Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-24 / 276. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK 13 rn / / / //I Tévénézők nyilatkozata Szomorúan tapasztaljuk, hogy az 1994. májusi választásokon győztes MSZP— SZDSZ pártok által alapított kormány nem törekszik társadalmi megegyezésre. A 72%-os parlamenti túlsúlyával élve gyorsan és határozottan hozzáfogott a „rendcsináláshoz”: expólemondás, médiaügyek, önkormányzati választási törvény- módosítás, személyi változtatások a kormányapparátusban, „nadrágszíj-meghúzá- sos” gazdaságpolitika stb. Az MTV jelenlegi vezetése gyorsan és kíméletlenül leszámolt a most formálódó magyar nemzeti, keresztény értékeket közvetítő alkotó- csoportokkal. Ilyen esetre 1944. október 15. — a nyilasok hatalomátvétele — óta nem volt példa! — Első dolga volt, hogy „levegye a tv képernyőjéről” a déli harangszó alatt játszott lélekemelő rövidfilmet, s a Tv-híradó és A Hét bevezető képsorairól „letörölje” a nemzeti színeket. — Drasztikusan lefejezte a Tv-híradót, A Hetet és a belpolitikai főszerkesztőséget! A hírek szerint a tv több száz munkatársától vonta meg az alkotótevékenység lehetőségét. — Megkurtította, majd más időpontra tette a Panorámát. Véleményünk szerint a demokratikus közszolgálati televíziónak nem csak egy eszmeiséget kellen közvetíteni. Sajnos tapasztalatból tudjuk, hová vezet, ha a társadalomban egy ideológiai eszmerendszer válik uralkodóvá. A közszolgálati televízió nem szolgálhat szőkébb csoportérdekeket. Nemzeti tulajdonban kell maradnia, mint ahogy azt a volt ellenzéki MSZP is javasolta. Mi, magyar és keresztény érzelmű honpolgárok megfogadjuk köztársasági elnökünk tanácsát, kikapcsoljuk a televíziót, de egyúttal lemondjuk a tv-elő- fizetést addig, amíg a jelenlegi álliberális érdekcsoport van hatalmon. Az így megtakarított pénzünket magyar nemzeti, keresztényi hagyományokat őrző és közvetítő alkotások támogatására fordítjuk. (Duna Tv, újságok, könyvek kiadása, alapítványok támogatása.) Támogatásra javasoljuk például a Szörényi Levente által alapított Parázs Alapítványt, amelynek a fentiekben említett alkotások, kiadványok támogatása a célja. Számlaszám: 217-98948, Konzum Bank Rt. Banküz- letház, 1132 Budapest, Nyugati tér 5. Pénzforgalmi jelzőszám: KO 1-87951. Pártállástól függetlenül kérünk mindenkit, aki szereti és tenni óhajt hazájáért, kövesse példánkat. Tizenhat aláírás (pontos név és lakcím a szerkesztőségben) Levéltitok megsértése November 11 -én levélküldeményt kaptam a strasbourgi Európa Tanácstól, melyet a szélénél széltében-hosszá- ban felvágva kézbesített a posta. Biztosan nem a szomszédasszony vágta fel, hogy a tartalmát pletyka tárgyává tegye. Valakinek igencsak HISTÓRIA És mi mégis láncot hordunk? I Az amerikai Külkapcsolatok Intézete kiadásá- • ban évente hat alkalommal megjelenő Foreign Affairs nevű folyóirat az Egyesült Államok talán legbefolyásosabb nyilvános külpolitikai fóruma. A lap november-decemberi számában olyan cikk olvasható, amely azt mutatja, hatalmasat változott térségünk amerikai megítélése. Nem elképzelhetetlen, hogy a Foreign Affairs szerkesztői a kézirat beérkeztekor már sejtették, milyen forradalmi jobbra tolódás zajlik le Amerikában a törvényhozási és helyhatósági választások után. (...) Az A kommunisták bukása és emelkedése címet viselő cikk szerzője Anne Applebaum. „1993 őszén és 1994 tavaszán a nyugati politikusokat és újságírókat készületlenül érték a Közép-Eu- rópában zajló politikai változások. Lengyelországban a korábbi kommunisták és vidéki szövetségeseik által vezetett pártok a parlamenti székek többségét nyerték el. Magyarországon a korábbi kommunista párt abszolút parlamenti hatlamat kapott. Szlovákiában a magukat szociáldemokratáknak nevezett exkommunisták a magukat nacionalistáknak nevező korábbi kommunistákat szorították ki. Míg a változások meglepetést okoztak Nyugaton, Közép-Európában a korábbi ellenzékiek és az anti- kommunista értelmiség döbbenettel fogadta őket. Nyugaton és Keleten is a megfigyelők feltételezték, hogy a korábbi kommunista pártokat teljesen demoralizálták, legyőzték, és hogy a partvonalra szorult politikai erőn kívül nem maradt belőlük semmi. A legtöbben azt hitték, hogy