Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-01 / 256. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER L, KEDD Az igazságtól nem szabad félni II. János Pál sikerkönyvet írt Bányász Kató tudósítónk jelenti Rómából: Az olasz könyvesboltok kirakataiban díszhelyet ka­pott II. János Pál pápa „Var- care la soglia della speranza” (Átlépni a reménység küszö­bét) című, tíz nappal ezelőtt megjelent könyve, amely pil­lanatok alatt az év bestsellere lett. Négy nap alatt 250 ezer példányt adtak el a kiadott 380 ezerből, ami Itáliában re­kordot jelent, és a Mondado- ri Kiadó máris újabb 380 ezer példány nyomtatását ha­tározta el. De a pápa könyve már világsikert is aratott, Észak-Amerikában másfél millió példányban jelent meg, és már csaknem fele el­fogyott. 38 országban látott napvilágot egyidejűleg, hogy csak néhány példát említsek: Franciaországban 170 ezer példányt adtak el, és már ké­szül a második kiadás 210 ezer példányban, Németor­szágban már elkelt az első ki­adás 150 ezer példánya, és nyomtatják a következő 50 ezret, és ugyanez a helyzet Spanyolországban is. Az első kiadás összesen 20 mil­lió példányban jelent meg az egész világon a legfőbb nyel­vekre lefordítva. Karol Wojtyla könyve precedens nélkül áll az egy­ház történetében. II. János Pál előtt még soha egyetlen pápa sem írt saját kezűleg egy normális világi kiadó­nak szánt szöveget, ami el­len fel is szólalt a katolikus világ néhány képviselője, hogy miért nem bízza a pápa jelentős műve kiadását egy katolikus kooperatívá­ra. A kritikára azt válaszolta Leonardo Mondádon, az egyik legnagyobb olasz könyvkiadó vállalat tulajdo­nosa, hogy a pápa szavai mindenkihez szólnak, tehát mindenkihez el is kell jutni- ok, és egy ilyen nagy hord­erejű vállalkozással csak egy nagy kiadó birkózhatott meg. És ez a Vatikán véle­ménye is. 250 oldalas könyvében a pápa 35 rövid értekezésben válaszol Vittorio Messori ne­ves katolikus író 35 kérdésé­re. Messori eredetileg tv-in- terjút akart készíteni a pápá­val, de miután átadta a kér­déseket, a Szentatya olyan fontosnak tartotta azokat, hogy végül is valamennyire kis tanulmányban válaszolt. Az elmúlt tél során, az éjsza­kai órákban, sűrű napi fel­adatai elvégzése után, aprán­ként született meg a könyv, amelyben a pápa elmondja, miben hisz, hogyan imádko­zik, mit remél és hogy mitől félti a világot. Beszél Isten­ről, a világban jelenlévő minden rosszról, a fiatalok­ról és a szerelemről, a nők­ről és a családról, az ökume- nizmusról és a vallásokról. Tulajdonképpen mindenről szól, ami a 3. évezred küszö­bén foglalkoztatja a gondol­kodó embert, és a könyv lap­jairól az olvasó megismerhe­ti Karol Wojtyla rejtett vo­násait is. A testben és lélekben so­kat szenvedett 74 éves pápa az öröm és a reménység em­berének vallja magát, nem vé­letlen, hogy annyira szereti a fiatalokat, és olyan közel áll hozzájuk, akikből az élet­öröm sugárzik. Világnézete tehát optimista, akkor is, ha tisztán lát minden rosszat, de reménnyel telve kell harcolni a gonosz ellen. Ez a könyv cí­mének — .