Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-09 / 263. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. NOVEMBER 9., SZERDA Szadai reneszánsz Ahol a szőlő édes marad Pásztor Pálnak nyilván igaza van, amikor azt írja a Szadáról és Veresegyházról írt monográfiájában: nem érthetünk egyet azokkal a történetírókkal, akik egy település történetének megírását attól az évtói kezdik, amelyben először szerepel az illető helység neve valamely okiratban. Szadára ez hatványozottan érvényes. Egy Závodszky nevű amatőr gyűjtő — Val- kó egykori jegyzője — jóvoltából számtalan olyan tárgyi bizonyíték került elő a földből, melyek azt igazolják, Szada és környéke már a kőkorszakban ember által lakott vidék volt, s e szerepét megőrizte a bronz- és vaskorszakban is. Később, jóval Krisztus előtt a népvándorlás egyik fő útvonala lett, ami előnyökkel, de hátrányokkal is járt. — Ha csak a honfoglalás óta eltelt tizenegy évszázadnyi időt vesszük, ez alatt is hány ellenség dúlta a szadai tájat?! Pusztított itt a tatár, a török, a német. Örült a nép, ha az életét menthette — írja Pásztor Pál a könyvében. A gázprogram utolsó akkordja: aszfalt kerül a gerincvezeték fölé A szerző felvételei A Szada név eredetéről két elmélet is van. Egyes történészek a szláv eredetű helységnevek közé sorolják, lévén, hogy a szada szó az ószláv nyelvhasználatban gyümölcsöskertet jelentett. Az 1215-ből származó Váradi Rege strum alapján viszont arra kell következtetni, hogy személynévről van szó, vagy annak egy módosult formájáról. Jelentése: nyílás, bejárat, kezdet. Szubjektív megítélés, de nekem az első elmélet jobban tetszik. Már csak azért is, mert egykori lakói életmódját tekintve illik a településre a gyümölcsöskert név. A szadaiak évszázadokon át' híresek voltak, mint gyümölcs- és szőlőtermelők, s e hírnevüket csak a hatvanas évek elején indított meliorációs program homályosította el. Akkor ugyanis kiszántották a gyümölcs- és szőlőskerteket, így csinálva helyet a nagyipari gabona- termelésnek. Az, hogy ma újra méltó Szada az ószláv értelmű nevéhez, nagyrészt Nádaski László polgármester érdeme, aki mint fiatal tanácselnök felfigyelt a parlagon maradt földekre, s rávette a tsz akkori vezetőségét, hogy vonják ki ezeket a művelési kötelezettség alól és parcellázzák ki zártkertnek. Ma 1500 zártkert, egy külön kis falu tartozik Szadához, üdülőövezet néven, s ha a tulajdonosok számát tekintjük, több a hétvégi ház, mint a porta a községben. Ezekben a zártkertekben indult el a szadai gyümölcstermesztés reneszánsza, tavasszal ezrével borulnak virágba a meggy-, cseresznye-, szilva- és körtefák, s újra honosuk a málna és eper is. Százmilliókban mért beruházások — Mióta is áll ön a szadai közigazgatás élén? — kérdem a polgármestertől. — Lássuk csak... 1973-ban kértek fel tanácselnöknek. Az annyi mint...huszonegy év — mondja ki maga is csodálkozva a kérdezett. — Te jó ég, hogy telik az idő! Az bizony nem áll meg, kérlelhetetlenül rohan. Nádaski László még nem töltötte be a harmincat, amikor Szadára költözött, ma meg már az ötvenegyedik évét tapossa.-— Az életem legszebb korszakát itt éltem le, és ezt nem udvariasságból mondom. Lehet, a szadaiak nem mindig voltak ve- lent' megelégedve, én viszont soha nem csalódtam bennük. Jóravaló, szorgalmas emberek, öröm volt velük együtt dolgozni. — A huszonegy év melyik korszakát tartja a legeredményesebbnek? — Pénzben kifejezve az utolsó négy év volt a legtermékenyebb, a gáz- és csatornázási program költségeit százmilliókban mérjük. Viszont, ha számvetést készítek valamennyi beruházásról, megvalósításról, akkor azt kell mondjam, alig múlt el úgy év, hogy ne avattunk volna valami újat. Iskolát, tornatermet, faluházat, ivó- vízhálózatot, vízműt, egészségügyi központot, vagy — s ez különösen kedves a szívemnek — rendbe tettük Székely Bertalan elvadult kertjét, melyben élete utolsó tíz évét töltötte a nagy Mester. Nem volna kedve megnézni? — Borszínű levélszőnyegen lépkedünk, Székely Bertalan kedvenc fáA felújított I. és II. világ háborús emlékmű ja, egy vénséges gesztenye sáfránysárga gyászban készül a közelgő télre. — Emiatt kaptam bírálatot az utolsó testületi ülésen — mutat a polgármester Székely Bertalan egykori műteremházára. — Néhány éve képzőművészeti táborként működtetjük, de ez évben elmaradtak a vendégek. Nos, ezt vetették a szememre. Azt- mondták, az elmúlt két évben csak a nagy dolgokra koncentráltam, a kicsiket figyelmen kívül hagytam. Például a tábor ellaposodá- sát, vagy hogy a község által megvásárolt Székelyképek még ma is a raktárban állnak. Igazuk volt. Az oktatás és kultúra szemmel tartása ugyanúgy a feladataimhoz tartozik, mint a nagyberuházások. Munkahelyteremtés idegen tokéból A községet átszelő közúton akadozik a forgalom, aszfalttal borítják a gáz- és csatornahálózat lefektetése miatt megbontott útszakaszt. — Szerencsénk volt a hosszú ősszel, a szerelők időben elkészültek. November