Közép-Európában a későbbi bajok forrása másutt van — a harmincas évek nacionalista pártjaiban. Hiszen több közép-európai országban a második világ* \z Ljl Demokrata nyomán közreadott írást terjedelmi okokböl kiVeteíesen itt, História rovatunkban olvashatják. háború előtt jelen voltak a tekintélyelvű-fasiszta kormányok, és féltek attól, hogy ezek a pártok hasonló embereket vethetnek a felszínre. A Kelet-Európábán állomásozó nyugati, de főként amerikai diplomaták mindent megtettek azért, hogy olyan politikusokat bátorítsanak, akiket nacionalizmusellenesnek tekintettek, és hogy elbátortalanítsák a kommunisták kisöprésére irányuló programokat, melyeket gyakran olyan politikusok javasoltak, akiket nacionalistáknak tekintettek. Ez volt a helyzet a korábbi szovjet tömb minden országában annak ellenére, hogy a kommunisták kitisztítására irányuló programok, amelyeket esetenként „lusztrációnak” neveztek, általában nem tettek többet annál, minthogy a korábban magas beosztásban lévő kommunista funkcionáriusoknak megtiltották a köztisztviselői feladatok vállalását az új rendszerben. Közép-Európában a jobboldali és konzervatív politikusok nem kapták meg azt a hivatalos jóváhagyást, meghívásokat és ösztöndíjakat, amelyeket baloldali és balközép társai megkaptak. Immár világossá vált: Közép-Európában a nacionalizmustól tartó - nyugati félelem rosszul azonosította a problémát, és az úgynevezett nacionalista pártok előretörését megakadályozó kísérlet hiba volt. A régióban sehol sem bukkant elő a harmincas évekre jellemző nacionalizmus. Közép-Európában a demokráciát és a stabilitást fenyegető legnagyobb veszély sohasem az új vagy a régi nacionalista jobboldal irányából jött vagy jön. A veszély a régi baloldal, a kommunista pártok maradványai irányából fenyeget, amely jobban szervezett és gazdagabb, mint bármelyik jobboldali párt valaha is lesz. Miért voltak annyira felkészületlenek a nyugati és keleti megfigyelők a korábbi kommunista pártok újra hatalomra kerülését illetően? Az elmúlt öt évben a nacionalizmus körüli hisztéria legnagyobb részben Közép-Európa országaiból jött, ahol értelmiségiek, főként a volt ellenzékiek az új jobboldali és populista pártokat fenyegetőnek látták. A nacionalizmus és antiszemitizmus vádját a korábbi lengyel ellenzéki mozgalom egyik szárnya gyakran használta fel arra, hogy a másikat diszkreditálja. Adam Michnik, az egyik legfontosabb korábbi lengyel ellenzéki 1990-ben cikket írt a New York Times szerkesztőségi oldalával szemben lévő „Vélemény” oldalon, amelyben az akkor jelöltként fellépő Lech Walesát felelőtlen nacionalizmussal és antiszemitizmussal vádolta. A Michnik- cikket sokan olvasták és idézték úgy, mint amelyet egy semleges, független értelmiségi írt, holott Michnik a Walesával szemben álló politikai pártot támogatta. Végtére is az a veszekedés és düh, amelyet- az ilyenfajta vádaskodások keltettek a korábbi ellenzéki szövetségesek körében, csupán arra voltak jók, hogy Lengyelország korábbi kommunista pártját győzelemre segítsék az 1993-as parlamenti választásokon. Más esetekben eleinte úgy tűnt, hogy a nacionalizmus feléledése miatti félelmek jogosultabbak. Vizsgáljuk meg például a konzervatív Magyar Demokrata Fórumot, amely Magyarországot kormányozta addig, ameddig a tavaszi választásokon a korábbi kommunista párt nem jutott hatalomra. A „magyarság” filozófiáját vallja, melynek alapját a háború előtti keresztény és családi értékek képezik, hasonlóan az Amerikában és Nyugat-Európában végbemenő „családi értékek” mozgalmakhoz. Ezt a programot a magyarországi liberális és korábban ellenzéki értelmiség talán jogosan szemlélte gyanakvóan, mert attól tartottak, hogy a nacionalizmus szűkebbé és veszélyesebbé válik majd. A Magyar Demokrata Fórumban volt legalább egy olyan személy — Csurka István —, aki nyíltan antiszemita nézeteket vall. Csurka azt állította, hogy az állami Magyar Televízió kommunista zsidók kezében van, és óvta honfitársait attól, nehogy egy „nemzetközi zsidó összeesküvés” elpusztítsa őket. Csurka retorikájánál azonban fontosabb az a tény, hogy nagyon csekély támogatottsága van. Csur- kának gyakorlatilag nincs támogatottsága. És a helyzet valóban az, hogy a néhai Antall József miniszter- elnöknek