Átlépni a remény­ség küszöbét” — értelme is, az embernek át kell lépnie a reménység küszöbét, nem szabad megtorpannia előtte. Mert a jó nagyobb és erősebb a rossznál, a rossz nem alap­vető és nem végleges. „Ne féljetek”, írta saját ke­zűleg könyve hátsó borítólap­jára II. János Pál, ahogy Krisztus mondta az aposto­loknak, és ez többször vissza­tér az írásokban. Hogy mitől ne féljünk? Az igazságtól. Róma eddig egy bevonulásról volt híres, 1922. október 28-án vonul­tak be az örök városba Mussolini feketeingesei, és átvették a hatal­mat. A híres-hírhedt „marcia su Roma” után 72 évvel Elio Toaff római főrabbi azzal hívta föl magá­ra a világ figyelmét, hogy október 17-én kivonult a Római Magyar Akadémia által rendezett konferen­ciáról. Mindkét akció hatásos volt, csak éppen egyik sem felelt meg az európai normáknak. Már ha Európát a demokratikus szo­kások és nem a türelmetlenség, az erőszak földjének tekint­jük. A tudós főrabbinak és követőinek nem tetszett Gonda Imre rektor előadásának az a része, amelyben az előadó a magyar püspöki karnak a zsidókérdéssel kapcsolatos maga­tartásával foglalkozva Apor Vilmos győri püspök tevé­kenységét állította a központba. Az előadás szövegét nem ismerjük, de ismerjük a mártír püspök életét és a kor törté­nelmét. így hát számunkra nyilvánvaló, hogy Magyaror­szág náci megszállása és az azt követő holocaust sötét idő­szakának egyik fénylő csillaga volt a győri katolikus főpap. Függetlenül attól, hogy az előadó pulpitusról mi hang­zott el, egy tudományos konferencián nem szokás úgy vi­selkedni, mint egy népgyűlésen. Az előadótól lehet bővebb indokolást, kiegészítést kérni, lehet vitatni állításait vagy Az ENSZ NATO-légicsapásokkal fenyegetőzik S Újra bombázták Szarajevót A Boszniában állomásozó ENSZ-erők megfigyelői szerint a kormányhadsereg egységei Szarajevó kör­zetében is megindították offenzívájukat, s folytatják a boszniai főváros környékén lévő szerb állások elle­ni tüzérségi támadást. A kéksisakosok egyik, neve mellőzését kérő tiszt­je közölte: a muzulmánok­nak valószínűleg sikerült elfoglalniuk a Bjelasnica- hegységtől délre lévő Ja- vorakot, a szerbek egyik fontos erődítményét. Az ENSZ-erők szóvi­vői megerősítették, hogy vasárnap este újabb tüzér­ségi támadás érte Szaraje­vó egyik muzulmán ne­gyedét, Hrasnicát. A kék­sisakosok szerint a táma­Az áldozatokra emlékeztek Szerte a Vajdaságban több városban megemlékeznek az ötven évvel ezelőtti mé­szárlásokról, melyek so­rán a felszabadító csapa­tok mintegy 40 ezer vajda­sági magyart végeztek ki. Az első megemlékezés­re vasárnap Újvidéken ke­rült sor, a Vajdasági Ma­gyarok Demokratikus Kö­zösségének (VMDK) szer­vezésében. Ágoston And­rás, a VMDK elnöke be­szédében elmondta: az ese­mények után ötven évvel is homály fedi az esemé­nyeket, s az áldozatok pon­tos száma sem ismert. A megemlékezés részt­vevői a beszédek elhang­zása után egy nagy és száz kis fakereszttel a gyilkosságok áldozatai­nak tömegsírjához vonul­tak. A nagy keresztet már ötödik alkalommal állítot­ták fel a Futaki úti temető­ben, azonban eddig legto­vább egy hétig állt a he­lyén. dást a szerbek hajtották végre, s a több órán ke­resztül tartó akcióban egy ember életét vesztette, töb­ben pedig megsebesültek. A negyedet két nappal előtt is tűz alá vették, azonban az ENSZ löve- dékröppálya-követő radar­jai nem voltak bekapcsol­va, így nem lehet ponto­san tudni, melyik fél haj­totta végre az akciót. A támadások a Szaraje­vó környéki nehézfegyver­Dél-Libanonban szinte nap mint nap súlyos katonai