Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-26 / 278. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. NOVEMBER 26., SZOMBAT 9 Katolikusok Dunabogdányban Az áporkai református gyülekezet Lelkésznél a szószéken Amikor kézhez kaptam az áporkai református gyülekezet presbitériumának a szerkesztőségünkbe küldött meghívóját Beregszászi Marianne lelkészi beiktatására, eszembe jutottak a nők lelkészi szolgálatával kapcsolatos történetek. Azok, amelyek a lelkésznőjét mindenben segítő gyülekezetekről szólnak, de azok is, amelyeknek a vége: a „gyengébbik nem” képviselője sírva „menekült el” még a faluból is, ahol addig szolgált. A dunabogdányi katolikus templom tornya leomlott a harmincas évek végén. A helybeliek úgy tudják, halálos áldozata is volt az eseménynek, és többen megsebesültek. 1939-ben épült újjá a templom, meg is fordították, a régi torony helyére a hajó épült. Az új torony az ellenkező irányba néz most. A Nepomuki Szent János nevét viselő templom és egyházközség történetében az a szomorú érdekesség is előfordul, hogy plébánosa egy felszentelt püspök volt. 1958-ban volt ez, amikor Kisberk Imrét a rendszer száműzte a püspöki székből. Akkoriban még két káplánja is volt a paptestvérek közül. Berényi Sándor, akinek Ödön nevű testvére jelenleg a templom kántora. S Köl- ley György atya, aki évtizedes szovjet büntetőtábori fogság után került erre a vidékre. Noha semmilyen bűnt nem követett a szovjetek ellen, Dunabogdány 3 ezer főt számláló lakosainak 90 százaléka katolikus. A jelenlegi plébános, Feldhoffer Antal atya még lelkipásztori pályája elején áll, tíz éve szentelték pappá. Varsány- ban, Epölön szolgált korábban. Egy éve áll a Nepomuki Szent János-egyházköz- ség élén. Ezért is hiányzik még alakja a templom szentélyében megfestett szép freskók alakjai közül. A témája ezeknek a freskóknak: Mindszenty József veszprémi püspöksége mindössze tizenöt hónapig tartott, de ennek a rövid időszaknak is a középső harmadát a nemzetiszocialisták börtönében töltötte Veszprémben, Sopronkőhidán, illetőleg Sopronban. A csaknem fél esztendeig tartó nyilas fogsága ellenére, a háborús végpusztulás nehézségei közepette a püspök a rövid idő alatt 34 új plébániát s 11 új katolikus iskolát létesített egyházmegyéje területén. Horthy sikertelen kiugrási kísérletét követően, 1944. október 31-én Mindszenty József á Dunántúl főpásztorai nevében memorandumot nyújtott át, a miniszterelnöknek a háború értelmetlen az oltári szentség tisztelete, a magyar szentek, az angyali kar. Nos, a festő, Heincz Richárd a papi, alakok közé odafestette Kisberk püspök urat és Berényi Sándor atyát is, aki követte őt a plébá- nosságban. A két atyát a freskók örökítették meg, Kölley György atya pedig a saját személyében van jelen itt. Mint a külföldi magyar cserkészet atyja, hazatérve, az idő változását is megérve, megalakította a faluban a Nepomuki Cserkészcsapatot. Már öt éve dolgoznak, vezetőjük mindmáig Kölley György. A plébános hitoktató munkáját hárman is segítik: Bonifertné Herr Mária, Al- vincz Erzsébet és Schubert Mariann. 120-140 gyereket oktatnak délutánonként az iskolában. Feldhoffer Antal plébános még havonta bibliaórákat tart a felnőtteknek, és kéthetente ifjúsági hitoktatás is van. A felsorolt nevekből is kitetszik, hogy Dunabogdány német falu. Az iskolában németül tanulnak a gyerekek. Német testvérvárosuk a Stuttgart közeli Leutenbach. Onnan gyakorta segítik pénzadományokkal a falubeli akciókat, s a karitász ruhagyűjtésébe is besegítenek. A falubeli 80 éven felülieknek évente kétszer szeretetcso- maggal kedveskednek. Az ajándékok mellett a jó szó és a segítség sem marad el szükség esetén. • Átányi László folytatása ellen. Erre megtorlásként éppen ötven esztendeje, 1944. november 27-én Mindszenty Józsefet, s a püspökkel szolidáris 26 egyházi személyt a nyilasok letartóztatták s elhurcolták. Szálasi pedig kiigényelte magának a veszprémi püspöki palotát... Azon a legszomorúbb karácsonyon Mindszenty megyés püspök Sopronkőhidán, a börtönben mondta az éjféli szentmisét. Fogságából csak 1945 húsvétján szabadult. Első útja püspökségének legtöbbet