Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-16 / 269. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. NOVEMBER 16., SZERDA 3 Szerződés a BKV és a főváros között Nem ritkítanak Parlamenti napló Adóval (is) a bérek ellen Tegnap ünnepélyes keretek között üzemeltetési szerző­dést írt alá Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere és Aba Bolond, a BKV ve­zérigazgatója. Demszky Gá­bor szerint a szerződésnek — amely 1995. január 1-jén lép életbe — szimboli­kus jelentősége is van. Jelzi azt az irányt, amelyen a köz­pénzekkel gazdálkodó ön- kormányzatoknak is ajánla­tos továbblépni, különös te­kintettel az átalakuló, piaco­sodé magyar gazdaság kö­rülményeire. A közvagyonnal gazdál­kodóknak — folytatta a fő­polgármester — ügyelniük kell arra, hogy ne feneket­len zsákba töltsék a pénzt, hanem olyan finanszírozási modelleket dolgozzanak ki, amelyek hatékonyabb gaz­dálkodásra késztetik a szol­gáltató vállalatot, jelen eset­ben a BKV-t. A szerződés előnyeiről a Fővárosi Önkormányzat szempontjából Demszky Gábor kifejtette, hogy az vi­lágosan meghatározza, hogy a nyújtott támogatá­sért mit kapnak cserébe, va­lamint a követelmények és a biztosított feltételek rend­szerezése révén egyértelmű­en elbírálhatóvá válik a vál­lalat részéről a későbbiek­ben esetleg felmerülő támo­gatás igénye. A legfonto­sabbnak azonban azt tartot­ta, hogy ha nem írták volna alá ezt a szerződést, a BKV gazdálkodása tervezhetet- lenné válna. A lakosság szempontjából lényeges mo­mentumként említette, hogy a Fővárosi Önkor­mányzat továbbra sem kí­vánja a polgárokra hárítani a hagyományosan központi­lag finanszírozott rendszer terheit. A járatok sűrűsége nem változik, tehát nem nő a zsúfoltság (igaz, nem is csökken), és az utazási díja­kat sem emelik az idén. F. R. Gyorsuló magánosítás Az új privatizációs jogszabály parlamenti elfogadása után gyorsult ütemben folytatódhat a magánosítás. A folyamatban az eddiginél nagyobb szerep jut a készpénzes értékesítések­nek. A külföldi befektetők je­lentős vagyonhoz juthatnak a közszolgáltató vállalatok jövő év elején induló privatizációja során — mondta Bariba Fe­renc privatizációs kormánybiz­tos a Financial Times által ren­dezett budapesti nemzetközi befektetési konferencia záró­napján. A még nem privatizált álla­mi vagyon értéke mintegy 15 milliárd USA-dollár. Az új pri­vatizációs törvénytervezet sze­rint ebből mintegy 2 milliárd dollár értékű vagyon marad hosszabb távon is állami tulaj­donban, körülbelül háromszor kevesebb, mint ahogy az elő­ző kormányzat tervezte. A 850 állami vállalatból 150-ben őriz meg tulajdont az állam. Az új privatizációs tör­vényt remélhetőleg még ez év­ben elfogadja a parlament. Napirend előtti felszólalás után az Országgyűlés teg­nap megkezdte a magánsze­mélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat általá­nos vitáját. Barsiné Pataky Etelka, az MDF vezérszónoka kijelen­tette, hogy frakciója hajlan­dó elfogadni a kormány ja­vaslatát, amennyiben módo­sító indítványaikat a bizott­ságokban figyelembe ve­szik. Véleményük szerint az szja módosításának beval­lott céljai közül a fogyasztás korlátozása sikerül, a befek­tetések újfajta ösztönzését az MDF támogatja, az adóel­kerülési csatornák lezárásá­ban