Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-03 / 258. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP TERMÉSZETBARÁT 1994. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK J Mikroszűrovel a rák ellen Napjainkban a rák 20 százalékát, az emésztőszervi rák 44 százalékát, valamint számos más betegséget az ivóvíz szennyezettsége okozza — tudtuk meg Erős Győzőtől, az Életért a Földért az Egészségért Alapítvány elnökétől. Mint mondta, az állam — valószínűleg pénz hiányában— nem tud segíteni ezen a rendkívül súlyos problémán. Az alapítványnak azonban módjában áll beszerezni olyan speciális mikroszűrős víztisztító berendezéseket, amelyek kiszűrik a vízből az egészségre káros anyagokat. Mivel ezek a baktériumok legköny- nyebben a gyermekeket támadják meg — folytatta Erős Győző —, az alapítvány célja elsősorban a gyermekintézmények (iskolák, óvodák, bölcsődék) felszerelése ilyen berendezésekkel, valamint a betegség- me'gelőző programok elterjesztése az országban. Elmondta, hogy elsőként Dombóváron egy óvodában (azóta pedig már tizenegy intézményben) szerelték fel a vízszűrőt, és mindenhol osztatlan sikert aratott. Szavaiból kiderült, hogy a készülék megvételére, beszerelésére és karbantartására (kétévenként szűrőcserét kell végrehajtani) egy-egy intézményben gyermekenként 300 forintot kellene a szülőknek gyermekeik egészségéért áldozni. Hozzátette azonban, hogy családoknak (mert természetesen otthoni használatra is beszerelhető a vízszűrő) kedvezményes áron, tizenkétezer forintért be tudják szerezni. Végül pedig azzal a kéréssel fordult minden intézmény vezetőjéhez, hogy tájékoztassák minderről a szülőket, és forduljanak részletesebb információkért az alapítványhoz a következő címen: Életért, a Földért, az Egészségért Alapítvány, Kaposvár 7400, Pécsi út 209., vagy fiívják a (60)-385-136-os telefonszámot. F. R. Befejeződött a csatorna építése Tiszának, Palicsnak egy a hangja Kilenc évvel ezelőtt a balkáni hagyományoknak megfelelő nagy garral kezdték meg a Palicsi-tavat a Tiszával összekötő csatorna építését. A vízgazdálkodási szakemberek egy része nem győzte dicsérni a tervet, s folyamatosan azzal érvelt, hogy a „Pannon tenger” számára ez a 24 kilométer hosz- szú vízvezető tulajdonképpen a megmentést jelenti. A tó vízzel való utánpótlása ugyanis az elmúlt időszakban erősen megcsappant, s az idei, valamint a hasonlóan meleg nyarak valóságos ökológiai katasztrófával fenyegettek. Július folyamán például drasztikusan lecsökkent a tó vízszintje, a víz a megengedettnél lényegesen magasabb hőfokú volt, ami egyben az oldott oxigén mennyiségének katasztrofális csökkenését eredményezte, és viszonylag rövid idő alatt több mint 15 tonna hal és halivadék pusztulását okozta. Az ellentábor — nem minden ok és alap nélkül — a folyó további elszeny- nyeződéséért aggódott, hiszen nyílt titok, hogy néhány palicsi üzem tisztítatlanul a tóba engedi a szennyvizet. Márpedig a Tiszát e nélkül is egyre katasztrófa fenyegeti. Égyébként az építésnek öt évvel ezelőtt kellett volna befejeződnie, de a megainfláció, a pénzhiány és a délszláv válság is jócskán hozzájárult a határidő módosításához. Ezenkívül műszaki szempontból sem volt egyszerű a feladat, hiszen három helyen is megfelelő teljesítőképességű vízátemelő állomásokat kellett létrehozni. A Tisza és a Palicsi- tó tengerszinti magassága között ugyanis csaknem negyven méter a különbség. A beruházás gazdasági indokoltságát abban a tényben kell keresni, hogy a csatorna üzembe helyezésével 10 000 hektár termőföld öntözése válik lehetővé, és a szakemberek szerint a beru-. házás viszonylag gyorsan meg fog térülni. A mai szerbiai állapotokra jellemző, hogy a két vízterület összekötésével járó környezetvédelmi hátrányokat jóformán senki sem tartja szem előtt. (both) Ki felel az atomerőmüvekért? A Kelet-Európábán található atomreaktorok biztonságosságát célzó másfél billió dolláros program megfeneklett. Ennek oka az, hogy a nyugati műszaki társaságok nem vállalják a felelősséget az általuk eddig felújított erőművekben bekövetkezett balesetekért. Az