Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-08 / 262. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. NOVEMBER 8., KEDD Hagyományőrzés Pilisszentivánon Pilisszentiván egyike azon községeinknek, ahol a lakosságnak több mint a fele német nemzetiséghez tartozik. A választások közeledtével felvetődik a kérdés, mennyiben származik előnye a falunak abból, hogy kisebbségi önkormányzat alakítására nyílik lehetőség. A juhásznak jól megy dolga Csak a furulya hiányzik Reggel úgy kell felébreszteni őket Ráckeve határában, a Kiskunlacházára vezető út mellett legelteti a nyájat Hriazik János. Nem a saját birkáit őrzi, elszegődött a gazdához, addig lesz itt munkája, amíg le nem esik a hó, mert akkor hazamegy a nyáj a karámba. Erről kérdeztem Pénzes Gábor polgármestert, aki többek között elmondta: rengeteg egészséges kezdeményezés mutatkozik a hagyományok őrzésére. Ennek sorában kiemelte a községben működő nemzetiségi tantervű általános iskolát, mely az alapellátás mellett három művészeti tagozatot és két művészeti csoportot is magába foglal. A három tagozat célja a zenén, a táncon és a kézművesmesterségek oktatásán keresztül minél inkább elmélyíteni a nemzetiségi identitástudatot, ápolni a régió különleges hagyományait. A nevelés már az óvodában megkezdődik, ahol első lépcsőben a német nyelv elsajátítása a cél, majd az iskolában ezt egészítik ki a fent felsorolt tagozatok. Az alapfokú oktatási intézmény rendelkezik saját kórussal, tánccsoporttal és művészeti szakkörökkel. Az emberek bátrabban merik használni anyanyelvűket és hagyományos kultúrájukat. A község a törvény előírásai szerint bejelentette igényét a kisebbségi önkormányzatra, ennek értelmében a december 11 -ei helyhatósági választásokon nemzetiségi képviselők között is választhatnak Pilisszentiván lakói. A tervek szerint az önkormányzat 5 tagú lesz, és feladata a helyi kulturális élet szervezése, felügyelete lesz. Ezen kívül a községi önkormányzatnak kötelező kikérnie kisebbségi ügyekben a nemzetiségek véleményét. Mindez nem lesz újszerű Pilisszentivánon, hiszen a jelenlegi önkormányzat 12 tagjából 10 német nemzetiségű most is, így tehát lehetőség nyílik arra, hogy ha vannak az önkormányzaton kívül is olyan személyek, akik a községért többet akarnak tenni, azok most speciálisan erre a területre összpontosíthatnak. Igen fejlett a község partnerkapcsolati hagyománya is. 1988-ban Pilisszentiván volt az első, nem városi rangú település, amely hivatalosan is engedélyt kapott egy német településsel való partnerkapcsolat megnyitására. Ez a viszony nagyban hozzájárul — mind szellemileg, mind anyagilag —, hogy a helyi svábok, ha nem is olyan magas szinten, mint Solymáron, de ápolhassák nyelvüket, kultúrájukat. 1986-ban közös erőfeszítéssel megnyitották a térség első komoly nemzetiségi múzeumát, ahol bútorok, ruhák, képek, edények, fényképek illusztrálják a Pilis-medence színes nemzetiségi életét. Az önkormányzat eddig is bőkezűen támogatott minden társadalmi, civil egyesületet vagy kezdeményezést, amely a község szebbítésén, jobbításán munkálkodott. Mint azt a polgármester elmondta, igyekeztek mindenkit támogatásban részesíteni, és erre törekszenek a jövőt illetően is. (w. b.) Döntött a bíróság Biatorbágyé a Disznólápa Véget ért egy szövetkezeti szétválást követő földvita. A pátyi közigazgatási területen lévő, de a biatorbá- gyi gazdáknak elárverezett Disznólápa körüli gondokról még áprilisban számoltunk be lapunkban. Mint ismeretes, a területet a bia- torbágyi Agrár-Gazda, és a pátyi Petőfi Szövetkezet egyaránt a magáénak tartotta. A Pest Megyei Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal az árverést erre a földre pedig már akkor megtartotta, mikor a vita épphogy a bíróság asztalára került. Az illetékes Pest Megyei Bíróság nemrégen meghozta az üggyel kapcsolatos döntését, a Disz- nólápát első fokon Biator- bágynak ítélte egy időközben előkerült irat alapján, amelyet Csontos János, az Agrár-Gazda Szövetkezet főkönyvelője nyújtott be a tárgyaláson. Ebből kiderült, hogy a Budai Járási Földhivatal 1973-ban az akkor frissen alakult Bia- torbágyi Lenin MGTSZ javára kezelői és használati jogot jegyzett be. A határozatot kézhez kapó pátyi tanács ez ellen nem emelt kifogást, ezért a bejegyzés jogerőre emelkedett. A pá- tyiak a bizonyíték miatt elveszettnek tartják a területet, a Petőfi Szövetkezet nem kíván az ítélettel szemben fellebbezést benyújtani. A Disznólápával is kapcsolatos januári árverezés megóvására irányuló magánper viszont még jelenleg is fut, ezzel kapcsolatban ítélet csak a későbbiekben várható. (n. t.) — Nem most kezdtem én a birkázást — mondja. — Hatvannyolc óta foglalkozom vele, régen voltak saját birkáim is, de amikor a lányom férjhez ment, és kellett a pénz, eladtam őket. Korábban munka mellett csináltam, Pesten dolgoztam a fegyvergyárban, most már nyugdíjas vagyok, jól jön egy kis mellékes. Egész nap itt legelnek, én meg sétálgatok mellettük, nem mondom, unalmas egy kicsit, de már megszoktam. Este odébb megyünk, van ott egy lakókocsi, én ott alszom, a birkák pedig mellette. Éjjel nem kell őrizni őket, lefekszenek, olyan nyugodtan alszanak, hogy reggel úgy kell felébreszteni a nyájat. A kutyák körülöttük vannak, nem kell félni, hogy bajuk esik. Kullancs nincs bennük, minden tavasszal nyírják őket, azután fürösz- tik, ez megöl rajtuk minden élősködőt. A kergeség is nagyon ritka szerencsére, mert az ellen nincs orvosság, amelyik birka meg- kergül, annak vége. Van itt mindenféle, kosok, anyák, bárányok is vannak. A bárányokat el szokta adni a gazda, karácsony és húsvét előtt sokan keresik. A nagy birkák maradnak. Ez jól tejelő fajta, érdemes volna fejni, de ki foglalkozik ma már ilyesmivel? A mai fiatalok nem értenek hozzá, meg kedA szerző felvétele vük se lenne. Pedig biztosan jó pénzt fizetnének érte, arról nem is beszélve, hogy mennyire finom a tarhó, az orda meg a sajt. Szeretek a birkák körül lenni, nyugalmas munka. Sok juhásznak van furulyája, szoktak is furulyázni, de én nem tudok. Subám van, de ilyen időben nincs még rá szükség. A botomat magam csináltam eperfából, a végén az a kampó arra való, hogy ha meg kell fogni valamelyik birkát, azzal akasztom meg a lábát. Van otthon egy nagyon szép pásztörbotom somfából, réz a vége, de azt nem hordom ide, a birkákhoz. Elsétálgatok itt a havazásig, utána a birkákat hazaviszem Bugyiba, mert ők odavalósiak, én meg megyek Dömsödre, mert ott lakom. Tavasszal pedig minden kezdődik elölről... P. M. Sok hűhó Józsiért Meghiúsult halálugrás — Józsi, gyere le onnan! Ne tegyél tönkre! Nem akarom, hogy meghalj! — nyöszörgi a harminc év körüli, bajuszos férfi, inkább csak magának. Kissé dülöngél. Párás tekintettel követi az ostorfa lombjai közt eltűnő, az ágakon egyre magasabbra kapaszkodó és lépdelő fivérét. Sűrűsödik az alkony. Néhány ifjú titán érkezik a Széchenyi úton. Megállnak. Felismerik az öcsöt, aki könnyezve meséli el, hogy a bátyja öngyilkos akar lenni. A fához ballagnak és lecö- vekelnek. — Józsi, hülye vagy...!? — kiált fel a fekete hajú fickó. — Ne csináld már a műsort! Gyere le, mert... — Hagyjatok a francba! — hull alá a keserű válasz. — Úgyis leugrok. Senki nem tarthat visz- sza. Ez az én ügyem... Értesíteni kell a tűzoltókat. Most vagy soha Emlékezetem folyosóján sietek vissza