Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-04 / 259. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. NOVEMBER 4.. PÉNTEK 5 Fizessenek akkor, ha összegyűlt a pénz Csak a konok homály... A kis ember hallgatag. Időnként az édesanyja ölébe temeti szó"ke fejét, amelyen hátul egy hosszabbra hagyott tincs kunkorodik. Sötét keretes szemüveget visel, amitói kissé komoly az arca. Alapjában véve ő is olyan, mint a hasonló korú — négy és fél éves — gyerekek. Csak... csak ne takarná el az a konok homály mindkét szemét. Mit ígér a választási szövetség? Szentendre négy éve és jövője egy szerkesztő' szemével Szentendrén, ebben az alig húszezres lélekszámú kisvárosban — talán az itt élők sok-sok művésznek értelmiségnek köszönhetően is — élénk társadalmi élet zajlik. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a városkában közel hatvan egyesület működik, s öt újság jelenik meg rendszeresen. Horváth Gusztáv magánújságja, az Új Szentendrei Hírlap egyike ezeknek. Sokan úgy emlegetik: „a Guszti lapja”. S még hozzáteszik: „Érdekes dolgok vannak benne, jól odamondogat. Bár néha kicsit túlságosan is meredek, amit ír...” Andris tizenegy hetes lehetett, amikor édesanyja észrevette, hogy valami hártyaféle van a szemén. Az orvos azt mondta az aggódó szülőnek, nincs baj, nem kell kétségbeesni. Az ügyeletén egy másik kolléga nem értette, hogy miért éppen hozzá fordul. Azt megjegyezte, hogy a gyerek szemében magas a nyomás. Az anyuka majd hároméves korában vigye el szakorvoshoz. Czene Andrásné nem törődött bele az igencsak szűkszavú válaszba. A főváros egyik klinikáján aztán megtudta a megmásíthatatlan valóságot: a kisfiú mindkét szemén szürkehályog van. Ráadásul magas a szemében lévő nyomás. Innentől kezdve a kisgyermeket injekciózták, gyógyszeresen kezelték. Sőt Vörösmarty professzor megoperálta. Most Shényi doktornő foglalkozik vele. Andris óvodás korú lett. Az édesanyja végigjárta Cegléd valamennyi intézményét. Mindenütt azt a rideg elutasítást közölték: „Anyuka, sajnáljuk, de csökkentlátású, vak gyerekkel nem foglalolyannyira rosszabbodott a látása, hogy a műszerrel már nem is lehetett érzékelni. Az elkeseredett anya, akinek Magyarországon annyiszor próbálták az agyába vésni: törődjön bele, a gyereke soha nem fog látni, nem adta fel. A keresztszülőktől megtudta, hogy Alek- szander Vladimir Tere- csenko — aki Frodorov professzor klinikáján gyógyít — havonta három napot Budapesten tölt. Felkeresték őt. A professzor megállapította, a gyermek szemének látóidegei tönkrementek. Igen vastag a szürkehályog, amit egy későbbi műtéttel el lehet távolítani, s akkor a kisfiú egy kicsit jobban láthat. Ám előbb a szemében lévő magas nyomást kell megszüntetni, hogy ne kelljen többé emiatt állandóan injekciózni és gyógyszerezni. Ám ezt az operációt csak a külföldi klinikán lehet elvégezni. Terecsenko professzor igazán emberséges és nagyvonalú volt. Elvégezte a kétszázhetvenötezer forintos műtétet, anélkül, hogy egy fillért is kapott volna. Megnyugtatta a Vajon mitől is „meredek” ez a lap? Tény, hogy nagyon informatív, sok hír, fontos esemény felbukkan a hasábjain. Tiszteletre méltó az a következetesség és kitartás is, amivel a laptulajdonos-szer- kesztő három éve egyetlen szám kihagyása nélkül munkálkodik azon, hogy kíváncsiságának eredményeibe másokat is beavasson. Ki is hát ez az agilis lap- szerkesztő? — Pestről költöztünk Szentendrére, hét éve építettük az itteni házat a feleségemmel — mondja Horváth Gusztáv. — Mindketten vegyészmérnökök vagyunk. Húsz évet töltöttem a szakmámban, üzemvezetőként elég jól kerestem. Négy évig dolgoztam tudományos munkatársként a