Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-31 / 255. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. OKTÓBER 31., HÉTFŐ 13 Annál hamarabb vége lesz! É Nagy örömmel vá­jj rom naponta a Pest fl. Megyei Hírlap fris- ..— sen megjelenő szá­mát, melynek előfizetője va­gyok és elolvasása után to- vábbadója, mert hazánkban ma egyre több olyan család van, amelyiknek már erre sem telik. Akivel csak be­szélek, mindenkinek az a véleménye, hogy ez az új­ság kiváló és nem véletlen, hogy a liberálbolsi kunbé- lák éppen ezzel az újsággal szemben áskálódnak. M ost Sugár Andrásnak a „Kőkemény Kérdező Kollé­ganőhöz” írt cikke készte­tett arra, hogy tollat fogjak, é$ ha lehet, kérem közöljék le, mert ez egy átlagos mű­veltségű újságolvasónak a véleménye. Kedves András! Szerin­tem igencsak megtisztelte ezt az úgynevezett riporter­nőt azzal, hogy kolléganőjé­nek nevezte. Még hogy kol­léga! Gondolom, szakmájá­ból következően nézi a Nap­kelte című ócskaságot. Mert mi átlagnézők, már ré­gen csak akkor kapcsoljuk be, ha reggel elfogyott a ká­vénk és nincs más, amivel a vérnyomásunkat emeljük. Ezt pedig pár perc nézés után sikerül elérni. Mert ez a társaság — ne­veltetése alapján — hülyé­nek néz bennünket! Mivel alaptermészetük a gátlásta­lanság, nem tudják, mikor elég. Összetévesztik a türel­met a gyávasággal, és ami­kor az elégedetlenség rob­ban (lásd 1956), akkor néz­nek mint a moziban, hogy ugyan miért bántják őket, hiszen nem csináltak sem­mit. Csak hazudtak éjjel­nappal, lejáratták az orszá­got külföldön, kirugdostak minden gerinces embert az adófizetők pénzén működte­tett, magyarnak nevezett, ál­lítólagos közszolgálati mé­diákból. Nem értik, hogy micsoda erkölcstelenség százezreket felmarkolni havonta akkor, amikor milliók tengődnek a létminimum alatt, s kijelen­teni azt, hogy a marihuana jót tesz az ifjúságnak, hogy a műveltség non plusz ultrá­ja a Music Tv, hogy a Him­nusz csak egy dal. Sokan vagyunk ebben az ország­ban olyan türelmesek, mint az elefánt, de nem felejtünk! Őszintén mondom, nap­ról napra boldogabb va­gyok, mert minél gátlástala­nabb ez a népidegen eltar­tás társaság, annál hama­rabb vége lesz! Ez olyan biztos, mint az, hogy a Nap keleten kel. Ezek azt hiszik, hogy akkor majd lelépnek útlevelükkel és a kinti ban­kokban lerakott, összelo­pott pénzen vígan fognak él­ni, és tovább mocskolhat­nak — most már kintről — bennünket. Hát itt tévednek óriásit. Mert bárhová is fut­nak majd a világba, meg fogjuk keresni és haza fog­juk hozni őket, hogy itthon bíróság elé állhassanak az ország és a lakosság ellen elkövetett erkölcsi és anyagi tetteikért. Azt hi­szem, ez így lesz kerek, mert még a madár sem pisz- kol a saját fészkébe. Buday Béla Budapest Tápiószecső néptanítója A folyton megújuló élet el­halt időseket hagy a háta mögött, de jaj annak a társa­dalomnak, amelyik nem be­csüli meg az őseit, s azok erényeit, szép példáit nem használja fel mindennapi életében fundamentum­nak... Ennek a gondolatnak a jegyében emlékeztünk meg Tápiószecsőn a közel­múltban — 105. születési évfordulóján — Honti Fe­renc hajdani iskolaigazgató­ról, aki nagy elhivatottság­gal végezte néptanítói misz- szióját. Honti Ferenc 1889. októ­ber 11-én született Eszter­gomban, s több mint hatvan évig volt lakója Tápiósze- csőnek. Kölcsönösen szeret­ték és becsülték egymást az itt élő emberekkel, s élete legfájdalmasabb időszaka az utolsó négy esztendeje volt, amikor idős napjait szeretteitől távol kellett töl­tenie. A gyermek- és ifjúévek élményei a legszebbek em­beri életünkben. Szeren­csénkre Honti Ferenc is ak­kor jegyezte el magát Tápió- szecsővel, amikor mi még gyermekek, fiatalok vol­tunk. Úgy érzem, nekünk ez „főnyeremény” volt, mert nélküle szegényebb lett volna községünk szelle­mi élete. 1915-ben megnősült, taní­tónőt vett feleségül. Család­juk nem volt, és így az „édes­apai” szeretetet, gondosko­dást a nagy „családnak” a község lakosságának tudta szentelni. Mindenkit a gyer­mekének tekintett, s min­denki az édesapjának tartot­ta őt. Két évtizedig volt iskola- igazgató. Amikor 1921 szeptemberében — mint félő elsős kisdiákot — át­vett édesanyámtól, és meg­simogatta a fejem, ettől kezdve az emberi humá­num és szeretet légkörét te­remtette meg közöttünk és ez a haláláig összefűzött bennünket. Az első, máso­dik és hatodik osztályban a betűvetés mellett az öntevé­kenység, a népművészet szeretetét is belém plántál­ta, amelyért köszönetét mondva, mindig példaké­pemnek tekintettem őt. Honti Ferenc később hét községnek lett az iskolai fel­ügyelője. Ezen nevelői tevé­kenységéért megbecsülték az ország oktatási vezetői is. Előbb a Munka Érdem­rend ezüst-, majd 1962-ben ennek arany fokozatát érde­melte ki. 1969-ben gyé­mánt diplomát, 1974-ben pedig vasdiplomát kapott. HISTÓRIA Vezé rí szálláshelyek emlékei (I.)* Hiteles névsor nem maradt fenn E helyen a vezéri szálláshe­lyek két vetületére térek ki először, hogy magukhoz a szálláshelyekhez milyen ré­gészeti emlékek kapcsolha­tók, másodszor, hogy a ve­zérek katonai kíséretét mi­lyen leletanyag képviseli. A vezéri szálláshelyeket illetően a nomád téli-nyári szállásváltásából indulok ki, melyet legjobban a mon­gol vezérekkel együtt ván­dorló Piano Carpini és Rub- ruk leírásából ismerünk, de amelynek elterjedtségére számos írott forrás utal a türk, ujgur, kazár, volgai bolgár és baskír régiségre nézve. Ennek lényege, hogy egy-egy vezér szállá­sait többnyire folyóparton váltja, s a telet melegebb al­só, a nyarat pedig hűvö­sebb felső, legeltetésre ked­vező helyen tölti. Útját egy vagy több váras, réves he­lyen megszakítja, ahol az át­kelő kereskedőktől vámot szed. Amíg a téli szállást le­hetőleg iparos-kereskedő városban vagy mellette vá­lasztják meg, addig a nyári szállás helye nem állandó, mert kifejezett igénye van arra, hogy a hulladékkal szennyezett táborhelyre * Megjelent a Honfoglalás és régészet cí­mű, a Balassi Kiadó által gondozott kö­tetben. csak akkor térjenek vissza, ha a természet a nagytakarí­tást elvégezte s a helyet fű nőtte be. A vezér neve tele­pülésfolytonosság esetén helynévben rögződik; állan­dó szállások esetében várak­nál, réveknél, változó helyű nyári szállásoknál olykor a felső folyóág nevében. Ezt a gyakorlatot folytat­ták az említett népeken kí­vül a honfoglaló magyarok is. A Kárpát-medence fo- lyói igen alkalmasak vol­tak, hogy a főemberek, ve­zérek és népeik (törzsek és nemzetségek) a megszállt földet vízvidék szerint osz- szák fel, s ott, ahol a lakos­ság helyben tovább élt, a szállásbirtokos úr neve helynévben gyakran rögző­dött. A honfoglaló vezérek hi­teles névsora nem maradt fenn, de Anonymus, mint Óbudán működő királyi jegyző, jól ismerte az ural­kodó és főúri dinasztiák őseinek hagyományait, me­lyek szálláshelyükhöz fű­ződtek, legjobban pedig Buda környékének múltját. Szerinte itt két honfoglaló fejedelem szállott meg kö­zel egymáshoz. Csepel-szi- get Árpád nyári szálláshe­lye lett, míg az Attila váro­sának mondott Óbuda ve­zértársának, Kündü fia Kur­szánnak jutott, ahol az aquincumi nagy katonai am­fiteátrum Kurszánvára (castrum Curzan) nevet ka­pott. Mivel Kurszán már 904-ben meghalt, bizo­nyos, hogy Árpád és Kur­szán a Duna melléket már a honfoglaláskor birtokba vet­te, és igyekezett a Dunának a besenyők által nem veszé­lyeztetett nyugati oldalán védett szálláshelyet biztosí­tani. Ha Regino adatát szó szerint vesszük arról, hogy a magyarok először a pan­nonok és avarok pusztáit szállták meg, ez azt a felte­vést is megengedi, hogy 895-ben a frankok által vé- detlenül hagyott pannóniai sáv a Pilistől le a Mecsekig a magyar vezérek birtokába került, s így Óbuda és a Csepel-sziget Anonymus előadásával egyezően az első foglalás biztonságát nyújtó védelmi hídfőállásai­hoz tartozott, ami mögött három megyényi gyepűel­ve (Pilis, Fejér és Tolna) te­rült el. A magyarok két uralko­dó, a névleges égi fejede­lem, a kündü vagy kék­kend es a főhatalmat gyakor­ló Árpád gyula vezetése alatt éltek. A nyári és téli szállás itteni találkozása ma­gyarázatot ad arra, hogy Ár­pád partszakaszát a nyári szállásnak mondott Csepel- szigettől délre, Kalocsán túl, az Anonymus által Ár­pád szállásaként említett Bodrognál keressük, ahol a pannon oldalon, egy másik római nagyváros, Pécs mel­lett a 12. századtól adatolt Árpád falu őrzi nevét. Ve­zértársa, Kurszán (<Kusz- szan>) nyári szállását a Csallóköz szigetén, a 13. században említett Corzan víznél keresem. Jól tudom, hogy a történeti és helynévi adatokat a régészeti leletek mindmáig nem igazolták, de a leletek Konstantin csá­szár azon adatait sem támo­gatják, miszerint az Al-Du- na és Száva fölött magyarok laktak, s így a rejtély megol­dása másutt keresendő. A vezérek téli szállásai­kon igénybe vehették a régi építményeket, aminek leg­szemléletesebb példája az óbudai nagy amfiteátrum. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a vezérek beköl­töztek a romok közé. Ezek csak mentsvárak voltak ve­szély esetére, egyébként sát­raikat, táborukat a város mellett, egy-egy kies forrás vagy tó mellett ütötték fel. ■ A Tisza-vidéken inkább az őskori földvárak megújí­Tanítása utolsó évtizedében már csak az első osztályoso­kat tanította, s az 56 eszten­dő alatt közel négyezer gye­rek került ki a keze alól. Nevelői búcsúztatását 1964 júniusában tartottuk. Nem küldtünk szét meghí­vókat, a nép futótűzként tud­ta meg egymástól a jelentős eseményt és zsúfolásig meg­telt a művelődési ház nagy­terme. Könnyekig megható, lelkeket felemelő ünnepség volt. Később, amikor már egyedül maradt, a soproni Pedagógus Otthonba került, s ott is halt meg tíz eszten­dővel ezelőtt. Itt temettük el a felesége mellé Tápió­szecső temetőjében. Már születésének száz­éves ünnepsége alkalmával is említettem, hogy illő vol­na községünkben utcát ne­vezni Honti Ferencről. Itt a község közepén van egy rö­vid utca, melyet az elődök Honvéd utcának neveztek. Feri bácsi sokat megfordult a környékén, amikor az is­kolában és a Hangya-, majd földműves-szövetkezetben intézte hivatalos dolgait. Ezt elnevezhetnék Honti Fe­renc utcának, míg a helyőr­ség környékén lehetne egy új utcát nyitni Honvéd utca névvel. A helyi nyugdíjasklub­ban hamarosan tartunk még egy ünnepséget, amelyen a hajdani pályatársak és a megöregedett egykori diák­jai emlékeznek majd szere­tett tanítójukra. A dokumen­tumokat pedig elhelyezem a Pest Megyei Levéltárba, hátha az utókor valamelyik elhivatott képviselője meg­emlékezik Tápiószecső nép­tanítójáról. Ofella Sándor Tápiószecső Emlékezetes kirándulás míPís* A Mozgáskorláto- Eí #1 zottak Egyesületei- Enaf nek Országos Szer- vezete a MEOSZ gödöllői klubja — fennállá­sa óta immár hetedik alka­lommal — egész napos au­tóbusz-kirándulást rende­zett a klub rokkant tagjai és hozzátartozóik részére. A részvételi díj — a klub pénztárának hozzájárulása mellett — igen mérsékelt volt; 300 forintot fizettek. A busz indulás előtt össze­gyűjtötte a járásképtelen gö­döllői és környékbeli utaso­kat és így utaztak Hajdúszo­boszlóra. Betegpénztári hoz­zájárulással biztosítani tud­ták a vendégek díjmentes belépését a fürdőbe, ahol két órán át élvezték a kitű­nő gyógyvizet és az európai kultúrájú fürdő egyéb szol­gáltatásait. Fürdőzés után rö­vid sétát tettek a parkban az étteremig, ahol saját költsé­gükön bőséges, jó ebédet kaptak. Ezután ragyogó nap­sütésben indultak vissza, s jó hangulatban, kora este ér­tek haza. Fazekas Mátyás Veresegyház tására került ser, de a föld népét ilyenek építésére igénybe is vehették. Ennek jó példája Szabolcs vára, amelyet Árpád örököse, a sorban utána következő má­sodik vezér, Szabolcs épít­hetett ki olyan méretűvé, ami egy besenyő támadás­nak is ellenállt. Szabolcs ál­tal történt építéséről a vidé­ken otthonos Anonymus tesz említést. Földsáncának két szakaszban történt 9—10. századi felhordását Németh Péter ásatásai iga­zolták. (Folytatjuk) Györffy György akadémikus A túrái kezes A középkori magyar jogrendszer — bár elsősor­ban férfiszempontú volt — lehetővé tette, hogy a le­ányok — árvaságuk esetén — férfitestvéreiktől egé­szen férjhezmenetelükig, rangjuknak megfelelő el­látást kapjanak. Ezt nevezte jogrendünk hajdani jognak, latinul ius capillare volt a neve. Ez megillet­te a leányokat az apai örökségből kötelezően járó ieánynegyeden túl. Persze a törvény még nem jelen­ti annak betartását. Művelődéstörténetünk becses forrása az 1220 körül keletkezett, de nyomtatásban csak a 16. században megjelent Váradi Regestrum, mely a váradi káptalan előtti pereket, istelenítclete- két tartalmazza. A gyűjteményben számos Pest vár­megyei jogeset található. A Túra faluban élő test­vérpár, Voca és Kereu aligha volt tisztában a ma­gyar jog bizonyos elveivel és nem bennük tisztelhet­jük a női méltóság védelmezőit sem. Az történt, hogy a testvérpár eladósodott. Hogy mi okozta ezt, forrásunk nem árulja el. Mindenesetre a falu pap­jának is tartoztak bizonyos összeggel. Feltehetően többszöri figyelmeztetés, felszólítás ellenére sem fi­zették meg tartozásukat. Végül a testvérpár eredeti megoldást talált. Mint a Regestrumban olvashat­juk: „adósságuk fejében kezesként átadták nővérü­ket" a papnak, aki ezt természetesen nem fogadta el és „lelke üdvösségéért elengedte a tartozást és a le­ányt szabadon bocsátotta”. Voca és Kereu minden­esetre megszabadult adósságától — ha nem is ép­pen dicsérhető módon. Pogány György

Next

/
Thumbnails
Contents