Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-07 / 235. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1994. OKTOBER 7, PENTEK Szigetszentmiklósi iskola franciaországi kapcsolatai A palackposta jó kezekbe került Adj esélyt a békének Lennon, az utópista A világ éhezőiért 1995 júli­usában a korábbi siker re­ményében amerikai szerve­zők szeretnék megrendezni a Live Aid 2-t, vagyis a World Aid Reliefet, mely­ből 700 milliónyi dollár be­vételére számítanak a világ különböző részein nélkülö­zők megsegítésére. Az etióp éhezők támoga­tására 1985-ben Philadelphi­ában rendeztek egy grandió­zus koncertet, s most az ese­mény 10-ik évfordulójára hasonló zenei fesztivált ter­veznek. Colin Medlock ren­dező szerint az USA mel­lett még 17 ország vesz részt a megmozdulásban. A 24 órás koncertet a világ ösz- szes országában sugároz­zák, s a bevételből több tu­cat nemzetközi segélyszer­vezet részesül, olyan progra­mok támogatására, mint az AIDS elleni harc, a rák gyó­gyítása, a környezetvéde­lem vagy az idősek és rok­kantak megsegítése. A háborús Boszniában is a tervek szerint hamarosan hasonló segélykoncert ke­rül megrendezésre. A köz- társasági elnök, Göncz Ár­pád is támogatja az ese­ményt, melynek az alapját a nemrégen megjelent Csutka és a Jam lemez címadó fel­vétele adta. A Good Mor­ning Bosznia című felvétel jelzi, hogy egyszer egy új békés napra virrad a háború­ban sokat szenvedő bos- nyák nép. A békehimnuszok alap­műve annak a John Lennon- nak a nevéhez fűződik, aki éppen az erőszak által lelte halálát 1980. december 8-án. Lennon 54 évvel ez­előtt, 1940. október 9-én született. A Beatles szelle­mi vezérének önálló műkö­dése már a gombafrizurás csapat 1970-es feloszlása előtt megkezdődött. Az Adj esélyt a békének (1968) című dala iskolát teremtett, békehimnusz lett. Lennon és barátja, Paul McCartney 1957-ben alapították meg első együttesüket, amely­hez egy évvel később csatla­kozott George Harrison is. 1960-ban egy új együttest alapítanak Stuart Sutcliffel, melynek neve Longh John and the Silver Beatles. Ham­burg és Liverpool között in­gáznak különböző klubok­ban. Sutcliff kiválását és ha­lálát követően csatlakozik hozzájuk Ringó Starr, és ek­kor lesz a menedzserük Bri­an Epstein. Első felvételük a Love me do, első LP-jük a Please, please me. A siker­áradat beindult, filmek, le­mezek, turnék... Az egész világ őket akarja látni, halla­ni. A siker csúcsán, ’67-ben bejelentik, hogy többé nem turnéznak. 1969-ben Paul feleségül veszi Lindát, John peig Yoko Onót. Ezt köve­tően Paul hamarosan beje­lenti a zenekarból való kilé­pését, és 1970 augusztusá­tól a Beatles nincs többé. Ekkor jelenteti meg John Lennon első önálló albu­mát, majd 1971-ben az Ima­gine végre igazi Lennont idéző alkotás. Az érzelmek­ben gazdag művész alkotá­saiban örömeit, vívódásait zenévé és szövegekké fogal­mazza át. Közben kábító­szer-kereskedéssel gyanúsít­ják, és családjával az USA- ba települ. Ezt követően Ja­pánba utazik, majd vissza­térve New Yorkba visszavo­nultan él. Life is very short — éne­kelte egy dalában, de hogy az élet valóban oly rövid, arra talán maga sem gon­dolt. Az idő tájt a rockzene szép számban szedte áldoza­tait (Janis Joplin, Jimi Hend­rix, Brian Jones), de John Lennon csak a daliás Beat- les-időkben forgott életve­szélyben, a hisztériás rajon­gók miatt. 1980 novemberé­ben viszont azt nyilatkozta, hogy végre nyugodtan kó­szálhat az utcán. Milyen bé­késsé vált minden, mígnem az a pisztolylövés el nem dördült. 1980. december 8-án este a Dakota House előtt egy őrült meghúzta a ravaszt, és kioltotta életét annak, aki néhány társával közösen kiragadta kortársa­it a hétköznapok sivárságá­ból, egy jobb világ utópiá­ját felmutatva. Rocky Docky Egy Dunán érkezett palackpostának köszönheti a sziget­szentmiklósi 3. számú általános iskola francia kapcsolata­it — mondhatnánk, ha nem tudnánk: a szerencsés „fo­gás” önmagában semmit nem ért volna, ha két nagy aka­ratú pedagógus nem aknázza ki a benne rejlő lehetősége­ket. A mesésen kezdődő és szerencsésen folytatódó esemé­nyekről Török Zsuzsa iskolaigazgatóval és Molnár Kata­lin francia szakos tanárnővel beszélgettünk. — Történt 1986-ban, hogy egy szigetújfalui kisfiú palackba dugaszolt üzenetet fogott ki a Dunából — mondja a kezdetekről Mol­nár Katalin. — Az üveget touli diákok a határnál dob­ták a folyóba, hogy megtalá­lójával tudassák: vízum híján nem engedték be őket Ma­gyarországra. A kisfiú család­ja válaszolt a levélre, így ami­kor a touliak 1990-ben újra felénk jártak, felkeresték őket Szigetújfalun. Címüket a csa­lád hozta be a ráckevei gim­náziumba, és így jutott hoz­zám. Török Zsuzsával elhatá­roztuk: megpróbáljuk kihasz­nálni a lehetőséget francia ta­gozatos diákjaink javára. Le­velezni kezdtünk, majd fran­cia kollégánk meghívására Toulba utaztunk. Két partner egy csapásra — Ott derült ki, hogy a palackposta feladói egy nagymúltú és gazdag katoli­kus alapítványi iskolából ér­keztek — vette át a szót az igazgató asszony. — Az is­kola vezetői nagyon kedve­sek voltak. Meghallgatták a solf szépet és jót iskolánkról, megnézték az életünket be­mutató videofilmét, de ami­kor csereutazásokra került a szó, tartózkodók lettek. — Vendéglátónk ekkor egy boulogne-i katolikus alapít­ványi iskolával hozott össze bennünket, akik rögtön kap­tak a csereutazások lehetősé­gén. Óriási volt a meglepeté­sünk, amikor decemberben a touliak is bejelentkeztek hoz­zánk..-. A kínálkozó lehetőség nagy volt, de a feladat sem akármilyen. Lapozgatom a szülőkhöz írt segítségkérő le­veleket, a programtervezete­ket, és közben hallgatom, meny­nyi minden szakadt hirtelen az iskolára, és a munka oroszlán- részét vállaló Molnár Katalin­ra: a boulogne-i gyerekeket családoknál elhelyezni, a touli­ak számára három tantermet Búcsúünnepség a touli iskola udvarán ugyanennyi boulogne-i felső tagozatos vendég számára — és minden nagyszerűen si­került. Volt fogadási ünnep­Muselet boulogne-i polgármester pezsgős fogadásán. Középen Török Zsuzsa és diákjai az ajándékokkal hálóhelyiségekké alakítani, a fogadóünnepségeket, a progra­mokat szervezni, és persze sza­ladgálni vállalkozókhoz pén­zért és bármiért, amivel támo­gatni tudnák az iskolát. Meghódították a vendégeket De áprilisra már minden készen állt negyven touli alsó tagozatos és májusban Francia és magyar gyerekek a calais-i Eurotunell Múze­umban, egy óriási alagútfúró alkalmatosság előtt ség