viszont lenne még mit tenni. Reálértékben minden­ki többet fog adózni jövőre, s a legjobban a szellemi munka adóztatása nő. Juhász Gábor, a szocia­lista párt vezérszónoka ki­emelte, hogy miután 1994-ben kampánycélokból jelentős bérkiáramlás tör­tént, ezt most mérsékelni kell az adótörvények segít­ségével is. — Ezt úgy is meg lehet oldani — mondta —, ha semmit sem változtat­nák az adórendszeren, hi­szen az infláció miatt nőné­nek az adóbevételek. A tör­vényjavaslat előrelépés a személyi jövedelemadó rendszerének megváltoztatá­sában, mert hozzájárul a ter­hek igazságosabb elosztásá­hoz, ösztönzi a megtakarítá­sokat. Lányi Zsolt, a kisgazda vezérszónok elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy az adórendszer tovább­ra is a bérből és fizetésből élőkre hárítja a legnagyobb terheket. Ugyanakkor hatal­mas vagyonok gyűlnek ösz- sze adócsalás, illetve adóki­kerülés révén. A jövedelmek újraelosz­tásról szóló párbeszédnek kellene lennie az adózással kapcsolatos vitának — je­lentette ki Surján László, a KDNP vezérszónoka. Ezzel szemben arról kell beszélni — szögezte le —, hogy ná­lunk az adózás a társadalmi hatásokat rossz irányba ger­jesztő folyamat. Utalt arra, hogy Magyarország már je­lenleg is túladóztatott or­szág, és a jelenlegi módosí­tások a lakosság terheit 1995-ben 15 százalékkal fogják növelni. Tévesnek minősítette a la­kosság túlfogyasztását hang­súlyozó kormányzati érvet a fideszes Varga Mihály. Leszögezte, hogy nem a fo­gyasztás növekedése volt jellemző az elmúlt időszak­ban, hanem a megtakarítá­sok emelkedése. A társaságiadó-törvény módosításának általános vi­tájában Tardos Márton sza­baddemokrata vezérszónok a legpozitívabb hatású és át­ütő erejű intézkedésnek ne­vezte a társaságok adózásá­nak megváltoztatására terve­zett intézkedéseket. Az egyházi iskolák sem kapnak többet... A minisztérium cáfolata elégtelen (Folytatás az L. oldalról) Az állam az egyházi iskola diákjaira átlag másfélszer annyit költ, mint amennyit az önkormányzati iskolákba járókra.” (Idézet az újság november 5-i számából.) A püspökök több napilapban is megjelent nyílt levelére nem késett so­káig a minisztérium válasza. Eszerint az egyházi vezetők hangulatkeltési vádja alaptalan, ugyanis a miniszter a tényeket figyelembe véve nyilatko­zott. Görbe Lászlót, a katolikus isko­lák főigazgatóját arról kérdeztük, mi a véleménye a minisztériumi cáfolat­ról. — A minisztérium válasza sajnos ismét figyelmen kívül hagyja a valósá­gos adatokat. Azt állítja ugyanis, hogy 1993-ban az egyházi közoktatá­si intézmények támogatásaképpen ösz- szesen 2 milliárd 701 millió 518 ezer forintot használt föl 25 ezer tanuló, s így egyre 100 ezer forint jutott. — Ha elvégezzük az osztást, akkor hozzávetőlegesen valóban ez a szám jön ki... — Ez igaz, csakhogy 1993-ban nem 25 ezer diákra esett a fenti összeg, ha­nem 34 352-re. így az összeg viszont csupán 78 642 forintra jön ki. A mi­nisztérium tévedése ez esetben tehát csaknam 22 ezer forint — tanulónként. —- 5 mi a helyzet az idei esztendó're vonatkozó állításokkal? — Ez esetben nagyobb a tévedés... A minisztérium szerint ugyanis 4 milli­árd 220 millió forintot fordítottak ösz- szesen 30 ezer diák oktatására, ami egy diákra vetítve 140 ezer forint körü­li