Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-10 / 264. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK 13 Méltó emlékezés Elérkeztünk a náciellenes ellenállás 50. évfordulójához. Ebből az alkalomból a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség Görgey zászlóalj szervezete gyászünnepséget rendezett az ellenállási harcok során elesett Herte- lendy János közgazdász egyetemi hallgató emlékére. Az összegyűltek egyúttal megkoszorúzták a köz- gazdasági egyetem aulájában lévő Nagy Imre-emlék- táblát és Teleki Pál emléktábláját. Majd 12 órakor a XI. kerületi Feneketlen-tónál az ifjúsági ellenállás 7 méteres emlékművénél emlékeztek teljes katonai tiszteletadással a Magyar Diákok Szabadságfrontjának hősi halottaira és harcaira. Sokan még ma is lekicsinylőén beszélnek a náciellenes ellenállásról, holott csak ez az ifjúsági emlékmű 29 hősi halott emlékét őrzi. A közgazdasági egyetemen Dr. Andorka Rudolf rektor tartotta a megemlékezést, a Feneketlen-tónál M. Kiss Sándor történész idézte fel a nehéz napokat és a résztvevők számára sok esetben legalább olyan nehéz későbbi napokat. Ugyanis a történeti valósághoz tartozik, hogy az egykori ifjúsági ellenállók legnagyobb részét rövid időn belül újra a hatalom ellenségének nyilvánították és vagy a koncepciós perek során kerültek börtönbe, vagy intemálási eljárás indult meg ellenük, sokan pedig a recski kényszermunkából is kivették a részüket. Az emlékezés egyaránt szólt a ’44-es sötét időszaknak, majd az utána következő ugyancsak sötét évtizedeknek. Dr. Zimányi Tibor a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség elnöke Válasz egy levélre Bibó István, a budapesti Baár-Madas Református Gimnázium igazgatója az alábbiak közzétételét kérte: A Pest Megyei Hírlap 1994. szeptember 29-i számában megjelent egy Mit elemeznek a „liberálisok”? című, valótlan állításokat és ezekből levont következtetéseket tartalmazó olvasólevél, T. M. monogrammal, „teljes név és cím a szerkesztőségben” megjegyzéssel. Az írás rólam és az általam vezetett iskoláról szól. Formailag olvasólevél, tartalmilag azonban egy rövid riportnak, illetve újságcikknek felel meg, mely anélkül jelent meg, hogy engem előzetesen tájékoztattak vagy megkérdeztek volna. írójának nevét és címét, noha írásban kértem, a szerkesztőség nem közölte, s kérésemre semmilyen választ nem adott. így a szóban forgó írást névtelen levélnek kell tekintenem, melynek helye a papírkosárban van; mivel azonban az újság nyilvánosságot adott neki, a jóhiszemű olvasók tájékoztatására közölnöm kell az alábbiakat. 1. Nem csatlakoztam a Demokratikus Chartához. 2. A Baár-Madas tantestületének szellemisége nem „liberális”, különösen nem abban az értelemben, ahogy az olvasói levél szerzője ezt a szót használja. (Külön gondolatmenetet érdemelne a magyar közéletnek az a siralmas/nevetséges állapota, melyben a „liberális” — idézőjelben vagy anélkül — szitokszóvá vált, s ezért ellene a „megbélyegzett” tiltakozni kénytelen.) 3. Az iskolában 1993 novemberében alakult politikai önképzőkört nem a „liberális” tantestület szervezte a diákok számára, hanem a diákok kezdeményezték a diákönkormányzat keretein belül. 4. Nem azért jött létre, hogy ott a médiahelyzetről magyarázzon bárki bárkinek, hanem azért, hogy mindenkit foglalkoztató aktuális kérdéseket a diákok — tanári jelenlét és vezetés mellett — megbeszélhessenek, s ezekről beszámolókat, előadásokat tartsanak, illetve hallgassanak meg. Jellemző, hogy a névtelen levélíró nem ismeri (vagy szándékosan elhallgatja) az önképzőkör beköszöntőjét, amely pedig iskolánkban ki volt függesztve, s így neki (vagy informátorának) rendelkezésére állott; igaz, koncepciójukba nem illik bele. Eszerint a kör „célja, hogy aktuális közéleti és társadalmi problémákat nyíltan megbeszéljünk. HISTÓRIA Gepidák és langobardok a Kárpát-medencében (II.) A hun uralom döntő' fordulatot hozott Egy és ugyanazon „király” kapta volna ezt a tíz érmet évről évre, vagy a gepida törzsek vezetői egy alkalommal? Ugyanez a kérdés vetődik fel a 2. szilágysom- lyói kincs női anyagával kapcsolatban. A három arany női fibulához legalább hat-hét pár gyengébb kivitelű, ezüst alapú éj^kö- ves fibula járul, az utóbbiak nagyjából azonos társadalmi és művészi értéket képviselnek. Egy és ugyanazon asszony viselte