Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-24 / 249. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAC 1994. OKTÓBER 24.. HÉTFŐ Jó, hogy vérbe fojtottak bennünket Charlie Coutts rendes ember. Már régóta az. Azóta legalábbis, mióta megismerhettük, mint azt a skót kommunista aktivistát, aki a forradalom eló'tt eljött hozzánk, hogy a szocializmus diadaláért vívott nemzetközi és hazai csatáinkban segítségünkre legyen. Változnak az idők, de Charlie Coutts nem változott. Kommunista maradt, ami igazán rendes tóle — főként most, amikor minden korábbi kommunista átment kapitalistába. Hogy Charlie a Magyar Rádió Külföldi Adások Fő- szerkesztó'ségében az angol szekció élén állt, kifejezi ennek a nemrégiben demokratikus útra tért országnak a toleranciáját a másság iránt. Csúcs László is helyén hagyta őt, mert ő szakmai szempontok alapján mérlegelt. Nem úgy, mint a jelenlegi médianácik, akiknek még Cséve Magdolna, az apolitikus dokumentációs főigazgató, szakmája alapos tudója, sem kóser politikailag. Két nappal az 1956-os forradalom és annak évfordulója előtt, hogy Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke ’92-ben tanújelét adta halálmegvető bátorságának, az angol nyelvű Radio Bridge (102,2 FM) Central Europe Today (Kelet-Európa Ma) c. műsora ’56-ot választotta témául. A műsor — szemben a kitűnő David Yanovsky, non-profit Budapest Day and Night (Budapest éjjel-nappal) c. programjával, üzleti vállalkozás. A műsor szerkesztője úgy gondolta, hadd mutassa be ezúttal a forradalmat egy sajátos szempontból. És ezt a sajátos szempontot Coutts úr szolgáltatta. Elmondta, hogyha a szovjetek nem jönnek be, itt visszatért volna a horthyzmus és a fasizmus. Ez egy vélemény. De nem volt ellenvélemény. Mert a dolognak a széles körben elfogadott másik oldala másként néz ki, talán meg kellett volna hívni valakit, aki elmondja: kár, hogy ’56-ban nem győzött a magyar forradalom, mert akkor például nem egy — amúgy igen szimpatikus — kommunista úr állna az angol szekció élén, vagy egy MSZMP-s múltú médiakomisszár félmilliós fizetéssel a Magyar Rádió csúcsán. Vagy hogy Magyarország mára talán csak annyira maradna le Ausztria mögött, mint a háború előtt volt. Nem volt azonban senki, aki ezt elmondja. Hát igen, ez Central Europe Today — Kelet-Európa ma. Egyelőre és már nem is olyan sokáig. A változás tán még Coutts urat is hivatalában találja. Lovas István Lipták: A szlovák népért is harcolunk Békés tüntetés a bősi gáton Mentsük meg a Dunát! Mentsük meg a Szigetközt! Soha többé mini Trianont! Ilyen és ehhez hasonló jelszavakat tartalmazó transzparensekkel vonultak fel szombaton a bősi gáton azok a tüntetők, akik a Duna elterelésének második évfordulóján tiltakoztak határfolyónk kisajátítása és az erőmű Binder-féle megépítése ellen. Lipták Béla — az esemény főszervezője —; szerint Julius Binder nem tett mást, mint egymás ellen fordította a magyar és a szlovák népet, miközben milliókat és tízmilliókat keres egy olyan építkezésen, amely 50 ezer ember életét veszélyezteti közvetlenül, hiszen ez az építmény olyan silány, hogy bármikor átszakadhat, és a víz elöntheti a környező falvakat. Mint mondta, nemcsak a magyar, hanem a szlovák népért és az egész térségért harcolnak. Ezt szimbolizálta az is, hogy a szervezők a menet élén a magyar mellett osztrák és szlovák zászlót is vittek. (A szlovákot maga Lipták Béla, hiszen ő is szlovák származású.) Lipták hangsúlyozta: rendkívül fontos, hogy a világ is tudomást szerezzen az erőmű tökéletlenségéről és veszélyességéről, hiszen a világ is felelős a Szigetközért. Ezért nagyon örül annak, hogy a magyar és a szlovák televízió mellett szusa óta. A szövetség elnöke szerint a tanácskozás hangneme új politikai