Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-18 / 271. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. NOVEMBER 18., PÉNTEK 9 Mindenki számára itthon legyen az otthon Beszélgetés Latorcai Jánossal, az MDF, a Fidesz és a KDNP közös főpolgármester-jelöltjével Szerkesztőségünkbe látogatott a közelmúltban dr. Latorcai János, az MDF, a Fidesz, és a KDNP közös főpolgármester-jelöltje, akivel Vödrös Attila főszerkesztő, Bánó Attila és Deregán Gábor főszerkesztő-helyettesek beszélgettek. Az interjú első része lapunk tegnapi számában jelent meg, befejező részét most adjuk közre. — Az elmúlt években Budapesten a főpolgármester és a kerületi polgármesterek között elmérgesedett a viszony. Annak következményeként már szóba került az is, hogy némely peremkerület, mint például Újpest, önállósítja magát, és ismét önálló város lesz. Lehetséges, hogy a jövőben ily módon gyarapodik Pest megye területe, településhálózata? — Éppen most, az önkormányzati választások során válik el Pestszenterzsébettől és Pestszentimrétől Soroksár, s lesz a főváros XXm. kerülete. Ez a szétválás nem érinti Pest megyét. Az azonban már igen, hogy a peremkerületektől elvárható lenne, hogy ne csak saját lakosságuknak nyújtsanak civilizált feltételeket, hanem a közeli agglomerációs településeknek is központul szolgáljanak, a lakosságot munkahelyekkel, szolgáltatásaikkal, kulturális intézményeikkel magukhoz vonzzák. A környék közlekedési centrumai lehetnének a peremkerületek, a külső városnegyedek. Mindezek még nyomokban sem igen lelhetők fel, és sok a kérdőjel a kerületek jövőbeni fejlődését illetően is. Hogy miért sok a kérdőjel? Egyebet ne mondjak: a fővárosnak nincs elfogadott általános fejlesztési tetve! Enélkül bármi történjék az egyes kerületekben, az esetlegesnek, gyakran irracionálisnak tűnik. Sok nemes akarat, fáradozás, jó szándék így nem, vagy csak alig éri el célját. Érthető, ha elégedetlenek a helyi önkormányzatok. Harag nélkül — Pedig a főváros lakói évek óta szinte egyebet sem hallanak, mint hogy ilyen terv, meg olyan terv készült a fejlesztésre. Hol vannak ezek? — Valószínűleg az íróasztalok fiókjaiban. Tudom, nagyon sok okos gondolat, terv megfogalmazódott, ezek ma is megvalósíthatók lennének, csak össze kellene fogni, egymáshoz illesztve, egységben kellene szemlélni azokat. Ha viszont egyszer elkészül az általános rendezési terv, akkor annak a főváros egészéből kell kiindulnia. Természetesen, messzemenően figyelembe véve a kerületi terveket, elgondolásokat. Itt megint csak azt hangsúlyoznám, hogy ha valamerre ' él akarunk mozdulni, akkor nem lehet haragban egymással a főváros és a huszonhárom kerület, nem lehet feloldhatatlan ellentét a főpolgármester és a kerületi polgármesterek között. — Nincs pénz, hallatszott négy évig nap mint nap a városházán, ha a polgárok valamit megpróbáltak számon kérni a Főpolgármesteri Hivatalon. Valóban ilyen szegény a főváros? — A pénz természetesen mindig kevés, nagy viszont a tehetetlenség is. Egy város önkormányzatának például az egyik legnagyobb tőkéje, hogy átsorolhat építési övezeteket. Ezzel a lehetőséggel a fővárosi önkormányzat négy év alatt nem élt. S számos hasonló pénzszerzési módot lehetne még említeni, csakhogy: nincs a fővárosnak naprakészen karbantartott ingatlan- és vagyonkatasztere. — A liberális városvezetés az elmúlt négy esztendőben állandó harcban állt a konzervatív kormánnyal. Hogyan látja: az eltérő szellemiségek miatt törvényszerű az ilyen konfrontáció? — Teljesen természetes, hogy én mint ellenzéki pártok által jelölt főpolgármester, megválasztásom esetén együttműködjek a szocialista kormánnyal, hiszen elképzelhetetlen, hogy a főváros kormányzati támogatás nélkül létezzen, fejlődjön. Bizonyos forrásokat ugyanis Budapest számára egyértelműen a költségvetés biztosít, így volt ez az elmúlt négy évben is. Ez a támogatás megnyilvánulhat kiemelt beruházások, építkezések kormányzati ösztönzésében, vagy akár költségvetési garancia és kezesség vállalásában. Ezért én úgy gondolom, hogy egy főpolgármesternek kiegyensúlyozott kapcsolatokra kell törekednie a mindenkori kormányzattal. Képtelenség, hogy ne legyen beszélő viszony. A fővárosnak és a kormánynak egymással nemcsak hogy beszélnie kell, hanem a problémákat, a gondokat meg kell tárgyalnia, össze kell vetnie, diskurzust kell folytatni; közösen kell munkálkodni a főváros és végső soron az ország érdekében. Tudom, hogy mindez szépen hangzik, sokkal nehezebb eltérő szellemiség esetén megvalósítani, más megoldást mégsem tudok elképzelni. Azt azonban ez alkalomból is szeretném hangsúlyozni, hogy megválasztásom esetén lemondok a KDNP-ben betöltött alelnöki tisztségemről és országgyűlési képviselői mandátumomról is, s bár három ellenzéki párt jelöltje vagyok, mint fő- pplgármester, a fővárost, annak kétmillió lakosát, illetve a fővároshoz kötődő, kapcsolódó több mint hárommillió embert szeretném képviselni. Utaltam rá, hogy a főváros nem működhet, nem fejlődhet kormányzati támogatás nélkül, ugyanakkor viszont a kormányzat sem tekinthet el a főváros sajátos helyzetétől, az ország életében betöltött szerepétől. A kormányzat szemszögéből is közösen kell munkálkodnunk. Minden kormányzati döntés érinti a fővárost, gyakorlatilag az ország lakosságának egyötödét. Ez olyan koncentráció, amely a kormányzat számára nem lehet közömbös, nem tekinthet el attól, hogy a fővárost és az agglomerációt magában foglaló területi egységben milyen életfeltételek között laknak, dolgoznak, élnek az állampolgárok. Kormányhoz tartozónak tekinteni. Egyébként, hogy milyen szerepet tölt be Budapest az ország életében, azt hadd érzékeltessem néhány frissebb számadattal. Az országban lévő vállalkozásoknak több mint az ötven százaléka Budapesten van bejegyezve; a külföldi tőkével létrehozott közös vállalkozásoknak öt- venhét százaléka található a fővárosban, és Budapesten foglalkoztatják az ország munkaképes lakosságának több mint a húsz százalékát. Mindez azt jelzi, hogy BudaLatorcai János: Úgy érzi a budapesti polgár, hogy nincs biztonságban városában Krekács Róbert felvétele zati döntések a legtöbbször elsőként a Budapesten és környékén szerzett tapasztalatok, visszhang alapján ítéltetnek meg. Magyarországnak különösképpen sajátsága, hogy egy ilyen nagy lélekszámú és nagy területű metropolisa van, szemben a legtöbb nyugati országgal és ez különösképpen felértékeli Budapest szerepét. Kapcsolat a megyével — Sokan ezt a sajátos települési képződményt nemes egyszerűséggel csak vízfejként emlegetik. Mi erről a véleménye? — Az a véleményem, hogy Budapest igazából már nagyobbra nem duzzasztható. További növekedés, fejlődés csak az agglomerációs övezetben történhet, emiatt a Fővárosi Önkormányzatnak nemcsak a települések elöljáróságaival, hanem a Best Megyei Önkormányzattal is harmonikus munkakapcsolatot kell kiépítenie. Budapest üzemeibe, hivatalaiba ugyanis nagyon sokan negyven-ötven kilométerről, 'agy még mesz- szebbről járnak be dolgozni, s a távolabbi környéket már aligha lehet az agglomerációpest tulajdonképpen állam az államban. Ezért a városirányító, városfejlesztő munkának csak hozzáértés lehet az alapja, s mindenféle más érdeknek háttérbe kell szorulnia. — Engedje meg, hogy néhány, sajnálatos módon nagyon időszerűvé vált témáról tudakoljuk meg a véleményét Jó ideje napi beszédtéma például a főváros közbiztonsága. Várható javulás ezen a téren? — Sajnos, valóban „pol- gáijogot” nyertek Budapesten az utcai leszámolások, az utcai feketepiacok; a mindennapi bűncselekmények közé tartoznak a betörések, a zsebtolvajlások, az autólopások, elárasztotta a várost a prostitúció... Azt hiszem, fölösleges a további felsorolás. A budapesti polgár mindenesetre úgy érzi: nincs biztonságban. Nincs biztonságban a vagyona, saját maga, a családja. Az egyik legfontosabb feladat tehát egy biztonságos, konszolidált fővárost létrehozni. Nem biztos, hogy ennek a célnak az elérése csakis a pénzen múlik. Semmiképpen nem mondanám, hogy nem jól képzett a rendőrségünk, de azt hiszem, hogy ezen a téren vannak még tartalékok. Számos nyugati nagyvárosban, még Amerikában is úrrá tudtak lenni a bűnözési hullámokon, nekünk is úrrá kell lenni azokon, más megoldás nem is létezik. A fővárosnak a jelenleginél nagyobb számban olyan rendőrökre van szüksége, akik a legapróbb részletekig ismerik működési területüket, a fertőzött csomópontokat, a bűnözők lehetséges vagy valós rejtekhelyeit, s mindennek érdekében természetesen egymást tisztelő jó kapcsolatokat tartanak fenn a becsületes állampolgárokkal. A bűnözés