Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-09 / 263. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 9., SZERDA Széles körű anyanyelvhasználatot Legyen lojális a kisebbség Kijózanító EU-üzenet térségünknek Nem támogatják a szerkezetátalakítást A társult kelet-európai országoknak ahhoz, hogy majdan az EU tagjaivá váljanak, először saját eró"ból, saját maguknak kell rendbe tenniük gazdaságukat, vállalva a kemény döntéseket és fájdalmakat is, és ha ez megtörtént, akkor számíthatnak majd további segítségre — Békési László szerint lényegében ez volt az „üzenete” az Európai Unió pénzügyminiszterei kelet-európai kollégáikkal folytatott hétfő' esti, nem hivatalos konzultációjának. Reméljük, hogy Románia mintaszerű magatartást fog tanúsítani a kisebbségek jogait illetően — jelentette ki a Cu- rierul National című bukaresti napilap tegnapi számában nyilatkozva Miguel Angel Martinez, az Európai Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke, hozzáfűzve, hogy a maga részéről hisz abban, hogy Románia, amelyet a közgyűlés sokat bírált a kisebbségek, elsősorban a magyar kisebbség problémáinak kezelésével kapcsolatban, mintává válhat ezen a téren. Miguel Angel Martinez véleménye szerint „a romániai magyar kisebbség tiszteletben fogja tartani a játékszabályokat, feltéve, hogy Magyar- ország részéről nem lesz izgatás tárgya”. Egy, a kisebbségek kollektív jogaira vonatkozó kérdésre válaszolva az európai poliIzraelben ismét vita és megosztottság támadt a holocaust miatt. A zsidó állam újra elővette a „kápók”, a németek parancsára együttműködő zsidók ügyét, és újra elemzés alá vették Szenes Hanna, a nácizmussal szembeni zsidó ellenállás egyik mitikus alakjának szerepét — írta tegnapi jeruzsálemi jelentésében a Corriere della Sera. Az ’50-es években került napvilágra a magyar cionista mozgalom vezetőjének, Kästner Rudolfnak az ügye. Kästner 1944-—45-ben a lehető legtöbb zsidót akarta megmenteni azzal, hogy felajánlotta Adolf Eichmannak, tikus kijelentene, egyszerűen azt akarja, hogy a kisebbségekhez tartozó emberek úgy kereszteljék meg gyermekeiket, ahogy akarják, úgy nevezzék a falvakat és városokat, ahogy akarják, beszélhessenek anyanyelvükön, anyanyelvükön tanulhassanak az iskolában, legyenek újságjaik, legyen televíziójuk, egyszóval megőrizhessék önazonosságukat. Hangsúlyozta: azt tekinti fontosnak, hogy tisztáztak két, egymáshoz kapcsolódó elvet. Az első az, hogy egy kisebbségnek joga van önazonossága megőrzésére, és megkövetelheti az államtól, hogy hozzon meg bármilyen, ehhez szükséges intézkedést. A másik, ugyanolyan fontos elv, mondotta Martinez, hogy az államnak joga van lojalitást elvárni a területén élő kisebbség részéről. hogy „megveszi” őket, úgy, hogy 10 ezer teherautóért 1 millió zsidót menthet meg. Valójában csak 1700 embernek tudott kivándorlási engedélyt szerezni, s ez okozta drámáját. Szenes Hanna desanyja azzal vádolta Kastnert, hogy bőrét mentendő feladata a lányt a németeknek. Szenes Hannát 1944-ben két társával együtt ejtőernyővel dobták le jugoszláv területre, hogy ott szervezze meg a zsidó ellenállást. Kasmer azzal vágott visz- sza, hogy a németektől megtudta: Szenes Hanna megtört a kínzások alatt és felfedte társai búvóhelyét. A magyar pénzügyi tárca vezetője az öt másik „társult” kelet-európai, valamint a három balti állam miniszterével közösen vett részt az EU pénzügyminiszteri tanácsa által számukra adott „kötetlen” munkavacsorán. „Meglehetősen kijózanító volt” — értékelte utóbb az MTI-nek benyomásait a magyar miniszter, még ha szavai szerint „nagy meglepetések” lényegében nem érték is. „Világossá vált, hogy fölösleges illúziókat táplálni”, és hogy aligha lehet számítani jelentősebb anyagi támogatásokra — tette hozzá. Az EFTA-négyekkel kiegészült immár EU-tizenha- tok alapvetően három dolgot szorgalmaztak keleti partnereiktől: csökkentsék az államadósságot, javítsanak a költségvetés tragikus helyzetén és igyekezzenek versenyképesebbé tenni gazdaságukat. Ehhez az EU/ EK a már meglévő