Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-28 / 279. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. NOVEMBER 28., HÉTFŐ Gyermek néptáncosok találkozója Menőén Sicckiritóí Angyal Bandiig Már szinte a művelődési házhoz közeledve érezni lehetett a szeretetek mellyel Mendén várták a vendégeket. Szívem minden melegével köszöntőm a megjelenteket — kezdte mondandóját a műsorközlő. Hogy nagy esemény a község életében, hogy a Pest Megyei Népművészeti Egyesület a mendei önkormányzattal és a Petőfi Sándor Művelődési Házzal közösen itt rendezte meg szombaton a Pest megyei gyermektáncegyüttesek találkozóját, a színpad mellé felírt szöveg is bizonyította: meg- kondult a mendei nagyharang. Tréfák Istvánná polgármester — aki a mendei Hagyományőrző Népi Együttes vezetője is — bevezetőként elmondta: azért is fontosak az ilyen találkozók, mert a települések ismerkedhetnek általuk egymás életével. Nagy megtiszteltetés számukra, . hogy most rendezők lehetnek, és remélik, jól érzik magukat, akik eljöttek ide. Végül arra kérte a közönséget, ha hibát, hiányosságot fedeznének fel a műsor során, annál inkább tapsoljanak, hiszen a színpadra lépő gyerekek szívüket-lelküket adják szereplésükbe. A mendei Hagyományőrző Népi Együttes gyermekcsoportjának lakodalmasával kezdődött a bemutató. Menyasz- szony már volt. Jó, de ki legyen a vőlegény? — kérdezték. Végül minden fontos szerepnek akadt gazdája. Indulhatott a mulatság. A mellettem ülő néni odasúgta: az ott az én kis dédunokám, az anyja is benne van a népi együttesben... Nagykátáról, a Tápiómen- te Táncegyüttesből nagyobb, tizenéves gyerekek léptek fel, fergeteges jókedvvel és fergeteges tánctudással. Kisebbek, majd nagyobbak csoportja mutatkozott be Isaszeg- ről, a Csata Táncegyüttesből gyermekjátékokkal, illetve kalocsai táncokkal. Vidéken, ha esküvő van, akkor így táncolnak — mondta a néni mellettem, s azt hiszem, ennél nem mondhatott volna elis- merőbbet, mert azt fejezte ki: olyanok már ezek a gyerekek, mint az „igaziak”. A kétféle, a gyerekes és felnőttes műsorszámok váltakoztak ezután is, csak egyvalami maradt változatlan — igazolva a polgármester asz- szony szavait —, hogy a szereplőknek szívéből-lelkéből fakadt minden, amit tettek. Nem feltétlenül úgy volt, hogy a kicsik játszottak, s a nagyok táncoltak. Csárdásoz- tak, mutattak be verbunkot, legényest „aprók” is. A lányok sikongással, a fiúk éles füttyökkel adtak hangot jókedvüknek, s énekeltek, énekeltek önfeledten végig a tánc közben. Alkalmuk volt, hogy összemérjék tudásukat. Igen, más vajon hogyan csinálja? Az egészen mást a szigetújfalui Német Nemzetiségi Táncegyüttes tagjaitól láthattuk. Vagy ez sem volt olyan más? Ők is sikítva lendültek a táncba, csak a lépést rakták valamennyire másként. A lényeg, hogy sikeres, forró hangulatú volt ez a szombat délelőtt-délután. Őszinte elragadtatással tapsolt a közönség. A már említetteken kívül az ürömi táncs- csoportnak, az inárcsi Vadvirág Táncegyüttesnek — utolsó táncukat, amit az „Angyal Bandi” dallamára jártak, micsoda vastaps kísérte! —, a Zsámboki Népi Együttesbe tartozó gyerekeknek — általuk játékokkal ismerkedhettünk, például a „sicckirivel” —, az Inárcsi Apróknak, a tá- piószentmártoni táncsoport- nak — s hogy forgatták meg lépkedték át a cirokseprűiket a kis legények a seprűs táncnál! —, a kókai tánccsoportnak«»— „Ez a kezem, ez, ez, ez / Jobban ölel, mint emez...” — mutatták. A legtöbb csoport később másodszor is színpadra lépett. De ekkorra táskámba süllyesztettem a jegyzetfüzetemet: nem írok többet, már csak gyönyörködöm. így bevallom, nem tudom biztosan, kiktől láthattuk — emlékezetem szerint az ürömiektől — például azt a csodálatos farsangi