Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-24 / 276. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Mozivászon Dermedt szív, avagy: az örök idegen Ritkán kerül mostanában francia film a magyar mozik műsorára. Hol van már az idő, a ’60-as évek, mikor a francia újhullám, a nouvelle vague alkotásaiért — me­lyek nem annyira sztorit akartak elmondani, hanem az esendő emberi lélek feltárásában jeleskedtek — rajong­tunk, mikor minden valamirevaló középiskolában mű­ködött filmklub, sőt, a tantárgyak közé került a filmesz­tétika. Mozijainkat — videotékáinkat — amerikai filmek árasztják el, az újhullámosok közül Truffaut meghalt, Godard botrányaival vált hírhedtté, Claude Chabrol, Alain Resnais, Agnes Varda körül csönd van, ha forgat­nak is filmet — Chabrol például 1990-ben elkészítette a Bovaryné filmváltozatát —, azok nem jutnak el hoz­zánk. Ezért különleges, ritka élmény a most bemutatott Claude Sautet-film, a „Dermedt szív” megtekintése. (A cím fordítása ezúttal jól sikerült, az eredeti Un coeur en hiveii— szó szerint: Egy szív télen — lényegét ragadja meg.) Az 1924-ben született rendező csak 1968-ban mutat­kozott be első filmjével, Az élet dolgaival. Később is ritkán jelentkezett filmmel, ezért nem is tartották szá­mon az újhullám jelentős alkotói között. A Dermedt szí­vet tavaly majd’ hetvenévesen forgatta, így akár meg is lepődhetnénk frissességén, üdeségén, érzékenységén. A film főszerepeit nem idollá vált színészek játsszák, minek következtében talán inkább elfogadjuk, hogy aki­ket látunk, valóban nem más mint Stéphane, Ma­xime, Camille. Maxime szereti Camille-t, a lány pedig viszonozza érzelmeit. S nem arról van szó, hogy aztán közbelép a harmadik, Stéphane. Stéphane mindvégig jelen van. Mint hegedűkészítő munkatársa, segítője a hegedűmű­vész Camille-nek. Maxime-hoz régi barátság fűzi. Kel­lemes, kedves ember, akit mindenki „elfogad”. Ő azon­ban nem adja magát. Szívét furcsa dermedtség tartja fogva. Örök idegen, aki nem száll be mindabba az iszo­nyatba, amit úgy nevezünk, élet. Maga is szenved ettől, mégsem bocsátkozik érzelmekbe, melyek fájdalmasak és zűrzavarosak lehetnek, nem vállalja azt a kiábrándu­lást, melyet egy szeretkezés után érezhet az ember. Látjuk közelről az arcokat, a három főszereplőét és másokét, finom rezdüléseik által nyomon követjük, ho­gyan jut el Camille odáig, hogy maga vall szerelmet egy férfinak, Stéphane milyen utat jár végig a feleletig, amit erre a vallomásra ad: én nem szeretem magát. A háttérben pedig ott van Párizs. A kamera végig­pásztáz utcák távlatán, behatol a nagyvárosi forgalom „embervadonába”, jóvoltából belépünk bisztrókba és vendéglőkbe, szemünk ide-oda pillanthat ezek belső te­rében, vendégei között, forró hangulatú hangversenyen veszünk részt, Párizs környéki őszi erdőben autózunk az éjszakában. Mind e varázsos világban a lakásbelsők már sivárak, a ma emberének már nincs ideje, ereje ah­hoz, hogy széppé, otthonossá tegye élete színterét — csak egyelőre még használja amit elődei ráhagytak. Dermednek a szívek. A filmet csupán a Vörösmarty moziban játsszák, mely figyelemre méltó kulturális szolgáltatóhelyévé vált fővárosunknak. Olyanná, ahová mindig érdemes betérni. Nádudvari Anna Répaszelet­vásár! Kétszer préselt cukorrépaszelet kedvezményes áron, az Ercsi Cukorgyár Rt.