Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-19 / 272. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 19., SZOMBAT A PEN Klub védi az erdélyi magyarokat A Nemzetközi PEN Klub 61. kongresszusának határozati javaslatát, amelyet a finn PEN-központ a fordítási és nyelvi jogok bizottságának egyetértésével terjesztett éld, a prágai tanácskozás résztvevői egy tartózkodás mellett, egyhangúlag fogadták el. Részletek a határozatból, amely A magyar kisebbség Romániában címet viseli: A szélsőséges nacionalizmus, az etnikai és kulturális kisebbségek elnyomásának formáját öltve, jelenleg számos tragikus nemzetközi válság legnyomósabb oka. Ez a szélsőséges nacionalizmus egyének millióit és egész népességeket gátol meg a kulturális önazonossághoz és a kifejezési szabadsághoz való természetes jogainak gyakorlásában. Európában az egyik legnagyobb - nemzeti kisebbség a Romániában élő magyarság, amely ma a romániai népesség körülbelül 7 százalékát teszi ki. Az 1956-os magyar forradalom után ezt a jelentős kisebbséget, amely régi és eredeti kulturális hagyományokkal rendelkezik, könyörtelenül üldözték, s még ha a jelenlegi román kormány nyilatkozatokat tesz is a demokráciáról és a szabadságról, Romániában a magyar kisebbség helyzete nem javult kellő mértékben. A romániai magyarok számára akadályokba ütközik a saját nyelvükön folyó oktatás minden szinten való igénybevétele, és Romániában nincs magyar nyelvű egyetem. Finnországban a svéd nyelvet beszélő kisebbség a lakosság 6 százaléka. A finnországi svédeknek joguk van saját nyelvükön tanulni minden szinten. Finnországban létezik egy teljesen svéd egyetem és több svéd kollégium. A kétnyelvű Helsinki Egyetemen meghatározott számú helyet tartanak fenn a svéd nyelvet beszélő diákoknak, hogy hozzáférhetővé tegyék számukra a felsőbb oktatást... A Nemzetközi PEN Klub 61. kongresszusa felhívja a román kormány figyelmét a romániai magyar kisebbség drámai helyzetére, és felkéri a kormányt arra, hogy a lehető legsürgősebben állítsa le a soviniszta és szélsőséges nacionalista pártok magyarellenes propagandáját, és a Romániában élő népesség e jelentős része számára tegye hozzáférhetőbbé a saját nyelven folyó oktatást még egyetemi szinten is, tökéletesítse a saját kultúrához és a kifejezési szabadsághoz való jogukat — áll a dokumentumban. F elettébb vigasztaló, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, de a glosszaíró horizontja térben és időben lényegesen szűkösebb, így, kiváltképp, ha nem fizikus alkat, kénytelen beérni a mindennapok apró Ohm-törvényeivel. Ha nincs is időnk és kedvünk kivárni a végtelenben való találkozást, a fura párhuzam hónapok óta a magyar belpolitikai események jelzője. Van egy vonal, ahol a megválasztott új hatalom létezik, dolgozik és dönt, és van egy vele párhuzamos másik, ahol különböző információk, sokkok és üzenetek érik a társadalmat. Az előbbit most hagyjuk, szakértő kormányunk — melynek, mint tudjuk, nincs alternatívája — szánalmas botla- dozásait feltárja a megzsugorodott ellenzéki sajtó, látványosan leplezi-szépíti a liberálmédia, a választópolgárok, a nép majdcsak rájön, mi folyik itt. ~ De van azért egy elterelő hadművelet, a párhuzamos vonal folyamatos. Ez a párhuzam a csali. A lényegtelen, a nem odaillő, a hazug, az álprobléma állandó szinten tartása. Mi volt itt augusztusban az elviselhetetlen kánikulán kívül? A frissen megalakult kormány még júliusban összehívta az új országgyűlést, percek alatt megszavaztak néhány, az alkotmány módosítását igénylő törvényt, amelyekhez négy éven át illendőségből sem nyúltak, aztán nyári szünet. S hogy a vakáció ne legyen ilyen unalmas, megjelenik az író, és augusztus elsején kifejti a Népszabadságban a vadkender ártalmatlanságát. Nem hiszem, hogy Kondrád György, a PEN Klub egykori elnöke elküldte kéziratát a jeles nemzetközi szervezet tagjainak, ez a pamflet csak házi használatra készült. Lett is belőle sajtóvita, lekötötte írók, újságírók és újságolvasók figyelmét és türelmét, azaz működött a párhuzamos vonal. Elvégre nincs fontosabb téma Magyarországon, mint a kábítószerek szabad élvezése. Szeptemberben aztán a hadügyminiszter lépett elő, hiszen mi is lehetne fontosabb kérdés hazánkban, mint az, hogy kik és hányszor figyelték