szenvedőihez vezetett, hogy erősítse s vigasztalja az orosz frontkatonák garázdálkodásától sokat szenvedett keresztény híveit. Bozó Emil Úgy alakult, hogy magára a beiktatásra nem tudtam elmenni, ezért később kerestem föl a lelkésznőt. Az egyszerűen, de ízlésesen berendezett nappaliban ültünk le beszélgetni. — Könnyen elfogadta a gyülekezet mint női lelkészt? — kérdeztem. — Nem én vagyok az első nő az áporkai gyülekezet élén, korábban az egyik lelkésztársam már öt esztendeig szolgált itt. így aztán nem volt szokatlan a gyülekezet tagjai számára, amikor az elmúlt év áprilisában megkezdtem a munkámat Áporkán. Egyébként nem én vagyok az egyetlen nő a gyülekezet vezetésében. A húgom hitoktató kántor, s nő a presbitérium tagjainak a fele, sőt az a gondnok is. — Ez azért, azt hiszem, még a református egyházban sem általános... De ha már tavaly április óta itt szolgál, miért csak most iktatták be? — Én kértem, hogy várjunk vele mostanáig... — válaszolta némi töprengés után. — Tudja, ez az első önálló helyem 1989 óta, vagyis amióta elvégeztem a teológiát. Eddig csak helyettesítettem... Meg aztán magam felé is komoly elvárásaim vannak, kíváncsi voltam, hogy meg tudok-e felelni ezeknek. — Ezek szerint igen... — Tíz éven belül én vagyok a gyülekezet negyedik lelkésze. A gyakori váltások nem tettek jót a közösségnek, szeretném ismét ösz- szefogni az egyháztagokat. Először azokat, akik templomba járnak, majd az egész gyülekezetét. Ezen a téren már értem el eredményeket — mondotta a beiktatáson készült fényképeket elővéve. — Látom — mondtam a felvételeket nézegetve —, zsúfolásig megtelt a templom. .. — Igen, de nem csak áporkaiakkal. Meghívtam azokat a gyülekezeteket is, ahol előzőleg szolgáltam. Azt mondják a helybéliek, rég nem láttak ennyi embert a templomban. Még pótszékekre is szükség volt... — Az ünnep után azonban a szürke hétköznapok következnek... — Ez engem egyáltalán nem zavar. Szerencsére rengeteg a munkám, el tudom magam foglalni. Falun például nem lehet azt csinálni, amit a városban, vagyis hogy kiírom, mikor vannak a hivatalos órák. Itt bármelyik napszakban rám nyithatják az ajtót, s nekem mindig készségesnek kell lennem. De ez így is van jól, elvégre ezt vállaltam. — S mikor jutott arra az elhatározásra, hogy a lelkészi hivatást válassza? — Gyermekkoromban sokat beszélgettem a szüleimmel, különösen az édesanyámmal a hit kérdéseiről. Gimnazistaként aztán megtudtam, hogy nő is jelentkezhet a teológiára, s az érettségiig eldöntöttem, hogy magam is ezt az utat fogom járni. Egyrészt azért, mert a hitem azt diktálta, hogy mindent megtegyek az evangélium hirdetése érdekében, másrészt pedig akkoriban került a faluba, ahol laktam, egy fiatal lelkész házaspár, akik elősegítették a döntésemet. — S hogyan lát el egy- egy olyan férfit is megpróbáló szolgálatot, mint például a temetés? — Talán elég kemény vagyok, ezért nem ráznak meg túlságosan az ilyen alkalmak — mondotta határozottan. — Ebben is segít a hitem, mert tudom, hogy nemcsak valaminek a végénél állok, hanem van folytatás is. Persze ha a gyászolók nagyon megrendültek, akkor az alól én sem tudom kivonni magam. Kérdésemre felkerestük a gyülekezet gondnok asszonyát. Útközben a lelkésznő elmesélte, hogy nem kis feladat előtt áll: a következő esztendőben elkezdik a templom felújítását, először kívülről, aztán belülről. — S nem fél belevágni? — Miért félnék? Már az első helyemen is, ahol helyettesítettem, templomtatarozásba csöppentem. Egyébként nagyobb horderejű ügyben sohasem döntök egyedül, legalább néhány presbiterrel mindig megbeszéltem a dolgot. A gyülekezet gondnoka, Mózsi Sándomé az egyik faluszéli házban lakik az unokájával. Amikor megérkeztünk, az idős asszony éppen pihent, nem érezte magát egészen jól. Ennek ellenére szívesen fogadott, nyilván ő is úgy van evvel, mint a lelkésznő: bármikor rányithatják az ajtót. Elvégre egy- házjogilag a tisztsége a gyülekezet lelkészével egyenrangú. Jó tíz esztendeje mesélte, amikor megválasztották, még csak átmenetinek tekintette a beosztását, s a vele járó feladatokat. Ahogy mondta, túl nagy megtiszteltetés volt ez számára, aki csak egy