gazdag műsorral, buda­pesti városnézés fogadással a francia nagykövetségen, lá­togatás Apajpusztára és lo­vasbemutató megtekintése, kirándulás a Dunakanyarba, és persze ismerkedés Sziget- szentmiklóssal, és végül csa­ládi nap ünnepi műsorral. — Mindez a település összefo­gása és persze a szülök nél­kül elképzelhetetlen lett vol­na, hallom a hálás szavakat. — De a szeretetet, amellyel a vendégeket fogadták ná­lunk, kamatostul visszakap­tuk Franciaországban — mondják. — A Toulba utazó negye­dikeseinknek emblémás pó­lót készíttettünk, rajta a két település nevével és a nem­zeti trikolórokkal. Az ottani gyerekek pedig a karjukra kötött magyar nemzetiszínű szalagokat lobogtatva fo­gadtak bennünket — mutat­ja a helyi újságban megje­lent fényképet és újságcik­keket az igazgató asszony. Vendéglátóink kirándulni vittek Párizsba, Versailles- ba, a Vogézekbe, Nancyba, és eltöltöttünk egy napot a tengerparton... A Bou- logne-ba utazó hetedikese­ket és nyolcadikosokat épp­így „elkényeztették”: a pol­gármester pezsgős fogadá­son látott bennünket vendé­gül. Megnéztük Párizst, ha­jón végigjártuk a Szajnát. Csodálatos élmény volt láto­gatásunk a Nausica nevű tengeri akváriumban és az Eurotunell Múzeumban. Néptánccsoportunk fellé­pett a város nemzetközi áru­vásárán, a fizetésből átha­józtunk a La Manche-csator­nán, és egy napot Doverben töltöttünk. De legnagyobb élményünk mégis az a sze­retet volt, ahogy vendégül láttak bennünket. Ajándé­kokkal megrakodva indul­tunk végül haza... Bázisiskola — Ki tndta-e minden „franciás ” diákuk fizetni az utazást? — kérdeztem az ih­letett élménybeszámoló után. — Az önkormányzat, az iskola alapítványa és a helyi vállalkozók támogatásának köszönhetően 15 ezer forint és 40 márka volt az utazás költsége. A támogatásból még arra is telt, hogy nép­tánccsoportunk kiváló tagjai­nak, illetve jól tanuló, de ne­hezebb körülmények között élő „franciásainknak” fizes­sük az utazást. — Persze eh­hez hozzásegített a touli cso­port gyűjtése is, azon a két­nyelvű misén, amelyet Gyu- lafjy Pál atya, az iskola kato­likus tagozatos, osztályainak patrónusa celebrált a vendé­gek tiszteletére. Sikertörténet ez a javá­ból, gondoltam a beszámo­ló hallatán. Noha, mint meg­tudtam, ebbe is csöppnyi üröm vegyült. A fejlemé­nyek némely szülőkben irigységet váltott ki. Han­gos ellenpropagandájuk ha­tására idén csupán nyolc gyereket írattak be franciá­ra az iskolába! — Hiába: senki nem lehet próféta sa­ját hazájában, legalábbis maradéktalanul nem. Mert Szigetszentmiklóson túl osz­tatlan elismerés a két peda­gógus jutalma. Valamennyi francia tanár vendégük csa­ládostul még a nyáron visz- szatért Magyarországra. A vendéglátó családok élénk levelezésben állnak külhoni vendégeikkel. A Pest Me­gyei Pedagógiai Szolgáltató Iroda pedig bázisintézmény- nyé kívánja tenni az iskolát, ahol Molnár Katalin adna tanácsokat tanártársainak ar­ról, mik is egy sikeres kap­csolatteremtés titkai. Hogy másutt is szolgálhassák a diákok javát, de a jó tapasz­talatok nyomán terjedő jó hírükkel ennél többet is. Ahogy Török Zsuzsa igaz­gató asszony vallja: — Tria­non után nem begubózni kell, hanem megismertetni magunkat! (veszelszky)

Next

/
Thumbnails
Contents