meg a feleségét. A NATO-csatlakozás ehhez képest smafu. Lemondtuk az expót, csökkent a nemzetközi megítélésünk, a nagy dérrel-dúrral előkészített miniszter- elnöki pozsonyi vizit kudarcba fulladt, mindegy, vájkál- junk csak az elmúlt négy évben._ Októberben aztán kiderült, hogy nem lehet Mari nénivel és Józsi bácsival, a vasutasokkal és a pedagógusok* Ha egyáltalán voltak. — A szerk. A hágai bíróság megkezdte a délszláv bűnösök felderítését Háborúk és tettesek Egy évvel ezelőtt a belgrádi sajtó igencsak felháborodott, s egyértelműen kijelentette: Hágában teljesen hiába hozták létre a délszláv háborús bűnök kivizsgálására felállított Nemzetközi Törvényszéket, Jugoszlávia annak döntéseit nem fogadja el, a gyanúsított személyeket pedig nem adja ki. A szerbek érvelése igen egyszerű: az ország jogrendje nem ismeri el a nemzeti igazságszolgáltatáson kívül eső intézményt. Mint ismeretes — hasonló eset —, a Szerbiából Bosznia felé vezető utakat és hidakat is az ENSZ kötelékében szolgálatot tevők polgári személyként felügyelik, tehát nem katonaként, mert az már sértené Jugoszlávia tekintélyét és törvényeit. Persze azokban az időkben még Slobodan Milosevic és Radovan Karadzic neve is a háborús bűnösök listáján szerepelt. Időközben sok minden változott, ugyanakkor az is világossá vált, hogy a hágai bíróság működését sem támogatta egyformán valamennyi tagország, elég csak azt megemlíteni, hogy a törvényszék ügyészének kinevezésével is ez év júliusáig vártak. Richard Goldstone igyekszik behozni valamit az elveszített időből; a délafrikai jogász előkészítette az első tényleges pert, egy boszniai fogolytábor szerb parancsnoka, Drágán Niko- liő ellen, s kezdeményezte a német hatóságoknál egy másik gyanúsított, DuSco Tadic kiadatását is. — Dokumentumokat vizsgálunk, tanúkat hallgatunk meg, helyszíni vizsgálatot folytatunk — mondja Christian Chartier, a törvényszék szóvivője —, ám üres szék ellen nem indítunk pert: amíg a gyanúsított nincs jelen, nem lehet szó vádemelésről, csupán az alapos gyanú megállapításáról. Goldstone kinevezése után azonnal a térségbe látogatott, és el is nyerte mind Zágráb, mind Szarajevó fenntartás nélküli támogatását, Belgrád azonban továbbra sem ismeri el a hágai törvényszék illetékességét, s az egészet inkább az ellene irányuló „igazságtalan rágalomhadjárat” részének tekinti. A mai Jugoszlávia területén bőven találhatunk háborús bűnösöket (sokan ezt nem is titkolják, sőt büszkén beszélnek tetteikről), ám jóval nagyobb a háborús nyerészkedők száma, akik az összerabolt és -harácsolt vagyonnal most a gazdaságba beépülve, egyre erőteljesebb réteget alkotnak, s nem kizárt, hogy olykor a háttérből a politika irányításába is beleszólnak. A hivatalos jugoszláv vezetés ma békepárti, s teljes sebességre kapcsolva küzd a szankciók feloldásáért. Az is elképzelhető, hogy — néhány kirívó ügy esetében — Belgrád maga ültet majd egy-két személyt a vádlottak ’ padjára, semlegesítve ezzel a hágai bíróság fontosságát. Ez még belső használatra is jól jöhet: lecsendesíteni a szélsőségeseket. Látványos áldozatokat nem csak sakkjátszmában szoktak elkövetni. Egyelőre azonban ez a maximum. Nem valószínű, hogy egyetlen embert is kiadnának Hágának. Ennek kockázatát a jelenlegi Belgrád egyszerűen nem vállalhatja. S. P. A nagyvilág hírei % Kétnapos hivatalos látogatásra Kárpátaljára érkezett Varga István kijevi magyar nagykövet, a megyei tanács elnökének meghívására. ¥ Légi és haditengerészeti támaszpontokra látogatott el Argentínában tegnap András herceg, II. Erzsébet brit királynő fia, aki a héten érkezett négynapos látogatásra a dél-amerikai országba. Lltjával az 1982-es brit-argentin háború utáni ellenséges kétoldalú viszony rendezését kívánja megpecsételni. * Nem növeli Ausztria a külföldieknek kiadható tartózkodási engedélyek számát, de kedvezően módosít bizonyos feltételeket — közölte Franz Lösch- nak belügyminiszter, aki a kancellár döntése értelmében mégis megtartja miniszteri posztját. ¥ Észak-Korea az Egyesült Államokkal aláírt megállapodással összhangban megtette az atomreaktorai és a hozzájuk kapcsolódó létesítmények teljes leállításához szükséges lépéseket — jelentette be tegnap a phenjani külügyminisztérium szóvivője■ EGY HÉT Hová lettek a tyúkok?