folyamán mindenütt kigyúl a gáz a községben, s ez képletesen szólva olyan távlatokat világít be, .amiről néhány éve még álmodni sem mert a szadai lakosság. A költségekre sem lehet panaszuk. Míg más településeken a 60 ezer forintos lakossági hozzájárulás sem volt ritka, addig itt 12,5 ezer forintot fizettek portánként! A központi keretből leosztott költségvetés alapján — 1994-ben 90 millió forint volt — Nádaski László 2300 lakos oktatásáért, egészségügyi és szociális ellátásáért, és még jó néhány dologért felelős. Valójában ez a szám csalóka, csak az állandó lakosság létszámát tükrözi. Ehhez jön még az 1500 zárt- kerttulajdonos és azok családja. A víz-, a csatorna-, gáz- és telefonprogram áldásaiból ők is részesülni kívántak, igaz önerőből, viszont a beruházások felügyelete úgyszintén önkormányzati kompetenciába tartozik, vagyis külön terhelik a hivatalt. — Minek örül igazán a huszonegy év változásai közül? — kérdem a főutcán, szemben a két istenházával. — Mindennek. Annak is, hogy a község három templomát ilyen szép rendben tartják a hívek, hogy a három felekezet — a katolikusok, a reformátusok és a baptisták — példaértékű békességben élnek egymással. Örülök, hogy egy külföldi pénzcsoport jóvoltából megépült a Kobusch Nordenia Csomagolóalapanyag Gyárak Magyarország Kft., s áprilisban megkezdődött a termelés. Hogy milyen ez a gyár, azt a beruházási összeg is mutatja. Forintra átszámolva hárommilliárdba került a tulajdonosoknak. A legkorszerűbb technika került így Szadára, melyen elsősorban higiéniai termékek és élelmiszeripari cikkek csomagolására alkalmas fóliát gyártanak. De ami számunkra a legfontosabb, a gyár jelenleg 150 embernek biztosít állandó munkahelyet, s ez a szám idővel eléri majd a 200-at. Ennek köszönhetően Szadán mindössze 40 munkanélküli van, s jövedelempótló támogatást is csak 16-an kértek. A határ egy színes sakktábla Falujáró útunk során a külterületekhez is eljutunk, ahonnan rálátás nyílik a frissen felszántott földekre, néhol már látszik az őszibúza zöldje is. — Látja, ennek is örülök — mutat a polgármester egy enyhe lankára. — Öröm számomra, hogy megváltozott a határkép. Az új „honfoglalás” következményeként eltűntek a szemfárasztó százhektáros búza- és kukoricatáblák. Most megint olyan a határ, mint egy színes sakktábla. Ki ezt termel, ki azt, kedvük szerint gazdálkodnak ^ emberek, ki-ki a saját földjén. Nádaski László életének majd a fele Szada közigazgatásához kötődik. Ennek az életútnak most lezárul egy szakasza, a rendszer- változás utáni első ciklus négy éve. — Indul a választásokon? — kérdem, bár csupán a rend kedvéért. Ereje teljében, teli tervekkel miért ne indulna? Élvezi a lakosság bizalmát, megbecsülését, s mindez kölcsönös. Az elmúlt négy év alatt kevés támadás érte. — Túl azon, hogy a lakosság jóindulatú, megértő, a testülettel is szerencsém van. Kiváló összhangban, egymást segítve és nem egymást taposva dolgoztunk az elmúlt négy évben. Azt nem mondom, hogy minden olajozottan, tökéletesen működött. Hibák is voltak, elégedetlen kedők is. Mindig voltak és mindig lesznek. Megítélésem szerint a lakosság zöme átérezte, hogy a legjobb tudásuk szerint őértük dolgoztunk. Matula Gy. Oszkár Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. Szada község nevét a XIV. század első felében itt birtokos Szadai családtól kapta. 1341-ben írt oklevélben mint „Zada” említik a falut. A török uralom idején, 1633 körül 5 porta után adózott, de 1720-ban már 54 magyar és 3 szlovák családot írnak össze a faluban. A középkori római katolikus templom ekkor még áll — bár egy ideig a reformátusok elfoglalták. Ezt a régi templomot építik újjá 1794-ben. Valószínűleg egyházmegyei segítséggel készült az újjáépítés, mert a templom barokk külseje megfelel a XVIII. században nagy . számban épült falusi templomaink formájának. Ekkor ugyanis a török idők pusztításai és a protestánsok templomfoglalásai következtében gyakran megcsonkított (lebontott oltárok, sekrestyék stb.) épületeket, központilag irányított egyházi típustervek szerint építettek fel újra; részben gazdasági szempontból, de részben szükségből is, mert az újratelepített lakosok közt nem volt elegendő mesterember. Ezért hasonlítanak egymáshoz ezek a templomok. A szadai római katolikus templom is ezek közé tartozik: homlokzati középtornyos, egyhajós épület, tornyán barokk, hagymaalakú sisakkal. Belül a hajója kétboltszakaszos, amelyhez ívelt alaprajzú szentély csatlakozik. Az oltárképet 1865-ben Than Mór, a múlt századi neves romantikus festő festette, aki Barabás Miklósnál tanult és később Lotz Károllyal együtt számos középületünk falképeit festette. A szadai oltárkép tárgya: Krisztus megkeresztelése. A templombelsőben még a copf stílusú szószék is figyelemre méltó. A szadai római katolikus templomot műemlék jellegű épületként tartják számon. Pamer Nóra Pest megye egyik legszebb faluháza, Szada kulturális életének központja