össze­csapások zajlanak a térséget megszállva tartó izraeli hadse­reg, a vele szövetséges Dél-li­banoni Hadsereg, illetve a mindkettő ellen harcoló síita Hizbullah fegyveresei között. A dél-libanoni viszálykodást esetenként még a különböző palesztin ellenállási mozgal­mak támadásai is kiegészítik. Szombaton minden eddigi eseményt felülmúló, fantázia­dús támadást hajtott végre az Irán támogatását élvező Hiz­bullah az elit alakulatnak szá­mító Giváti izraeli dandár egyik százada ellen. A Hizbul­lah támadására fényes nappal, reggel 9 órakor került sor. Az izraeli állás katonái ennek elle­nére túl későn vették észre a közeledő síita harcosokat. A meglepetésszerű roham folya­mán egy izraeli tiszt életét vesztette, hat katona pedig megsebesült. A Hizbullah mentes övezet létrehozásá­ról szóló ENSZ-határoza- tok megsértését jelentik, azonban a világszervezet egyelőre csak fenyegető­zik a NATO-légicsapások- kal. Az ENSZ szemmel lát­hatóan igyekszik minél ke­vesebbszer kérni a NATO harci gépeinek támogatá­sát, mivel a helyi parancs­nokok attól tartanak, hogy az Észak-atlanti Szö­vetség beavatkozása csak tovább rontaná a helyze­tet. Az ENSZ-erők eddig négyszer kértek NATO-lé- gicsapást, s a gépek vala­mennyi alkalommal szerb harckocsikat támadtak. fegyveresei a roham után ki­tűzték az iszlám zöld zászlaját az izraeli állásra, majd veszte­ség nélkül visszavonultak. A rohamot és példás visszavonu­lást a Hizbullah „haditudósító­ja” filmen is megörökítette, amelyet tegnap az izraeli té­vén kívül a nagy nyugati állo­mások többször is sugároztak. Izraelben már tegnap is in­dulatos politikai és közéleti vi­tát váltott ki a Hizbullah hét végi látványos támadása Dél- Libanonban. Az ügy parla­menti vitáját egyelőre csupán az késlelteti, hogy nyolc izrae­li miniszter is, illetve a Kne- szet-képviselők tekintélyes há­nyada a marokkói Casablancá­ban zajló gazdasági konferen­cián tartózkodik. Avigdor Ka- haláni, a kormányzó Munka­párton belül héjának számító képviselő a Hizbullah szomba­ti támadását a hadsereg szé­gyenének nevezte. H. J. A nagyvilág hírei * A brüsszeli Európai Bi­zottság leendő elnökével folytatott tegnap Luxembo­urgban megbeszélést Ko­vács László. A magyar kül­ügyminiszter az EU és a hat társult kelet-európai ország külügyminiszterei­nek első együttes ülésére érkezett a nagyhercegség fővárosába, s ezt megelőző­en találkozott külön is a lu­xemburgi kormányfővel, Jacques Santerrel. V A csütörtökön megalaku­ló új szlovák parlament ma­gyar koalíciójának tanácsa tegnap megállapodott: a ma­gyar koalíció Ä. Nagy Lász­lót, a Magyar Polgári Párt elnökét jelöli a parlament egyik alelnöki posztjára. Több mint száz ameri­kai harci repülőgép had­gyakorlatot tart ma a ku­vaiti sivatag fölött és a dél­iraki légi tilalmi övezetben — közölte az Egyesült Álla­mok kuvaitvárosi nagykö­vetsége. A többnyire B-52-es és B-l típusú bom­bázók egyenesen az Egye­sült Államokból érkeznek, és leszállás nélkül repül­nek a gyakorlatok helyszí­nére. * Nyolcvanhét esztendó's ko­rában tegnap elhunyt Szva- ran Szingh Vull indiai kül­ügyminiszter. Szingh az egyik legközelebbi munkatár­sa volt Dzsaváharlál Nehru- mak, a függetlenné vált In­dia első kormányfőjének. India lakossága tegnap országszerte kétperces csenddel tisztelgett a tíz év­vel