Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-25 / 250. szám

Boross Péter az SZDSZ taktikájáról A gazdasági törvénykezés elmaradt A Szabad Demokraták Szövetségének esetleges kiválá­sa nem vezethet kormányválsághoz, hiszen a szocialista párt elegendő' többséggel rendelkezik a parlamentben ahhoz, hogy egyedül is kormányozhasson. Az igaz, hogy ez nem jelent olyan kényelmes többséget, mint a koalíció, gyakrabban kell egyeztetni az ellenzékkel, de arra alkalmas, hogy a programját megvalósíthassa — nyilatkozta lapunknak egyebek között Boross Péter ko­rábbi miniszterelnök, az MDF országgyűlési képviselő­je, akit a Horn-kabinet száznapos tevékenysége mérle­gének megvonására kértünk. — Az Antall József, majd az ön által vezetett konzerva­tív kormányról sokan sokféle ítéletet mondtak, azonban reálisan nézve nehezen vitat­ható, hogy a rendszerváltozta­tás kormányai voltak. A jelen­legi baloldali koalíció első száz napjának letelte után ten­denciáját tekintve mi állapít­ható meg a Horn-kormány- ról? — Nagyon nehéz kérdést tett fel, mert ennek a kor­mánynak irányultsága, tevé­kenysége még nem mérhető le. Egyszerű volna, ha azt mondanám, hogy az 1989-es Németh Miklós-féle kormány folytatása, azonban ez így nem igaz. Annak a kabinet­nek sajátos feladata az át­adás előkészítése volt. A mos­tani magát nem rendszervál­toztatónak, hanem a kialakult parlamentáris demokrácia kormányának tekinti. E pilla­natban tehát nem lehet tudni, minek a kormánya lesz. A gazdaság helyreállításának programját hirdették meg, és a jelenlegi helyzetet sötétnek, olykor a valóságosnál söté- tebbnek festik le. Valóban a fontos lépések meghozatalát elodázták. A nyugdíjakat elő­ször nem akarták visszamenő­leg kifizetni, aztán mégis kifi­zették. Az áfát emelni akar­ták, de azonnal mégsem emel­ték, ugyanezt tették az ener­giaárakkal. A gazdaságról be­széltek állandóan, de nem gazdasági tön’énykezésbe kezdtek. Az expó lemondásá­val a retirációt, a nemcselek­vést választották. Évszázados közjogi szokást változtattak meg azzal, hogy választások előtt két hónappal választójo­gi törvényt módosítottak. Éz- zel rossz hírüket keltették az alkotmányos rendhez szokott nyugati világban. Viszont tisztán látszik, és ez a koalí­ció kisebbik erejének a célja volt, a médiában való totális helyfoglalás. Ez azonban, hangsúlyozom, csak a szabad- demokraták érdekeit szolgál­ta. Az érdekegyeztetés teóriája — A beígért gazdasági intéz­kedések meghozatalának elha­lasztása nem éppen az önkor­mányzati választások közelsé­gével magyarázható? — De igen, ők hajlamosak erre, hiszen ha valamiféle elődjük lehet a Németh-féle kormány, az ebben az. Emlé­kezhetünk, hogy ’90 áprilisára energiaár-emelést terveztek, de elhalasztották, és az An- tall-kormánynak kellett au­gusztusban végrehajtania. A pénzügyminiszter ugyanaz volt akkor és most... Nem áll távol tőlük ez a taktika. Ez vi­szont komoly bajokra utal. Ha valóban igaz, hogy januártól hetvenszázalékos energia-ár­emelést terveznek, ez példát­lan lépés a fűtési szezon köze­pén. Arról ne is szóljunk, hogy ezzel egy időben az inflá­ciót húsz százalék alatt akar­ják tartani. Minderről bőveb­ben és pontosan a jövő évi költségvetési törvénytervezet ismeretében beszélhetünk majd. Az viszont már jól érzé­kelhető, hogy a saját táboron belül komoly feszültségeik vannak, s ezek a belső korlá­tok megakadályozhatják a program megvalósítását. Szo­cialista hagyomány ez a belső megsemmisítő mechanizmus. Ugyanakkor az egyeztetések­nek — koalíciós, parlamenti, szakszervezeti, Érdekegyezte­tő Tanácson belüli — olyan rendszerét alakítják ki, amely betartásával valójában már nem lehet kormányozni. — Ez a felelősség áthárítá­sát szolgálja? — Nem. Ezek olyan alkal­mak lehetnek, ahol mindenki­nek mindent megígérnek, de a hétköznapokban