Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-06 / 234. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. OKTÓBER 6., CSÜTÖRTÖK 5 Úgy tűnik, folytatódik a hóna­pok óta tartó kedvező tenden­cia: tovább csökkent megyénk­ben a regisztrált állásnélküliek száma és a munkaadók több üres munkahelyet jelentettek be, mint előzőleg. A Pest Megyei Munkaügyi Központ statisztikai és elemzé­si osztálya a vizsgált, augusz­tus 20-a és szeptember 20-a közötti időszakban 35 ezer 914 munkát keresőt vett listá­ra, 1453-mal kevesebbet a ko­rábbinál. A pályakezdő fiata­lok közül 5 ezer 371-en nem találtak kenyérkereseti lehető­séget maguknak az elmúlt cik­lusban. Számuk 119-cel nőtt; sokan nem jutottak be egye­temre vagy főiskolára, s a munkaügyi kirendeltségekhez fordultak segítségért. A régió munkanélküliségi helyzetét feltérképező adatok­ból kiderül, hogy munkanélkü­li-járadékot 18 ezer 44 ember Jó hírrel lepte meg a szer­kesztőségünket Pintér Sán­dor, a Pest és Nógrád Me­gyei Allatforgalmi és Hús­ipari Vállalat (Penomah) felszámolásban lévő váci gyáregységének volt szak- szervezeti vezetője: kifizet­ték végre a körülbelül 120 elbocsátott dolgozónak a végkielégítését. Az esemény nem érde­melne különösebb figyel­met, ha az összeget az alkal­mazottak a szokásnak meg­felelően az utolsó munká­ban eltöltött napon kézhez vehették volna. Nem így tör­tént, ugyanis a felszámolást végző Budapest Investment Rt. megbízottja júniusban számára folyósítottak megye- szerte. Mint egy 1170-en es­tek ki ebből az ellátási formá­ból harminc nap alatt. Csök­kent 335-tel a jövedelempótló támogatásban részesülők ará­nya, így most 9 ezer 411-en kapnak ilyen jellegű támoga­tást az önkormányzatoktól. A Pest Megyei Munkaügyi Központ összesítése szerint a munkáltatók 3 ezer 546 üres álláshelyre várták a jelentkező­ket szeptember folyamán, 99-cel többre, mint korábban. Az állások 37,4 százalékát a feldolgozó-, 17,3 százalékát az építőiparban, 11,3 százalé­kát a szolgáltató szférában, 11,1 százalékát a kereskede­lemben, 22,9 százalékát pedig más ágazatokban hirdették meg. Pest megye munkanélküli­ségi rátája jelenleg 7,5 százalé­kos, amely 0,3 százalékkal ki­sebb a korábbinál. K. M. bejelentette, hogy pénz hí­ján a dolgozókat megillető járandóságok közül a végki­elégítést csak havi részletek­ben tudja fizetni. Mivel azonban már az augusztus­ban esedékes részlet is el­maradt, az elbocsátottak azt fontolgatták, hogy bírósági eljárást kezdeményeznek, s tüntetést szerveznek az őket megillető végkielégítés kifi­zetése érdekében. Nos, minderre már nem lesz szükségük, ugyanis az eseményről részletesen be­számoló cikkünk megjelené­se után néhány nappal, szep­tember 29-én kézhez vehet­ték a táviratilag föladott végkielégítést. (hardi) Jótékonysági koncert Vácott *aéhf A délvidéki háború . Mf, f károsultjainak s /$$$&) köztük is elsősor- ban a vajdasági ma­gyaroknak a megsegítésére jótékonysági hangversenyt rendez október 10-én, hét­főn este Vácott a Bartók Béla Zeneiskola nagytermé­ben a Magyarok Világszö­vetsége váci karitatív szer­vezete. A koncertet, melyen a helyi Musica Humana Ka­marazenekar, a váchartyáni Canozetta Nőikar, valamint a zeneiskola művész tanárai lépnek majd színpadra, a tervek szerint megtiszteli je­lenlétével Csoóri Sándor költő, az MVSZ elnöke is. — A jótékonysági hang­verseny, melyre 250 forint a belépőjegy, az év elején alakult szervezetnek két ko­rábbi, áprilisban, illetve má­jusban rendezett, s ugyan­csak a Balkánon folyó hábo­rú károsultjainak megsegíté­sét szolgáló adománygyűj­tés után már a harmadik na­gyobb akciója — mondta la­punknak Czmarkó Gyula el­nök. — Az eddigi tapaszta­latok rendkívül kedvezőek: az áprilisi és a májusi gyűj­tés, melyben a helyi cserké­szek illetve a váci egyház­megye plébániái is támogat­ták a szervezetet, várakozá­son felül sikerült, amiért ez­úton is szeretnék köszöne­tét mondani valamennyi adományozónak — tette hozzá. Czmarkó Gyula érdeklő­désünkre azt is elmondta: a tizenöt tagot számláló szer­vezet az ott dúló véres hábo­rú miatt jelen pillanatban a volt Jugoszlávia területén élő magyarok támogatását tartja fő feladatának, de emellett lehetőség szerint megpróbál segíteni az Er­délyben, Kárpátalján élő ne­héz sorsú magyarokon, illet­ve az itthoni hajléktalano­kon is. (A jótékonysági hangver­senyre az elővételben illet­ve közvetlenül a koncert előtt is megvásárolható belé­pőjegyek mellett száz forin­tért belépésre nem jogosító úgynevezett támogató je­gyek is vásárolhatók). (ribáry) A magyar föld Don Quijotéi Laci bácsi a minap lépte át a 78. évet, ami nem ke­rek évforduló, mint ahogy az sem, hogy Mihály-nap- kor lesz 64 éve, hogy el- szegődtették szolgának. — Muszáj volt, a két és fél hold szántó meg a nap­szám együtt nem tudta el­tartani a családot, így az­tán apámék elszegődtettek szolgálni egy távoli rokon­hoz. Kis híján tíz évig dol­goztam náluk. Kosztért, ruháért, meg néha adtak egy pár pengőt zsebpénz­nek. Igaz, amikor megnő­sültem, ők adták a házra- valót. Hatszáz pengőt. Nagy pénz volt az 1940-ben — emeli fel a hangját az öreg, hogy sú­lya legyen a szónak. Az idő majd mindent megszépít, a kis dolgok is felértékelődnek. így van ez azzal a hatszáz pengő­vel is, amit apám négy hó­nap alatt keresett meg mint sofőr, Laci bácsi vi­szont tíz évig törte magát a „nagylelkű” rokonnál. — Megvolt a ház, egy kis földet is jussoltunk és nem restelltük a munkát. Amikor behívtak frontszol­gálatra, már volt öt hold szántóm, két jó lovam, va­salt kocsi, eke, borona, ve­tőgép állt a fészerben. Laci bácsi megjárta a hadak útját, eljutott a Do­nig. Nem győzte bámulni a hatalmas kolhozfölde­ket, meg az állati nyo­mort, amiben a szovjet pa­rasztok éltek. — Mire hazavetődtem, itthon is megváltozott a vi­lág, a kommunisták ren­dezkedtek a faluban. Hív­tak éngem is, párttagot meg rendőrt akartak belő­lem csinálni. Mire én azt mondtam, 52 hónapig ka­rabéllyal keltem, feküd­tem, elég volt a mundéros életből. Azt sem hallgat­tam el, hogy mit láttam, ta­pasztaltam odakint. Ez az­tán végképp nem tetszett a toborzóbizottságnak, az egyik egy Mózes-hitű sen­kiházi pofon is vágott. — A nevére emlékszik? — Hát persze! — rántja fel a szemöldökét az öreg. — Hirsch Jóskának hív­ták, idevalósi volt, Györ­gyére. Ma sem értem, mi­ért vette úgy a szívére, amért elmondtam az iga­zat a kolhozjólétről. Mint már mondtam, az apám­nak két és fél holdja volt a Pokoltanya-dülőben. A fe­lében búzát, a többiben ku­koricát termelt. Akkori­ban a bánkúti meg a lófo­gú fajta volt a sláger. Más­fél holdról 40 mázsa csö­ves termést hordtunk be 1930-ban. Ezzel szemben odakint, 1943-ban 25 má­zsát takarítottak be egy hektárról. Igaz, a háború miatt többnyire csak nők, öregek meg gyerekek dol­goztak, de a jelekből ítél­ve a háború előtt sem me­hettek jobban a dolgok, fe­nemód szegényen éltek. Na, ezt mondtam el, ezért kaptam a pofont. Ma már nem tudni, mi lett volna jobb. Felcsapni rendőrnek vagy megma­radni parasztnak. Vállalni a beszolgáltatásokat, majd a tsz-ben eltöltött hosszú éveket. Egy biztos. Laci bácsi elsőként jelentette be az igényét a ’60-ban be­adott földre, s ma hét hek­Czilyó László: A családfő­nek az a dolga, hogy ke­nyeret adjon táron próbálja újrakezdeni mint magángazda. — Jól mondja. Próbá­lom. De sehogy sem me­gyek az ötről a hatra. Te­henészettel kezdtem, tizen­két fejősöm állt áz istálló­ban, napi 90 liter tejet ad­tam le a csarnokban na­ponta. Még volt rá keres­let. A végén rajtam ma­radt a tej, el kellett kótya­vetyéljem a teheneimet. Huszonegy mázsa élősúly­ban vették át, kilónként 67 forintot fizettek. Higy- gye el, nem annyit ért, és vétek volt őket levágni. Mondtam is akkor, lesz még ennek böjtje, embe­rek! Aki megégette magát, az fél a tűztök Már aki. Laci bácsi nem okult a te­hénen, átállt a sertéshizla­lásra. — Szerencsére csak ki­csiben. Tizenkét 