Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-06 / 234. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. OKTOBER 6.. CSÜTÖRTÖK 13 Tiltakozás A Magyar Igazság és Élet Pártja Fejér megyei tisztújító közgyűlése az alábbi nyilatkozatot fogadta el: 1. Tiltakozunk a világ- kiállítás megrendezésének kormányzati elutasítása ellen. Felelős, a nemzeti érdeket szem előtt tartó döntést várunk az Országgyűléstől. 2. Gazdasági helyzetünk normalizálásának elengedhetetlen feltétele a soha ki nem egyenlíthető külföldi adósságszolgálatunk méltányos rendezése. A jelenlegi megterhelések további vállalása visszafordíthatatlanul károsítaná társadalmunkat és teljes csődhöz vezetne, amellett, hogy erkölcsileg is tarthatatlan, ha volt börtönőreink felelőtlenségéért mi felelnénk. Azonnali tárgyalások megindítását tartjuk szükségesnek az adósságállomány csökkentése és legalábbis ötéves haladék megállapítása céljából, más adós országok mintájára. Elkerülhetetlen ez a lépés az előnyben részesítendő hazai vállalkozások beruházási igényeinek biztosítása a nemzeti vagyon elkótyavetyélésének és az általános elnyo- morodásnak a megakadályozása céljából, továbbá az igazságos és hatékony családi szociálpolitika alapvető előfeltételeként. 3. Tiltakozunk szellemi életünk, keresztény erkölcsi normáink intézményes lezüllesztése ellen. A közszolgálati médiában folyó politikai „szőnyegbombázás”, az egyházi iskolák ellen indított támadás, a „semleges iskola” címén szorgalmazott, nagyon is elfogult ateista-materialista, nemzetellenes lélek- mérgezés az egypártrend- szer révai—aczéli indokt- rinációjának legsötétebb éveit juttatja eszünkbe. 4. Közeledik az országrontó szovjet megszállás 50. évfordulója. Ebből az alkalomból felhívunk mindenkit arra, hogy méltóképpen emlékezzenek meg a megszállást kísérő, a délvidéki, erdélyi, felvidéki magyarságot, valamint a trianoni országrész magyarságát sújtó embertelenségekről (tömegmészárlások, kitelepítések, deportálások). Nemzeti méltóságunk és emberi tartásunk, az emberi szolidaritás kötelez erre. Botos Zoltán Domahidy Gedeon Dr. Bogdán Emil Látva lásson..: Fodor Gábor miniszter úr részére Tisztelt Miniszter Úr! Mély megdöbbenéssel olvastam a Magyar Nemzet szeptember 24-i számában, a 24. oldalon megjelent tudósítást Rágógumi és rock címmel. E cikk szerint ön ezt nyilatkozta: „... az MTV (Music Television) fontos kultúrateremtő és ízlésformáló médium...” Tisztelt Miniszter .Úr! Ha ön ezt komolyan gom doha, akkor ön nem alkalmas arra, hogy egy nemzet arculatát és jövőjét meghatározó, fontos posztot töltsön be. Ha ön azt, a társadalomnak óriási károkat (köztük anyagiakat is) okozó, egyre több videoidióta gyermeket (és sajnos már felnőtt nemzedéket) tartja a jövő kultúrája megteremtőjének, akkor valószínű, hogy ön még soha nem hallgatott meg egyetlen Be- ethoven-szimfóniát, vagy életében még nem olvasott el egyetlen Shakespeare- drámát sem! Én ugyanahhoz a nemzedékhez tartozom, mint ön (a ’60-as évek elején születtem), de fájdalommal nézem, hogy tanítványaim között mennyi szorongó, önmagát kifejezni nem tudó, egysíkúan a popsztárokat utánzó, zavaros „világkultúrát” hirdető, romboláskényszerben élő fiatalember van. Kérem, egyszer menjen el egy lakótelepi ház lépcsőházába, utazzon a liftjében és ez mindjárt önnek is felkiáltójelszerű- en meg fog jelenni. És ez nagy részben „köszönhető” az idegrendszert tönkretevő, viliódzó képeket és hangzavart ömlesztő videó- klipeknek, melyeknek éllovasa az MTV. Lehet, hogy ezt a levelet idő hiányában ön sohasem fogja elolvasni, de két, rövid és idevágó idézetet hadd írjak le: „Ma már bebizonyosodott, hogy azok a gyerekek, akik órákig nézhetik a tévéadásokat, előbb-utóbb fáradtságról, fejfájásról, álmatlanságról, gyomorbán- talmakról, hányingerről panaszkodnak. Ha abbahagyják a hosszú tévénézéseket, panaszaik megszűnnek.” (H. Ginott) „Legyen