európai nukleáris ipari szervezet vezetője, Jonathan Haller kijelentette, csak azokban az országokban történhet meg a felújítás, melyek az 1963-as bécsi szerződést aláírták, melynek értelmében az esetleges balesetekért nem a tervező vagy a kivitelező, hanem az erőmű irányító személyzete felelős. (Az Európai Közösség és az Európai Fejlesztési Bank 1,5 billió dollárt adományozott a csernobili atomreaktor biztonsági rendszerének fejlesztésére.) Allatparadicsom az ígéret földjén Gödöllő szélén egy erdős, bekerített terület bejáratánál tábla hirdeti: itt él Kosa József a barátaival. A kapun felirat figyelmeztet, hogy aki belép, csukja be maga után — nem másért, az állatok érdekében. Kosa József barátai ugyanis négylábúak. A kapun bejutni nem nehéz, igaz, termetes kutya őrzi a bejáratot, de lánca biztonságos távolságban tartja. Amúgy barátkozó típus, ok nélkül nem harapna. Először egy karám mellett halad el a látogató, a lépések zajára egy szürke ló és csikaja kapják fel a fejüket, de érdeklődésük hamar alábbhagy, láttak már itt idegent, mit nézzenek rajta. Az út elkanyarodik, kutyasereg fut elő, csaholnak, de csak a köszönés erejéig. A gazda nincs itthon, erről egy fiatalember tájékoztat, aki nem lakik a tanyán, csak dolga van itt, nem is tartom fel, tegye, amit tennie kell, egyedül is tudok várni. Nem unalmas a várakozás, a kis tacskó betelepszik az ölembe, vakartatja a füle tövét, a puli meg féltékeny és ő is betolakszik, csak az öreg tacskószerű kutya tartózkodó, úgy látszik, az ő korában már alábbhagy a léhaság. Beljebb menni nem merek, nem is illene itt a gazda engedélye nélkül kószálni, no meg vannak itt valahol félelmetes fenevadak is, jobb az óvatosság. Piros könyv Nemsokára megérkezik a tulajdonos, Kása József személyesen. Nem olyan, amilyennek egy remetét elképzel az ember. Éppen úgy néz ki, mint bárki más, bár a koíát nehéz lenne meghatározni. A haja ősz, de a testfelépítése, az arcvonásai sokkal fiatalabbat mutatnak. — A filmezést 1967- ben hagytam _ abba — mondja. — Allatkaszka- dőr voltam, az állataim nagyon sok filmben szerepeltek. És jól szerepeltek! — Nehéz dolog betanítani egy szerepet egy állatnak? — Attól függ. Az állatok sem egyformák, éppen úgy, mint az emberek, van, amelyik könnyen tanul, van, amelyik nehezen. Az sem mindegy, mennyi időt kapunk a felkészüléshez, mert ha ma jön valaki és azt mondja, hogy holnapután egy rókának innen oda, onnan meg amoda kell mennie, hát azt is meg lehet csinálni, de nehezebben. Körbevezet birodalmán. Vastag rácsokkal hegesztett ketrecekben élnek a medvék. Összesen tizenhét medvéje van, köztük nyolc kamcsatkai, amelyek benne vannak a Piros könyvben. — A kiveszőben lévő állatok fokozottan védettek, ezeket tartják nyilván ebben a könyvben — magyarázza. Mit esznek? Amint meglátják a medvék a Papát, mind a rácshoz jönnek, ő meg odatart— Nem lenne az veszélyes? Végül is vadállatokról van szó... — Az állat nem bánt, vagy ha mégis, akkor annak az ember az oka. Nemrég történtek azok az esetek, amikor emberre támadtak a kutyák. Nem az állatok hibásak, hanem az Ez a tigris még sohasem dolgozott Talum Attila felvétele ja az arcát puszira. Miután megnyalogatják a fülét, továbbmegyünk a farkasokhoz. Nyolc farkasa van, idegesek, föl-le futkosnak a ketrecben, de Kosa József azt mondja, tőlük sem kell félni, nem bántanak. Hátrébb szarvasok látszanak, vannak őzikék is meg vaddisznók, sőt, egy tigris is él a tanyán. — Ok pedig a három kislány — mutatja be a következő nagy ketrec lakóit. — Esztike, Lujzika és Zsuzsika. Nemrég szerepeltek egy német természetfilmben, sokat dolgoztak, nem úgy, mint a tigris, mert ő még sohasem dolgozott. Abból etetem a többieket, amit ők kerestek. Úgy is lehet mondani, hogy a medvék tartják el a többi állatot. — Sokat kell költeni az élelmezésükre? — Bizony, sokat. Naponta elfogy száz kiló kukorica, egy-két mázsa kenyér, és akkor a húst még nem is mondtam, pedig erre is szükség van, és nagyon nehéz hozzájutni olcsón. Évente százhúszezer kilométert autózom, és nem a saját ügyemben, hanem hogy nekik ennivalót