ez a nagyszerűség következőképpen fogalmazódik meg: „Ha az embernek igényei vannak, csodálatos dolog a pénz, mert becserélhető olyan dolgokra, amelyeket szeretnénk megszerezni. De végül is nagyon korlátozott a pénzért kapható dolgok száma. Három dolgot jelent még ezen kívül a pénz: szabadságot, sikert és hatalmat.” Soros úr azt mondja, ő nem élvezi nagyon a hatalmat (csak icipicit), őt inkább az eszmék érdeklik. Van-e ellentmondás eszmeprófétaság és hatalom között? Lenin, Kemál, Primo de Rivera, Mussolini, Hitler, Szála- si, Khomeini, Szaddám tanúsága szerint nincs. Az eszme milyensége természetesen meghatározó. Soros úr Leninhez áll legközelebb abban a tekintetben, hogy eszméje nem nemzeti jellegű, hanem globális (egyenesen nemzetiérdek-ellenes). Nagyon távol áll Lenintől abban az értelemben, hogy nem népvezér, hanem „finanszírozó”. Soros úr titokban úgy labdázik a földgömbbel, mint Chaplin Hitler szerepében a ,,Diktátor”-ban. Ez a látomás abból gomolyog elő, amit „filantróp” szerepében mond. íme a Trimalchio típusú kielégülés: „Számomra a fényűzés egyik fajtája, hogy teszek valamit a társadalomért és önmagamért. Én egoista vagyok, önző ember, a saját előnyömet nézem. És ha rendelkezem némi felesleggel, akkor azt szétosztom a társadalom tagjai között.” S ezt megfejeli egy gőgös csak azért is: „Megengedhetem magamnak, hogy halálra ítélt ügyeket támogassak, mert a pénzügyek terén sikeres vagyok. Tudja, én más vagyok, mint a világ Sonja Lichtjei. Alacsonyabb erkölcsi fokon állok, igaz, hogy vastagabb a csekk-könyvem.” Vagyis Soros úr fényűzésből rá akarja erőltetni eszméit a világra. E)éjá vu: Hitler, Sztálin — ne kezdjük elölről. Mi ez az eszme? A Soros-féle ideológiai agresszió fixa ideája a nyitott társadalom. A marxi—lenini típusú szemináriumtól, hála gyakorlatias pénzemberlényének, megkímél. Elég, ha ennyit mond róla: „Bár megrögzött egoista vagyok, csupán az egyéni érdek követése túl szűk mesgye jól fejlett egóm számára. Hosz- szas töprengés után rájöttem, hogy a nyitott társadalom ügye érdekel igazán. Olyan társadalomé, amelyben egy hozzám hasonló valaki (kiemelés tőlem: S. A.) élhet és tevékenykedhet, sőt teljes életet is élhet.” Tehát: a nyitott társadalom az, amelyben egy alacsony erkölcsi fokon álló, sőt erkölcsi kételyektől magát nem zavartató megrögzött egoista, aki eleve a zavarosban halászik és spekulatívon kihasználja az egyensúlyzavarokat, aki eközben, mint egy múlt századi betyár, megengedi magának — imádat fejében — a felgyűlt felesleg szétosztogatását, gátlástalanul átgázolva mindenen és mindenkin, korlátlanul tevékenykedhetik. Ez a betyárparadicsom. Ez a trónra ültetett bűnözés. Soros úr ezt a liberális jogrenddel azonosítja. Az Istenért, csak nincs igaza véletlenül? A Nagy Jótevő ugyanis imigyen aggódik: „Kezdettől fogva, de legkésőbb 1988 óta világosan látom, hogy a forradalom esetleg nem a szabad, demokratikus és liberális jogrend irányában halad. Pedig emiatt köteleztem el magam ebben a régióban.” Vesd össze: .Azokat támogatom, akik a nyitott társadalmat akarják felépíteni.” Soros úr ötödik hadoszlopa Az azonosítás egyértelmű. Mégsem mehetünk el szó nélkül a „felépíteni” ige mellett. Négy