maskarás játékot... De hát lesz még találkozó. Lesz még jókedv, lesz még tánc, lesz még játék. Majd még láthatjuk. Ha nem azt, akkor mást. Nádudvari Anna A színpadra lépőit szívüket-lelküket adták a szereplésbe... Balázs Gusztáv felvétele Vállalta magyarságát Kiadóra vár a Féja-hagyaték Madarassy-muvek Dunakeszin Maradandó él- CjL ? ményt nyújtó, a há- nyatott sorsú Féja Géza író emberi és alkotói portréját felvázoló előadást tartott tegnap Vácott, a Piarista Gimnáziumban Féja Endre, a 15 éve elhunyt művész.fia, az író hagyatékának gondozója. Féja Endre felidézte 1900-ban született édesapja szülővárosában, Léván töltött, s az író műveiben felvillanó gyermekorát, érettségi után történt Magyarországra költözését, itteni tanulóéveit, illetve későbbi életének fontosabb eseményeit elmondta: Féja Géza, aki hosszabb-rövidebb időre három rendszerben, Horthy Miklós kormányzósága, valamint Rákosi Mátyás, illetve Kádár János „országlása” idején is börtönbe került, s akit családi tragédiák — édesapja ön- gyilkossága, felesége fia születésekor bekövetkezett halála — sorozata is sújtott, tiszta, önmagához, nézeteihez mindhalálig hű ember volt. Olyan alkotóegyéniség, aki büszkén vállalta magyarságát, mellőzés, mintsem dicsérő szó, biztatás volt a „köszönet”. — Édesapámnak, aki ha nehezen is, de a Kádár-rendszer kezdetén évente-két- évente megjelenhetett műveivel a könyvpiacon. Később azonban elhallgattatás lett a sorsa, mind hosszabb idő, átlagosan öt év telt el egy-egy újabb alkotásának kiadása között. Mondhatni, javarészt az asztalfióknak dolgozott — mondta Féja Endre. — Ennek következményeként óriási a kinyomtatásra váró hagyatéka — tette hozzá szomorúan, megjegyezve: lévén, hogy ma a kevésbé fajsúlyos írásokra mutatkozik inkább kereslet, nagyon nehéz, szinte lehetetlen kiadót találni a fiókban heverő Féja-művek megjelentetésére, még annak ellenére is, hogy ennek politikailag ma már nincs akadálya. (ribáry) Madarassy István szobrász- és ötvösművész kiállítását rendezik meg hétfőn, november 28-án délután fél 6 órakor a zeneiskola hangverseny- termében Budakeszin. A kiállítást megnyitja Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író, közreműködik Szabó Sándor, Kossuth-díjas színművész és a zeneiskola tanári kara. A rendezvény a dunakeszi Gárdonyi Géza Galéria és a zeneiskola támogatásával jött létre. Abonyi rendezvény Székhelyi József Jászai Mari-díjas színművészt látja vendégül ma este az abonyi városi könyvtár. A rendezvényre mindenkit szeretettel, várnak/• Magas az adója? Fektessen a GOT-, Kárpótlási jegyéért 165%-ot ai Gót Ingatlanbefektetési Részvén az ingatlanba fektetett biz Jegyzési helyeb Pakett Bróker Pt. BudapesßgmmelweiB.. (1)-117-5461 N^eykáta és Nagykátesjoads átjJ Ú jszilrAácssösn TápiószeRáí Szentmárto# Rákóczii^.27'r KókaBpzgjlyörgyl. sag: le Kft. Akadémiai.. 31-8530 pesB^rtc9É13t52 . -161-3210 Budape sítVI IP p s ÜL 7 / A ápiógyörgl^eáRerenal2. Tápiószólffi3B?Áu 2 . Farmosijőéú . TápiószecHópvéűC. Tóalmá&Jj .61. Budapest Értékpapír és Befektetési Pt. SudapesBgálerenákl)-266-2252 Egy lehetőség, amelyben nemcsak részvényt kap! Jegyezhető: 1994. december 13-áig. SZÍNPAD / íme, az Emberfi November 25-én mutatta be Szakonyi Károly lassan klasszikussá váló darabját, az Adáshibát a Karinthy Színház. Esetünkben a lelki szegényeket Bódogéknak hívják, és a szintén beszélő nevű Emeberfi — keresztnevén Krisztosz — ezúttal kemény korlátokba ütközik: a darab szerinti 1969-es Magyarország lakóival akár csodát is lehetne tenni, senki sem törődik vele. Jószerivel még magával sem, hiszen akkor feltűnnék, hogy az albérletben élő Megváltó az egyének életében legalább akkora csodákat tesz, mint a jóra egyre