Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-09 / 263. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZLJKEBB HAZÁNK 1994. NOVEMBER 9., SZERDA 5 Előtérben a külterület I Nálunk nem voltak | idén több száz milliós beruházások, hiszen a község állandóan lakott területén már korábban bevezették a vezetékes vizet és gázt, kiépítették a csatornahálózatot, és majdnem a teljes területen megépítették az asz- faltutakat — tájékoztatta lapunkat Szabó Erzsébet, Solymár jegyzője. Ezért ebben az évben — folytatta a jegyzőnő — inkább a külső terület, a nyaralóterület fejlesztésére fordítottunk figyelmet. így lakossági és önkormányzati költségekből az Akácfa utcában és környékén is bevezetésre került a vezetékes víz és gáz. Erre — a jegyzőnő szavai szerint — azért volt szükség, mert egyre többen vannak, akik nemcsak nyáron, néhány hétig laknak itt, hanem egész évben. Ezentúl 'nekik sem kell utcai kutakból hordani az ivóvizet. Ezenkívül aszfaltútépítésre került sor Györgyliget teljes hosszában, valamint a Panoráma utca 500 méteres szakaszán. Mint Szabó Erzsébet elmondta, a munkálatokra — amelyek októberben fejeződtek be — a lakóknak ingatlanonként 45 ezer forintot kell befizetniük és ehhez jött még az önkormányzat milliós nagyságrendű támogatása. A jegyzőnő megemlítette, hogy azért a település belterületét sem hanyagolták el, csak itt apróbb változások történtek. Például a nyár folyamán kicserélték a Mátyás király úti óvoda 8 ablakát, tetszetőssé téve ezzel az épület utca felőli oldalát. Ilyen és ehhez hasonló apró változtatások nagyban hozzájárulhatnak egy szebb városkép kialakításához. F. R. Életmód-bemutató Gödöllőn A gyógyulás másik útja Az érdeklődőit szélesebb köre előtti bemutatkozó zásuk előtt a Piramis Életmód Alapítvány há- ® rom képviselőjével találkoztam a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központban. Boda Zoltán, dr. Bonyár Győző, Lusztig Péter tájékoztattak arról, amivel majd megismertetik a színházteremben november 13-án, vasárnap délután tartandó előadásuk hallgatóit. — Új stílust szeretnénk meghonosítani a természet- gyógyászatban — mondta bevezetőként Lusztig Péter. — Nem mítoszt teremteni magunk körül, hanem úgy dolgozni, hogy eredményeket érjünk el. Ehhez minél több orvos együttműködését próbáljuk megnyerni. Dr. Bonyár Győző belgyógyász, pszichológus vette át a szót: — Az alternatív medicina kifejezést használjuk tevékenységünkre. Nem állunk szemben a hagyományos egészségügyi szolgáltatásokkal, nem akarjuk az orvostudomány által bejárt utakat helyettesíteni, hanem vagylagos megoldást kínálunk. Orvos döntse el, hogy a beteg alternatív medicinára vagy hagyományos orvoslásra szorul-e. Azt tartanánk kívánatosnak, hogy itt is, mint az angolszász országokban, az alternatív medicina alkalmazása szakvizsgához kötött legyen, valamint, hogy beépüljön az egészségügybe, annak szerves részévé válva. — Mit jelenthet gyakorlatilag az alternatív medicina? — Például, hogy mint orvos alkalmazom a bioenergiát, felhasználva hozzá az akupresszúrás rendszer eredményeit, vagyis abból kiindulva, hogy az akupresz- szúrás pontokon közvetíthető hatékonyan az energia. — Milyen esetekben javasolt ez vagy más alternatív módszer? — Akár párhuzamos lehet a hagyományos orvosi kezeléssel. A kettő nem zárja ki egymást. Mi tartjuk magunkat a „ne árts” elvhez, mely a hippokráteszi esküben szerepel. Abban biztosak vagyunk, hogy a módszereinknek nem lehet negatív hatása. Javaslunk gyógyteákat. Cukorbetegeket gyógyítunk energiával. Eredményesen kezelünk ízületi fájdalmakat, csont- és gerincbántalmakat, csontdeformitásokat. Segíteni tudunk pszichoszomatikus betegségek esetén. Végzünk fájdalomcsillapítást bioenergiával, feleslegessé téve a morfium használatát. Nem állítjuk, hogy mindent meg tudunk gyógyítani. Vannak kudarcaink, de azt valljuk, a gyógyulás, a betegségek elviselésének megkönnyítése nem csak egyetlen módon lehetséges. A hagyományos orvostudománytól sem idegen, hogy különböző módszereket alkalmazzon. Boda Zoltán a sugárzásokról, a körülöttünk ható energiákról, az érzelmek szerepéről tart majd gyakorlati bemutatóval egybekötött előadást, de ezenkívül is, két részből áll majd a 13-i bemutatkozás: ismeret- terjesztésből és