erőnk itt valamiféle rendet teremteni, saját magunk és a jövő generációja érdekében, amely lassan elfelejt beszélni, s nem tudja magát világosan kifejezni — miközben mindnyájan a konzervkul- túra rabjaivá válunk.” (Dr. Gyökössy Endre) Kérem, hogy hallgasson a kultúra, a tudomány, az HISTÓRIA oktatás és az egyház idősebb, ezért bölcsebb képviselőire! Én imádkozni fogok azért, hogy az ön által vezetett szellemi élet ne váljon olyanná, mint ön, aki nem tudja megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől, az értékeset az értéktelentől. De az ország érdekében — mivel ön a jelenlegi állapotok szerint valószínűleg sajnos ki fogja tölteni a hivatali idejét — kívánom önnek, hogy tudja felülbírálni önmagát, s a dolgok felszínét, tárgyszerűségén túl lássa meg azok belső lényegét és valódi értékét vagy értéktelenségét. Mert minden dolog több, mint egy dolog. Ahogy minden élet is több, mint egy élet. Egy százéves diófa nemcsak értékes faanyag, hanem szépség, történelem is. Vagy éppen egy alatta született irodalmi remekmű tanúja. Azaz, Jézus evangéliumi szavaival: látva lásson, és hallva halljon. Dalotti Tibor Budapest Herczeg Ferenc élete (VII.) Lukács népbiztos szerint nacionalista Az 1912. esztendőben elhagyta a váci tuszkulá- numot, hogy felcserélje egy másikkal, amely közelebb van az ország szívéhez, de mégis távol az utcák vásári zajától. Budán, a Hűvösvölgy árnyas erdei között, a Hidegkúti ut 51/B szám alatt villát építtet s beköltözik feleségével a finom, kényelmes és műízléssel berendezett kúriájába. Végre otthon van. A saját várában, amelybe, ha akar, elzárkózik, és magamagának élhet előkelő zárkózottságában. Ebben áz esztendőben irodalmilag nem sokat dolgozik. A Nemzeti Színház bemutatja Éva boszorkány című színművét március 22-én és egyfolytában harminc estén át, egész április 25-éig tartja telt házak mellett műsoron. Megjelenik Alomország című regénye és egy no- velláskötete, amelynek Napváros a címe. Ezeket sem ebben az évben írta; életét, érdeklődését, idejét az új folyóirat és — parlamenti izgalmak között osztja meg. Tisza István gróf most a Ház elnöke, a szabadelvűpárt vezére, Herczeg politikai ideálja és benső barátja volt; Herczeg mint író és mint politikus meggyőződéssel és szinte áhítatosan követi a prófétát. Nem ütközik meg azon, hogy a Ház elnöke június 4-én igénybe veszi az ultima ratiót és az obstruáló ellenzéket erőszakkal legázolja, június 7-én pedig jelen van azon az ülésen, amikor revolvermerényletet követnek el a bálványozott vezér ellen. Nem' csoda, hogy a következő évet, 1913- at, ő maga az elkedvetle- nedés esztendejének nevezi. Ebből az évből alig maradt fenn valami költői munka. A költőt nem engedi szóhoz jutni a keserű és aggódó hazafi. Minden idejét a politika foglalja le. Tisza Istvánhoz való barátsága elmélyült, majd minden szabad idejét a vezér társaságában tölti. Nem érdektelen, hogy ebből a közelségből hogy látta ő Tiszát. Ezt is említett beszédéből tudjuk. Ő Tiszában az utolsó kuruc hazafi grandiózus alakját csodálta, így ír róla: „Neki, a vi- láglátottt európainak,, a germánok és angolszászok ismerőjének és cso- dálójának a magyar parasztság maradt a világ legkülönb népe és az alföldi naplemente természeti szépségek koronája...”)...) Október 31-én tört ki a Károlyi-forradalom. A forradalom vívmányai mély keserűséggel töltik el az író lelkét, de nem tudták megtörni. Előveszi nemrég készült kedves regényét, a „Hét sváb”-ot s úgy találja, hogy az dramatizálásra is alkalmas anyag. Nekiül és ilyen szempontból veszi újra tollára a hős Versec eposzát, amely oly kiáltó kontraszt a mocsárba fulladt Budapest tragikomédiájával. Már 1918 őszén kész volt a verseci vörös sip- kás hősök dramatizálásá- val, ugyanakkor be is nyújtotta a Nemzeti Színház igazgatóságának. A színház alig hogy foglalkozni kezdett a darabbal, kitört a bolseviz- mus. A poletárdiktatúra