ellen hat, s a budapesti polgárokat megnyugtatja, ha a rendőrök a nap minden szakában feltűnnek az utcákon, olyan rendőrök, akiknek nem az a feladatuk, hogy a városlakók életét megnehezítsék, hanem a bűnözés megelőzése, a közbiztonság őrzése. Hangsúlyozni szeretném, hogy nagyra becsülöm a Budapesti Rendőr-főkapitányság erőfeszítéseit és eredményeit e téren, ugyanakkor tudnék olyan megyei rendőr-főkapitányságokat említeni, ahol ugyancsak nehéz személyi és anyagi körülmények között meglepően jó eredményeket érnek el. Vannak az országnak olyan részei, amelyeket igyekeznek a bűnözők elkerülni, mindenekelőtt a rendőrök eredményes munkája miatt. Természetesen nem szeretném a pénz jelentőségét alábecsülni, mert komoly összegeket igényelnek a személyi és technikai fejlesztések. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a főváros az elmúlt négy esztendőben minden lehetőséggel élt. Komoly, úgynevezett célorientált pályázatokkal eddig is lehetett vagy lehetett volna további érdemleges központi támogatásokhoz jutni. Leromlott épületek — A budapestiek és az ide naponta bejáró Pest megyei polgárok szerint is piszkos a főváros. Piszkosabb, mint valaha is volt. Egyetért ezzel a vélekedéssel? — Sajnos igen. A keserűség, a fájdalom mondatja velem, hogy ez a város lekoszolódott; a város piszkos, rossz levegőjű, zsúfolt, lassú közlekedésű, az épületei leromlottak, felújításra szorulnak. Ezek olyan tapasztalatok, amelyekkel nap mint nap szembetalálkozik a pesti polgár, s emiatt is rossz a közérzete, a hangulata. Neurotikus a pesti polgár. Mindez közrejátszik abban, hogy aggodalomra okot adó a budapestiek egészségi állapota. Már-már tarthatatlanok a közlekedési állapotok; jellemző, hogy a belső városnegyedekben már a járdákon is alig lehet közlekedni. Igaz, négy év alatt Budapesten nem épült egyetlen egy parkolóhely. Sem föld alatt, sem föld felett. Némileg hátrányba került az utóbbi években a tömegközlekedés és részben ezzel is összefüggésben megnövekedett a közúti gépjárműforgalom. A fővárosiak és a Budapestre érkezők közül nagyon sokan szívesen letennék autójukat valahol a város peremén, csakhogy ott sem épültek újabb parkolóhelyek, a P+R mozgalomról mintha teljesen megfeledkeztünk volna. Mindezt én nem a most leköszönő városvezetés munkájának lebecsülése érdekében sorolom, elsősorban azt szeretném érzékeltetni, hogy az új Fővárosi Önkormányzatnak, s személy szerint az új főpolgármesternek lesz, van itt tennivalója. S ha a feladatokat ismerjük, talán már az első fél lépést meg is tettük a gondok enyhítésére. Öt és fél milliárd — Budapest valaha fürdőváros volt, lesz még az? Elképzelhető-e ennek az évtizedek óta tartó leépülési folyamatnak a megállítása és visszafordítása ? — Azt hiszem, igen. Még miniszterségem idején számos olyan koncepción dolgozott az Országos Idegen- forgalmi Hivatal, amely a többi között ezt a célt szolgálta. Az idegenforgalom egyébként is nemcsak az országnak, hanem a fővárosnak is az egyik legnagyobb bevételt kínáló forrása. Külföldi és hazai propagandánkban ismét előtérbe kellene állítani Budapest fürdőváros jellegét, nagyobb szellemi és anyagi eszközöket kellene fordítani a gyógyturizmusra, és én mindezeken túl nagy lehetőségeket látok a kongresszusi, a konferenciaturizmusban. Őszintén sajnálom, hogy a szocialista-liberális kormány és azt követően a parlament lemondta az 1996. évi világkiállítást, mért az fantasztikus lendületet adhatott volna mindennék. Az expó egyébként már eddig is sok hasznot hajtott a fővárosnak, mert mindaz az infrastrukturális fejlesztés, amely az utóbbi egy-két évben beindult, többségében az expóra tekintettel kezdődött el. Csupán emlékeztetni szeretnék arra, hogy ezekhez a fejlesztésekhez a konzervatív kormányzat a fővárosnak mintegy öt és fél milliárd forintot adott át. Mellesleg külön országgyűlési határozat biztosított forrásokat arra a bizonyos lágymányosi Duna-hídra is, ahol a főpolgármester úr kampánynyitó sajtótájékoztatóját tartotta... — Milyen tömör, rövid mondattal lehetne összefoglalni, mint leendő főpolgármesternek, a célkitűzéseit? — Talán így: mindenkivel együtt dolgozni, aki tenni akar Budapestért, hogy megtaláljuk együtt, egymásban azt a mást, ami mindenkinek biztosítja, hogy itthon legyen az otthon.
