Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-18 / 271. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1994. NOVEMBER 18.. PENTEK Egy ország nem élhet segélyből A nagycsaládosok a kormány szociálpolitikai terveiről A közelmúltban készítették el a Népjóléti Minisztérium munkatársai a kormányprogramból adódó szociálpolitikai feladatok tervezetét. Morvayné Bajai Zsuzsannát, a mintegy 20 ezer tagcsaládot számláló Nagycsaládosok Országos Egyesületének egyik vezetőjét arra kértük, értékelje az anyagot, elsősorban persze a nagy családok, a gyermekek szempontjából. — Egy tervezetet nemcsak az jellemez, ami benne van, hanem az is, ami kimaradt belőle. A kormány szociálpolitikai elképzelései, sajnos, némileg hiányosak... — Milyen hiányosságokra gondol? — Arra például, hogy valaha volt egy nagyon rossz, de mégiscsak létező nevelé- sisegély-rendszer. Ez teljesen megszűnt, pontosabban az önkormányzatokhoz került. Azok közül pedig nem egy nem juttat a gyermekeknek ilyen segélyt, vagy ha mégis, akkor is legfeljebb átmenetileg, egy-két hónapra. — Például tankönyvek formájában... — Igen, s ez nagyon helyes, hiszen a gyermek tanköteles. Vannak viszont olyan önkormányzatok, ahol rettenetesen kicsinyes jövedelemmérések mellett jelentéktelen összegeket adnak a gyerekeknek. Salgótarjánban például úgy rendelkezett az önkormányzat, hogy nevelési segélyt legfeljebb három gyermekig kaphatnak a családok. Nem tudom — mert a tervezetből nem derül ki —, hogy a kormány mit kíván tenni az efféle magatartás esetén. Nem akarok persze igazságtalanul bírálni, vannak olyan önkormányzatok is, amelyek példaszerűen oldották meg a szociális segélyezési feladataikat. Kevés az építkezés — A nevelési segélyrend- szer szabályozása tehát hiányzik a tervezetből. Nem hiányzik viszont a kormánynak a lakásépítések támogatásával kapcsolatos elképzelése... — ...amelyben éppen a nagycsaládosok számára nincs sok köszönet. A napokban kerültek nyilvánosságra a lakásépítések támogatásával kapcsolatos számadatok. A tervek szerint a háromgyermekes családok bizonyos megszorításokkal 2,2 millió forint visz- sza nem térítendő építkezési támogatást fognak kapni, az ennél több gyermekesek viszont csak minden gyermek után további kétszázezer forintot. Vagyis a negyedik és minden további gyermek után gyermekenként éppen annyit, ameny- nyit az egygyermekesek. — Mind ez idáig milyenek voltak a nagycsaládosok lakásépítési esélyei? — Egy kezemen meg tudom számolni, hogy a tagcsaládjaink közül hányán fejezték be a megkezdett lakásépítkezésüket. Ők sajnos az új támogatási rendszer bevezetésével sem fognak jobb helyzetbe kerülni, mivel megszűnt a lakásbővítés közvetlen központi támogatása. A kormánynak abból kellene kiindulni, hogy legalább két gyermeknek legyen egy lakószobája. Tapasztalataink szerint az „igazi” nagycsaládosoknak körülbelül ötévenként kell egy-egy új lakószobát építeniük. Pontosabban csak kellene, mert minden felmérés arról tanúskodik, hogy minél magasabb a gyermekszám, annál kedvezőtlenebbek a lakásviszonyok. — Az önkormányzatok a lakásbővítést is segíthetik... — Segíthetik, de sajnos ezt sem teszik meg mindenütt. Különösen most, hogy erre valószínűleg összesen már 9 milliárd forintot fognak kapni a központi költségvetésből. Ahol viszont olyan a szemlélet, mint például Salgótarjánban, ott félő, hogy az erre szánható összeg a kasszában marad. Elöregedő' ország — Ezek szerint nem működik az a szociálpolitikai alapelv, amely szerint az elosztásból nagyobb szerepet kell vállalniuk az önkormányzatoknak, mivel helyben ismerik a legjobban a rászorultsági mértéket? — Tapasztalataink szerint ez nagyon sok helyen nem működik. S ez onnan eredhet, hogy a helyi rendeletek megalkotói mind ez idáig nem érzékelhettek, s ebből a tervezetből sem érzékelhetnek megfelelő szemléletet, követendő példát. Mindez azért is sajnálatos, mert valósak a tervezet elején található megállapítások a népesedési