volna ezeket az egy műhelyből származó hasonló fibulá- kat? A régészeti leletek határozottan cáfolják ezt a lehetőséget. A germán katonai vezetők és törzsfők sírjaiban mindig csupán egyetlen római arany díszérem található (Hammersdorf, Wienerneudorf, Galati, Borozsice stb.), feleségeik csupán egyetlen pár „szi- lágysomlyói típusú” ékköves fibulát viseltek (Völc, Regöly, Rábapordány, Un- tersiebenbrunn, Airan stb.). Mielőtt a kérdésre választ adnánk, nézzük, mit tudunk a korai vizigót társadalom szerkezetéről az írott források alapján. A havasalföldi vizigótok társadalmáról a 360-as években több egykorú forrás tájékoztat. Legfontosabb Sabba gót mártír aktája, mivel a gót föld belső viszonyaiba nyújt bepillantást. A források terminológiája görög vagy latin, ez azonban a lényeg megértését nem nehezíti meg. A vizigót nép ekkoriban falvakban, s úgy tűnik: faluközösségekben élt. A közösségek élén a falu tanácsa állott, többnyire tapasztalt öregek, de a tanácsnak nem volt vezetője. A tanács látszólag önálló volt, s részt vett a nemzetségi tanács tagjainak megválasztásában. A falutanács képviselte a közösséget a főhatalmat gyakorló törzsi tanácscsal szemben is, és falugyűlés formájában maga mellett tudhatta a falu valameny- nyi szabad tagját. — Ugyanakkor a falvakban már megindult a vagyoni rétegződés, vagyon néíküli szegényekről is hallunk. A falvak nemzetségeket, a nemzetségek törzseket alkottak, a vizigótok törzsszervezete (phylai) még nem bomlott fel. A törzsek élén alkalomszerűen önálló, békés és háborús politikát is űző törzsfők (királyok) álltak, hatalmuk már a II. század elején meglehetősen szilárd volt. A törzsek csak esetenként léptek szilárd szövetségre. Az első tartós törzsszövetség 364-től lép színre, választott vezetője, „felszentelt bírája” Athanarik volt. A törzsek élén ekkoriban még megmaradtak a törzsfők (regulus, rex, judex, archon), a törzsi szervezet csak római földön bomlik majd fel, s adja át helyét az egyetlen személy, a király által vezetett katonai szervezetnek. A 360-as években tehát a vizigót nép élén még a törzsszövetségi tanács állott. Tagjai a megistanes (hatalmasok). A törzsi vezetőknek (archon) már a II. századtól kezdve állandó kísérete volt (katonák, függő helyzetben levők), igazi jelentőségre azonban e kíséret csak római területen, a IV—V. század háborúi idején emelkedik (bu- cellarii, saiones). Népgyűlés a nagy területi szétszórtság miatt a IV. században már csak háború idején képzelhető el, ilyenkor a fegyveresek gyűlése. Alkalmi népgyűlésen válik el a vizigót nép zöme a hun támadás után Athanarik királytól, aki mellett csak saját törzse és katonai kísérete tart ki. A nemzetségi-törzsi viszonyok maradványai a IV. század folyamán még fokozottabban jellemezhették a birodalomtól távolabb élő gepidákat. Sem a rómaiakkal vívott háborúk s az ezek nyomában behurcolt ezernyi hadifogoly, sem a közvetlen kereskedelmi és szellemi kapcsolatok (pl. a kereszténység) társadalmat bomlasztó hatásával nem számolhatunk jelentős mértékben. A szi lágy Somlyói kincs tehát aligha valamelyik ismeretlen, hatalmas gepida király elrejtett vagyona. Sokkal inkább a tíztagú törzsszövetségi tanács birtokában levő, valamennyi törzs és törzsfő tulajdonát képező ékszerek együttese. A törzsek és a törzsfők száma három lehetett, valószínűleg valamennyi törzs három taggal képviseltette magát a szövetségi tanácsban. Erre utal a két alkalommal kapott három-három nagy aranyérem, és a IV. század második felében készíttetett, a törzsfőket megillető három aranycsésze. Asszonyaik viselték a három aranyfibulát. A IV. században emelkedik ki a rangidős tizedik személy, a törzsszövetség vezetője. Ő viselte a római ónix császárfibulát és a gepida népet jelképező nagy arany nyakláncot. A gepida társadalom életében a hun uralom hozott döntő fordulatot. Élükre a hun nagykirályok megbízásából népükből kiemelt, abszolút hatalommal rendelkező vezető került, aki egyúttal a hun főnemesi réteg (logades) tagja volt. Ardarich ugyan Attila bármely kívánságát ellentmondás nélkül teljesítette és végrehajtatta népével, mégis ez a hunoktól kölcsönzött, a hunokra támaszkodó hatalom tette népe fölött szinte korlátlan úrrá. Attila halála után, Ardarich parancsára a gepida nép habozás nélkül fegyvert fogott hajdani urai