szerezzek. Szólnak, hogy van valahol egy tehén, és csak kétezer forintot kell érte fizetni, hát persze, hogy elmegyek érte, még ha száz kilométerre van is innen. Minden nagyon drága, a villany, a víz, a védőoltások. Tavaly hetvenöt- ezer forintot fizettem ki csak a védőoltásokért, az idén nem volt rá pénzem, nem tudtam őket beoltatni. Szafari — Régi álmom, hogy létrehozok egy területet, ahol szafari jelleggel tartom az állatokat. Ez több lenne, mint egy szafari park, mert a látogatók bent élhetnének az állatok között akár napokig, hetekig. ember, aki nem megfelelően tartotta őket. Az én medvéim olyan szelídek, hogy nyugodtan a hátukra lehet mászni és lovagolni rajtuk. De ha valaki rossz szándékkal jönne, azt megéreznék, és akkor bizony veszélyessé válnának. — Itt, Gödöllőn szeretné megvalósítani ezt az elképzelését? — Itt nem, innen el fogunk menni. Ez a tanya nem a miénk, állami földterület és a MOVI kezelésében van. Még az előző választás idején a helyi vezetők ígérték nekem, hogy adnak egy hat és fél hektáros területet, később viszont megfeledkeztek erről az ígéretükről. Egy ideig kértem még, de most már nem is kérem. Keresek másutt egy helyet, úgy tűnik, most találtam is valamit. Veszprém megyében van egy hatvan hektáros elhanyagolt erdő, amely nagyon megfelelne nekem. Ős tölgyek vannak ott, fenyők, forrás is van az erdőben, kellemes körülmények között lehetne fenntartani az állatokat, s az idegenforgalom szempontjából is megfelelő. — Honnan teremti elő rá a pénzt? — A medvék megkeresik az árát.' Van egy alapítványunk is, bár nem tudom, hogy valójában van- e, ugyanis ezelőtt hoztuk létre a Pro Natura Alapítványt, de a Cégbíróság értesített, hogy nem teljes a beadvány és ezért nem jegyezték be. Nem tudom, történt-e azóta valami, mert nem jártam utána, nincs időm ilyesmire. A gödöllői fiataloknak van egy zenekara, ők adtak egy jótékonysági hangversenyt az alapítvány javára, be is fizették a pénzt, nem volt túl sok, mert mire kifizették a terembérletet meg a számlákat, alig maradt valami, de nagyon szép tőlük, hogy egyáltalán eszükbe jutott. Állatszeretet — Miért választotta ezt a foglalkozást? Honnan ered önben ez az állatsze- retet? — Ha mindennek meghatározott oka lenne, akkor én nem lennék az állatok barátja, hanem épp ellenkezőleg. Édesapámat ugyanis egy állat ölte meg, egy bika okozta a halálát, amikor én hatéves voltam. Nekem tehát gyűlölnöm kellene az állatokat? Szerintem minden embernek látnia kellene, hogy az állat sok tekintetben különb az embernél, ha beszélni tudnának, többek lennének, mint mi vagyunk. Minden cselekedetüknek oka van, és ha vétenek az ember ellen, akkor annak minden esetben az ember az oka. — Ön ért az állatok nyelvén? — Dehogy értek, hogyan is értenék? Szeretem őket, ennyi az egész. — Miért tartja őket? Hasznot hoznak? — Ha én anyagi hasznot szeretnék, nem foglalkoznék velük. Az megeshet, hogy én nem eszem, de hogy ők nem kapnak enni, az még nem fordult elő. Olyanok, mintha a gyerekeim lennének. * Néhány dolgot nem ért az ember. Van egy remete, egy csodabogár, aki körülveszi magát fenevadakkal, rájuk költi az utolsó fillérét is. Ha vállal velük filmszerepet, csak azért teszi, hogy a kapott pénzből el tudja tartani őket. Nem lehet azt mondani, hogy csak a saját kedvtelésére tartja az állatokat, mert bárki bemehet a tanyára és megnézheti Kosa József barátait, sőt, ha eléggé bátor, még meg is simogathatja őket. Különleges parkról ábrándozik ez az ember, olyanról, ami — ha megvalósulna — a világ egyik ritkaságának számítana. Még sincs neki, aki felkarolná az ügyét. A Mit súgott a medve? című tanmese jut eszembe, mert mintha cserbenhagyta volna a környezete Kosa Józsefet. Egyedül küszködik, és vagy jut valamire, vagy nem, pedig az állataiban, a terveiben valószínűleg még üzlet is lenne. Hollót itt és most láttam életemben először, eddig nem tudtam, mi a különbség a varjú, a csóka meg a holló között. Most már tudom. Ha van még más is, aki ilyen tudatlan, javaslom, keresse fel Kosa József állatparadicsomát Gödöllőn. Amíg még megvan. Amíg ott van. Pável Melinda