gyógyításból. Szeretnék, ha Gödöllő- vet való kapcsolatuk, itteni jelenlétük folyamatossá válhatna, további előadások vagy akár egy kialakítandó életmódklub révén. Mint mondták, elkötelezték magukat arra, hogy egészségesebb, kevesebb gyötrelemmel járó élethez segítsék az embereket, hogy „még egy lehetőséget adjanak a gyógyulásra” — hozzájuk csatlakozó orvosok közreműködésével. N. A. Endresz György-klub Budaörsön A veteránok nem adták fel Csernus László veterán pilóta konok ember. Hiába volt kitiltva — 1956-os példamutató forradalmi, emberi helytállása miatt — hosszú ideig valamennyi hazai repülőtérről, s eltiltva szerelmeitől, a motoros- és vitorlázóre- pülőktól, elhatározta, hogy addig nem nyugszik, amíg újra nem szállhat a levegőbe. S vágya, kitartásának, hitének köszönhetően, teljesült... — Három évvel ezelőtt ösz- szeálltunk mi, veteránok — meséli az öreg pilóta Budaörsön, miután alig észrevehetően földre teszi jelenlegi kedvencét, egy lengyel gyártmányú motoros repülőgépet. — Azok jöttek sorainkba, az Endresz György Sportrepülő Egyesületbe, akik valamilyen ok miatt, többen hozzám hasonlóan, politikai tetteik következtében, a kommunista egyeduralom idején el és ki voltak tiltva a hazai repülésből. S klubot hoztunk létre, azt terveztük, hogy mihamarabb gépet vásárolunk, s újra indítjuk a hazai, csaknem 20 évig szüneteltetett vitorlázórepülést. Persze egyedül nem tudtam volna ezt végigcsinálni: megszámlálhatatlanul sok idős barátom segített ebben, az elején még kilátástalannak tetsző küzdelemben. A veterán pilóták a nulláról kezdték. S ma már, ahogyan sorolják a gyarapodásukat, az elmúlt három esztendő alatt megvalósult álmaikat, szinte érzékeltetni sem tudják azt a sok fáradozást, melyet a cél elérése érdekében kellett elviselniük. — Először egy vitorlázó repülőgépet sikerült megvásárolnunk. Azt felújítottuk, s ezzel már megteremtettük az alapot ahhoz, hogy újraindulhasson hazánkban ez a szép sportág... Ma már négy gépünk van: három iskolagép és egy négy személyes motoros. Ha visszatekintek az elmúlt három esztendőre, első nehézségként az indulás anyagi alapjának megteremtésére emlékszem. Az akkori Szerencsejáték Rt., illetve a Postabank vezetése segített minket azokhoz a milliókhoz, melyeken meg- vehettük az említett gépeket. A küzdelmünk, mondhatni második szakaszában, a hatóságoknál kellett eljárni annak érdekében, hogy módosítsák a repülőtér légterét. Korábban ugyanis csak 450 méter magasan repülhettek a vitorlázógépek, a fáradozásaink eredményeképpen ma már 1050 méter magasságban is használhatjuk a légteret. De ugyancsak sokat dolgoztunk gépeink műszaki állapotának feljavítása érdekében: szerencsére, hála a korábbi szakképzésnek, szinte valamennyien értői vagyunk ezeknek a gépeknek. így „csak” az egykori ismereteket, s a fiatalkori gyakorlatot kellett felidézni. Amíg e tényeket sorolja Csernus László, az egyesület elnöke, alapítója, mindenese, lassan megtelik a szomszédos szoba fiatalokkal. Sőt, két mondat közben, a veterán pilóta kimutat az ablakon, amely előtt két fiatal lányka halad el. — Ők a klub oszlopos tagjai — mondja Csernus László. — De rajtuk kívül számtalanul sok fiatalt karoltunk fel. Olyanokat, akiknek szintén szívügyük a repülés, s szeretnének bekapcsolódni ebbe a megújított repülési ágazatba. Ha a fiatalokkal vagyok, egyik szemem sír, a másik meg nevet Azért örülök, mert az elmúlt három esztendőben ingyen képezhettük ki a gyerekeket erre a szép sportra. Sőt arra is futotta, hogy a hozzánk hasonlóan nehéz körülmények között induló, klubot alapító kis helyi kezdeményezéseket is megtámogassunk némi pénzzel. Ma azonban, hiszen ismét más politikai időket élünk — nem kapunk sehonnan sem anyagi támogatást, így attól tartunk, 1995-től kezdve már tandíjért folytathatjuk csak az oktatást az egyesületünkben. Csernus László nem csak konok ember: egyrészről, kitartott csaknem 35 éven át egykori szerelmei mellett, s kiáll az általa képzett fiatalokért is, ez a szívóssága egészséges optimizmussal párosul. Az említett várható anyagi gondok mellett sem keseredik el. A jövő iránti bizalommal tölti el az, hogy — ahogyan mondja — „szerencsére ma már megvan mindenünk”, sokan állnak mellettük, sőt jönnek kéretlenül is az egyesületbe a fiatalok. Szerencsére