évtizedig kellett szüntelenül azt a társadalmat felépíteni, amelyben megszűnik embernek ember által való kizsákmányolása. Ez ugyan nem szűnt meg, viszont megvalósult egy egyszerű zsarnokság, majd egy puha diktatúra (értsd: a parancsuralom és a megvesztegetés elegye), Soros úr szóhasználatában „zárt társadalom”. Vajon amit fel kell építeni, lehet-e más, mint zárt? Lehet-e a nyitottságot felépíteni? Ami a szóban forgó régiót illeti: mire is való a magyar, cseh, szlovák, lengyel, ukrán és orosz nép, ha nem arra, hogy egy isten-önjelölt zseni kísérleti nyúlfarmja legyen? (Az első ilyen tervek Himmlertől származtak.) Soros-gondolatmenet: ezek az istenadták meg akarnak szabadulni a kommunizmustól, ebbe kell bekapcsolódni. A „trójai faló”: egy alapítvány. „Én pénzt fektettem egy olyan dologba, amelyre mások az életüket tették” — vágja a 301-es parcella halottainak arcába a Jótevő. Magyarország a támpontja: onnan jött, a nyelvet ismeri, s ott vannak a vele egyívásúak. „Mindig azokra támaszkodom, akik az adott országban élnek. Természetesen beavatkozom ezeknek az országoknak a belügyeibe, mert egy bizonyos fajta társadalom kialakulását szorgalmazom. De ezt soha nem tenném, ha nem lennének olyan emberek abban az országban, akik ezt a célt követik.” Magyarországon voltak (vannak). A „nyitott társadalom” szempontjából kommunista diktatúra és nemzeti jellegű demokrácia ugyanazon megítélés alá esik. „Sokan vannak, akik nem nyitott, hanem zárt társadalmat szeretnének látni Kelet-Európa országaiban. Ez korábban a kommunistákra volt érvényes, ma ugyanúgy érvényes a nacionalistákra.” Soros úr nem tagadja, hogy meg akarja változtatni egy ország nemzeti berendezkedését, amennyiben támaszkodhatik egy „ötödik hadoszlop”-ra (a spanyol polgárháborúból vett metafora). Kik hát Magyarországon a betyártársadalom „ötödik hadoszlopa”, melyet Soros úr folyamatosan vetett harcba 1990 előtt és után (a nemzeti jellegű demokrácia ellen is)? Soros úr válaszol: „Nagyon egyszerű: a legtöbben azok közül, akik együttműködtek az alapítvánnyal, az SZDSZ-hez állnak közel... Vezetői közül sokan tagjai vagy szimpatizánsai voltak a szabaddemokraták pártjának. De ez természetes: a nyitott társadalom koncepciója a szabaddemokraták politikai programjához áll legközelebb.” A Soros-alapítványok a behatolás eszközei, óvatosan elhelyezett taposóaknák. Soros úr nagyon céltudatos Mikulás: „Szeretem megnézni, mire adták ki a pénzt. Nem lehet csak úgy pénzt osztogatni. A pénz csak a sikerhez szükséges alkotóelemek egyike.” Továbbá: ,A disszidenseket azért fizettük, hogy lázadjanak.” Ez inkább egy titkosszolgálati igazgató hangja, mintsem emberbaráté. „Természetes, hogy kollaboráltunk. A kommunisták ki akartak használni, és én is ki akartam használni őket... A nagy kérdés az volt, ki nyer a végén.” Soros úr szerint ő máris benne van a történelemben. ,A magyar- országi átmenet viszonylagos zökkenőmentessége bizonyos fokig az én tevékenységemnek, az alapítványnak köszönhető. Az emberek fel voltak készülve a változásra.” Gondos kiválasztással kerültek későbbi SZDSZ- és Fidesz-vezetők Oxford- ba Soros-pénzen. Aczélnak nem volt kifogása. Az Aczél-féle bázis: Magyarország Az „ötödik hadoszlop” jelenléte Magyarországon felbecsülhetetlen jelentőségű Soros úr játszmájában. Másutt nincs szerencséje a nyitott társadalom (értsd: a sóderemberiség szabad manipulálhatósága) eszméjével. ,Az emberek — mondja — nem szokták meg, hogy a nyitott és a zárt társadalom kategóriájában gondolkozzanak.” Valóban nem szokták meg. ,A nemzeti érdek kategóriáiban gondolkoznak.” Abbiz’a’. Sőt, ’’még az Egyesült Államok is, a hidegháború óta, abból indultak ki, hogy minden nemzetnek megvannak a sajátjiemzeti érdekei, és a nemzet kötelessége, hogy saját érdekeiért szálljon síkra.” Eszerint a csurkizmus már születése előtt, amikor még kéjes gondolatnak sem engedték lenni, megfertőzte az Egyesült Államokat is, csak Magyar- országon maradt ki a parlamentből 1994-ben. Földgömb-labdajátékos Soros úr, mint hanyag eleganciával közli, most a burmai rendszer megváltoztatására készül, mert nem tetszik neki. (Mi lesz a nyitott társadalom világrendjében a „másság tiszteletével”?) Ott befektetőbojkottot szervez, de a mi dunai—fekete-tengeri—csemoszjom-tájainkon nagyon világosan körvonalazott stratégiát követ: ,Alapítványaim kidolgoztak egy működési koncepciót: megbízható partnerre van szükség: nem az adományozó, hanem a címzett érdekeit kell figyelembe venni, továbbá szükséges az egyértelmű parancs, egy harcra kész, tekintéllyel rendelkező és akaratát én’ényesíteni tudó csapat." Ez az, amit Aczél megszervezett neki a bázison: Magyarországon. A szervezőmunka a hatvanas évek első felében kezdődött. Nehéz elfelejteni Faragó Vilmos akkori cikkét az „Élet és Iro- dalom”-ban: „Kicsi ország”. A szerző kukoricára térdepelten benne azokat az ő provokatív kérdéseire lépre ment diákokat, akik ezt felelték: büszkék magyarságukra. S most idézzük Soros urat 1994-ben: „Nem igaz, hogy mindenfajta nemzeti érzéssel szemben bizalmatlan lennék. (...) A nemzeti és etnikai hovatartozás érzése az egyéni öntudat nagyon fontos alkotóeleme, sőt még a pluralizmusnak is szerves része. Nyilván szorosan összefügg a nyitott társadalom iránt való elkötelezettségem és zsidó származásom. (...) Nagyon büszke vagyok zsidó származásomra. (...) Hiszek abban, hogy létezik egyfajta zsidó zsenialitás. (...) A zsidók kisebbségi létükben a kritikus gondolkodás képviselői voltak. És ha bennem is rejtőzik valami ebből a zsidó zsenialitásból, akkor ez nem más, mint a kritikus gondolkodás képessége. Ilyen értelemben zsidóságom meghatározó eleme személyiségemnek, és — mint már mondtam — nagyon büszke vagyok rá. Igennel kell válaszolnom kérdésére, hogy nézeteim összefüggenek-e zsidó származásommal.” (Koenen kisasszony megjegyzése: „Kelet-Európábán ezt nyilván a szemére vetnék.”) Soros úr: „Ez igaz. Ez ott, természetesen, azzal a szereppel függ ösz- sze, amit a zsidók a kommunista rendszerben játszottak.” Kérdés, miért kapott magas állami kitüntetést George Soros, és miért nem kapott Szabó Albert. Ez utóbbi mondatnál antiszemitább kijelentést ez a tar koponyájú úr sem szokott tenni. Remélem, öreg kollégám, Barabás Tamás, most már más cikkeimmel fog vitába szállni, és nem kell többé Soros úrral foglalkoznom. Sapienti sat: aki érteni akar, annak ennyi is elég. A / (Sándor András)