ezelőtt meggyilkolt In­dira Gandhi miniszterel­nök asszony emléke előtt. Az ország vezetői koszorú­kat helyeztek el az évfordu­ló alkalmából. % Zátonyra futott és elsül­lyedt hétfőre virradóra egy orosz gyárhajó a skóciai Shetland-szigetek térségé­ben, a fedélzeten tartózkodó 155 személyt azonban sike­rült kimenteni és biztonság­ba helyezni. Hollywoodi díszletek Dél-Libanonban Operatort is bevetettek Izraelben óriási fölháborodást váltott ki a Hizbullah me­rész akciója, amelynek folyamán a síita fundamentalis­ták Dél-Libanonban filmre vették az izraeli hadsereg elle­ni támadásukat. VÉLEMÉNY Római kivonulás cáfolni azokat, de közbekiabálni nem! Csendesen távozni viszont lehet. Az incidens után római nagykövetünk szemé­lyesen próbált találkozni a kivonuló főrabbival, de annak hivatala lemondta a találkozást. Ennyit a történtekről. Az esettel kapcsolatban lapunk október 29-i számában Bányász Kató római tudósítónk tollából — „Tévedések szomorújátéka” címen — egy okos cikk jelent meg, mely­ből megtudhatjuk, kinek mit kellett volna másképp csinál­ni. Bár minden — visszamenőleges —javaslata megfontol­ható, azt hiszem, hogy itt másról van szó. Világszerte ter­jed a fundamentalista magatartás. A zsidóság köreiben is van egy türelmetlen, az emberi megértésre képtelen cso­port, amely nem tud (és nem is akar) az emberi együttélés szabályainak megfelelően viselkedni. Ezeket az embereket az értelem helyett indulataik vezérlik. Bányász Katótól tud­juk, hogy a termet elhagyó Toaff és követői szerint a katoli­kus hitre való áttérést „hitelhagyás”-nak, tehát „árulás”- nak tekintik. Egy közösség sem örül annak, ha egyikük „más hitre tér”, de az elemi szabadságjogok mindenki szá­mára — a zsidók számára is — biztosítják a vallás szabad megválasztását, így megváltoztatását is. Ráadásul 1944-ben a kikeresztelkedés a megmenekülés reményét je­lentette az üldözöttek számára. S Apor Vilmosék a formá­lis áttérést is dokumentálták. A zsidó fundamentalista nézetek szerint hibáztatható az a zsidó házaspár is, melynek tagjai apám és anyám (tehát két „fasiszta” magyar) irataival vészelték át a megszállás hónapjait. Hiszen megtagadták zsidó voltukat, és azonosul­tak saját „üldözőikkel”. Tudjuk, mi — akik itt éltünk 1944-ben — tudjuk, hogy egészen más volt a helyzet. De a zsidóság többsége is tudja. Mint ahogy azt is tudja, hogy — a talmudi tanítás szerint „az oktalan gyűlölködés csak viszályt szít” az emberek között, ami végül a Baruch Goldstein-i tömeggyilkossághoz vezet. Az a körülmény, hogy Apor Vilmos tevékenységét Braham is pozitívan érté­keli, még elfogadhatatlanabbá teszi a ,,tudós”(?) rabbi pri­mitív magatartását. Éppen ezért csak sajnálni tudjuk, hogy a magyarországi zsidóság vezetői nem tartották szükségesnek Toaff főrabbi felvilágosítását, hisz nyilvánvaló, hogy informátorai dezin- formálták. Ennek a megváltoztatása azért is szükséges len­ne, mert ötven évvel a holocaust után káros az, ami a bor­zalmak után közvetlenül talán még érthető lett volna. A zsi­dóság akkori vezetői annak idején megtették, amit meg kel­lett tenniük: elismeréssel szóltak azokról, akik emberként viselkedtek a borzalmak idején. Ma — úgy látszik — egy­re kevesebben hallják meg a felhívást: „Tégy a gyűlölet el­^ (Török Bálint)

Next

/
Thumbnails
Contents