az elmúlt évek alatt sikerült némi alaptőkét is összegyűjteniük. De ha ez is kevésnek bizonyul, ott van még „aranytartaléknak” Csernus László 20 éves műszaki vezetői gyakorlata, idős barátainak hozzá hasonló ko- noksága, mindannyiuk mérhetetlen ügyszeretete, s kikezdhetetlen hite abban, hogy a magyar sportrepülés ismét hallathat magáról a nemzetközi színtéren is. M. E. A Újabb tervek a tarsolyban A kereskedelmisekre szükség van A ceglédi Károlyi Mihály Kereskedelívnnaiy jveresneuei- \1KT/ mi Szakközépiskola, Ay' Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola végzős tanulóira az elmúlt három év tapasztalatai szerint továbbra is szükség van. Jóllehet a demográfiai hullám csendesülése némiképp érezteti hatását. Ennek ellenére az oktatási intézményben — ahol napjainkban tizenkilenc szakmunkás és nyolc szakközépiskolai tagozatos osztály munkálkodik — még mindig többen jelentkeznek annál, amennyit fel tudnak venni. A tantestületnek pedig az az álláspontja — tudtuk meg Vígh Ferenc igazgatótól —, hogy akit csak lehet (s érdemes arra), ne utasítsanak el. Annál is inkább, mert a vállalkozók, újonnan nyílt boltok, vendéglátó egységek igénylik az ifjú szakembereket, gyakorlóhelyről is gondoskodnak. A fejfájást elsősorban az okozza, hogy még mindig szűkös a hely — bár három évvel ezelőtt néhány tanteremmel bővült a korszerű létesítmény. Igen nehéz megoldani, hogy a tanulóknak ne kelljen egy-egy óra után vándorolni. Az iskola vezetése korábban megteremtette a szakközépiskolai képzés ideális feltételeit. Azóta ez az oktatási forma egyre fejlődött és bebizonyosodott, hpgy van iránta érdeklődés. Ám egyelőre pénz és hely híján nincs lene- tőség rá, hogy a végzős szakmunkástanulók a szakközép- iskola nappali tagozatán folytathassák tovább az intézmény falai közt a tanulmányaikat. Ebben a tanévben hatvanan jelentkeztek a délutáni levelezőképzésre. Ők zömében az intézmény volt diákjai. Nekik már nem kell Szolnokra, Kecskemétre, esetleg Budapestre utazgatni. Az igazgató akként vélekedett, nehéz követni a végzős hallgatók további sorsát. Ugyanis mintegy harminc százalékuk jelez vissza. Voltaképpen nem is annyira az elhelyezkedés jelent gondot. Hiszen vendéglátóipari szakembereket és kereskedőket is keresnek a városban. Viszont a fiatalok nemegyszer kiszolgáltatottnak érzik magukat. Igencsak érthető az, hogy ideális munkafeltételek közt kívánnak dolgozni. S ami talán ennél is fontosabb, hogy hivatalosan is jelentsék be őket. Sajnos, az utóbbira akad egy-egy rossz példa is. De szerencsére nem ez a jellemző. Az iskolában napjainkban már több a helybéli, mint a bejáró tanuló. Egyszerű a magyarázat: Nagykőrösön és Monoron is létesült hasonló oktatási intézmény. Ettől függetlenül a ceglédi intézet, amikor kérik ezt, segíti a „konkurenseket”. Az előző tanévben hét diák ért el kimagasló eredményt az országos versenyen. Az igazgató szerint — jóllehet a tanulók és tanárok mindent megtettek a sikerért — egy évtizedben egyszer jöhet össze ekkora csúcsteljesítmény (amihez egy kis szerencse is kellett). Ez persze, egyáltalán nem azt sejteti, hogy az újabb országos megméretéseken jóval kevesebbel is beérnék. A pedagógusok és tanítványok már szorgalmasan készülődnek a leendő versengésekre. Az igazgató nem titkolta, kellemetlen, hogy nem tudja pénzzel is elismerni a kollégák tisztességes munkáját. A közoktatási és szakképzési törvény képlékeny, ami némi bizonytalanságot sugall. Akárcsak az a riogatás, ami egy esetleges létszámcsökkentés képét villantja fel. Mindenesetre a ceglédi intézmény a későbbiekben is fontos szerepet kíván vállalni a város és a megye kereskedelmi és vendéglátóipari oktatásában. Végezetül Vígh Ferenc elmondta, fontolgatják egy ötödik és majdan egy nulladik évfolyam elindítását. Az utóbbi már minőségi fejlesztése lenne a szakközépiskolai tagozatnak. Az elkövetkező öt esztendőre az iskola vezetése tartogat más tervet is a tarsolyban. Például külhonban élő — Amerikában, Kanadában — magyar családok gyermekei Cegléden sajátíthatnák el a magyar konyha- művészet és felszolgálás ismereteit. A Magyarok Világ- szövetségének segítségét kérik ebben. Valamennyi elképzelés megvalósítása egy kicsit a pénzen és néhány jó nyelvtanár alkalmazásán múlik. F. F.
