Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-12 / 266. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 12., SZOMBAT . i Vajdaság gyásza Vajdaság emlékezett. Ötven évvel ezelőtt rendeztek vérfürdőt a betóduló partizánok, elrettenteni az ott élő — ártatlan — lakosságot. Az új „néphatalom” nem várta meg a bírósági tárgyalásokat — önkényesen és gyorsan cselekedett. Hűsz-negyvenezer magyart löktek a tömegsírokba. E napokban értük gyűltük a gyertyák, hozzájuk szólt a kegyelet hangja. Megannyi vajdasági városban és településen, közöttük Szabadkán is, ahol a helyi önkormányzat a sorozatos fenyegetések ellenére mégis felállította és felavatta Kalmár Ferenc szobrát, amely így él most már a köztudatban: A vergődő madár. Amely — ha sebzetten is — mégis felrepült. A lelkek kiengeszteléseként. (s. p.) A vergődő madár emlékeztet az ötven évvel ezelőtti tömeggyilkosságra Dormán László felvétele M ég gombócból is sok, annyi minden történt ezen a héten. S akár hiszik a Köztársaság téren vagy a Mérleg utcában, akár nem, sorsdöntő események történtek, s aki ezt nem hiszi, az járjon utána. A pénzügyminiszter üres zsebbel jött haza Nyugatról, a miniszterelnök személyesen is megjelent az azonnali kérdések óráján, az Országgyűlés lemondta a világkiállítást, Amerikában elsöprő győzelmet arattak negyven év után a republikánusok. És november hetedikén a szocialista frakció egynegyede a Római-parton vacsorázott. De mielőtt taglalhatnánk a bekövetkezett eseményeket, a Népszabadság Sonda Ipsosa már hétfőn megadta az alaphangulatot, közölve a legújabb népszerűségi listát. Mintha a Tv-Híradó és az Objektív különkiadása lenne. Elképesztő, hogy több mint másfél száz nappal a választások után, megismerve baloldali kormányunk szakértelmét, döntéseit, stílusát és szándékait, ez lenne a társadalom válasza. Első Göncz, 22. Boross. S közöttük elöl a koalíció, hátul az ellenzék. Szegény Baráth Etelét odanyomták a 14. helyre, mintegy vízválasztóként (előtte csak Deutsch és Orbán áll, akik évekig az élmezőnyben tanyáztak), ami érthető, hiszen főpolgármester-jelölt. De akkor hol van Latorcai? És ha huszadik Maczó Ágnes, a parlament alelnöke, akkor hányadik a szintén alelnök, SZDSZ-es Kóródi Mária? Sonda, miért nem felelsz nekem? Békési landolt Ferihegyen, majd bejelentette, hogy nem kapunk egy árva vasat sem. A dolog megrázó is lehetne, lám-lám, szegény magyarok, megint magunkra maradtunk, nem segít senki, fogjunk össze. A helyzet azonban nem megrázó, hanem cinikus. Éveken át olvashattuk politológusaink, glosszaíróink, szakértőink tollából, hogy milyen előnnyel rendelkeztünk kelet-európai társainkkal szemben, amit elfecséreltünk. Most a lényegesen kevesebb adóssággal rendelkező (nóta bene jobboldali kormánnyal bíró) Csehország a mennybe száll, mi pedig, szegény nemzetek, visszaszavazott szocialista-kommunista kormányainkkal nem kapunk semmit. De miért kell ezen csodálkozni? A dolog pikantériája, hogy a 2 milliárdos ECU-hitelt a siker-miniszterelnök, Horn Gyula vetette fel. Megjegyzendő, hogy a taxisblokád idején, amikor háromnapos olajtartalékokkal rendelkeztünk, Helmuth Kohl Statárium a boszniai „szerb államban” Közeleg a végjáték Amióta Szerbia, ha ímmel- ámmal is, de lezárta a Bosznia felé vezető katonai utánpótlási vonalakat, a Diánától nyugatra szerb fennhatóság alatt levő területeken az elmúlt hetekben néhány súlyos és megalázó vereséget szenvedtek a területrablók. Annak ellenére ugyanis, hogy a haditechnika szempontjából többszörösen fölényben vannak, a legalább 160 000 katonát számláló muzulmán kormányhadsereg egyre-másra ér el sikereket a fronton. A végső vereség előjeleként is értelmezhető, az önmagát boszniai szerb államnak kikiáltó terület vezetőségének legújabb Háborús bűnösök Boszniában 18 ezren gyanú- síthatóak háborús