összeget jelent. Ebben az esztendő­ben azonban nem 30 ezer, hanem 44 692 diák tanul a három nagy történel­mi egyház iskoláiban. Nem nehéz ki­számolni, hogy ennyi diákkal számol­va 94 424 forint jut egyre. A miniszté­rium tévedése ezúttal valamivel több mint 45 ezer forint — szintén tanulón­ként.' — Az említett számadatokból tehát kiderül, hogy egy egyházi iskolába járó tanuló átlagosan annyiba kerül, mint egy önkormányzatiba járó. Fo­dor Gábor tévedései talán elkerülhe­tők. lettek volna, ha rendszeresen esz­mét cserélnének az egyházak, illetve a minisztérium vezetó'i és szakértői... — Az egyházak erre készek, s amint a minisztérium sikertelen bizo­nyításának bevezetőjében olvasható, fontosnak tartja ezt a másik fél is. Azt azonban, azt hiszem, joggal várják el az egyházak, hogy Fodor Gábor a nagy nyilvánosság előtt is ismerje el a fenti számadatokkal kapcsolatos téve­déseit. Hardi Péter A koalíció munkája elfogadhatatlan Együttműködésre kész a KDNP (Folytatás az 1. oldalról) Surján László hozzátet­te: nem állítja, hogy a fenti hír terjesztői rosszindulatú- ak, ám tevékenységük még­is káros, hiszen megzavar­ják az egyre erősödő ellen­zék egységét. A HM politikai államtit­kári posztjára jelölt Fodor Istvánról szólva a KDNP el­nöke kijelentette: pártja ro­konszenvezik a jelölttel. Surján László szerint a NA- TO-hoz való közeledésben sokat jelent, ha a Honvédel­mi Minisztériumba olyan valaki kerül, akit az ellen­zék is támogat. Martin Scorsese: Krisz­tus utolsó megkísértése című filmjével kapcsolat­ban a pártelnök kijelentet­te: örömmel nyugtázták, hogy Székely Ferenc, a tévé alelnöke levette műsor­ról a filmet. Ám azt az in­doklást, mely szerint ez a közeli karácsonyi ünnepek miatt történt, elfogadhatat- lannek tartja. A film egy je­lentős létszámú csoport ér­zékenységét sérti, s ez eset­ben nem lehet a naptárról szó — fogalmazott Surján László. A pártelnök kifejtet­te: Székely Ferenc nyilatko­zata nem volt elég átgon­dolt, s emiatt súlyos hibát ejtett. A sajtótájékoztató egyik résztvevőjének — aki sze­rint a nézőknek a film meg­tekintése után kellene dön­teniük arról, mert ellenkező esetben a döntés cenzúrát jelent — Surján László el­mondta: cenzúra és jó ízlés között tudni kell különbsé­get tenni. A kérdező azon kijelentése pedig, hogy Jé­zus Krisztus „egy vallás központi figurája”, kifeje­zetten sértő. A film levétele a műsorról egyébként nem politikai döntés, de megelő­zi azt, hogy egy réteg érzel­meit meggyalázzák. (nádai) * Giczy György, a KDNP mé­diaszakértője szerint a koa­líciós pártok — hétfői nyi­latkozatukkal ellentétben — egyáltalán nem vették fi­gyelembe az ellenzéknek a múlt heti hatpárti média­egyeztetésen felvetett javas­latait. A kereszténydemok­rata országgyűlési képvise­lő tegnap az MTI-nek nyi­latkozva kijelentette: a meg­állapodásban csak a koalíci­ós pártok elképzeléseit fo­galmazták meg. A legna­gyobb hiányosságnak azt nevezte Giczy György, hogy továbbra is fennma­radt az az elképzelés, misze­rint egyetlen közalapítvány alá tartozzon a Magyar Te­levízió, a Magyar Rádió és a Duna Tv. A kormány nem tér ki Nem a pénzszűkéhez kell igazítani a költségvetési in­tézmények létszámcsökken­tését, hanem a feladatokhoz — hangsúlyozták a Költség- vetési