műanyagkutatóban, és a műegyetem gépszerkezettani tanszékén is megfordultam fő- és mellékállásban egyránt. Van bejegyzett szabadalmam is. Szentendrére költözve 1988-ban beléptem a helyi MDF-szervezetbe, s itt javasoltam később, hogy indítsunk egy lapot. így született meg újságunk legkorábbi elődje, a Szentendre Hírmondó, amit még MDF-színek- ben szerkesztettem. — Az MDF-bői időközben kilépett. Most milyen politikai irányzathoz sorolná magát? — Szerintem van rendes ember és kevésbé az, korrupt és tisztességes. Van, aki tudja, mihez ért, és van, aki nem. Számomra ez ilyen egyszerű. — Az újság közismerten igen kritikus hangvételű. Nem tart attól, hogy a lapjában megjelent ítéletei néha elhamarkodottak? — Azt vállalom, hogy ez egy vitatkozó, tényfeltáró, agresszív újság. Az embereket általában az érdekli, ami nem megy, amit meg kell oldalni. Ha semmi sincs a helyén, ha lopnak a város vagyonából (ami az enyém is), akkor nem mindegy, hogy ki a polgármester. .. Állítom, az önkormányzatok négy leggazdagabb éve volt ez hosszú idő óta. Ilyen még egyszer nem lesz. Szentendréről azonban sajnos elmondható, hogy SZDSZ-Fi- desz tagjai többségben voltak a képviselő-testületben, és az önkormányzat működése megítélésem szerint rossz volt. — Ön alapító tagja a Választási Szövetség Városunkért nevű egyesületnek. Megtudhatnánk valamit a programjukról? — A „VÁLASSZ” bejegyzett társaság. Az eredeti szlogen ez volt: Választási Szövetség Szentendréért, de az önkormányzattól nem kaptunk engedélyt a Szentendre név használatára, így lettünk Választási Szövetség Városunkért. A célunk az, hogy a választásokon a helyi „parlamentbe” olyan embereket juttassunk be, akik erre alkalmasak. Azért lettünk egyesület, hogy listát is állíthassunk. Szakmák szerint is, lakóhely szerint is kerestük a jelölteket, hogy minden területről legyen egy-egy. Havonta egyszer jövünk össze ízbégen, a Tasi-vendéglőben. A választásokig működünk, utána feloszlatjuk magunkat. — Milyen a kapcsolatuk a többi szentendrei egyesülettel? — Néhányukkal megállapodtunk, hogy kölcsönösen támogatjuk egymás jelöltjeit. Együttműködünk például a pannóniatelepi védegylettel, az Izbégi Településfejlesztő Társasággal és Alapítványnyal, valamint Püspökmajor Lakótelepi Baráti Körrel. A Belvárosi Érdekvédelmi Egyesülettel is tárgyalunk. Pártok is megkerestek minket, s továbbra is várjuk az együttműködni szándékozókat. — Van-e már polgármesterjelöltjük? — Még semmi sem biztos. Többen úgy gondolják, Szentendre esetében kellene egy reprezentatív polgármester, és szükség van egy jó alpolgármesterre, aki a napi ügyeket intézi, és nem utazgat. Ä polgármesteri hivatal száznegyven fős „nagyüzem”, 1 milliárd 200 milliós költségvetéssel, rengeteg megoldandó feladattal, gonddal. Nem lesz könnyű megtalálni a megfeleHorváth Gusztáv: Célunk, hogy a helyi „parlamentbe” olyan embereket juttassunk be, akik erre alkalmasak lő embert. Ráadásul Szentendrének együtt kell működnie a környékkel, hiszen itt van a pénz, ott pedig a terület. Most kezdenek összefogni a szigeti települések, Leányfalu, Duna- bogdány és más községek is. Szentendrétől Visegrádig, sőt Esztergomig ez egy tájegység, amelynek a hasznát most túlnyomórészt pesti vállalkozók viszik el, s így nem ide folyik be a személyi jövedelem- adó. Leányfalun körülbelül száz vállalkozó jelentkezett be állandó lakosnak, mivel a hivatal ott úgy döntött, hogy ötven százalék adókedvezményt kapnak a helyi lakosok. Ezekkel a dolgokkal foglalkozni kéne, de ehhez nem művészlélek kell. Sőt a művészekkel is foglalkozni kellene. Ki lehetne csábítani ide például felsőoktatási intézményeket: művészeti, kertészeti