bűncselekmények elkövetésével, a bűnösök legtöbbje azonban valószínűleg sohasem áll majd bíróság elé — jelentette ki tegnap Bekir Gavrankapeta- novic, a háborús bűncselekmények adatait gyűjtő boszniai állami bizottság elnöke. A muzulmán illetékes üdvözölte, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék megkezdte az egykori Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását. parancsa, amellyel bevezette a hadiállapotot és statáriumot hirdetett. Radovan Karadzic szerb vezér egymást érő nyilatkozataiban halállal fenyegette meg mindazokat, akik nem hajlandók végrehajtani a „kormány és a hadvezetés” parancsait. Az erélyes és pánikszerű intézkedések valódi okát csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy Boszniában rohamosan fogy az élelmiszer és az üzemanyag, s a katonák harckészsége a vártnál gyorsabban csökken. A muzulmán hadak már nincsenek annyira kiszolgáltatott helyzetben, mint néhány hónappal ezelőtt, hiAz iraki külügyminisztert és az ország ENSZ-nagykö- vetét is a meglepetés erejével érte a Húszéin elnök által hirtelen elrendelt októberi csapatfelvonulás a kuvaiti határ mentén — írja arab és amerikai forrásokat idézve a The Independent. A brit napilap tegnapi száma szerint Irak akkor már egy hónapja eldöntette, hogy elismeri a szomszédos emirátust, s Tárik Aziz külügyminiszter éppen e hírt készült a világ elé tárni az ENSZ székhelyén, amikor szén a Biztonsági Tanács fegyverszállítási határozata ellenére is folyamatosan érkeznek elsősorban a nehéztüzérségi, a légelhárító és a tankelhárító eszközök és lőszerek. E tények tudatában a boszniai szerb vezetés egyre szorultabb helyzetben van, s minden bizonynyal még a tél beállta előtt igyekezni fog minél többet visszavenni a muzulmánok által felszabadított területekből. A kedvezőtlen időjárás és a rossz terepviszonyok ugyanis inkább a könnyű fegyverzettel rendelkező, nagy létszámú kormányerőknek kedveznek. (b. m.) Húszéin elszánta magát a váratlan lépésre. A lap által névtelenül idézett iraki bennfentesek tudni vélik: az elnök hirtelen attól kezdett tartani, hogy külügyminisztere és Oroszország olyan dicsőséget arathat le az elismerés New York-i bejelentésével, amelyből az ő személyére semmi sem vetülne. „Szaddám soha nem viselné el, ha egy ilyen horderejű fejlemény esetén nem ő állna a középpontban” — mondta az egyik idézett iraki forrás. A nagyvilág hírei * Oroszország a „fejlett parancsuralmi rendszer” felé halad: a végrehajtó hatalmat a lakosság nem tudja ellenőrizni, s nem váltak valóra a reformokhoz, illetve a Borisz Jelcin elnök személyéhez fűzött remények. A legjobb, amit az államfő tehet: most és önként lemondani a hatalomról — vélte Mihail Gorbacsov. ¥ Fokozott éberségre szólította fel a londoni zsidó közösséget a Scotland Yard, amelynek figyelmeztetése szerint a felekezetnek hosz- szú távon kell számolnia a közel-keleti rendezés ellenségei részéről várható terrorfenyegetéssel. * A járvány, amely szeptemberben pusztított India egy részén, valószínűleg nem pestis volt, ahogyan hivatalosan jelentették. Indiai orvosok most azt állítják, hogy egy hasonló tüneteket okozó fertőzésről volt szó. % Sikeresen útnak indult tegnap a kazahsztáni Baj- konur űrállomásról a Prog- ressz—T—25 teherűrhajó, amely a tervek szerint két nap múlva kapcsolódik a Mir űrállomáshoz. Ez volt az utolsó start az idei orosz űrkutatási programban. Szaddám pánikban döntött EGY HÉT Nagy Októberi Vacsora a kórházban fekvő Antall Józseffel folytatott telefonbeszélgetés után segített. Ehhez képes most Békési azt mondta savanyún, hogy magunkon kell segíteni, akkor az EU is megsegít. így állunk. Néhány körszakállas, kopaszodó filosz kitalálta — a parlament munkáját meggyorsítandó — az azonnali kérdések óráját. Az ötlet jó, ám a gyakorlat igazolta, hogy a