nem tartják meg. Illetve az ellentétes tö­rekvések fölfalhatják a döntés erejét. Az ilyen mérvű érdek- egyeztetés inkább teória. Egységben az elnökválasztásig? —A jövő évre halasztott meg­szorítások komoly társadalmi feszültségeket válthatnak ki. Felkészültnek tűnik-e a koalí­ció ennek kezelésére? — Nem tudom megmon­dani. Ismert az a trükk, hogy példának okáért har­mincszázalékos áremelést mondanak valamire, aztán tizenöt lesz belőle, és min­denki felsóhajtva megörül. Ezzel párszor játszhatnak, de tartósan nem lehet rá be­rendezkedni. — A koalíciós partnerek között az eltelt időszak vál­tozó erősségű nézetkülönb­ségeket hozott felszínre. Milyennek ítéli meg együtt­működésüket? — Szerintem a koalíció szétesésére, ha ez aggoda­lom egyáltalán, nincs ok, mert az SZDSZ még nem érte el a médiatörvényt, és a teljes helyfoglalás szente­sítését a közszolgálati mé­diákban. Másrészt bizonyá­ra kivárja a köztársasági el­nök választását. Addig ez a koalíció mindenképpen fennmarad, de hogy azután mikor kezd belőle kisasz- szézni, megjósolni nem le­het. Taktikai kérdés lesz, s függ a kormány tekintélyé­nek alakulásától. Az MSZP esetében nehéz arra következtetni, hogy a meg­szorító költségvetési intéz­kedések milyen problémá­kat okoznak a párton belül. Frakciójukban ülnek a szakszervezeti vezetők, a számos egyéni képviselő, akiknek nem közömbös, hogy az önkormányzatok milyen támogatást kapnak. Márpedig a Békesi-prog- ram e területen is megszorí­tást helyez kilátásba. Az vi­szont tény, hogy a koalíció­ban két „műfaj” keveredik, a feszültségek négy éven át tartó feloldásának sikeré­ben Tamás vagyok. Ami biztos: a Magyar Demokra­ta Fórumnak jelenleg nem érdeke a kormányválság, hiszen ez az országnak sem érdeke jelenleg. Meghatá­rozó tevékenységünknek a kormány helyes útra terelé­sét tartjuk, nem célunk szétesése. Nincsenek olyan szándékaink, mint a sza­baddemokratáknak volt a taxisblokád idején. Azt sze­retnénk, ha nem folytatód­na a külföldi tőke beáram­lásának megtorpanása, ami egyébként már bekövetke­zett. Hornnak oda-odaló'nek — Említette a médiák meg­szállását. A baloldal ko­moly szerepet szánhat ne­kik a várható feszültségek elsimításában? — Biztos, hiszen már most is sajátosan viselke­dik a médiavilág. Horn Gyula kap lövéseket, de Bé­kési László nem, mely utób­bi vélhetően a szabadde­mokratáknak nem áll érde­kében. Úgy tűnik, a szociál- liberális koalíció a médiák­nak rokonszenves megol­dás. De Horn Gyulának oda-odalövöldöznek, ami, mint volt miniszterelnök mondom, nem tisztességes dolog. Az már az esemé­nyek alakulását figyelők humorérzékét csiklandoz­za, hogy az Egyenleg volt főszerkesztője Objektív címmel műsort vezet... — Mivel a parlamenti el­lenzék számát tekintve ala­csony, különösen felértéke­lődik az összefogás szüksé­gessége a T. Házban és azon kívül. Lát esélyt a még gyakoribb közös fellé­pésre? — Ezekben a kérdések­ben bizakodónak és kétel­kedőnek kell lenni. Előbbi­ben a jövőt illetően, utóbbi­ban a jelent nézve. Az ön- kormányzati választásokra figyelve viszont a vártnál is kedvezőbb összefogás körvonalazódik. Legyünk őszinték, nem számítot­tunk erre a nagyon biztató jelre. Az elkövetkező négy év lehetőséget teremt rá, hogy a parlamenti négy el­lenzéki párt begyakorolja az összefogás lehetőségét. Budapesten a választások előtt máris KDNP—Fi­desz—MDF-összefogás jött létre a kerületekben, vidé­ken pedig más összetételű koalíció is megjelent. Na­gyon szeretném, ha a kis­gazdapárt — amelyhez ifjú­ságom, szinte egyedüliként a parlamentben, kötődik — ebben nagyobb aktivi­tást mutatna. Hiányukban személyi okok is közreját­szanak, ami sajnálatos je­lenség. Itt a jobbközépen, egyesülés nélkül kell ne­künk berendezkednünk. Már csak azért is, hogy ne szülessenek szélsőséges jobboldali erők, és alterna­tívát jelentsünk azzal a bal­oldallal szemben, amelyik­nek most nagyon jelentős a térnyerése. Nemeth Zsolt Makovecz Imre: Adók és energiaárak ollójában Makovecz Imre építészt, a sevillai magyar pavilon tervező­jét természetes módon a Horn-kormány világkiállítást le­mondó szándékáról kérdezték elsőként a túrái népfőisko­lán. Az építész, aki maga is érintett a programban, az egy­kor Barsiné Pataky Etelka által vezetett expóirodáról el­mondta, hogy az ma már felszámoló irodaként működik. A munkatársak nagy részét kirúgták. Hogy miért teszik ezt, mi a céljuk a világkiállítás lemondásával, azt önvéde­lemből nem akarja megérteni, elhinni. Az előadását köve­tően arra kértem, hogy mondja el véleményét a kormány száz napjáról. — Az ellenzéki lapok nem jutnak igazi háttérinformáci­ókhoz, miközben a többi azt is tudja, hogy mi fog történni — kezdte válaszát. — Nem ismerem tehát a titkos diplo­mácia tartalmát. Csak a saját megítélésemre tudok hagyat­kozni. Az első problémát ab­ban látom, hogy a szociális háló kiterjesztésében a ma­gyar vállalkozói réteg érde­kelt igazán, s miközben erre a védőrendszerre a gazdasági átalakulás során égető szük­ség van, azok mind jobban el­szegényednek. Ezt a réteget az adók és az energiaárak fog­ják egy képzeletbeli olló két szára közé. A magyar vállal­kozókat sújtó megszorítások miatt ezt a politikát magyarel­lenesnek tekintem. A kormány a világkiállítás lemondását javasolta az Or­szággyűlésnek. Ezt tudatos, gonosz cselekedetnek tartom. De Pető Ivánék minden igye­kezete ellenére, amellyel a ve­gyes érzésű MSZP-t befolyá­solni kívánják, azt mondom, hogy több száz év története bebizonyította: a magyarokat nem tudják a talpuk alá gyűr­ni. Egyébként nagyon kemé­nyen dolgozik a kormány, ugyanis rengeteg embert bo­csátottak el. (bg) Gémesi György: Nem ezzel nyerték meg a választást! Gémesi György (MDF), Gödöllő polgármestere, a Ma­gyar Önkormányzatok és Önkormányzati Képviselők Szövetségének elnöke a közelmúltban lapunknak írt cik­kében többek között kifejtette, hogy az utóbbi négy év­ben megteremtődtek a helyi demokrácia feltételei. Ha a közelgő választásokon a helyi programok és nem a helyi pártok, ha a rátermett és alkalmas emberek és nem a po­litikai hovatartozás dönt, nagy esély van arra, hogy a kis- és nagyközösségek komoly erőt képviselhetnek az önkor­mányzatok fejlődésének következő szakaszában. A kor­mány száz napját is elsősorban önkormányzati vezető­ként értékeli. — Méltányolom, hogy a kormány a gazdasági fel- emelkedés célját állította maga elé. A működőképes­ség fenntartásához nyilván kellenek megszorító intézke­dések, de nem értek egyet an­nak folyamatos hangoztatásá­val, hogy minderre azért van szükség, mert az előző, „bű­nös” kormányzat tönkretette a gazdaságot. Nem szabad el­feledni, honnan indult el az Antall-kabinet, s ha ellent­mondásoktól kísérten is, meddig jutott az ország átala­kításában. A választásokat viszont nem annak a hangoztatásá­val nyerte meg az MSZP, hogy 1995-ben ki kell rúgni a közalkalmazottak bizo­nyos százalékát; hogy peda­gógusokat kell az utcára ten­ni; hogy 200 ezer új munka- nélküli lesz; hogy a pénz­ügyi háttér és a jogosítvá­nyok csorbításával szétrom­bolják az önkormányzati de­mokráciát. Ma gyakorlatilag a két kormánypárt dönt el minden lényeges kérdést. A kabinet a politikai döntéseket „végig­veri” önmagán és a parla­menti szavazógépen. Lásd vi­lágkiállítás, önkormányzati, választójogi, pótköltségveté­si törvény. A látszategyezte­tés nem enged beleszólást az önkormányzati, a szakszerve­zeti érdekvédelemnek és az ellenzéki pártoknak sem. Ezek a módszerek a jövőre nézve nem sok jót sejtetnek azok számára, .akiknek eset­leg más a véleménye, mint a kormánynak. R ., Vélemények a kormány első száz napjáról

Next

/
Thumbnails
Contents