-nél Érdeklődni lehet a (25)-312-835-ös és a (25)-310-609-es telefonszámon. Bolgár elismerés Király Zoltánnak Zselju Zselev államfő elnö­ki rendelettel a Madarai Lo­vas érdemrend második fo­kozatát adományozta Ki­rály Zoltán költő-műfordító­nak, a Szófiai Magyar Kul­turális Intézet volt igazgató­jának a bolgár—magyar kul­turális kapcsolatok fejleszté­sében kifejtett több évtize­des eredményes munkássá­gának elismeréséül. Kitüntetés Spielbergnek — Steven Spielberget, a „Schindler listája” című nagy sikerű film rendezőjét Ehe Wiesel holocaust-em- lékdíjjal tüntették ki. Ün­neplésére New Yorkban ösz- szegyűlt az annak idején Schindler alkalmazásában állt, s a holocaustot túlélő negyven zsidó — írta a Reu­ter. — Spielberg egy zseni. Mesterien fogta meg a té­mát — jelentette ki az ün­nepségen a náci koncentrá­ciós tábort túlélő, 81 éves Leopold Page, aki rajta volt azon a listán, amelyet az 1300 zsidó életét megmen­tő gyáros állított össze az üzemeiben alkalmazandók- ról. A gyár a hadban álló Németország számára ter­melt fejlett technológiával előállított fegyvereket. Schindler nagy kockázatot vállalt azzal, hogy olyan munkásokat vett fel, akik vajmi keveset értettek a vég­zendő szakmunkához. A Spielbergnek átadott emlékdíjat az Izrael Állam javára kötvényeket kibocsá­tó Elie Wiesel ügynökség hozta létre, s a náci Német­ország elől megmenekült, a holocaust borzalmait túlélő személyeknek ítéli oda évente. Az amerikai rende­ző az első olyan kitüntetett, aki nem a holocaust túlélő­je. Az ünnepségen részt vevő túlélők Oskar Schind­ler mellszobrát ajándékoz­ták a rendezőnek. Ä ceremó­nián jelen volt a Nobel-dí- jas író-professzor Elie Wie­sel is. Karácsonyi könyvvásár (Folytatás az 1. oldalról) Áz MKKE a könyveknek azt a „különleges” státusát sze­retné elismertetni, amelyet be­töltenek a kultúra, az oktatás és a művészetek közvetítésé­ben. Az egyesülés továbbra is kitart azon igénye mellett is — hangoztatta Zentai Péter László —, hogy a pedagógu­sok — akiknek munkaeszköze a könyv — húszezer forintos értékhatárig leírhassák vásárlá­saikat az adóalapjukból. A ki­adók ünnepi ajánlataiban sze­repelnek versek, hazai és kül­földi szépprózai művek, anto­lógiák, esszék, riport- és tanul­mánykötetek, társadalomtudo­mányi munkák, művészeti al­bumok, ismeretterjesztő, sport- és hobbikiadványok, if­júsági regények, mesekönyvek. A régizene a lelket konzerválja Látogatóban Kecskés András lantművésznél Kecskés Andrást az Egressy Klubban hallottam először jó negyedszázaddal ez­előtt, klasszikus gitárzenét játszott. Ez a hely volt a próbatermük, innét kísér­tem el őket egy munkásszállóbeli koncertjükre. Most Szentendrén emlékezünk együtt a hőskorra, a művész gyönyörű otthonában. Egész életében hűséges ma­radt önmagához, most is azt vallja: — Ha az emberek többet foglalkoznának zenével (aktívan vagy passzív hallgatóként), más minőségű lenne a párbeszéd ember és ember között. Azóta Kecskés Andrásból lantművész lett, a bécsi Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát; a salzburgi Mozarte­um mesterkurzusán ismerkedett a régi zenével, majd az innsbrucki nyári akadé­miákon tanult, míg 1972-től tagja lett a világhírű Régizene Együttesnek; a bécsi Clemencic Consortnak. Saját együttesé­vel pedig már 1978-ban győztese lett a belgiumi régizenei nemzetközi fesztivál­nak, majd maga is lantprofesszor. Tizen­egy éve laknak Szentendrén. Felesége, Pastinszky Krisztina négy évvel ezelőtt házuk alagsorában antikváriumot nyi­tott, a híres dömösi Pastinszky család vé­dett könyvtárának maradványaiból. A fiatalon járókocsiba kényszerült asszony (lovaglás közben érte a baleset) házi lift­ben közlekedik a könyvtár és a lakás kö­zött, és a világ minden tájára elkíséri fér­jét, akinek legfőbb támasza. Fejedelmi udvarok zenéje — A Kecskés Együttesnek — szóró­lapjaik tanúsága szerint is — óriási a re­pertoárjuk: 75 egész estét betöltő műso­ruk van, ebből a magyar zenetörténet 20 óra. A legismertebbek: a Carmina Bura- na et Hungarica, Régi török zene Euró­pában, A kuruc küzdelmek zenetörténe­te, Kálti Mark: Képes krónika (a magya­rok története a kezdetektől 1370-ig). Ho­gyan jöhetett ez létre? Honnét, milyen módszerrel tudták előásni a középkor és a reneszánsz kor zeneirodalmát? — A zenetudomány történészeinek hada dolgozik ezen már egész Európá­ban évtizedek óta — mondja. — Az első lépéseket a nyugatiak tették meg, de a fejedelmi udvarok zenéjét feltáró munka oroszlánrésze a magyaroké. (Ér­dekes Báthory udvarának a zenéje, vagy a Mátyás királyé úgyszintén.) Húszévi felkészülést igényelt az, hogy egy-egy ilyen műsort néhány hét alatt képes le­gyek összeállítani. Például az irániak vagy másfél évtizede ünnepelték az Irán állam megalapításának évfordulóját (köztudott, hogy az ókorban ez volt Per­zsia), az ünnepségre Perzsia fejedelmi udvarainak zenéjéből állítottuk össze műsorunkat. Ilyen óhajoknak csak úgy tudunk eleget tenni, hogy én folyamato­san gyűjtöm a régizenét, külhoni fellépé­seim során. Már ötkoffernyi mikrofil­mem van. Európa majd’ minden lantkot­táját őrzöm. Szerencsére a műveket még nem vámolják. Azt hiszem ez a zene a lelket konzerválja. Zergekürt és reneszánsz ruha — A régizenét természetesen csak ko­rabeli hangszerekkel lehet megszólaltat­ni. Mi a nevük ezeknek a különös cso­dáknak, amivel tele van a nappalijuk és az előszobájuk is? — kérdem. — Szoprán-, alt- és basszuslantok. Ez az ud, az koboz, a töröksíp, a zergekürt; ezek pedig harangjátékok, dobok, harso­nák és ímhol sámánsíp — mutat körül — és akadnak „őrült emberek”, — az együttesünket is beleértve — akik képe­sek újraalkotni, rekonstruálni még az ókor hangszereit is. A kertben külön álló kis házban tárol­ják a kosztümöket: Áldásos, értő, asszo- nyi kezek varrták másfél évtizeden át. Tervezők munkája — és szakkönyvek segítségével; középkori, reneszánsz és barokk ruhák. — Tehát önök is részesei a visegrádi rendezvényeknek? Úgy tudom, Ön is tag­ja a Szent György Lovagrendnek. — A választ messzebbről kell indíta­nom. Bécsben például már szokás rene­szánsz esküvőket tartani, vagy születés- és névnapra antik kosztümös együttese­ket meghívni. Nevezhetjük ezt a szóra­Együtt a Kecskés házaspár a szentend­rei otthonukban Erdősi Agnes felvétele kozás egyik formájának is. Az ember örök játékos — Homo ludens... Vissza­álmodni magunkat oly korokba, ame­lyekben nem is éltünk, mondjuk a har­mincéves háborúba, minek nevezhető, ha nem játéknak. Úton, Balassi-nótákkal — Mondana hazai példát is erre? A vi­segrádi várjátékokon kívül... — Hogyne. A Novotrade vállalat a dolgozóinak visegrádi napot szervezett. Nem rockzenét akartak hallgatni, nem is cigányzenét; hanem hadtörténeti jelene­teket akartak látni, korabeli zenét hall­gatni. Visegrádon működik a Szent György Lovagrend Haditorna Csoportja is; velük együtt rendeztük meg ezt a szép napot. — Mondja, hogyan lesz valakiből lo­vag? — Felkérik rá. És három személy java­solja. Feltétel, hogy az illető lovagi mó­don éljen és viselkedjék; egyik fő szem­pont a jótékonykodás. Kecskés András lantművész ennek a feltételnek, minden kétséget felülmúlóan megfelel. Nagy missziót vállalt azzal, hogy segíti a határon túli magyarokat: Ungvárra, Munkácsra, Beregszászra te­herautószám vitték az élelmiszereket... Ma is jótékonysági hangversenyeket ad­nak: Október 16-tól 22-;g például a Fel­vidéket járták: Losonc, Kassa, Rima­szombat... és Kékkő, ahol a Balassi-év- fordóra rendezett kiállításon is hangver­senyt adnak. Szlovák nyelvre fordított Balassi-verset énekelnek, hadd értsék mások is a nagy magyar költőt. Ónody Éva

Next

/
Thumbnails
Contents