Intézmények Érdek­egyeztető Tanácsa munka- vállalói oldalának a tegnap Budapesten tartott ülésén. Ezért visszautasították Horn Gyula miniszterelnök legutóbbi, a létszámcsökken­téssel kapcsolatos kijelenté­seit. Herczog László, a Munka­ügyi Minisztérium helyettes államtitkára viszont rámuta­tott: bármennyire is kínos, a kormány ez elől nem térhet ki. Tény, hogy a gazdaság teherviselő képességéhez ké­pest túl nagy a költségvetés­ből foglalkoztatottak száma. A kormányoldal többek között rámutatott: az ener­gia-áremelés kompenzáció­jára csak az ármódosítás költségvetési bevételei for­díthatók. Demszky-híradó Kampányfőnökök ültek tegnap reggel a Nap-kel­te stúdiójában. Közülük Máthé úr az MSZP-től megjegyezte: van fővárosi főpolgármester-jelölt, aki az immár nem senkiházi nullák által szer­kesztett tévéhíradóban az elmúlt hetekben tizen­hétszer többször szerepelt, mint a másik jelölt. Máthé úr szerint ezt egy olyan társaság állapítot­ta meg, amelyik stopperórával a kezében mérte és rögzítette a megszólalási időket. A képernyő bérlőnője (a riporter) azonnal megkérdezte, ne­tán az MSZP jelöltjéről, Baráth Eteléről van-e szó, de kisvártatva kiderült, korántsem róla, merthogy így Máthé úr: „Akkor nem tettem vol­na szóvá”... (Értsd, a baloldali értékeket hordo­zó MSZP kampányfőnöke, mint baloldali érté­ket természetesnek venné, ha ez az arány az ő ja­vukra alakult volna ki.) Ám erről szó sincs, egy másik főpolgármester-jelöltet szerepeltet túl a té­véhíradó szakértői gárdája. Most a szemfüles, és az ellenzékiekkel szemben oly keménykedő kép- ernyő-bérlőnő ez alkalommal nem feszegette oly rámenősen a dolgot, vajon ki az a főpolgármes­ter-jelölt, amelyik ily orcátlanul nyomul este fél nyolc és nyolc között lakásainkba. Mielőtt kifúr­ná oldalukat a kíváncsiság, közlöm, az SZDSZ- es főpolgármester-jelöltről — Demszky Gábor­ról — van szó. Ezen egyáltalán nem lehet csodál­kozni, hiszen köztudott, Demszky Gábor és kö­rei, valamint a tévéhíradó jelenlegi szerkesztői, no meg mások is a magyarnak mondott televízió­ból, hű elkötelezettjei a Szabad demokraták Szö­vetségének. Ezt a hű elkötelezettséget ezek sze­rint már a Magyar Szocialista Pártban is érzik, s lám csak, Máthé úr az első adandó alkalommal szóvá is tette, amiben neki tökéletesen igaza van. Egyvalami sérti csak a fülemet, nevezetesen az, hogy ő is egy másik jelöltről beszélt, s nem az igazságnak megfelelően a többi jelöltet hozta szó­ba, akik ily módon minden este hátrányt szen­vednek Demszky úrral szemben. Egyesek azzal vádolnak bennünket, hogy mi, a Pest Megyei Hírlap viszont pont az ellenkező oldalt próbál­juk meg helyzetbe hozni. Aki ezt észreveszi, an­nak tökéletesen igaza van, de mi csak arra törek­szünk, hogy a magunk szerény eszközeivel élve próbáljunk meg helyreállítani valamit abból, ami szinte lehetetlen, hiszen hogyan is versenyez­hetnénk a Híradóval. Ám ennek ellenére min­dent meg kell tennünk azért, hogy a mérleg nyel­vét némileg az egyensúlyi állapot irányába moz­dítsuk, s fölmutassuk, Demszky Gábor ellenfelei között is vannak tettre kész jelöltek, akik a tévé­ben kisebb lehetőséget kapnak a megszólalásra, mint a szabaddemokraták magabiztos jelöltje. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents