Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-05 / 233. szám
1 PEST MEGYE1 HÍRLAP VÉLEMÉNY 1994. OKTÓBER 5., SZERDA 7 Rekviem egy „uszító” műsorért A Panoráma már felfelé lépked a vérpad lépcsőfokain. Nemrég elvették a műsoridő felét, elzavarták meghatározó egyéniségeit. Október elején áttették a péntek esti csúcsidőről a hétfői — külpolitikai műsornak eleve alkalmatlan — időpontra, hiszen a hosszú hétvége általában nem bővelkedik nemzetközi eseményekben, leszámítva egy-két választást. Amint halljuk, januártól már csak havonta egyszer láthatjuk, js a tavasz beálltával igazán könnyű lesz egyszer s mindenkorra megszüntetni, mert hiszen „csökkent a nézettsége” — miért is ne csökkent volna? —, és különben is nem egy, nem kettő, hanem két különböző közép-európai, Duna-medencei, nemzeti kisebbségi műsort indít a Heltai Péter vezette Vadonatúj szerkesztőség, és az esténként beköszönő Objektív szinte naponta sugároz külpolitikai riportokat. Elvették hát a gyűlölt Panorámától a levegőt, mesterségesen teremtettek számára — mit is? No, nem nemes versenytársat, hanem tudatosan kiszorító- nak kifundált műsorok tömkelegét. Dehát mi volt a Panoráma bűne? Erre nézve rendszerint azt a magyarázatot kapjuk, hogy „uszító műsor volt, nacionalista propagandát űzött, rontotta szomszédainkkal a viszonyt, zavarta a megbékélést románokkal, szerbekkel, szlovákokkal”. Aki rendszeres nézője volt a Panorámának, tudja, hogy ez hazugság. Ám a társadalmak szellemi kórképéből közismert, hogy a hamis tudat éppen annyira (Lenin szavaival élve) anyagi erővé válhat, amint a tömegekbe hatol, mint a való igazságok tudata, kiváltképp, ha gátlástalan és jól szervezett hazugság1 gépezet sulykolja naponta, óránként, percenként. Csepeli és a szlovákellenesség Jó három évvel ezelőtt összefutottam a csehszlovák nagykövet fogadásán Csepeli György szociológussal. Nekem szegezte a kérdést: — Hogy dolgozhatsz egy olyan uszító műsornak, mint a Panoráma? Kértem tőle egy, csak egy konkrét példát, mikor volt a Panoráma uszító, ki ellen uszított. Csepeli elgondolkozott: — Sokáig Londonban voltam, aztán amikor hazajöttem, csak egyszer láttam a Panorámát, de most már jó éve nem is nézem, ezért nem tudok konkrét példát mondani. — Ja, akkor mindent értek — feleltem. — Mondd, te mint tudós ember, ugyanilyen határozottsággal alkotsz véleményt mondjuk a mikrobiológia, vagy az endokrinológia kérdéseiről is anélkül, hogy tanulmányoznád a témát? Ilyen és hasonló „empirikus” véleményalkotókkal gyakran találkozott az ember. Közmondásos volt az a szlovák kismama, akivel a pozsonyi városközpontban beszélgettem jó két éve, és ezt a beszélgetést vágás nélkül be is mutattuk... a Panorámában. — Maga melyik televíziót képviseli? — A magyart. Budapestről. — És melyik műsort? — A Panorámát, asszonyom. — Fuj, az egy aljas szlovákellenes uszító műsor. — Ezt honnan tudja? Talán rendszeresen nézi? — Nem, sohasem nézem, nem tudok magyarul, de a barátnőmtől hallottam, hogy uszító és szlovákellenes. Ä hazai gyűlölködők, a „szocialista” és főleg a „liberális” kirekesztők hada általában egyetlen módszert alkalmazott a Panoráma ellen a sajtóban: az agyonhallgatást. De nagyritkán fel-fel- horkant egy-két hazudozó kritikusunk, és rendőrért kiáltott, hogy ugye megint uszítunk. Például az én Gheorghe Funar- mélyinterjúm után... Az interjút teljes szövegben közölte a Népszabadság, de mégis akadt olyan szellemi toprongy, aki még abban az interjúban is az elvakult románellenesség bizonyítékát látta. Holott a beszélgetést én úgy kezdtem, hogy „szeretném megismerni az ön lelkét. Okozott-e önnek életében súlyos kárt vagy sérelmet egy vagy több magyar ember?” Funar erre válaszul kifejtette, hogy nem, ilyesmi nem történt vele, de a magyarok „sajnos ezer év óta képtelenek civilizálódni”... stb., stb. — A románság ellen uszítasz általában az ilyen riportokkal — mondta egyik gyűlölködő „liberális” ismerősöm. — Mert a néző annyira lökött, hogy az egészből csak annyit hall ki: Funar román, tehát minden románt gyűlölni kell. — Ne haragudj — feleltem szelíden —, de ugye láttad a műsorban megszólaló négy-öt rokonszenves románt, például Octavian Buracu professzort, aki kifejti, hogy Funar egész tevékenysége Románia- és románellenes, és hogy tőle naponta kérdezik román emberek az utcán, hogy meddig kell tűrniük ezt a polgár- mestert, aki világszerte szégyent hoz Kolozsvárra és egész Romániára? — Láttam, hogyne láttam volna. De az ilyen riportokból akkor is csak azt hámozza ki a néző, hogy ránts fegyvert, és támadd meg az oláhokat... Mindenféle ellenesség ellen Mit ,tehet az ilyen „kritikusok” ellen egy műsor? Chrudinák Alajos szavaival „ne törődjünk velük, folytassuk a munkát és csináljunk jó műsort”. Ezt tettük. Állást foglaltunk mindenfajta rasszizmus, arabellenesség, zsidó- ellenesség ellen. Mindenki tudja, hogy a Panoráma és Chrudinák „legfőbb bűne” bizonyos körökben az, hogy már tizenöt éve hirdeti, amit Arafat és Rabin kézfogása megpecsételt, nevezetesen azt, hogy az arabok ismerjék el Izrael Államot, Izrael pedig ismerje el a PFSZ-t. Ha ez nem érdeme egy magazinnak, akkor mi az? Volt olyan műsorvezetői szövegem a Panorámában, amelyben elmarasztaltam H. A. szegedi barátomat, aki szlováknak született, a pozsonyi egyetemet végezte, de egyetlen gyermekét sem tanította meg a szlovák anyanyelvre, mert „Szegeden él, tehát az ilyesmi nem fontos”. A stúdióból arra kértem, legyen — mint magyar állampolgár — nemzetiségére büszke szlovák, s ne hagyja, hogy három gyereke asszimilálódjék. Ä mi műhelyünkben készült 1990-ben a „Nem birkákként a vágóhídra” című, Izraelben élő örgekkel forgatott egyórás riportfilm, amelyben az 1944-es budapesti cionista ellenállási mozgalom vezetői és tagjai mondták el, hogyan működött embermentési céllal a világtörténelem alighanem legnagyobb hamisokmánygyára. Bemutattuk a nemzetiségi autonómiák, kisebbségi jogok egész tárházát a finnországi svédektől a dél-tiroli német- ajkúakig. Soha, egyetlen adásban sem támogattunk szeparatista mozgalmakat, bár a teljesség kedvéért a szeparatista nézetek képviselőit is megszólaltattuk Baszkföldtől Québecig. Általában alapelvünk —7 és bűnünk! — volt az audiatur et altera pars, hallgattassák meg a másik fél is. Soha el nem mulasztottuk felkeresni az esetleg akár szélsőséges „másik” felet, aki szabadon elmondhatta véleményét. Chrudinák már 1981-ben (!) azért kapta meg a monte-carlói nemzetközi tévéfesztivál fődíját, az Arany Nimfát, mert „dicséretre méltó teljes objektivitással mutatta be a Polisario és a marokkói hatóságok egymásnak ellentmondó nézeteit”. Két eltávolítandó tévés személyiség Amikor Moszkvában két vezető orosz személyiség nyilatkozott nekünk, és elmondta, hogy az MSZMP évente kb. 650 000 dollárt küldött a moszkvai pártközpontnak külföldi testvérpártok támogatására, hazajövet első dolgom az volt felhívni Horn Gyulát. Interjút kértem tőle. Horn a leghatározottabban elzárkózott. Egyetlen szót sem mondok erről a nyilvánosság előtt — mondta. Hiába kérleltem. Később úgy tréfálkozott egy másik műsorban, hogy „döntsék már el, honnan hová gurultak a dollárok: Pestről Moszkvába, vagy Moszkvából ide”. A „guruló dollárok” ügyét azóta is a Panoráma főbűneként emlegetik bizonyos körökben. Tehetünk mi arról, hogy — az MSZP hivatalos beismerése szerint — összesen 406 millió forintnyi dollár gurult éveken át Moszkvába? Mi megadtuk a szót a másik félnek. Szűrös Mátyás élt is az alkalommal, Horn is megtehette volna. Ő ehelyett (már az idei választási kampány során) két újságírót nevezett meg, mint nemkívánatosat, és csak kettőt. Na kit? Chrudiná- kot és Sugárt. „Gurultunk is” a Panorámából! Érdekes, hogy kezdettől fogva legfőbb fékezőink és támadóink közé tartozott... Horn Gyula. A legszebb példát erre 1989 nyara adta, amikor a Panoráma interjút sugárzott I. Mihállyal, a száműzött román exkirállyal. Miután Mihály műsorunkban románul mondta el, hogy ő alkotmányos uralkodó volt, de „Romániában ma családi abszolút monarchia van, amely abban különbözik a többi monarchiától, hogy a dinasztia tagjai nem egymás után, hanem együtt uralkodnak, kirabolva gazdag or-, szágunkat”, Ceausjescu őrjöngő dühkitörés után hazahívta budapesti nagykövetét. (Hasonló, csehszlovák—magyar zűrök voltak a diplomáciában — valamivel korábban — a Dubcek- és Havel-in- terjúk miatt.) Fejti György méltatlankodása Az állampárt részéről Fejti György, a Központi Bizottság titkára kifejtette: „Az interjú közlését nem tartjuk szerencsésnek, annak néhány tendenciózus részével az MSZMP vezetői sem értenek egyet. Különösen azzal nem, hogy az egykori román király román nyelven a magyar televízióban szólt Románia lakosságához.” Mert hát milyen nyelven szólt volna, és hol? Talán a Ceau§escu-miséknek nevezett napi kétórás romániai tévéadásokban? Ahol évek óta már senki sem szólhatott például magyarul, mert energiatakarékossági okokból (?!) megszüntették a romániai magyar tévéműsorokat... Maga Horn Gyula külügyminiszter a Magyar Hírlap 1989. augusztus 21-i számában egy kérdésre így válaszolt: „A tények feltárását, árnyalt bemutatását és elemzését nélkülözhetetlennek tartom, a célzatos hangulatkeltés azonban elfogadhatatlan. Nem hiszem, hogy a megoldáshoz egy olyan interjúval juthatnánk közelebb, amelyben az exkirály dicséri önmagát és a maga felvilágosult abszolutizmusát.” Chrudinák tüstént felhívta a külügyminisztert. — Mondd, Gyula, láttad te a műsort? — Nem, sajnos más dolgom volt. — Akkor honnan vetted azt, hogy Mihály a maga felvilágosult abszolutizmusát dicsérte? — Munkatársaim mondták. Miért, nem volt benne a riportban? — Nem bizony, Mihály semmiféle abszolutizmust nem dicsért, sem sötétet, sem felvilágosultat. Önmagáról azt mondta, hogy alkotmányos uralkodó volt. Ez pedig — ugye — más... Horn Gyulát dezinformálták Horn Gyula szokásához híven elnézést kért. De ez már nem jelent meg a lapokban, ahol a rágalom megjelent... és gyökeret is vert némely fejekben. A Horn-féle külügyminisztérium feljelentett engem, mint a Panoráma riporterét az 1989. június végi Havel-interjú miatt, ugyanis Havel akkor még féllábbal a börtönben volt. A feljelentés Be- reczky Gyula tévéelnökhöz érkezett, aki Chrudináktól tüstént igazolójelentést kért. Chrudinák ezt megtagadta, majd — hónapokkal később — az ügy feledésbe merült, mert Bereczky lemondásra kényszerült, Havelből pedig — mit tesz Isten? — Csehszlovákia elnöke lett. Maga Havel elmondta Hájim Herzog izraeli államfőnek, hogy a Panorámának köszönheti ismertsége jó részét saját hazájában, ugyanis az interjúk kazettáit még Prágában is terjesztették, sza- miadatban. így rontottuk mi a szomszéd népek kapcsolatait. Prágában egyébként az 1989-es júniusi napokban egy alkalommal felhívtam telefonon Forró Evelynt, a Magyar Rádió ottani tudósítóját, és elmondtam neki, hogy én csak a rádió műsoraiból ismerem kedves hangját, de szeretnék tőle egy kollegiális szívességet kérni: árulná már el nekem az IBUSZ prágai kirendeltségének telefonszámát, mert ugye aludnunk is kell valahol, és még nincs szobafoglalásunk. Evelyn, kedves kollégánk, kerek perec megtagadta e nagy kérés teljesítését. Magyarázatul azt mondta, hogy „mélységesen nem értek egyet azzal, amit maguk csinálnak, például a Dubcek- és hasonló interjúkkal”. Ma vajon mit mondana? * ¥ * A Panorámát megölték. Ez sikerült nekik. Látszólag még él, mint ahogyan a halott kezén egy-két napig nő a köröm, fején a haj. De már meghalt. Requiescat in pace. Feltámadunk! Sugár András