alatt a színház dramaturgja újra elővette, de mielőtt a színrehozatal dolgában dönteni lehetett volna, a proletárdiktatúra rendje szerint be kellett azt mutatni a köz- oktatásügyi népbiztosságnak. Ott Lukács György népbiztos olvasta el és ráírta a kéziratra: Nacionalista tendenciája miatt nem előadható. A népbiztos álláspontját a diktatúra bukása után az oláh cenzor is magáévá tette, és a bemutatót megakadályozta mindaddig, amíg csak tehette. A Károlyi-forradalom alatt írja az Élet kapuja című történeti elbeszélését is. Míg odakünn a győztesek szégyenletes és durva hánykolódásá- nak anarchiája dühöng, benn a hűvösvölgyi villa könyvsorokkal bélelt finom, előkelő, kényelmes dolgozószobájában egy kis remekmű készül. 1919. január 5-én jelenik meg az Új Idők hasábjain az első három fejezet, s ezután tizenhárom folytatásban folyik a bűvös-bájos reneszánsz történet. Mikor a tizenharmadik folytatás napvilágot lát, az Új Idők homlokáról levették Herczeg Ferenc nevét és a kiadó Singer és Wolfner nevét, a lapra minden befolyása bármilyen ingerenciáját — kivéve a honorárium fizetését — éppen a lap negyedszázados jubileumára, 1919. március 30-án. Az Új Időknek ezt a számát vezércikk nyitja meg, amelynek Diadalmas Március a címe. Az Új Időket szocializálták. „Üj szerkesztőség ült a régi helyébe, s az bejelenti, hogy Magyarországon a kormányzást bátor, elszánt és tettrekész szocialista kezek vették át és minden hatalom a munkás, katona és paraszttanácsoké. Kalapácsa a vörös gárda, profetikus erejű mozgatója Lenin, eszköze a proletárdiktatúra ennek az új világrendnek, amely elindult, hogy szétrepesz- sze egy hibáival és bűneivel elmúlásra ítélt kozmosz abroncsait”. Oda jutott tehát Magyarország, ahova el kellett jutnia a szociáldemokráciával kacérkodó gróf, a plutokrata és tanár doktriner forradalmi- sága révén, úgy ahogy Tisza és Herczeg azt már 1911-ben megjósolta a Magyar Figyelőben. Az Új Idők ezután már névtelenül, de nyílt szocialista-kommunista tartalommal jelenik meg. Június 20-án pedig még a régi, meghitt, kedves formáját is megváltoztatják, hogy semmi se emlékeztesse olvasóit a régi polgári világra. Megváltozik a lap formája, más lesz a tartalma is. Kéthetenként ötöt íven megjelenő könyvrevűvé alakul át. Politikában, a társadalmi berendezkedés kérdésében á tiszta szocializmus álláspontjára helyezkedik. (Folytatjuk) Surányi Miklós Kazinczy Lajos, a tizennegyedik aradi vértanú Gyomron Kazinczy Ferenc legfiatalabb fia az 1820-ban született Lajos volt. Ő a tizennegyedik aradi vértanú: 1849. október 25-én végezték ki a vár udvarán. Kazinczy Lajos 1835-ben lett hadapród a 9. huszárezredben, 1840-ben hadnagyi, 1846-ban főhadnagyi rángott kapott. 1848 nyarán jelentkezett a honvédseregbe, 1849 májusában ezredesi rangban hadosztályparancsnok lett. Hogy megkapta-e tábornoki kinevezését, vitatott. Egységével 1849. augusztus 25-én került osztrák fogságba, a hadbíróság golyó általi halálra ítélte. Kazinczy a fogságban feltehetően elkészítette önéletírását, alighanem ez alapján készült az a terjedelmes visszaemlékezés, amely a történészek szakvéleménye szerint koholmány. Egyik családtagja jelentette meg nyomtatásban 1906-ban, ám oly sok pontatlanságot tartalmaz a helytálló részletek mellett, hogy jogos a gyanú az emlékiratok hitelessége iránt. A pontatlanságok elsősorban a szabadságharc egyes eseményeire vonatkoznak, nincs okunk azonban kétségbe vonni Kazinczy Lajos többszöri gyömrői tartózkodásának hitelességét. Kazinczy Ferenc halála után a család nehéz körülmények közé került. Gróf Teleki József volt az, aki pártfogásba vette az ifjú Lajost, ő járta ki számára a felvételt a tisztképző intézetbe. Teleki József ezekben az években Gyömró'n lakott, ott kereste fel 1835-ben Kazinczy Lajos. Gyakran a szünidőket is a kastélyban töltötte, ahol édesanyjával is találkozott a későbbi vértanú. Pogány György