a délutánba. A csengő hisztérikusan lármáz. Borostás arcú, megviselt férfi áll a kapu előtt. Félreérthetetlenül közli velem: vagy most hallgatom meg, vagy soha! Mert egy-két óra múlva benzint önt a ruhájára, és felgyújtja önmagát. Elvették az életét, ki akarják üldözni a városból. Józsi úr zaklatottan beszél. Előző este a rendőrök lemeszelték a Jászberényi úton. Ő félreállt. A zsaruk felnyittatták vele a motorházat. Miután elkérték tőle a papírokat, azt mondták, baj van: hamis a motor. Hiába bizonygatta, hogy azt senki nem babrálta. A járgányt be kellett tolni a kapitányságra; lefoglalták. Ráadásul egy egyenruhás alak a rendőrség udvarán leütötte, és kezét-lábát összeverte. — Miért nem kapom vissza az autómat? — kérdezi kétségbeesve. — Nem lopott kocsi. Egy fiatalember vásárolta nekem — minden szabályos —, hogy legyen hol aludnom. Én hajléktalan vagyok... meg hontalan is. Az ügyészségen panaszt tettem. Éppen ott volt egy nyomozó, akivel elmentem a rendőrségre. Azért, hogy majd valaki foglalkozik az ügyemmel. Az öcsémmel ültünk egy óra hosszáig az előtérben. Egy rendőr megkérdezte: Jöttetek a kocsiért? Aztán felénk se néztek. Úgy döntöttem, felgyújtom magam. Nincs visszaút. Tiltakozni akarok a rendőrségi terror és a szegénység ellen. Hogy ne történhessen meg mással az, amit velem csináltak. Nem tudunk egy kiló kenyeret venni. Belenézünk egy-két kukába. Megaláznak bennünket, mert ki- pakoltatják a száraz kenyeret... Elég szégyen az, hogy kukáznunk kell. Szóval, ma délután nyilvánosan felégetem magam. Magának öt órakor megfelel...? Újabb trükk Józsi úr és öccse türelmetlenül várakoznak a ceglédi strand sarkánál, a világháborús emlékmű tövében. Jómagam megnyugszom, miután kiderül, hogy nincs benzin, így talán a mutatvány elmarad... De nem. A főszereplő makacs, hajthatatlan. Nem fogy ám ki az ötletekből: újabb trükköt eszel ki. Elhessenti az utolsó észre térítő kísérletem, és már mászik is fel a termetes ostorfára. A rendőrség krónikájában másként fest Józsi úr története. A járőr az igazoltatáskor megállapította: a Wartburg motor- és alvázszámát valaki átütötte. Az iratokkal is akadt némi gond. Az sem világlott ki egyértelműen, hogy lopott autóról van szó, avagy sem. Különben Józsi úr és vértestvére gyakorta vendégeskedik — főleg éjjelente — a kapitányságon. Többször előállították őket ittas vezetésért. Felróható nekik, hogy nincs engedélyük, hamis rendszámú gépkocsival furikáznak. Ugyanakkor számtalanszor bejelentik a lakótelepekről, hogy a fivérek ott éjszakáznak a hajlékul szolgáló járgányban. Az valószerűtlen — állítják a rendőrök —, hogy a kollégák eltángálták volna a duót. Viszont nem elképzelhetetlen, hogy Józsi úr egy-egy kukáért vívott harcban szerezte a sérüléseket. Ugyanis keményen meg kell küzdeni a placcért. A Széchenyi és Rákóczi út sarkán már nagy a csődület. Józsi úr közben igen magasra jutott. Megérkeznek a tűzoltók, a mentősök és a rendőrök. Előkészítik a mentési akciót. Ők is megkísérlik lecsalogatni a fent ülőt. Akit nem lehet lebeszélni szándékáról. A tűzoltók magasítják a létrát. Az egyik zsarunak remek ötlete támad: Két üveg sör —Józsi, hallod!? Ha hozok két üveg sört, lejössz? Józsi úr gondolkodik. S hogy ne tűnjön elhamarkodottnak a válasza, kínos másodpercek után felel: — Le... — Isten bizony? — Isten bizony. A fiatal rendőr habozás nélkül siet a szemközti kis ABC- be. Mire visszatér, a tűzoltók már Józsi úr közelében vannak. Alig egy perc múlva kísérik a földre szállt „tiltakozót” a mentőautóba. A hatásos kezelésre az öccse is vele tart... A tömeg egy része csalódottan távozik. A város főútján számos ostorfa áll... Fehér Ferenc
