Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-21 / 247. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJUSAC 1994. OKTOBER 21., PENTEK * Csepregi Éva iskolát nyit Aki tehetséges, az is képezze magát Keveset hallani mostanában a sokak által kedvelt egykori Neoton Família volt énekesnőjéről, Csepregi Éváról. Ez csak természetes — gondolhatná bárki —, a gyereknevelés mellett nem sok ideje maradhat arra, hogy énekeljen, fellépjen vagy éppen egy nagylemezen dolgozzon. Mindennek pontosan az ellenkezője derült ki a napokban egy beszélgetés alkalmával. Éva énekel, iskolát vezet és lemezt készít. — Múlt pénteken tartottuk az első foglalkozást az iskolában — mesélte —, s azt hiszem, nagyszerűen fog menni a dolog. A növendékek tehetségesek, lelkesek és persze mi is azok vagyunk. — Mit lehet nálatok megtanulni? — Leginkább az énektanításra fektettük a hangsúlyt. Két nagyszerű hangképző és korrepetitor foglalkozik a diákokkal. Emellett természetesen mindennel, ami csak a színpaddal kapcsolatban szóba jöhet, foglalkozunk, a sminkeléstől kezdve a mikrofon megfelelő kezeléséig. — Gondolom, többségében fiatalok jelentkeztek. — Azt kell mondanom, vegyes a korosztály. Tizenhattól negyvenéves korig jöttek felvételizni. Azt, hogy kiben mi rejlik, még nem igazán lehetett felmérni az első alkalommal, hiszen any- nyira izgultak szegények. Volt, akinek nagyon rosszul sikerült a bemutatkozása a felvételin, de felvettük, mert szüksége volt ránk, hozzánk akart tartozni. Nem egy átlagos iskola lesz ez, ahová bejárnak, tanulnak és hazamennek. Azt szeretném, ha mindenki megismerné a másikat, ha barátságok alakulnának ki, egyszóval, ha törődnének egymással! — Az igazán tehetségeseket el tudjátok majd indítani valamilyen úton? — Mindenképpen — válaszolta. — Először is szeretném, ha tudatosulna bennük, akármilyen tehetségesek, tanulniuk kell, képezni kell magukat. Itt megkapnak egy olyan alapozást, amivel már el lehet indulni. Egy kis idő múltán fellépési lehetőséget is tudunk biztosítani, s persze rengeteg olyan kapcsolatunk van, ami jól jöhet majd nekik. — Te is jártál ilyen iskolába? — Nem, és később meg is bántam. Rengeteg időbe telt, amíg aztán rátaláltam az énektanámőmre, Sík Olgára. Mai napig hozzá járok, s mindig meg tud lepni valami olyasmivel, amit még nem tudok, vagyis állandóan tanulni kell — vonta le a tanulságot. — Van rossz énektanár is? — Van bizony, nem egy- gyel találkoztam már. Többségükkel az a baj, hogy nem törődnek a tanítványokkal, nem viselik szívükön a diák sorsát, márpedig ez nagyon fontos lenne. — Hogyan tud egy fiatal a zenészi vagy énekesi pályán érvényesülni, egyáltalán elindulni? — Ha megkérdezel néhány zenészt, kiderül, mindenkinek egyéni útja volt. Nem lehet pontosan meghatározni, hogy mi a teendő. Először is az ember nézzen magába, hogy valóban tehetséges-e. Ha az, és elég elszántnak érzi magát, akkor keresse a hozzá hasonlóak társaságát, alakítson például zenekart, vagy iratkozzon be egy olyan iskolába, mint a miénk. Persze a szerencse, a váratlan fordulatok is jól jönnek, de csak erre nem lehet számítani. — Mi a helyzet a vidékiekkel? — Ők sajnos hátrányban vannak a fővárosiakkal vagy városiakkal szemben. A távolság nagy akadály, főleg annak, akinek nincs pénze mondjuk több száz kilométert utazni. Van, aki megteszi ugyan, többen viszont nem, s inkább valami olyasmivel kezdenek el foglalkozni, amihez túl sok kedvük nincs, de az iskola vagy munkahely közel van. Valahogy így vesznek el a tehetségek — vélekedett. — Vidékieknek szeretnénk segíteni a másik énekiskolával, amit Kiskunlacházára tervezünk. — Mit szólnál hozzá, ha a kisfiad is a tiédhez hasonló pályát választana, ha