stílusként is felfogható. A küldöttek — mint mondta — a napi politika helyett nagyobb távlatú kérdésekkel foglalkoztak. Mindenki számára bebizonyosodott, hogy a Magyarok Világszövetsége él és létezik, nem csak formálisan — hangsúlyozta Csoóri Sándor. Az, amit a Magyarok Világ- szövetsége az elmúlt két évben elért, kis magyar sikerként is értékelhető — jelentette ki Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke a szervezet szombaton befejeződött kétnapos budapesti küldöttközgyűlésének zárszavában. Hasonló jellegű tanácskozásra először került sor az 1992-es magyarok III. világkongreszTi örökké éltek, mi csak vagyunk Emléktábla Kócosnak A Corvin mozi falán emléktábla hirdeti szombaton délutántól: az ’56-os forradalom idején itt harcolt s halt hősi halált Szabó Ilona, közismert nevén Kócos, a 17 éves cigánylány. Az emléktáblát — melyre a plakettet Domonkos Béla szobrászművész készítette — az ’56-os Forradalmi Nemzeti Szövetség és az Igazolt Magyar Szabadság- harcosok. Világszövetsége avatta fel. Az ünnepség fővédnöke Göncz Árpád köz- társasági elnök volt. A megemlékezésen Csorba Zoltán, a Józsefvárosi Romák képviseletében elmondta: a cigányok is hazájuknak érzik Magyarországot, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az életüket is készek voltak áldozni Magyarország szabadságáért — például 1956-ban. Csorba Zoltán hozzáfűzte, hogy ez az első alkalom, amikor a szabadságharc cigány származású áldozatának emléktáblát avattak. Bocskai József, az Igazolt Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke Kócosra emlékezve elmondta: fiatal kora ellenére magatartásával példát mutatott bátorságból és hazaszeretetből. Sőt, mint halála után kiderült, Kócos állapotos volt, s gyermekével szíve alatt szállt szembe a szovjet megszállókkal. A megemlékezés után a szervezetek, a barátok, harcostársak és ismerősök koszorúkat s virágot helyeztek el az emléktábla előtt. Az egyik koszorú szalagjának felirata: Kócosnak! Ti örökké éltek, mi csak vagyunk. Kócos élettársa, Bizsu — Dilinkó Gábor — is a Corvin köziekkel harcolt a forradalom idején. Visszaemlékezése szerint Kócos 1956. október 28-án délután halt meg. Társaival éppen járőrben volt, amikor egy orvlövész leterítette. A lövedék a fejét találta el, de még élt, amikor kórházba szállították. Ott érte a halál. A Corvin közbe — ahogyan a többieket sem — Kócost se hívta senki. Önszántából jött, s akár társai, ő is tudta, hogy miért. S azt is, hogy mire vállalkozik, amikor a forradalmárok közé áll harcolni. (nádai) Történelmünk fénylő pontja (Folytatás az I. oldalról) Ez a plakát ma éppúgy aktuális, mint lett volna ’56-ban — mutatott Pong- rátz Gergely a Corvin mozi tetején lévő transzparensre, melyen az éppen vetített film címe állt: Végveszélyben. A Corvin köziek parancsnoka kijelentette: akkor is és most is szabad és független Magyarországot akartunk, akarunk. Pongrátz Gergely emlékeztetett: a jelenlegi miniszterelnök másfél évvel ezelőtt a parlamentben elismerte, hogy pufajkás volt. Majd Horn Gyula akkor azt is hozzátette: na és? Pongrátz Gergely elmondta, hogy néhány hónappal ezelőtt levélben kérte a miniszterelnököt: Jelcin és az orosz pátriárka példáját követve kövesse meg az ’56-os forradalmárokat. Erre azóta sem kapott Horn Gyulától választ. A mostani magyar kormány, s a szomszédos országok kormányai mind az 1956-ban harcoló pesti srácoknak köszönhetik hatalmukat — mondotta Pongrátz Gergely. Hiszen ezek a pesti srácok voltak azok, akik elsőként ejtettek sebet a kommunizmuson, mégpedig halálosat. N. L. Talum Attila felvétele megjelentek a CNN amerikai hírtelevízió munkatársai is. Szavaiból kiderült, hogy nem a bősi erőmű lebontását akarja, hanem azt, hogy engedjék ki belőle a vizet addig, amíg rendesen kijavítják az építményt, majd utána vissza lehet engedni a vizet, azonban leszögezte, hogy három alapvető ponthoz ragaszkodnak: a Dunát vissza kell terelni az eredeti mederbe, hiszen a határfolyó a miénk is; a vízelosztás kulcsa magyar kézben kell hogy legyen Dunakilitinél; a Dunakanyart nem szabad elcsúfítani semmiféle beton- szörnnyel, ezért Nagymaroson nem épülhet meg semmi. Mint mondta, ezzel az elképzelésével nincs egyedül, hiszen az Egyesült Államokban — ahol él — számtalan szervezet több millió tagja támogatja a tervét. Mielőtt elhagyták volna a gátat, a résztvevők megtekintették azt a három zátonyra futott hajót, amelyek — Lipták Béla szerint — azért akadtak fenn, mert az építtetők nem gondoltak arra, hogy a több emelet magasból lezúduló víztömeg kimossa a folyó alját, és néhány száz méterrel odébb lerakja a hordalékot. Ä tiltakozás mindvégig békés maradt, és Budapesten a Parlament elé történő felvonulással zárult. (fenyvessy) Prédára leső kékrókák Az MSZP és az SZDSZ között létrejött koalícióról sokan sokféleképpen vélekednek. Vannak, akik természetes szövetségesnek tartják a két pártot, s vannak, akik nem, illetőleg csak annyiban, hogy Hornék és Petőék versenyben áhítoztak a hatalomért. Minden bizonnyal azok járnak az igazsághoz közel, akik azt mondják, sok-sok pontban (már ami a koalíciós szerződés pontjait illeti) erőszakolták meg ezt a kapcsolatot. A legfőbb erőszaknak az expó elleni fellépést lehet megjelölni, ami igaz lehet, hiszen a Magyar Szocialista Párt korábban pártolta a világkiállítás gondolatát. A napi politikát magyarázók tudni vélik, az SZDSZ egyik, tán legfontosabb kikötése az volt: csak akkor megy bele a koalícióba, ha a Magyar Szocialista Párt felzárkózik expóellenes propagandájuk, politikájuk mögé. Ez megtörtént. Cserében azt ígérhette a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy kioldozza azokat a pénzes zsákokat, amelyek a magyar köztudatban úgy szerepelnek, mint az SZDSZ hatalomátvételéhez szükséges kellékek. Nos, a magyar szocialisták teljesítették koalíciós partnereik óhaját, ám az SZDSZ befolyása alatt álló, állítólagos nyugat-európai és tengeren túli pénzes barátok nem aktivizálódtak, azaz azt is mondhatjuk: az SZDSZ ez esetben becsapta partnerét. Becsapta, hiszen tudott: szakértelmet is kínált, ám miniszterei közül — úton-útfélen hallani — az emberek számára a legellenszenvesebb az a Fodor Gábor, akinek eléggé el nem ítélhető könnyelműséggel kezébe adták az iskolák és az egyházak ügyét. Most az a hír járja Budapesten, hogy az SZDSZ komoly rohamra készül, s az általuk favorizált Szekeres Imrével szeretnék fölcserélni Horn Gyulát, akit szerencsétlenül sikerült parlamenti beszédére pont Szekeres beszélte rá. Érthető hát, hogy az MSZP kongresszusán meg is kapta a magáét, súlyos vereséget szenvedett, nem lett elnökhelyettes. Lehet, hogy mindez csak föltevés, méghozzá politikusokhoz közel állók pletykálkodásaira épülő. De egy biztos: Horn Gyulának vigyáznia kell, mert az a liberális kékség, ami a rádióból és a televízióból árad, s az ezzel párosuló ravaszság, ami mai szabadelvű politikusainkat jellemzi, köny- nyen állíthat csapdát neki. Láthattuk, hogy ugyanez a társaság a jelenlegi miniszterelnökünknél bizony jóval edzettebb politikust (Antall Józsefre gondolok) is nap mint nap képes volt megleckéztetni, egészen odáig menően, hogy a vele készült interjút sem engedte adásba. A kékek és ravaszak, kiket az egyszerűség kedvéért kékrókáknak is nevezhetünk, nem fognak lelkiismereti kérdést csinálni abból, hogy a liberálisok hatalomra segítése érdekében elbánja- nak-e Horn Gyulával. Ha érdekeik úgy kívánják, szemrebbenés nélkül megteszik. (Vödrös) Csoóri: Kis magyar siker