pipafüstben kiagyalt szándék a mindennapokban nem mindig igazolódik. Már a múlt héten is nemhogy döcögött, csikorgott a folyamat — emlékezzünk, a házelnök állandóan kikapcsoltatta a mikrofont időtúllépés miatt —, az egész kabaréba való volt. Most megjelent a miniszter- elnök, válaszolt is hat kérdésre, de mindenkiben hiányérzet maradt. S a koalíció pechjére, egy kisgazda képviselő kérdésére, Hóm Gyula válaszában az indulat játszotta a főszerepet. A végkielégítések kapcsán a kormányfő azt találta mondani, hogy őt ne oktassa ki senki, ő igazán tudja, mi a szegénység. Ekkor mint egyszerű tv-néző felemeltem a fejem. Mi a szegénység? Lehetnek gyermekkori emlékek, de válaszadónk évtizedeket töltött el az apparátusban, majd szerencsés részese lehetett a határnyitásnak, amit, mint tudjuk, anyagilag is# méltón honorált Bonn. Sokmilliós értékű autóval történt a sajnálatos baleset is, ezek után a szegénységgel riposztozni eléggé hiteltelen. Amerikát most hagyjuk, lényeg az, hogy a rádió tudósítója — gondolom, nincs köze Sondáékhoz — esti jelentésében a Krónikában közölte, hogy George Patakinak megcsappantak az esélyei. Ehhez képest másnap győzött. A parlament lemondta az expót. A szavazási arány nem meglepetés, bár én naiv, azt hittem, derék Szűrös Mátyáson kívül akad még néhány honfi, aki nem fél és önállóan gondolkodik. De úgy látszik, nincsen. Az egyébként egyértelmű szavazást megmételyezte a vitát lezáró államtitkár sajátságos beszéde is. Nem tudom, Soós Károly Attila mély habitusa miért nem céltáblája glosszaíróinknak. Ez a lángész évekkel ezelőtt a kárpótlás helyett húszezer forintot javasolt az érintetteknek. Hány százezer gazda kapta vissza azóta a földjét, nem érdekes, egy húszast két este el lehet költeni. Éz a lángész néhány hete azt javasolta, hogy legyen expó akkor, ha a vállalkozók most befizetik azt az összeget, amit ’96-ban kasszíroznának. Egy lángossütő például most fizesse be azt a pénzt, amit két év múlva kap majd lángosaiért. Tényleg zseniális, különösen, ha egy államtitkár gondolkodik így. Felborzolta a kedélyeket azzal is, hogy az expóval kapcsolatban fiaskót és kudarctörténetet emlegetett, továbbá Horn—Kuncze kormányról beszélt. Kérdés, hogy ez utóbbi humor, vagy pedig egy államtitok kiszivárogtatása. Nánási út, szakszervezeti üdülő, van-e vitézek, széles e föld felett szebb dolog az végeknél? Ötven magyar ösz- szehajol, s máris itt a botrány. Azaz itt lenne, ha a szabad magyar sajtó is úgy akarná. De nem akarja. Ott vacsorázik öt ven walesi bárd a Nánási úton, akik azért jöttek össze, mert rosszul érzik magukat. (Micsoda szalagcím lehetne.) Mi nem voltunk — legalábbis lélekben — felkészülve az MSZP győzelmére (mekkora téma). Nem lehet egy országot, egy népet birkaként kezelni — hangzott el. Ezt még a bulvársajtó is használhatná, megfelelő képanyaggal. Elvesztettük a szabad morgolódás jogát, utána kellene nézni néhány káderdöntésnek — a témák valóságos kincsesbányája lehetett ez az összejövetel. Ahhoz képest, ahogy szétcincálta a sajtó annak idején az MDF-et, most MSZP-vacsora, körötte csend és néma tartomány. A Magyar Hírlap megnyugtat, hogy nem bomlik a koalíció. Horn szerint sincs veszély, hiszen nincs már demokratikus centralizmus. Ha nincs, nincs, ne izgassuk magunkat. Mosoly-Szekerest, a frakcióvezetőt meg sem hívták, legalább ezt körbejárhatta volna a sajtó. (Mit szól hozzá, sértődött-e, szakadás, lemondás, mi lesz ebből, és a többi.) A témát pro és kontra is fel lehetett volna dolgozni. Címjavaslatok: A pártütők hátba támadták a frakcióvezetőt, avagy: Elég volt a Szekeres-terrorból. A sajtó azonban szerencsére nem ilyen harsány, a vacsorából szellemi műhely lett, a vitákból útkeresés a párton belül. S ez a fene nagy önmérséklet oda vezetett, hogy azt sem tudjuk, mi volt a menü. Székely Ádám