felnő? — Nagyon boldog lennék, és ennek meg is van az esélye — mondta. — Már most imádja a zenét, ha beülünk az autóba, az első dolga, hogy bekapcsolja a rádiót. Most éppen a Halász Judit-korszakánál tart és a Bóbita a kedvence — mesélte. — Az biztos, hogy biztatni fogom a zenei pályára, aztán ha felnő, majd eldönti, mit akar. — Min dolgozol mostanában? — Egy hanglemezre készülök, amely, ha minden összejön, tavasszal jelenik meg. Gitárcentrikus, dallamos rockzenét szeretnék, ami mindenkinek ' szól. Emellett fellépek mindenféle diszkókban, nosztalgiaesteken, egyszóval tartom az emberekkel a kapcsolatot — mondta vidáman. V. Cs. Okosabb-e, aki enged? Van a szomszédunkban egy iskola. Mellette pár lépésre az „öccse”, egy remek kis napközi. így az őszben jó elnézni, hogy bogároznak az udvaron a picik meg a kicsik, a nagyobbak egy-egy füzettel sétálgatnak szünetben. Ez a hegy alatti abrakolás örök szertartása. A kerítésre támaszkodom, nézem a napközisek programját. Mi mindennel tudnak játszani, s mennyi minden elkelne még a kis udvaron, de hát nem fér be minden. így, az a két intézmény pompásan kiegészíti egymást. Kinő a gyerekecske az óvodából, átmegy a mellette álló iskolába. És ahogy nézem őket az őszben, mel- lémkönyököl egy férfi, könnyű zakó, kalap. Előbbit megbillenti félkopasz fején, mintegy köszönésnek is vehetem, ha akarom. Hát annak veszem. És hogy ő is nézi azt, amit én (nem biztos, hogy azt is látja), valahogy úgy érzem, szólnom kellene. — Milyen sok szép apró magyar gyermek — mondom, hogy megszólaljak. Választ nem is vár az ember egy hasonló megállapításra. Csak kalapbillentésként hangzott el a számból a lélek tűnődése. Például arról, hogy bizony az éllovasok között vagyunk Európában, ami a lakosság folyamatos csökkenését illeti. Nincs elég gyermekünk. Rettenetesen hangzik és elég gyakran a megállapítás, hogy elöregedett a magyar társadalom, viszonylag sok az öreg. Ó, nem kívánjuk a temetőket, nem, de azért boldogabbak lennénk, ha több óvodát látnánk magunk körül. .. — Miért pont magyar? — kérdi. Hát erre föl kellett figyelnem: kötekedik ez az úr. — Hát azért, mert... Kevés a gyerek... — nyögdécselem, mintegy védekezve. — Miért pont magyar? Miért ne lehetne itt más nemzetiségű is? Mondjuk... Ez hergel engem! Ez kötekedik, és én félek. Még fényes délelőtt, még a gyerekekben gyönyörködve is félek a kötekedőktől. Leüthet. Mindennapi eset. Az nevet a végén, aki először üt, állapította meg Fülig Jimmy a Rejtő Jenő regényében. Elsomfordáltam, de nem egészen szótlanul. Még annyit motyogtam, hogy „hát csak úgy, mert kevés a magyar gyermek errefelé... ” Elmentem mellőle. Holott ő telepedett mellém a kerítésre, könyökölni. És azóta is, most is, mindig is éreztem, tudom, hogy nem mindig okosabb, aki enged. Czegő Zoltán A magyar Tom Jones Barátom, Jones címmel első szólólemezével nagy lépést tett a siker felé vezető úton Majsai Gábor. A nemrégen megjelent alkotás énekese persze nem ma kezdte pályafutását. Olyan legendás társulatokban énekelt, mint a Scampoló, a Wastaps, az Európa, az Astor, vagy éppenséggel a Besenyő Blues Band. Tavaly tavasszal a pop-rock fesztiválon első díjat nyertek az Öreg járgány szívatóval indul című nótával. A folytatás nagylemezt hozott és a fúvósstílus kedvelői között nagy sikert aratott. A csapat azóta is együtt dolgozik. Majsai Gáborról közben többen kitalálták, hogy ■É&ai Majsai Gábor új szólóalbumának címe: Barátom, Jones a ’60-as évek nagy angol sztárjának Tom Jonesnak kései hasonmása. így született meg az ötlete annak a szólólemeznek, amelynek a gerincét Tom Jones legismertebb felvételei képezték. Nyolc dal került az angol „bányász” dalaiból az