Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-11 / 265. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 11., PENTEK A Národná obroda kommentárja Akar-e Magyarország alapszerződést? A pozsonyi Národná obroda tegnapi kommentárjának szerzője felveti a kérdést: valóban akar-e Magyarország alapszerződést kötni két szomszédjával, Szlovákiával és Romániával? Úgy látja: Budapest már az alap- szerződést megelőző párbeszéd kérdésében is „félrevezető” magatartást tanúsít. A háború gyermek áldozatai Rakétával lőtték Bihacot A lap szerint az MSZP választási győzelme, majd a szocialista-liberális kormánykoalíció megalakulása után úgy tűnt: „Budapest legalább két szomszédjával, — Szlovákiával és Romániával — gyorsított eljárással igyekszik majd szerződésben is rendezni a viszonyt. A kezdeti diplomáciai lépések is azt tanúsították, hogy Hom-kabinet új, az ideológiai és nacionalista kölöncöktől, fétisektől és mítoszoktól megszabadított politikával, az igazságos célt követve kíván majd leszámolni a múlttal, s kívánja elindítani a megbékélés jövőbe néző folyamatát.” Megállapítja, hogy ez a szándék már az első fél esztendő során „kátyúba” jutott. Pozsony máig nem kapott kiegyensúlyozó magyar választ az alapszerződés munkapéldányának szlovák tervezetére, mi több: érdemleges szakértői megbeszélésekre sem került sor — írja a Národná obroda. Azt állítja, hogy Budapest a hazai és a nemzetközi közvéleményt megtévesztő „olcsó trükkökkel” azt a benyomást próbálja kelteni, hogy folynak az alapszerződést előkészítő megbeszélések — jóllehet, a a más fórumokon zajló, vagy alkalminak tekinthető találkozókat aligha lehet ilyennek minősíteni. A Národná obroda szerint a sajtó nyár óta „szellőzteti a kérdést: vajon van-e értelme a magyar—szlovák, és a magyar—román alapszerződés megkötésének?” Azt állítja, a magyarok ezzel egyfajta „ideiglenességet” próbálnak teremteni, s ily módon próbálják elhinteni a hazai és külföldi közvélemény tudatában, hogy „ez a szerződés talán soha nem is jön világra.” „Lángokban áll” Bihac, miután egy repülőgép szerdán este rakétatámadást intézett a nyugat-boszniai város ellen — adta hírül a helyszínről egy rádióamatőr, akinek adását tegnap vették Szarajevóban. A boszniai rádió jelentése szerint a támadás 10 emberéletet követelt a muzulmán kormánycsapatok ellenőrzése alatt álló városban. Az ENSZ képviselői Zágrábban bejelentették, hogy a repülőgép valószínűleg a horvátországi szerbek haderőihez tartozott, s egy vagy két levegő—föld osztályú rakétát lőtt ki a városra. A krajinai szerbek légiereje a délszláv válsággal Halálos fenyegetés A választási kampány alatt kétszer is halállal fenyegették meg Patrick Kennedy képviselőt, Edward Kennedy szenátor fiát, a néhai John F. Kennedy és Robert F. Kennedy unokaöccsét. A Kennedy-dinasztia 27 éves sarját kedden választották meg Rhode Island szövetségi állam képviselőjévé. foglalkozó ENSZ-határoza- tok hiányosságait kihasználva intézett támadás az északnyugat-boszniai Bihac- ban lévő lőszergyár ellen, s emiatt az ENSZ nem válaszolhatott ellenakcióval a légitámadásra — közölték csütörtökön a szarajevói ENSZ-források. Paul Risley zágrábi szóvivő annak ellenére is a boszniai légtér súlyos megsértésének nevezte a támadást, hogy a vadászbombázók nem repültek be az egykori jugoszláv tagköztársaság területe fölé, s úgy