az a késlekedése, viszkethetett a tyúkszeme a kíváncsiságtól, hogy a levél tartalmát megtudja. Úgy látszik, a 45 év alatti beidegződés újból kezd gyakorlattá válni. A Kádár-kormány idejében hozott 1959. évi IV. sz. Polgári törvénykönyv 83. paragrafusa szerint a személyi jogok sérelmét jelenti, ha valaki a levéltitkot megsérti. Más levelének a felbontása pedig a levéltitok megsértése, ha valaki még nem tudná. Szintén a Kádár-kormány által hozott 1961. évi V. Büntetőtörvénykönyv 265. paragrafusának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha valaki másnak a levelét, zárt iratát felbontja, az hat hónapig terjedő javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő vétséget követ el, a megtudott titok felfedése pedig egy évig terjedő szabadságvesztéssel jár. Igaz, ezt a gyakorlatban a Kádár-kormány idején úgy alkalmazták, hogy nem a levéltitok megsértőjét börtö- nözték be. Kíváncsian várom, mikor fogják a levéltitkok megsértőit hat hónapi javító-nevelő munkára ítélni, s ezt az ítéletet végre is hajtani. Hogy pedig minden kíváncsiságot kielégítsek, elárulom, hogy a választópolgárok többsége által kifogásolt és a választási törvényeinkben előírt ajánlási rendszer kérdését vittem az Európa Tanács emberi jogi bizottsága elé, mivel ez, úgy vélem, sérti mind az aláírást gyűjtők, mind az aláírást adók emberi jogait. Lenkei János A Magyar Egység Pártjának elnöke hogy Csurkát, pártja tagját elítélje, hozzájárult a Magyar Demokrata Fórum választási vereségéhez. A Csurkának szentelt figyelem ellenére Csurka nem jelent növekedő nacionalista vagy antiszemita veszélyt Magyarországon. Ellenkezőleg. Az, hogy gyakorlatilag nincs hatása, mutatja: a magyarok óvakodnak az ilyen nyelvezettől és ellenállnak neki — legalábbis akkor, ha politikai célokra használják őket. A Cseh Köztársaságban és Szlovákiában a helyzet más. A cseh politikában gyakorlatilag nem kapott helyet semmiféle nacionalizmus sem. (Ugyanakkor a Cseh Köztársaság a két posztkommunista államok egyike — Kelet-Németor- szág a másik —, amely végrehajtotta lusztrációs programját.) Az új szlovák állam kiértékelése nehezebb, mert az ott kifejlődött nacionalizmust — Lengyelországgal és Magyarországgal ellentétben — nem háború előtti nacionalisták vagy az ellenzéki mozgalom nacionalista szárnya vezette abból a célból, hogy magáért a nacionalizmus kedvéért élesz- sze újra a háború előtti nacionalizmust. Szlovákiában éppen a korábbi kommunisták használják ki a nacionalista retorikát arra, hogy hatalmukat megőrizzék. A példa jelentőségét nem lehet alábecsülni. Slobodan Milosevic a kommunista pártban lévő bázisát használta arra, hogy hasonló utat kövessen, vagyis hogy Szerbiában hatalmon maradjon és Vlagyimir Zsirinovszkij, vagy bármely jövőben jelentkező nacionalista, csaknem biztosan ugyanezen mintát alkalmazná Oroszországban. (...) (Folytatjuk) Kemence vára, a Godóvár A ma mintegy 2000 lelkes község, Kemence hosszú századokon keresztül Hont vármegyéhez tartozott, a 20. századi közigazgatási változások — és legfőképpen Hont megye nagyobb részének elcsatolása — miatt vált Pest megye részévé. A község első okleveles említése 1156-ból származik. Martirius esztergomi érsek abban az évben hetven falu tizedsze- dési jogát átengedte az esztergomi káptalannak. Az oklevélben az érsek Kemencét külön is megemlítette, mint „nagyobb jövedelműt”. A falu történelmi múltját bizonyítja az a tény is, hogy a középkorban vár állt a község mellett. A Fekete-völgy fölöt* emelkedett mintegy 570 méter magasságban a Godóvár, a Godó nevű főúrról elnevezett erőd. A történelem sajnos nem sokat hagyott meg az egykori várból, „ma már a felszínen csak sáncai láthatók, alapfalait is betemette a föld”— írja Kiss Gábor a várakról szóló könyvében. Hogy mikor pusztult el, nem lehet megállapítani, az oklevelek csak a falut említik, a várat nem. A 18. században Kemence rövid ideig Hont vármegye székhelye volt, ekkoriban épült a tekintélyes méretű megyeháza is, melyet — Békés István gyűjtése szerint — az álruhában átázó II. József is meglátogatott. A megyeháza is elpusztult nem sokkal a hivatalok elköltözése után: leégett az épület, és csak a 19. század közepén állították helyre. Pogány György