* kai, a műszaki értelmiséggel és az agrárdolgozókkal egyszerre tárgyalni. Nemcsak azért, mert időigényes, hanem a kereteket ismerve lehetetlen is. így az marad meg milliók májusi képzeletében, hogy ez a kormány, ellentétben elődjével, széles társadalmi alapon kezdeményezi a párbeszédet. Hagyjuk ezt, eljött a november, s a szakértő kormány — miután két hónapot feleslegesen elfecsérelt a pótköltségvetésre — rádöbbent arra, hogy illene előterjeszteni a jövő évi költségvetést. Megtette még azt az érthetetlen lépést, hogy a késedelmet elődjére hárította — ezzel például hülyének nézve sok millió választópolgárt —, aztán mégiscsak belátta, hogy bajban van. Érre mit tesz Isten, az ellenzék megígérte, hogy besegít, bármilyen rossz és felületes is a költségvetés tervezete, nem nehezítik annak időben való elfogadását. Páratlan helyzet, arról van tehát szó, hogy a kormányzati felelősséggel nem rendelkező maroknyi ellenzék felelősségtudata mentheti meg az ország komolyságát, külső megítélését — a felelősséget viselő elsöprő kormánytöbbség helyett. Le is ült a hét elején, szokásos időben a Koalíciós Egyeztető Tanács, s nem vitás, kifejezésre is juttatták, (szép tőlük), hogy az ellenzéki pártok hozzáállása reményt kelt arra, hogy még az idén elfogadásra kerüljön a költségvetés. Fontos ez a hír, körbe lehetne járni, mi okozta a késedelmet, valóban szükség volt-e a pótköltségvetésre, hogyan értékelik az ellenzék hozzáállását stb. De nem. Beindul a párhuzamos vonal, s Pető Iván nyilvános sétát tesz a belügyminiszter pénztárcájában. Bár a múlt héten a Magyar Hírlap jóvoltából megtudtuk, hogy George Pataki hány szobás, hány kandallós villában lakik, nálunk még szokatlan ez a módszer. Különösen az, hogy nem pletykalapok, színes képes magazinok világítanak rá, hanem a Magyar Köztársaság parlamentjének sajtótájékoztatóján hangzott el. Megtudtuk tehát Pető Ivántól, hogy Kuncze Gábor a koalíciós posztért pénzt nem kap, belügyminiszteri fizetése bruttó 151 ezer, ez nettó 82. Képviselői illetményének felét, 28 ezret (nettó 13) is kézhez kap havonta. Mivel a belügyminiszter védett személy, be kellett költöznie Budapestre, egy állami lakásba, ennek lakbére 30 ezer forint. Saját lakását is fenn kell azonban tartania — havi 15 ezer —, mert előre nem lehet tudni, hogy meddig övé a bársonyszék. Tekintsünk attól el, mennyire ízléses eme nyilatkozat, még akkor is, ha állítólag Kuncze felhatalmazására történt. De baj van a számokkal is. Az összesereg- lett újságírók megtudhatták — van-e ennél fontosabb kérdés Magyarországon —, hogy kivonva a lakbérek összegét a keresetből, miniszterünknek alig ötvenezer marad. Bár ha a budapesti lakás rezsijét is beszámoljuk (sajnos Pető úr ezt nem hozta nyilvánnosságra), akkor éz még kevesebb. Kötve hiszem továbbá, hogy 28 ezernek 13 a nettója. Meg lehetett volna kérdezni a párt neves gazdasági-pénzügyi szakértőit, vagy egy bérelszámolót. Hiteltelen ez az álőszinteségi roham azért is, mert azzal mond el többet, amit elhallgat. Mert szép-szép ez a nettópőreség, de hol vannak a költségtérítések, hol a különböző illetmények és egyéb — jogos, másoknak is járó —juttatások? A pártelnök ezekről sajnálatos módon nem beszélt, persze nincs kizárva, hogy erre nem kapott felhatalmazást. Újságírói kérdésként azonban elhangozhatott volna, miért kerül 15 ezerbe egy üres lakás fenntartása. Köztudott, hogy a belügyminiszter a fővárosi agglomeráció lakója volt, de biztonsági okokból Budapestre költözött. Nem tudom, üres-e a ház, nincs kacagás, fűtik-e, eteti-e valaki a tyúkokat, egyáltalán vannak-e, voltak-e tyúkok a Kuncze-portán? Csupa-csupa izgalmas, de megválaszolatlan kérdés. Csak annyit tudunk, hogy amit nem tudunk, az havi tizenötezer. Számszakilag körülbelül így készülhetett az expó lemondása is. Merészet lépett a miniszterelnök is, aki, mint tudjuk, szintén elköltözött régi lakásából, de ezek anyagi kihatásairól a koalíciós párt elnöke nem tett említést. Szélnek eresztette híres-neves tanácsadó testületét, mert úgymond nem sikerült tisztázni a félreértéseket. S ejtelmem sincs, mit takar ez a magyarázat, miként az sem tudható, kik milyen bölcs tanácsokkal látták el a kormányfőt. De egyszer minden kiderül, ha máshol nem, hát a végtelenben. Székely Ádám
