Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-16 / 269. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. NOVEMBER 16., SZERDA 13 Segélykiáltás (Az itt közreadott levél arra az írásunkra hivatkozik, amelyben beszámoltunk a Budapesti Ismeret- terjesztő Társulatnál Claritas néven nemrég indított programról. E program a társadalomellenes szekták megismertetését és az ellenük való védekezés segítését, ennek megszervezését tűzte ki célul. Bár névtelen levelet nem szoktunk közölni, most mégis kivételt teszünk, mert megértjük a kétségbeesett kazincbarcikai édesanyát, hogy egyelőre nem kívánja felfedni a nevét. — A Szerk.) Pável Melinda november 5-én megjelent írása adta a tollat a kezembe. Nagy örömömre szolgál, hogy végre van már valaki, aki felismeri bizonyos szekták veszélyét a társadalomra. Remélem, eljön az idő, hogy betiltják ezek működését. Engem nagyon mélyen érint, mert lányomat 3 éve szervezték be a krisnások, s azóta is köztük él. El sem tudom mondani a fájdalmat, a bánatot, amit azóta érzek. Debrecenben járt egyetemre a lányom, 1992-ben el is végezte azt. Matematika—fizika szakos tanárként végzett, de sajnos azóta sem állt munkába. Azt mondja, ő most is dolgozik. Körülbelül egy hónapja a debreceni közösségtől felköltözött Pestre, jelenleg is ott él a krisnások között. Nagyon szeretném viszszakapni a gyermekemet, segítségért kiáltok! Szeretném a könyvet megkapni, amiről szó van a cikkben. írtam én már a Segítő Baráti Közösségnek is, de nem nagyon történik semmi. Érdemes lenne utánajárni például, hogy a So- mogyvámoson lévő tanya vagy telek hogyan jutott a krisnások tulajdonába, s miért engedik őket ott templomot, iskolát, egy egész kolóniát építeni. Nagyon bízom benne, hogy a Claritas segíteni fog, és tesz is annak érdekében, hogy a sok-sok elkeseredett szülő velem együtt visszakapja elveszett gyermekét. Egy édesanya Kazincbarcika Első világháborús katonatemetők Több mint 105 ezer első világháborús magyar katonasírt ismerünk. Ebből Olaszországban 30 433, Oroszországban 25 917, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában 13 879 található. Ugyanakkor Magyarországon 80 000 idegen katona nyugszik. Talán legismertebb a buda- pesü köztemető olasz parcellája. A fővárosban található egy vegyes nemzetiségű katonatemető is, 18 ezer sírral. Egyes magyar ezredeknek külön ezredtemetőik voltak. Ilyen volt a szegedi 46., a debreceni 3. honvéd és 36. közös ezred, valamint a fehérvári 17 gyalogezred. HISTÓRIA Gepidák és langobardok a Kárpát-medencében (VII.) Gepidia összeomlása teljes volt (...) Még élt a nagy Iusti- nianus, aki a 60-as évektől kezdve komoly pénzáldozatoktól sem riadt vissza, hogy újonnan szerzett hatalmas birodalma békéjét és épségét megőrizze. Keletrómai beavatkozástól tehát nem kellett tartani. Albion így 565- ben váratlanul megtámadta a sirmiumi földet. A támadás oka nyilvánvaló. A langobardok számára éppúgy létfontosságú volt a város birtoklása, mint a gepidák számára. A támadás időpontját valószínűleg ahhoz a hírhez kapcsolta, hogy Kunimund háborúba keveredett az Erdély peremét ostromló szláv törzsekkel. Bár Kuní- mund győzelmesen tért meg szláv hadjáratából, a langobardokkal nem bírt. A gepida sereget megverték, s valószínűleg a főváros felé szorították vissza. 565. november 14-én meghal Iustinianus. Utóda a gyenge idegzetű és akaratú II. Iustinus lett. Erőszakos felesége, Sophia császárnő Theodo- rát akart játszani, de Theodora képességei nélkül. Az új pár uralma a iusti- nianusi birodalomra nézve végzetes baklövések sorozatával kezdődik: felmondják a perzsákkal 561—62-ben kötött ötvenéves békét, megvonják az avaroktól az ugyancsak 562-től fizetett évi aranysegélyt, és felbontják a szövetséget, leváltják Itália praefectu- sát, Narsest, s végül megsegítik a gepidákat. Kunimundnak arra az elhamarkodott ígéretére, hogy a segítség fejében kiüríti és átadja Sirmiu- mot, a bizánci csapatok felmentik a várost, majd 566- ban a gepidákkal egyesülve megverik és visszaszorítják a lango- bardokat. A langobardok körében a túlerő sikeres ellen- támadása bizonnyal pánikot váltott l^i. Megértették, hogy II. Iustinus felmondta a húsz esztendeje tartó bizánci—lango- bard szerződést, biztonságuk és anyagi jólétük forrását. A bizánci kereskedelem kapui bezárultak. Magukra maradtak nemcsak számbelileg erősebb ellenségükkel, de a bizánci birodalommal szemben is. Újabb, közös gepida—bizánci-támadás tönkretehette volna őket, észak felé az előnyomuló szláv törzsek irányában nem lehetett többé hátrálniuk. E kétségbeejtő helyzetből bármi áron ki kellett törni. 