vélekedett, hogy már a rakéták kilövése is az ENSZ-határoza- tok megsértését jelentette. Az ENSZ-határozat értelméII. János Pál pápa és II. Alekszij moszkvai pátriárka jóváhagyásával a „Szenvedő egyház megsegítése” elnevezésű katolikus szervezet évente ezer dollár „fizetéskiegészítést” ad az orosz ortodox egyház 6 ezer papjának. A ben a NATO-gépeknek jogukban áll lelőni a boszniai repülési tilalmat megszegő valamennyi légi járművet, ahogy ezt februárban is megtették a Közép-Boszni- át bombázó négy szerb repülővel. Eddig 248 gyermek vesztette életét a Horvátországban 1991 májusában kitört harcok következtében — jelentette a Beta hírügynökség zágrábi forrásokra hivatkozva, hozzátéve, hogy a sebesült gyermekek száma meghaladja a kilencszázat. A harcok kezdete óta 4237 gyermek veszítette el egyik szülőjét, s 54-en vannak azok, akiknek mindkét szülője életét vesztette a harcokban. támogatás tervét 1994 márciusában terjesztették II. János Pál elé, II. Alekszij szeptemberben adta meg hozzájárulását, a pénzt ezekben a napokban fizetik — írta legutóbbi számában az II Mondo című olasz gazdasági hetilap. A nagyvilág hírei ^Csandrika Bandaranai- ke Kumaratunga kormányfő fölényesen nyerte meg a Srí Lankán szerdán megtartott elnökválasztást; mind a huszonkét választókörzetben megszerezte a választók többségének támogatását. %Izrael és Jordánia tegnap átadta a forgalomnak a két ország közötti második határátkelőt, a Jordán folyót átívelő Husszein sejk hidat, melyet a Kine- ret-tótól délre építettek fel rohammunkában. *A német belügyminiszter tegnap betiltotta a Viking Ifjúság elnevezésű újfasiszta szervezetet. A neonáci egyesület 1952 óta működött, és jelenleg mintegy 400 tagja van. ■Wr kormányforrások cáfolattal felérő pontosítása szerint összesen kilenc északír katolikus terrorista nyeri vissza szabadságát az ír börtönökben ülő mintegy félszáz lRA-har- cos közül. A szélnek eresz- tendők között nem szerepel Tommy McMahon, Lord Mountbatten gyilkosa. Fizetéskiegészítés a Vatikánból Támogatás Moszkvának Német gondok, magyar tanulságok A mikor János király — hosszas manőverezés, elodázási praktikák után — aláírta a Magna Cartát, aligha gondolta, hogy ezzel 700 évre szóló hivatkozási alapot teremtett, nem az angoloknak, hanem a magyar alkotmányjogászoknak. Nálunk szerettek ugyanis arra hivatkozni, hogy Európában az angolok után pár évvel hazánkban is megszületett az Aranybulla, első ilyen okmányaként a magyar alkotmányfejlődésnek és a kontinens feudális diszharmóniáján belül ugyancsak példát mutatóan. Később, tudjuk, a törökdúlást követően a magyar alkotmány- fejlődés elveszítette önálló arculatát, s — így vagy amúgy — a császári és birodalmi igényekhez idomult. Néhány évvel ezelőtt, amikor a nemzet visszanyerte cselekvési szabadságát, Európán belül készen kínálkozott a német alkotmányozási minta, részben minden bizonnyal azért, mert ott is egy diktatúrát követően jelentkeztek a konstitucionális feladatok, részben talán azért is, mert nálunk sokan tudtak németül az érintett korosztályból, s kevesebben franciául, angolul vagy spanyolul. Mindenesetre a kormány stabilitását biztosító konstruktív bizalmatlan- sági indítvány hasznos átvételnek bizonyult, de — a sok bírált és kétségtelen anomália ellenére — a parlamenti bejutási küszöb, továbbá a listás és egyéni választási kombináció sem okozott nagyobb megrázkódtatást. Lefeljebb a nyertesek még jobban nyertek, a vesztesek meg bosszankodhattak. A német minta előképe lehet, vagy legalábbis lehetne a magyar fejlődésnek. A szerkezet ott, csaknem fél évszázada immár kielégítően működik. Van a német fejlődésnek még egy, számunkra fontos és nem elhanyagolható aspektusa, ami nem a '40-es évek végén, hanem öt évvel ezelőtt jelentkezett: országuk keleti felében eltűnt a diktatúra, az ország egyesült, s hatalmas anyagi áldozatokkal megpróbálták a visszatért országrészt integrálni, a gazdag nyugati területbe. Ma a keleti tartományok nyugdíjasa két-háromszoro- sát kapja névértékben annak, amit Honecker idejében kapott volna, s mindezt nyugati márkában, amit mindenütt a világon elfogadnak tőle. A szakmunkás órabére már megközelíti vagy el is érte a nyugati országrész szintjét. A Balaton partján nyáron nem egy olyan család nyaral, amelyik a munkanélküli-segélyből fizeti az itteni költségeit. A keleti rész állampolgára ma már nem kényszerül 10-15 évet várni, amíg a Trabantja helyett megkapja az áhított Wartburgot. A korábbi többéves várakozás helyett ma heteken belül kap telefont. Az egyesülés előtt az autópályákon az utak hatalmas gödreit táblákkal jelezték, a viaduktoknak csak egyik oldalán lehetett közlekedni. Ma soha nem látott mértékű útépítés folyik. Megvan az árnyoldal is: a munkanélküliség magasabb, mint nyugaton, a néhány •esztendő nem volt elég ahhoz, hogy behozzák a nyugati rész négy évtizedes, fogyasztási javakban mutatkozó előnyét, s végül — ami, úgy tűnik, a legfájdalmasabb — a wes- sik (a nyugati rész németjei) lenézik az ossi- kat, a keletieket. Természetesen nem a művelt réteg, nem a politikusok, nem a produktivitást célzó vállalkozók, hanem sokkal inkább a változás útvesztőiben magabiztosan mozgó szerencselovagok, a nyugatról bezúduló rengeteg pénzt ingyenélő haszonélvezői, a nagyképű semmittevők. Kit ne emlékeztetne mindez hazai fejlődésünkre, ahol A legérdekesebb a két országrész megoszlásának aránya: nyugaton lakik a többség, ezért a megszerzett mandátumok az összesnek a 80,9 százalékát adják. Ugyanez az arány a keresztény uniópártoknál is. A többi polgári párt — ideértve a szocdemeket is — viszonylag kevesebb százalékot kapott, s e veszteségük a PDS erejét növelte. Ez eredményezte a kommunista utódpárt keleti előretörését. Ezen belül — ahogyan most a németek mondják — Berlin az igazán vörös. Négy évvel ezelőtt az utódpárt PDS a fővárosi szavazatoknak mindössze 24,8 százalékát kapta, most a 34,7 százalékát (Körülbelül ugyanolyan arányt értek el, mint nálunk ornem a nyugatról érkezettek bőszítik a munkásembert, hanem a volt funkcionáriusok gyermekei, akik a változás során a legközelebb voltak a tűzhöz, akik olyan társaságok igazgatói székébe ülhettek, amelyekben a profit biztosan jelentkezett, s akik ma Mercedeseiken száguldozva nemcsak az áhítatos körmeneteket zavarják meg, de megzavarják az emberek értékítéletét is. Azt az értékítéletet, amelyik korábban úgy szólt, hogy a tisztességes munka megtenni a maga gyümölcsét, a semmirekellőnek meg felkopik az álla. A kormányfő tanácsadó testületébe beválasztott személyek anyagi érdekeltségét látva elmondható, hogy nem mindig kellett a gyermekeknek vállalniuk az átállást, a mesés jövedelmet biztosító Kánaánba. Mindez a probléma a német választási eredmények tükrében vált fontossá, nem csak a választásokon győztes keresztény koalíció, hanem a vesztes szocdemek politikusai számára is. A mandátumok megoszlása országrészenként is elemezhető. szágosan az idei választásokon). Berlin egyes kerületei különösen fontosak a PDS- nek. A Johanna-Tesch-Strassén 80,6 százalékot értek el, ami megfejthetetlen talánynak tűnnék, ha nem tudnánk, hogy ebben a körzetben állnak az 1960/61-ben épített egységépületek, amelyekbe a régi titkosrendőrség és a Félix Dzerzsinszkijről elnevezett elnöki testőrgárda tagjai és családjaik költözhettek. Érdekesen alakult az egyéni jelöltek és a pártlisták iránti bizalom. Berlinben például a befutott neokommunista képviselők több szavazatot kaptak a körzetükben, mint a listán a pártjaik. Mindez elgondolkodtató jelenség valamennyi polgári párt részére, de különösen sokat foglalkoznak ezzel a jelenséggel a két legnagyobb pártban, a győztes uniópártoknál és a szocdemeknél. Az első reakció az, hogy a berlini pártvezéreik nem megfelelő személyek. Ezért sürgősen le kell cserélni őket, s olyan embereket a helyükre állítani, akik meg tudják nyerni a választókat A mostani vezetőkkel szemben nem fukarkodnak a jelzőkkel sem. Az egyik pártvezért spontán közvetlenséggel Mamlasznak, a másikat Szószátyárnak nevezték el, mindkettő tulajdon pártjukon belül. A személyi vonatkozásokon túl a választási programok bírálata sem marad el. „Az uniópártoknak hiányoznak a stratégiái és a stratégái!” — állapította meg az egyik elemző. A szocdemeknél a keleti országrészben mutatkozó eredménytelenség többirányú széthúzást eredményezett. Egyesek a régi SED-párt tagjaival javasolják a szorosabb együttműködést. Kiderült azonban, hogy az utódpártnak 8-10-szer annyi tagdíjfizető, szervezett embere van, mint a lazább szervezetű szocdem pártnak. Ismét mások a kommunistákkal alakítandó koalíciót javasolják olyan tartományokban, ahol ez tartományi többséget is eredményezne (így például Mecklenburg—Vorpom- mem-ben a Lindtag 71 megválasztott tagja közül 23 szocdem-, 18 PDS-tag, tehát kényelmes többségük lehetne). Az országos SPD-ve- zetés azonban ezt határozottan elutasítja, az ilyen javaslattevő helyi vezetőket lecserélik. Túl jól emlékeznek még ugyanis azokra az időkre, amikor a két párt szövetségéből az egyik párt felmorzsolása s a vezetők bebörtönzése következett. M indebből a magyar kívülálló is tud következtetéseket levonni. Először is: a régi kommunista kemény mag, a hithű párttagság az összeomlásuk utáni, kezdeti kábultságból ott is magához tért. Keményen mondja ismét a magáét, a kömyzetét igyekszik a saját gondolatai számára megnyerni. Ha az országosan csak minimális sikert jelent is számukra, egyes körzetekben eredményes lehet, s a parlamenti bejutást eredményezte. A sokkal nagyobb szavazóbázissal rendelkező polgári pártok ugyanakkor nem nézik tétlenül a viszonylag kismértékű változást sem, hanem személyi változtatásokkal s a programjuk hajlékonyabbá tételével kívánják a régi szavazóikat is visszahódítani. Harsányi László Pártok Össznémet nyugaton keleten Ugyanez %-ban: A két országrész aránya kapott mandátumok száma össznémet nyugat kelet CDU/CSU 294 237 57 43,7 80,6 19,4 SPD 252 213 39 37,5 84,5 15,5 Zöldek 49 44 5 7,3 89,8 10,2 FDP 47 41 6 7,0 87,2 12,8 PDS 30 9 21 4,5 30,0 70,0 672 544 128 100,0 80,9 19,1