gondokról. — A diagnózissal tehát egyetért a Nagycsaládosok Országos Egyesülete...? — Egyetért, hiszen minél jobban elöregszik az ország, annál kevesebb embernek kell egyre többeket eltartania. Ez pedig egyre nagyobb szociális feszültségekhez vezet. Számításaink szerint ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer ne omoljon ösz- sze, a lakosság egytizede lehetne gyermektelen, legfeljebb másik egytizede egygyermekes, 40 százaléka kétgyermekes, 30 százaléka háromgyermekes és 10 százaléka négygyermekes. így jönne ki száz nőre az a 220-230 gyermek, amennyi a népesség szinten tartásához szükséges. Ezzel szemben ma száz nőre mindösz- sze 175 gyermek jut. A tervezet diagnózisával tehát egyetértünk, a terápia viszont a fogyatékosságai miatt is elégtelen. A tervezett intézkedések például még mindig nem arra ösztönzik az állampolgárokat, hogy lehetőség szerint maguk fedezzék családjuk szükségleteit, ne pedig a segélyekből kelljen tengődniük. — S milyen eszközzel lehetne ezt elérni? — Adókedvezményekkel. Mert hiába keres mondjuk egy nyolcgyermekes családapa százezer forintot — sajnos ez igen ritkán történik meg —, ha aztán csaknem a felét elviszik a levonások. Pedig még ha nem vinnék is el, akkor is csak a létminigély formájában kapja visz- sza a család — ha egyáltalán visszakap belőle —, hanem be se kelljen fizetnie az államkasszába. — Tapasztalataim szerint vannak, akik azért vállalnak több gyermeket, hogy nagyobb összegű segélyhez jussanak... — Szűk körben ugyan, de sajnos valóban van ilyen jelenség. Sajnos, hiszen a gyermekeket mindig belső késztetésből jó vállalni, nem pedig anyagi megfontolásokból. Mégis vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek a munkaerőpiacról delemadó, ahol a házastársak jövedelme között markáns a különbség. Adózó családi pótlék — Vegyünk néhány konkrét elképzelést a tervezetből Ezek egyike a felbruttósított családi pótlék bevonása a szülő adóalapjába 1996-tóL — Már csak a felbruttósítás mértéke miatt is képtelenségnek tartjuk a tervet. Hiszen a családi pótlék a gyermeké, nem a szülőé. Ugyanolyan képtelenség, mintha az együtt élő nagybeteijesztett költségvetéstervezetből ennek éppen az ellenkezője olvasható ki. — Tervezi a kormány a gyermekgondozási díj, vagyis a gyed fokozatos megszüntetését, s a gyermekgondozási segély, vagyis a gyes állampolgári jogon történő kiterjesztését. — Ez azzal fog járni, hogy ahol a család kétkeresős — a többség ilyen —, ott sok esetben nem tudnak majd gyermeket vagy további gyermeket vállalni. A feleség keresetének ily mértékű kiesését ugyanis gyermekenként két-két évig sem engedhetik meg majd maguknak. Az intézkedés tehát a születések számának további csökkenéséhez fog vezetni. Az efféle elképzelése helyett inkább például arra kellene figyelni a kormánynak, hogy az úgynevezett főállású anyaságból származó jövedelem ne bruttó, hanem nettó összegben érje el legalább a minimális nyugdíj határát. Az se teljesen érthető, hogy miért csak a 70 éven felüliek vehetik ingyen igénybe a tömegközlekedési eszközöket, s a munkavállalási kor alattiak miért nem. Hiszen nekik annyi jövedelmük sincs... Miért nem térítés- mentesek azok a szerek, amelyek a csecsemők egészséges fejlődéséhez szükségesek, vagy csak a gyermek- gyógyászatban lehet alkalmazni. Politikai eró' nélkül A gyermekek szociálisan a többi társadalmi rétegnél is kiszolgáltatottabbak, mivel nincs szavazati joguk, vagyis politikai súlyuk. így aztán ők az utolsók, akik a kezüket nyújthatják, s az elsők, akiknek a kezéből a kenyeret kicsavarhatják Erdősi Ágnes felvétele műm környékén élne a családja. De adóznia kell, ezért aztán azonnal segélyért is folyamodhat. Annyit persze nem fog kapni, hogy egy családtagjára akárcsak 10 ezer forint is jusson havonta. Mit látnak viszont a gyermekei? Azt, hogy hiába dolgozik az apjuk, úgyse tudja eltartani őket. Ez azt a helytelen szemléletet alakít- hajta ki a gyerekekben, hogy