558-ban Konstantinápoly népe összecsődült egy különös követség bevonulásakor. Ilyet eddig még nem látott az ezernyi népből összetett főváros kíváncsi lakossága! A kagán követei, Ázsia fiai, akik magukat avaroknak nevezték, két hosz- szan lelógó fonott varko- csot viseltek. Kandik követet nem fogadták rosz- szul, Iustinianus szövetségre lépett az avarok népével a birodalom ellenségei, a szavirok és utigu- rok ellen. Négy évvel később, 562-ben az avar nép kagánja, Baján, már az Al-Duna mellől küldött követséget Iustinia- nushoz. A letelepedésre kért római földet ugyan nem kapta meg, de a császár újabb szövetséggel és arannyal kárpótolta. Egyrészt a frankok ellen tüzelte Bajánt, másrészt felhívta a figyelmét a he- ruloktól elhagyott, hajdanában szintén „római földre”: Pannónia Secun- dára. Vagyis titkon arra számított, hogy a sirmiumi földről egyszer majd e nép segítségével fogja elűzni a betolakodott germánokat. 567 elején vészes viharfelhők tornyosultak az avarok felett is. A tür- kök nyugati ága, azok a türkök, akik egykori ázsiai birodalmukat szétzúzták és Európába űzték őket, „rabszolgáik” nyomában elérték Európát, s már át is keltek a Volgán. Azzal fenyegették az avarokat, hogy nem karddal fogják legyilkolni őket, hanem lovaik patáival tiporják majd el, mint a hangyákat. Baján tudta, hogy népe nem tudna ellenállni a türkök támadásának, ha nyomába szegődnek, az a maga és avarjai pusztulását jelenti. Számára a menekülést (mert az avar honfoglalás ugyanolyan menekülés volt, mint később a magyar) a Kárpátok koszorújától védett nagy síkság jelentette. Baján éppen olyan szorult helyzetben volt, mint Alboin. Mindkettőjük ter^ vét ugyanaz a két hatalom keresztezte: a gepidák és az őket segítő keletrómaiak. Az avar—langobard szövetségről kiszínezett bizánci és langobard mesék maradtak ránk, ezek itt nem lényegesek. Mindkét nép számára létfontosságú volt az azonnali közös fellépés. Az, hogy Baján Alboin követeit 567 első hideg hónapjaiban jócskán megvárakoztatta, hogy úgy tett, mintha nem érdekelné a terv, s végül (titokban ujjongva) olyan súlyos árat és feltételeket szabott, amilyeneket csak elfogadhatónak gondolt, a korábbi és későbbi nomád diplomácia velejárója. Valójában az egyetlen dolog, ami igazán fontos volt számára: a gepidák országának megszerzése. S ezen a ponton talált a legkisebb langobard ellenállásra. A langobardoknak sem volt más választásuk, elfogadták a szerződést. Végeredményben csak pár ezer lovukba és marhájukba került a segítség. Kunimund közben elkövette a végzetes hibát: nem adta át a bizánciaknak Sirmiumot; aligha lett volna hozzá hatalma. II. Iustinus hármas játékot játszott. A gepidáknak továbbra is segítséget ígért, az avarokat és langobardokat biztosította jóindulatú semlegességéről, a keletrómai haderőt pedig készenlétbe helyezte Sirmium közelében (567 tavasza). Gepidia összeomlása gyors és teljes volt. Maga Alboin az összevont langobard haderővel a Tisza menti gepida anyaország ellen támadt a Duna—Tisza közén keresztül. Az avarok a Ha- vasalföldön s talán Erdélyen és a Maros völgyén keresztül a Bánátban vonultak fel a sirmiumi gepida erők ellen. De a háború véget ért, mielőtt bekapcsolódhattak volna. A langobardok, valahol a Tisza közelében, megsemmisítő vereséget mértek a „hazai” gepidákra. Maga Kunimund Alboin kardjától hullt le. Lefűrészelt koponyatetőjét aranynyal vonatta be a barbár győztes, és scalát, csészét készíttetett belőle. Ha különösen jó kedve volt, ebből ivott később veronai palotájában. KuAz I. világháború