mechanizmusokkal — az Európai Beruházási Bank, illetve az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank konkrét pro- jectekhez kötött hiteleivel, a magánberuházások, illetve bizonyos fokig az infrastrukturális fejlesztések támogatásával — kész segíteni, de új konstrukciók létrehozásától láthatóan elzárkóznak. „Az általunk is szorgalmazott szerkezetátalakítás finanszírozását célzó új hitelkonstrukció minden bizonnyal meg fog bukni" — állapította meg ennek kapcsán Békési László. A végső döntést persze az esseni EU-csúcstalálkozó hozza majd, de a tagországok pénzügyminiszterei nem fogják támogatni a kezdeményezést — tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy milyen fogadtatásra talált a modernizációs törekvések többletforrás-igényére vonatkozó magyar érvelés, Békési válaszul elmondta: elismerték, hogy ez valós probléma, de jelezték, hogy addig nem látják értelmét a többletforrás biztosításának; amíg annak egy jelentős része fogyasztásra költő- dik. Először a folyó fogyasztást, a túlköltekező államháztartást, az elfutó béreket fogják kézbe, s majd utána lehet számítani további hozzájárulásra is. „Magunkra vagyunk utalva, avagy segíts magadon, és az EU is megsegít” — ösz- szegezte tapasztalatait a magyar kormány pénzügyminisztere. A nagyvilág hírei * Az argentin parlament hétfőn kárpótlási törvényt fogadott el, amelynek értelmében a katonai rezsim idején politikai okokból bebörtönzöttek anyagi kártérítést kapnak. * Csiang Cö-min kínai államfő' tegnap kéthetes délkelet-ázsiai körútra indult, amelynek kiemelkedő eseménye lesz részvétele az Ázsiai és Csendes-óceáni Együttműködési Fórum (APEC) Indonéziában sorra kerülő csúcsértekezletén és ottani találkozása Bili Clinton amerikai elnökkel. % A tartós esőzések miatt kiáradt folyók Olaszország északnyugati részén legalább akkora károkat okoztak, mint amekkorákat a térség a II. világháborúban szenvedett el. Két nagy erejű pokolgép robbant hétfőn éjjel az iráni főváros sűrűn lakott déli részén. A merényletek következtében három ember meghalt és többen súlyosan megsebesültek. * Dél-Korea tegnap hivatalosan is ráütötte a pecsétet arra a nagy jelentőségű politikai irányváltásra, amelynek értelmében az eddigieknél sokkal nyitottabbá válik az Észak irányában. •Ne Ulsteri unionista és londoni tory körökben egyaránt meglehetős visszatetszést keltett az ír kormány hétfői bejelentése, amely szerint szélnek ereszti az északír elszakadásért küzdő katolikus terrorszervezet (IRA) számos, ír börtönökben fogva tartott tagját. Biztató fordulat Amerika NATO-politikájában Szakítva egy korábbi tabuval, az Egyesült Államok egyfajta fordulatot kezdett abba az irányba, hogy a NATO-t kiterjesszék a szervezet korábbi ellenfeleire, a Varsói Szerződés egykori tagjaira. Bili Clinton elfogadja a kiterjesztés elvét, de az időpont egyelőre nincs tisztázva, hogy ne keltsenek elégedetlenséget Moszkvában — írja tegnapi számában a Le Figaro című francia lap. Az újság brüsszeli tudósítója szerint az idén januárban meghirdetett NATObékepartnerség — amelyet a kelet-kö- zép-európaiak számára a szövetség „előszobájának” minősítettek — elégtelennek bizonyult, s így magáról az alapelvről, a NATO kibővítéséről immár hónapok óta egyetértés van a szervezeten belül. — Bár azt, hogy mindez mikor történik majd, s hogy ki kerülhet be a szervezetbe, továbbra is csend övezi, a kérdéskör áttekintése már megkezdődött — olvasható a lapban. A kápók felelőssége Vita a holocaustról VÉLEMÉNY 1994. november 4-ét írtuk. Magányosan álltam a 301-es parcella kopjafás rengetegében, és elmélkedtem a hősi halál értelméről, sorozatos bukásainkról és általában a magyar történelemről. Arról a véget érni nem akaró folyamatról, amely a tatároktól az oroszokig kísér és kísért bennünket háborúktól háborúkig jelezve utunkat. És ekkor sötét gondolataim közepette felvillant Tőkés László püspök arca, aki minapi beszédében krisztusi modellbe illeszkedőnek mondotta történelmünket. Milyen találó és egyben biztató. Történelmünket ugyan