nem is érdemes törniük magukat, úgyis a segély a megoldás... Egy ország azonban mégsem élhet csak segélyből! Már ma is ott tartunk, hogy több százezer gyerek szorul támogatásra. Átrendezendő' adósávok — Ennek kiküszöbölésére a teljes adórendszerünket át kellene gondolni... — Természetesen, mivel már régóta nem tölti be a hivatását. Hiszen már a minimálbér is a második sávba tartozik. De ha valakinek egyetlen pici gyerekkel van otthon a felesége, s nem akar létminimum alatt élni, akkor is legalább annyit kell keresni jövőre, hogy a 40 százalékos adózási sávba kerüljön. Az volna tehát a célravezető, ha az adórendszert, a kedvezményeket úgy rendeznék át, hogy a gyermek neveléséhez szükséges összeget ne sekiszorultak, pénzjövedelemre pedig kizárólag családi pótlékból tehetnek szert. S amikor majd bevezetik a gyes alanyi jogosultságát, akkor még abból, és kész. Ezért egymás után szülik a gyerekeket. Ez azért is rendkívül veszélyes jelenség, mert miközben az országiban sajnálatos módon mindenütt csökken a gyerekszám, akkor a megszülető nemzedék egyre nagyobb hányadát fogják az ilyen nyomorúságos körülmények között felnövő, a társadalomba igen nehezen beépíthető gyermekek alkotni. — Megítélése szerint mennyire segítene a mostani áldatlan helyzeten a családi jövedelemadó bevezetése? — A családi jövedelem- adó is lehet antiszociális és a személyi jövedelemadó is elfogadhatóan szociális érzékenységű. A kérdés az, hogy a sávok kialakításánál mennyire veszik figyelembe a gyermekek utáni kedvezményt, illetve mennyire iktatják ki a segélyre szorultságot. A családi jövedelemadó talán annyival jobb, hogy ott teljesen ki lehet küszöbölni a segélyre szorulók adófizetését, míg az szja esetén feltétlenül marad olyan réteg, ahol ezt nem lehet megoldani. Ott előnyös még a családi jöveszülő nyugdíját is a kereső gyermek adóalapjához csapva adóztatnák meg. Ez a törekvés is mutatja, hogy a gyerek ma Magyarországon jogfosztott személy. Sajnos sokan elfelejtik, hogy hazánk elfogadta a nemzetközi gyerekjogi egyezményt, amelyet azonban az említett törekvéssel nem megszegni kellene, hanem a belső jogrendünket hozzáigazítani. S emellett kiteijeszteni a családi pótlékot vagy az ösztöndíjat azokra a jogilag nagykorú, ám a tanulmányaik végzése miatt önálló jövedelem nélküli fiatalokra, akiket a szüleik tartanak el. —A gyermekek után járó adókedvezményt már jövőre meg akarják szüntetni... — A gyermekkedvezményt nem megszüntetni kellene, hanem adóalapcsökkentő formában felemelni legalább arra az ösz- szegre, hogy a család egy főre jutó jövedelme elérje a létminimumot. A megvonással legalább 8-10 milliárd bevételhez jut a kormány. — A tervezet szerint azonban ezt az összeget a családi pótlék emelésére fogják fordítani, mégpedig a családok rászorultságá- nak figyelembevételével — Ez nem is igaz, mert a — Véleménye szerint mi az oka annak, hogy a gyermekek szociálisan a többi társadalmi rétegnél is kiszolgáltatottabbak ? — Az alapgond az, hogy hiába magyar állampolgár egy kiskorú, ha egyszer a szülein keresztül sincs szavazati joga, nincs politikai súlya. így aztán ő az utolsó, aki a kezét nyújthatja, s az első, akinek a kezéből a kenyeret kicsavarják. Hiába vannak előrevivő elképzelései a népjóléti miniszter úrnak — erről személyesen is meggyőződhettünk —, ha a kormány szociálpolitikája valójában nem nála készül, hanem a pénzügyi tárcánál. Beletekinthettem abba a pénzügyminisztériumi anyagba, amely arról szól, hogy miként értékelik az ország gazdasági, társadalmi helyzetét. Nos, olyasmit, mint az oktatás, a környezetvédelem, az egészségügy, a szociálpolitika — a munka- nélküliség kivételével — még csak meg sem említenek benne. Sajnos mindig ezek a rövidebbet húzó területek, hiszen nem tudnak erőt fölvonultatni, ezért rövid távon elhanyagolhatóak - nak tűnnek. Pedig épp e területeken nincs helye a megszorításoknak — éppenséggel a gazdasági megfontolások miatt. Hardi Péter