utáni években még élénken élt az elesett hozzátartozók emléke, a családok és a társadalom is törődött a katonasírokkal. Ez néha szervezett formát öltött, például Szombathely polgár- mesterének tevékenységében. A lakosság is átérezte a katonasírok ápolásának ke- gyeletes jelentőségét. Jól tükrözi ezt az 1920-as versike: „Ezer sírkereszten sok-sok szürke név, így köszöntött ránk az első békeév.” Az idő múlása és a második világégés szörnyűségei elfeledtették a „kis világháború” elesettjeit. Sírjaik, temetőik néhol még ma is elhanyagolt, gondozatlan képet mutatnak. Talán egy közelgő, nyu- godtabb korban lesz idő és energia a nyugvóhelyek ápolására. Róbert Péter Budapest Nyissák meg újra az utat! A tököli repülőtér Csepel és Tököl között terül el, s így elzárja a közvetlen utat a két helység között. Amíg szovjet katonai repülőtérként üzemelt, meg sem lehetett említeni, hogy biztosítani kellene az átjárást ezen a területen. Jelenleg a repülőtéren tényleges repülés alig történik, a repülőgépgyár által javított helikoptereknek pedig nincs szükségük az egész területre. Meg kellene nyitni újra az átmenő utat, és csak a fel- és leszállás idejére kellene lezárni sorompóval vagy lámpával. Ezáltal közelebb kerülnének a sziget községei a fővároshoz, valamint az MO-s úthoz. Noé László Budapest nimund leánya, Rosamun- da Alboin fogságába került, aki nemrég megözvegyülve, éppúgy nem habozott megölt ellenfele leányát feleségül venni, mint negyven évvel korábban Wacho Rodulf he- rul király leányát. Ez a könnyelműség azonban ezúttal Alboin életébe fog kerülni. A borzalmas hírre a sirmiumi gepida sereg ösz- szeomlott. Vezére, Usdi- bad dux, alighanem Kunimund egyik titkos ellenlábasa, nem harcba vezette seregét, hanem átkelt a Száván, és csapataival együtt megadta magát a bizánciaknak. A germán királyok és duxok ugyanis nem érezték magukat biztonságban római területen, tudták, hogy a helyi lakossággal és a császárral szemben jogtalan ügyet képviselnek, és azt is tudták, árulásuk után a bizánciaknál kényelmes élet, kellemes nagybirtok, magas katonai rang várja őket. Usdibad bizonyára alig várta az alkalmat, hogy annyi keleti germán nép nyomában végre ő és serege az áhított római földre és szolgálatba jusson. Erre az árulásgyanús cselekedetre mi mást tehetett volna Reptila „trónörökös”: magához vette a gepida királyi kincseket, és Thrasa- rich arianus püspök kíséretében személyesen vitte őket Kon'stantinápoly- ba. A gepida királyság véget ért. Bónosz bizánci hadvezér gyorsan megszállta a várost, és kijavíttatta véd- műveit. Sirmium 125 év után ismét római város lett. (Folytatjuk) Bóna István akadémikus Illésházy István Vácott lllésházy István a 16—17. század fordulójának kiemelkedő államférfija volt. Köznemesi családból született 1541-ben, katonai tettei alapján elnyerte a bárói rangot, és több vármegyére kiterjedő uradalmak birtokosa lett Illésházy ellen a bécsi udvar 1603 elején hamis vádak alapján felségárulási pert indított: vagyona megszerzése volt a cél. A főúr váltott lovakkal Lengyelországba menekült, miközben fej- és jószágvesztésre ítélték. Amikor kirobbant a Bocskai István vezette felkelés, hazatért és csatlakozott a közben fejedelemmé választott Bocskaihoz, egyik legfőbb tanácsadója lett. illésházy a békét szorgalmazta a Habsburgokkal, ezért is bízták rá a béketárgyalások vezetését (az udvar törölte az ellene indított hamis pert). 1608-ban őt választotta nádorrá az országgyűlés, első ízben került személyében protestáns főúr e méltóságba. II- lésházy nemcsak politikus volt, hanem kora egyik legműveltebb humanista írója. Gazdag levelezése értékes történeti forrás. 1605 novemberében Bocskaival együtt Vácott tartózkodott, ekkor készült a fejedelem a törökkel tárgyalásra. Illésházy Vácról írt levelet Batthyány Ferencnek. A nyugat-dunántúli főúr következetesen Habsburg-párti volt, lllésházy levelében a Bocskai-felkelést „Istentől indíttatott dologiként jellemezte, mert az Úr „megszánó az szegény magyarokat és nem nézhette az sok álnokságra és hamisságra Pogány György