'malacot vettem. Mire meghíztak, a kutyának sem kellettek. Végre jött egy kupec Bol­dogházáról és ráígért 57 forintot kilónként. De ki­kötötte, nekem kell elvi­gyem a disznókat hozzá. Fuvarost fogadtam, átvit­tem. Akkor meg a sze­membe röhögött és azt mondta: 47 forint 20 fil­lér. Csak annyit ad. Ha nem tetszik, mehetek Is­ten hírével. Tízet otthagy­tam, kettőt visszahoztam. Jó lesz a családnak. Laci bácsi — Czilyó László — 78 éves. Ebből — leszámítva a pendelyes meg katonaéveket — az egész életét a földnek szentelte, s itt élte le Tá- piógyörgyén. Nem volt szent vagy mártír, csupán parasztnak született. O a magyar föld tipikus Don Quijotéja, az örök lelkese­dő, álmokat hajszoló, aki minduntalan akadályokba ütközik. Mégsem okul a kudarcból, újra és újra be­leveti, magát a szélmalom­harcba. — Mi volna, ha minden­ki megfutamodna? — néz rám kérdőn az idős em­ber. — A családfőnek az a dolga, hogy kenyeret ad­jon a család kezébe. A nép, az ország is egy nagy család, s én úgy vélem, ezer év óta mindig a föld, a parasztság tartotta el ezt az országot. Ezeréves igazság. De vajon mikor jön el az ide­je, hogy végre megbecsül­jük a nemzetmegtartó pa­raszti munkát? Laci bácsi már aligha fogja megérni. Matula Gy. Oszkár Az AT and T Tridom cég egy kilenc méter átmérő­jű parabolaantennával felszerelt és a szükséges táv­közlési berendezésekkel kiegészített földi központi állomást telepít Budaörsön a SFMT Montana válla­lat részére. Az SFMT jelenleg mintegy 150 műhol­das terminált üzemeltet hazánkban és a környező országokban. Ügyfeleik közé tartozik többek kö­zött a Külügyminisztérium, a Szerencsejáték Rt. és a Colonia Biztosító Rt. A 250 millió forintos beru­házás eredményeként október 7-én átadják az állo­mást, melynek segítségével az SFMT akár több ezer terminált is működtethet MTI-felvétel Szép környezet, bő választék Családi patika Szentendrén Nemrég adták át Szentendre negye­dik patikáját a Sas utca 10-es szám alatt. A tulajdonosnő Vitsek Éva elmondta, hogy a csalá­di vállalkozás keretében fel­épült gyógyszertár létreho­zására részben azért volt szükség, mert a Vasvári Pál utca 6/A szám alatti gyógy­szertárat úgymond „kinőt­ték”, másrészt a bérleti díj nagyon magas volt, ezenkí­vül nem kaptak lehetőséget a további bővítésre, mely egy ügyeletet ellátó irodahe­lyiség kialakítása lett volna. Ezt a problémát a tulajdo­nosnő úgy oldotta meg, hogy eladta budapesti örök­lakását és a budakalászi nyaralóját, majd ebből a pénzből ez év április 5-én megkezdődtek az új patika építési munkálatai. A teljes beruházás a telekvásárlás­sal és a házvétellel együtt mintegy 13 millió forintba került. Az épületet Harmath László építész tervezte, egy­ben ő volt a belsőépítész is. A kivitelezői munkálatokat és a műszaki ellenőrzést Barbarics Lajos budaepsti építész végezte. A műszaki átadásra augusztus végén került sor, a patika a közel­múltban nyitotta meg kapu­it a vásárlók előtt. Az ízlése­sen berendezett épület alsó szintjén helyezkedik el az officina, az iroda, a vénye­ző, a labor, valamint a szoci­ális helyiségek és a külön­böző raktárak. A mindenna­pi teendőket két számítógép segítségével egy összeszo­kott nyolcfős társaság vég­zi. A magánpatikában kap­ható az összes Magyarorszá­gon forgalmazott gyógy­szer és specialitás, ezenkí­vül megvásárolhatók a kü­lönböző állatgyógyászatban szükséges termékek, gyógy- kozmetikumok, a Vichy és Rock márkanéven jelzett termékek, valamint a min­dennapi higiéniához nélkü­lözhetetlen készítmények. Vitsek Éva megemlítette, hogy a férje régi receptje alapján olcsóbb áron, saját, egyéni készítésű gyógykoz- metikumokat is készítenek. A többi terméket a Hunga- ropharma, a Pharmafontana és a Pharmapatika nagyke­reskedői szállítják. Az új gyógyszertár naponta 8—19, szombaton 8—14 óráig áll a vevők rendelke­zésére. D. Cs. Egyetem helyett munkaügyi kirendeltség Végkielégítés a húsosoknak

Next

/
Thumbnails
Contents