a keresztre feszítések sorával mérhetjük, de eddig minden keresztre feszítést törvényszerűen követte a feltámadás. A nép élni akarása, magára találása. Micsoda igazság és a bajban is micsoda erőt sugárzó meglátás. Ki gondolta volna például 1956-ban a tobzódó diktatúra legmélyén, a szovjet szuperhatalom jelenlétében, hogy lesz magyar forradalom, s hogy győz, ha csak néhány napra is. Ez volt történelmünk egyik legfényesebb feltámadása, a krisztusi modell beteljesedése. De a sok évszázados történelmi törvényszerűség most is erősebbnek bizonyult a szabadságvágynál. Bekövetkezett újból a keresztre feszítés: sok ezer magyar élet kioltásával és sok. százezer magyar élet — több generációt kísérő — tönkretételével. Majd 1990-ben ismét felvillant a remény, hogy lesz fényes húsvéti ünnepünk. Elmaradt? Ezt nem mondhatjuk, hiszen a húsvét soha semmilyen körülmények között el nem maradhat, legfeljebb a feltámadási ünnep időpontja változik, pontosabban időben nem esik egybe a várakozásunkkal. Igen, mi tíz plusz öt- millióan vártuk a feltámadást, a bűnösök megnevezését, a megbánást és a megbocsátás lehetőségét, a magyar szabadságot. Úgy látszik, erre még vámunk kell. Még akkor is, ha úgy érezzük: megbűnhödte már e nép a múltat s jövendőt. Hiszen beszélhetünk-e feltámadásról, a szó nemes értelmében rendszerváltozásról akkor, amikor a világtörténelemben egyedülállóan olyan csendesnek nevezett forradalom kezdődött 1990-ben, folytatódott 1994-ben — egyesek szerint már csendes ellenforradalomként —, melyben az ifjúság színe-java nem vett és nem vesz részt, mely mellett közömbösen elmegy? Ifjúság és forradalom elválaszthatatlan. Ha az nem esik egybe, lehet szó rendszerváltó paktumról, hatalomátmentésről, szemfényvesztésről, vagy akármiről, de rendszerváltoztató forradalomról aligha beszélhetünk. Beszélhetünk-e feltámadásról akkor, amikor az 1956-os hősöket sírjukban csak megforgatták, addig arccal a földet kémlelték, most az eget, de gyilkosaik és a gyilkosok segédeinek megnevezése nem történt meg, így a nép a megbocsátás keresztényi jogát sem gyakorolhatja. Beszélhetünk-e feltámadásról akkor, amikor a bűnösnek kikiáltott népet nemcsak elemi emberi jogaitól fosztották meg — állami segedelmet nyújtva az önpusztításhoz —, de vagyonát is elkobozva tették földönfutó rabszolgává. Cserébe a börtönévekért, az elrabolt tulajdonért kárpótlásnak nevezett alamizsnát szórtak elébük. Beszélhetünk-e feltámadásról akkor, amikor az 1990-ben kínálkozott történelmi sorsfordulónak a Kárpát-medencében élő magyarság nem egyszerűen vesztese, hanem számkivetettje? Beszélhetünk-e feltámadásról akkor, amikor a pártállamban felvett és eltékozolt dollármilliárdok okán hitelezőink pórázon vezetnek egy országot? És sorolhatnám még hosszan a felkínált lehetőség elszalasztását, azt, hogy miért kell vámunk még a feltámadásra. De ez már maga a színtiszta politika, amihez egy értelmező megjegyzés még mindenképpen kívánkozik. Nevezetesen, be- szélhetünk-e egyáltalán tisztességes politikáról akkor, amikor a sajtót kisajátította egy maroknyi csoport, amikor a sajtószabadság a korrekt tájékoztatással, a vélemények ütköztetésével és^ sokszínűségével a vágyálmok birodalmába soroltatik. És miért hangsúlyozom ezt? Azért, mert a tisztességes, avagy jó politika sajtószabadság nélkül elképzelhetetlen. Normálisan működő demokráciákban ugyanis az a jó politika, amire a választópolgárok többsége igent mond. Ahhoz azonban, hogy a többség jó döntést hozzon, azaz kiálljon valami mellett, ismernie kell a politika teljes kínálatát. Ehhez pedig teljes körű, tisztességes tájékoztatás szükséges. Annak hiányában csak azért imádkozhatunk, hogy a választópolgárok mihamarább ismerjék fel valós érdekeiket. Ha másképpen nem, akkor szembesülve a tényekkel, ütköztetve az ígéreteket mindazzal, ami rájuk szakad. Hát imádkozzunk csak azért a feltámadásért, ami törvényszerűen bekövetkezik, és ha dolgozunk is érte, akkor hamarabb lesz húsvét, mint gondolnánk. Csúcs László Beszélhetünk-e feltámadásról?