főiskolát, egyetemet. S még számos ötletem van... — Milyen személyes ambíciói vannak a választásokon? — Hogy én indulok-e, nem tudom. A parlamenti választásnál elsöprő volt a koalícióra lépett pártok fölénye, s ez nekem nagyon nem tetszett. Egy ilyen többségű ön- kormányzatban tehetetlen az egyén. Egyébként nem lesz MSZP—SZDSZ-koalíció a városban. — így gondolom, hogy volt néhány húsba vágó kérdés, amit egyedül az Új Szentendrei Hírlap tárgyalt a nyilvánosság előtt, ha nem is mindig elemző' igényességgel. Ön szerint melyek voltak eddig a lap legsikerültebb írásai? — Egy lakótelepi gyűlésről például, ami két éve volt télen, s a fűtés körül csaptak össze az indulatok. Azt hiszem, életszerűen számoltam be erről. Aztán ilyen volt a Városgazdálkodási Vállalat ügye. Azzal kezdődött, hogy felkértek, legyek a vállalatból alakult VSZ Rt. igazgatótanácsának tagja havi 25 ezer forint javadalmazásért. Akkor kezdtem tájékozódni a témában. Végül nem választottak meg, de időközben sok érdekes információhoz jutottam: rengeteg visszaélés, szabálytalanság, stikli derült ki, mind újabb és újabb dokumentumok kerültek a kezembe. Úgy gondoltam, ezeket kötelességem nyilvánosságra hozni. Közülük máig semmit nem cáfolt meg senki. Aztán írnom kellett arról is, hogy Pannóniatelepen elöntött a szennyvíz három utcát. Vagy a városi szemétteleppel kapcsolatos sorozatos botrányok, a várost elborító piszok, amit a szentendreiek csak úgy emlegetnek: a „szemétügy”, és még sorolhatnám. — Mivel foglalkozik most- nában? S miből él? — Az újság szinte magától megy. Kezdetben ráfizettünk, de hát ez is olyan, mint minden vállalkozás: kitartóan kell csinálni egy-két évig, amíg hoz egy kis pénzt a konyhára. Sajnos nem eleget, úgyhogy állást kellett vállalnom. Most Pesten a Piac ’94 című üzleti folyóirat felelős szerkesztője vagyok. Gaján Éva A pályázók hamarosan megtudják az eredményt kozunk.” Végül a szűcstelepi óvodában tavaly azt mondták, próbáljuk meg, szívesen látjuk a kiscsoportban. Azóta apró társai befogadták. Megszerették, nem közösítették ki. A csoportos játékokban ő is kedvét lelte. A múlt évben még a látásmérő műszer tíz százalékot regisztrált. Az idén májusban a szülők egy nap azt vették észre, hogy Andris gyakran tapogatózva botorkált a szobában; nemegyszer nekiütközött a bútoroknak, tárgyaknak. Egyszer még tizennyolc hónapos kishú- gát is fellökte. Végül is Erdősi Ágnes felvétele szülőket, ne idegeskedjenek, majd akkor fizetnek, ha összegyűlt a pénz. Igen ám, csakhogy az öttagú család a gyesből él, a férj munkanélküli. Vajmi kevés az esély arra, hogy Czenéék ezt a tetemes összeget előteremthetik. Csakhogy a feleség szerint a becsület mindennél fontosabb. Eddig az önkormányzat és a szűcs- telepi óvoda adományozott pénzt. Az OTP ceglédi fiókjánál megnyitott csekkszámlára (Czene Andrásné, 761 -5143-7) csupán negyvenezer forint csordogált he... F. F. Századunk tanúi ■M&í’ Elősegítendő egy, 5 JL - a város II. világhá- /w$£) ború utáni törté- nelmét bemutató tanulmánykötet összeállítását, a múlt hónap elején Századunk tanúi címmel forrásértékű dokumentumok gyűjtésére, illetve feldolgozására vonatkozó ösztöndíjpályázatot írt ki a Vác Városért Alapítvány. A leadási határidő a napokban lejárt. A pályázat eredményesnek bizonyult: 10 olyan pályamunka érkezett az alapítvány kuratóriumához, amely formailag minden tekintetben megfelel a kiírásnak. Ez a szám körülbelül megfelel az előzetes várakozásnak----tájékoztatta lapunkat S zalay István kuratóriumi tag, aki érdeklődésünkre azt is elmondta: a pályamunkák tartalmi vizsgálata még folyamatban van, hivatalos eredmény leghamarabb hétfőn várható. R. Z.