egyszerű asszony... Majd ha akad férfi, aki vállalná... Férfi azonban nem akadt, de nemcsak a gondnokságra, hanem lassan a templomba járásra sem. — Miért jár általában több nő a templomba, mint férfi? — vetettem közbe. — Áporkán azért, mert azelőtt amolyan kis Moszkva volt — válaszolta a gondnoknő. — Akik valamiféle közéleti tisztséget töltöttek be, azok nem járhattak. Az ilyenek pedig szinte kivétel nélkül mind férfiak voltak. — A férfiak általában szégyellik, ha hitbeli kérdéseik vannak — tette hozzá a lelkésznő. — Pedig vannak nekik is! Meg aztán nem tartják meg a heti pihenőnapot sem, míg a nők inkább megfőznek szombaton, csak hogy eljöhessenek a templomba. — Tetszik tudni — vette vissza a szót a gondnok asz- szony —, nem az a lényeg, hogy férfi-e a lelkész vagy nő, hanem az, hogy szereti-e a gyülekezet, al- kalmazkodik-e a faluhoz, az itteni szokásokhoz. Mert ha igen, akkor így is, úgy is befogadják, és segítik a munkáját. Hardi Péter Kevesebben házasodnak... Egy 1991-es adat szerint a református lelkészi karnak tagjai közül 250 nó' volt. Egyes vélemények szerint azonban ez a szám alábecsült, s ma már legalább négyszázan vannak. (Vagyis az összes református lelkész egy harmada nó'.) A számukkal kapcsolatos bizonytalanság a helyzetüket jellemzi: hivatalos szervezetük a lelkészi karon belül nincs. Nem mintha tiltanák a megszervezó'désüket, csupán mind ez idáig nem jutottak el ebbe a stádiumba. Sajátságos gondjaikat megbeszélendő' viszont már több alkalommal is összegyűltek — persze nem valamennyien. Már az elsó' konferenciájukon megfogalmazódott, hogy a lelkészi szolgálatba állításuk annak idején nem teológiai megfontolásból történt, hanem elsősorban a vészes paphiány enyhítése, valamint az egyre nagyobb mérvű egyházi adminisztráció ellátása érdekében. „A nők sokszor a legnehezebb terepekre kerültek, a végekre...”, olvasható az egyik egyházi lapban. Jövedelmük viszont alacsonyabb, mint a férfi lelkészeké. Pedig általában azoké sem túl magas... A lelkésznők az egyházi vezetésben alig találhatóak. Az egyházmegyei testületekben még csak-csak akad belőlük, de a felsőbb színtűekben, az egyházkerületeikben szinte egyáltalán nem. A református egyház törvényhozó testületének, a közel száztagú zsinatnak pedig mindösz- sze egy-egy lelkészi, illetve laikus nő tagja van. Ismét és ismét felvetődő gondja a gyermeket szülő lelkésznőknek, hogy nem részesülhetnek a gyed és a gyes nyújtotta előnyökből... Már közvetlenül a szülés után nehéz helyzetbe kerülnek azok, akik nem találnak maguknak helyettest: sokuk két szoptatás között látják el a szolgálatot. A probléma persze összefügg azzal, hogy a lelkészek társadalombiztosítási helyzete eltér az általában megszokottól. Megfigyelhető egyébként, hogy a lelkésznők között több marad hajadon, mint a más foglalkozást választó nők között. Nagy Editnek, a Ráday Levéltár vezetőjének a véleménye szerint ennek egyebek között az is az oka, hogy nem alakultak ki az egyházban azok a közösségi formák, amelyek a párválasztást elősegítenék. Szent liturgia Gyulán, a nagyrománvárosi Szent Miklós ortodox templomban Németh György felvétele Ötven éve tartóztatták le a nyilasok Mindszentyt Nyolc év óta egyenjogúak A magyarországi református egyház teológiáira már a két világháború között felvettek nő hallgatókat. A végzettek azonban kezdetben nem vállalhattak gyülekezetvezetői szolgálatot, ezért általában az egyház valamelyik szociális intézményében helyezkedtek el, a gyermekek hitre nevelését végezték, illetve a papírmunkát olyan gyülekezetben, ahol ezt igényelték. Idővel egyre gyakrabban kaptak igehirdetői feladatokat is. 1982-től pedig kiszolgáltathatják az úrvacsora és a keresztség szentségét, s vezethetik az esküvői és temetési szertartásokat is — immár palástban, vagyis papi öltözetben. Egyházjogi értelemben a férfiakkal teljes mértékben 1986-ban váltak egyenjogúakká. Ekkortól választhatóak gyülekezeti lelkipásztorrá is. A nők teljes jogú lelkészi szolgálata a magyarországi protestáns egyházak többségében (a reformátuson kívül például az evangélikusban, az unitáriusban és a metodistában) hivatalosan elfogadott.