ellen. Ezzel ugyan kialakult az állandó királyi hatalom, de Ardarichhoz hasonló képviselője több nem akadt. A Nedao menti győzelem tovább bomlasztotta a gepida társadalmat. Miközben a nép zöme a Maros— Körös közti anyaországban maradt, megszálló raNem célja, hogy mindenről és minden áron egységes véleményt alkossunk, de célja, hogy egymás véleményét megismerjük, megértsük, és eljussunk arra, hogy készek és képesek legyünk egymással együttműködni közös alapvető értékeink szolgálatában és védelmében (akkor is, ha esetleg lényegesnek tűnő kérdésekben nem értünk egyet.) Másik fő célja a körnek az ifjúság újságolvasásra való tanítása. Üléseire az iskola diákjai, tanárai és más dolgozói közül bárki elmehet, akit az adott téma érdekel, s ott bárki felszólalhat, akinek véleménye, észrevétele vagy kérdése van a megbeszélt problémával kapcsolatban. Égy-egy beszélgetésre — lehetőségeinkhez mérten — szeretnénk a témában jártas ismert személyiségeket elhívni. A kör működését úgy képzeli el, hogy a diákok által felvetett ötletek, kérdések kerülnek megvitatásra s a viták vezetésére mindig egy tanárt kérünk fel, aki az aktuális témát bevezeti és a vitát irányítja.” — A kör azóta is e szellemben tartja alkalmait. 5. A levélíró által rosszhiszeműen és magabiztosan hirdetett „nézeteim”-nek Konrád György kábítószerrel kapcsolatos nézeteivel való gunyoros összekötése primitív, sértő szándékra utal és minden alapot nélkülöz. 6. A levél íróját jóhisze- műnek tekinteni nem tudom. Ha személyemmel és az iskolával kapcsolatban tájékozott, akkor csak rosszhiszeműen írhatta le azt, amit leírt. Ha nem tájékozott, akkor miért ír olvasólevelet tájékozódás nélkül vagy helyette? 7. T. M. névtelenségének indoklása (félelme a liberális-baloldali kormány módszereitől) képmutató mellébeszélés, mely a bátorság, nyíltság és egyenesség hiányát takarja. Ezért az olvasólevélért (mely egy egyházi iskola lejáratásának rosszízű kísérlete), az egyházi iskolák ellenzőitől egyébként is csak dicséret járhat. 8. A levél közlését és írója névtelenségének fedezését a Pest Megyei Hírlap részéről tisztességtelennek tartom. Dr. Bibó István jókat bocsátott ki Erdélybe, az Al-Duna mellékére, 471 után pedig Pannónia Secundába. Ez elősegítette a katonai arisztokrácia kialakulását, új katonai nemesség emelkedett fel. Maga a központi hatalom háromfelé oszlott, mindhárom vezetőnek nyilván saját katonai kísérete volt. A 480-as évek végén ezt a hármas osztódást jól megfigyelhetjük. Az előtérben Trafstila, Sirmium „királya” áll, akit halála után egy darabig fia, Trasarich követ e méltóságban. Parancsnokságuk alá tartozott a gepidák jelentős erőit képviselő, válogatott megszálló sereg. Tra- sarich veresége után, 504-ben a Tisza menti gepida főkirályhoz, Gunde- rithhez menekült. Ezekben az évtizedekben temették el az erdélyi gepidák duxát, Omharust s közelében egyik utódát is. (Folytatjuk) Bóna István, akadémikus Vác közigazgatása a török alatt A török hódoltság alatt Vác városának közigazgatási szervei — a mezővárosi tanács, a bíró, az esküdtek — megmaradtak, legalábbis elnevezésükben. A török város fogalmának nem az volt a lényege, hogy önkormányzata van, hanem az, hogy benne a török államhatalom jelen volt — írja Vass Eló'd. A váci bírák és esküdtek a hódoltság alatt úgy működtek, mint a török városi igazgatás egyik szerve; hatáskörük csupán a váci keresztények különböző ügyeire terjedt ki. Iratokat csak azokban az esetekben állíthattak ki, amelyekben ezt a török külön engedélyezte, illetve igényelte. A bíró mellett a közigazgatásban a deáknak volt szerepe, 1559-ből ismerjük egyikük nevét: Filip deák. A deákok jelenléte „a városi jegyző esetleges feladatának ellátását mutatja’’— írja Vass Előd. A váci bíró feladata a török hódoltság időszakában elsősorban az adózásban volt jelentős: ő állapította meg a hároméves terméshozamok átlagából a lakosság jövedelmét, ő szervezte a közmunkákat és ellátta a magyar lakosság alsófokú igazságszolgáltatását. Hálátlan, sok viszályra és ellenérzésre okot adó kötelességek — ráadásul ha úgy hozta a sors, még kezességet is kellett vállalniuk török foglyok váltságdíjáért, amire 1585-ből van példa. Az bizonyosnak látszik, hogy a városban Szent György-napkor a török hódoltság alatt is megejtették a bíróválasztást. Pogány György