kevésbé érdemes emberséggel például a Holdra szállás. A legkínosabb, hogy Szakonyi műve változatlan aktualitású, ami bizonyos hangsúlyeltolásokra késztette a rendező Karinthy Mártont. A darab első fele kissé hosszúnak érződik emiatt, hiszen ama frizsiderszocializmus, ami a szövegben adott, a fiatalabb nézőkben kelthet olyan élményt, hogy kizárólag szegényes javaikért élő hús-vér emberekről szól a darab; az idősebbjében azonban ez már a túlhaladottnak hitt múlt visszfénye. Nehéz szívvel mondom, hogy terjedelmi gond is lehet ez, hiszen elsősorban tempó kérdése, hogy a ma már kabarészerű össznépi agybaj képe a jelen abszurd víziója lehessen. A Bódog házaspárt játszó Sztankay István és Schütz Ila összeszokott páros, csodálatosan komé- diáznak, és néhány előadás után bizonyára maibbá lesz ez a rész is. Maga a mű ezúttal a második részre épül: a jelenlévő Krisztosz és a megtért fiú elszigetelődésére, a kisstílűén nagyvonalú házaspár és ismeretségi köre inkább hisz önnön szűk agyának, mint bármi másnak. Szakonyi darabjának erényeit, hogy a megváltást huszadik századi közegbe helyezve teszi próbára, amiből nagyszerűen kiderül, hogy az agyoncivilizált ember nem vevő a földhözragadtságon kívül semmire; illetve hogy ezen groteszk minőségen át mutatja be —- mintegy vígjátékként az abszurdot, aminek iskolapéldája is lehetne, nincs lehetőségünk elemezni. Amit a bemutatott darab mond, végül is az, hogy ezt a bóvli létbe belenőtt társadalmat képtelenség megváltani, miközben az egyes ember némi hittel megválthatja magát. A redezőnek a két főszereplő mellett a Szűcs urat játszó Keres Emil és a Vandát alakító Vasvári Emese (utóbbi nem egészen tisztázott koncepciójú, de jó) játéka van segítségére. Ifjabb Bódogék (Forgács Péter és Vasvári Mónika) jól illeszkednek ebbe az előadásba, bár Vásári Mónika olykor kissé eltúlozza a figura eredetileg diszkrét idétlenségét. Imrus (Seszták Szabolcs) éretlen játszó, az Emberfiként fellépő Kaszás Géza csak külsőségeiben — és ekként esetlenül — kísérletezik a megváltással. Szitányi György A festőművészt itthon nem ismerik Bálint Gyula-képek Kairóban Jelentős eseményre került sor a magyar—egyiptomi kulturális kapcsolatokban: Faruk Hoszni kulturális miniszter a kairói El-Hanager Művészeti Központban mintegy 150 vendég előtt megnyitotta Bálint Gyula festőművész kiállítását. A művész Alexandriában alkotott képeit többnyire egyiptomi magángyűjtők bocsátották rendelkezésre. Az Egyiptomban jól, Magyarországon viszont kevésbé ismert impresszionista piktor a múlt században Erdélyben született, s Budapesten a század elején végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, ahol olyan mesterek tanították, mint Színyei Merse Pál. Élete úgy alakult, hogy 1926-ban Alexandriába költözött, ahol az ott alkotó külföldi, elsősorban olasz, örmény és görög festők között megbecsült helyet vívott ki magának, sőt egyes egyiptomi művészettörténészek szerint az idő tájt a városban a legjobb pasztellista volt — mondta Juhász Ernő kairói nagykövet, aki 20 évvel ezelőtt bukkant rá Egyiptomban Bálint képeire, és munkásságát azóta is kutatja. Az akkori kozmopolita Alexandria festményeket vásárló közönsége megrendeléseinek megfelelően Bálint elsősorban gyönyörű női portrékat, aktokat és tájképeket festett. A festmények többségét valószínűleg tulajdonosaik magukkal vitték a világba, amikor az ’50-es és ’60-as években politikai okok miatt el kellett hagyniuk Alexandriát. Bálint Gyula 1948-ban Magyarországra költözött, és életének utolsó éveit — 1956-ban történt halála előtt — Pécsett töltötte. A mostani kiállítás remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy Bálintot Magyarországon is felfedezzék.