albumra, és négy saját szerzemény egészítette ki az anyagot. A fúvószenei kíséretet az öblös, érett, mély férfi énekhanghoz a Besenyő Brass szolgáltatta. Az énekes az elmúlt években bejárta Nyu- gat-Európát. Kezdetben grafikusnak tanult, majd trombitálni, hangja pedig az énekkarban csiszolódott. Nagy példaképéhez hasonlóan ő is a klubok világát szereti. Rocky Docky, Divatnapok Hetedik alkalommal rendezték meg a Budapest Sport- csarnokban a budapesti divatnapokat, amelyen a háromszázötven kiállító a jövő év tavaszi és nyári divatját mutatja be. Talum Attila felvételén az ifjú hölgyek a nagytakarításhoz „öltöztek be” Szentendrei PUSZI A kallódó ifjúság megmentésére Az utóbbi évek nehéz gazdasági helyzete együtt járt a munkanélküliséggel, amely leginkább a pályakezdő fiatalokat sújtotta. A kilátástalan helyzetben lévő fiatalok közül sokan a problémáik elől az utcán, a kocsmákban, a játéktermekben vigasztalódtak, néhányan a gondok elől az alkoholhoz, a kábítószerhez menekültek. Az elkallódó ifjúság összefogására, megmentésére 1993 decemberében megalakult a Polgári Unió Szentendrén az Ifjúságért nevű egyesület. Szabó Imre az egyesület titkára — aki az ELTE ötödéves szociálpolitikai szakának hallgatója — elmondta, hogy az egyesület megalakulását egy hatalmas felmérés, adatgyűjtés és információszerzés előzte meg. Többek között felvették a kapcsolatot a Pest Megyei Munkaügyi Központtal, a helyi önkormányzattal, a Pest Megyei Köz- művelődési Információs Központtal, valamint a Magyar Ifjúsági Irodák Szövetségével. Készítettek egy szociális térképet, mintegy 400 szentendrei család helyzetéről, anyagi körülményeiről és a fiatalokat érintő problémákról. Az eredmény szinte tragikus volt. Az egyesület a szentendrei családsegítő és nevelési tanácsadó székházában működik, s akik szorosan együttműködnek PUSZI- val. A kezdetekben néhány szakember, akik korábban maguk is kapcsolatban álltak a gyerekekkel, összeállt, s úgy érezték, tenni kell valamit az ifjúságért. Egy olyan helyet szerettek volna létrehozni, ahová a fiatalok bármikor bemehetnek, ahol zavartalanul beszélhetnek problémáikról, ahol jól érzik magukat, megértik őket és jó tanácsokat adnak nekik. A terv megvalósult Molnár Gábor vezetésével, s létrejött a PUSZI Egyesület. Az egyesület irányítói nem pénzért dolgoznak, számukra a segítségnyújtás a fontos. Az eltelt időszakban jelentősen megnövekedett a tagok létszáma, sikerült támogatókat is találniuk, s bár ez az önkormányzat átlátta az ügy fontosságát, eddig még nem tudott megfelelő helyiséget biztosítani tevékenységükhöz. Sokat köszönhetnek Zám- bóné Szepes Gizellának, akit a Dalmát pincében úgy ismernek, mint mindenki pótanyukáját. Ő biztosított a találkozásoknak a pincében egy PUSZI-asz- talt, ahol a fiatalok péntekenként öt órától összejönnek, beszélgetnek, zenét hallgatnak, információkat és tanácsokat kapnak, és jól érzik magukat. A szervezők havonta egyszer családi napot rendeznek, ahol kicsik és nagyok együtt főznek. játszanak és beszélgetnek. A tehetséges alkotó szellemű fiatalok ez év májusában egy önálló lapot indítottak, Égyenlítő címmel, melyet ők írnak, szerkesztenek, s mintegy 200 példányban nyomtatják ki. A lap tartalmazza az aktuális programokat, információkat, emellett érdekes rajzok, novellarészletek, interjúk, versek, pályázatok és könyvajánlatok is megtalálhatók benne. Szabó Imre azt is elmondta, hogy a jövőbeni célok között szerepel egy telefonos lelki segélyszolgálat létrehozása, valamint szeretnék nyilvánossá tenni az egyesület működését, létrehozni egy alapítványt, és felvenni a kapcsolatot a környék iskoláival, az egyházakkal és más társadalmi szervezetekkel. D. Cs.