Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-21 / 247. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. OKTÓBER 21.. PÉNTEK Nálunk nem nyert az MSZP és az SZDSZ Beszélgetés Tőkés László református püspökkel — Püspök urat a református zsinat ismét megválasztotta, így újabb négy esztendőn át állhat a Királyhágómellé- ki Református Püspökség élén. Úgy tudjuk, akadtak néhányon, akik — finoman szólva — nem kívánták az ön újraválasztását, s ennek érdekében tettek is néhány barátságtalan lépést. Igaz ez? — Őszinte nagyrabecsülőim, másfelől a választások utáni törleszkedők széttárták a karjukat, és azt mondták: ez nem is történhetett másként, az csak természetes, hogy téged választottunk. Viszont ez egyáltalán nem természetes. Hogy egészen plasztikus képet nyújtsak, olyan ez, mint amikor egy ismert profi focicsapat megnyeri a mérkőzést, s azután azt mondják, hogy ez természetes, nem is történhetett másként. De a győzelemért keményen kell dolgozni, és tudjuk, hogy nincsenek előre lejátszott mérkőzések. Kétségtelen, dokumentálható tény, hogy az elmúlt négy évben égi és földi erők mindent megpróbáltak, hogy kibillentsenek, lejárassanak, tönkretegyenek, aláaknázzanak. A tények részben ismertek, de e törekvések háttere mélyebb annál, ami felszínre került, ami látható. A választások által esélyt nyertem a további elkeseredett küzdelemre, önironi- kusan mondva, lehetőséget nyertem arra, hogy tovább gya- lázzanak. — Mire törekszik, mit szeretne elérni? — Szeretném visszafordíthatatlanná tenni azt, ami az elmúlt négy évben elkezdődött. Ha a következő négy esztendő során ezt el tudjuk érni, akkor elégedett leszek. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy nálunk — képletesen szólva — nem nyert az MSZP és nem nyert az SZDSZ sem. Sikerült megőriznünk a ’89-ben kivívott helyzetünket, sőt többre jutottunk, és erkölcsi téren is komoly javulás tapasztalható. — Ez azt jelenti, hogy politikai és egyházi viszonylatban Romániában sok minden progresszívvá tehető? — Országos és nemzetközi politikai összefüggésekben nyilvánvaló, hogy kis tétel a királyhágómelléki református egyházkerület. De azért kiválik abból a képből, ami általában jellemzi térségünket. Ezt az MSZP—SZDSZ-hasonlat- tal az imént kifejeztem, tehát nem ebbe az irányba fejlődnek a romániai viszonyok. Az egyházi viszonyok sem. Magam az egész romániai református egyház zsinatának az elnöke vagyok, és nyilvánvaló, hogy egyházkerületünknek meghatározó ereje van a romániai református egyház egészére nézve, ám a romániai összképre nem ez a jellemző. Azt sem akarom mondani, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben vagy az erdélyi egyházkerületben egészen más a helyzet. Csak a Jóisten tudná megmondani, hogy ha itt nem így menne, akkor másutt hogyan módosulna a kép. Eltúlzott békülési óhajok — A magyarországi belpolitika alakulása miként hat a romániai folyamatokra? — Úgy gondolom, és a véleményembe némi jóhiszeműség is keveredik, hogy a magyarországi uralkodó politikai erők nem akarnak közvetlenül beavatkozni a romániai helyzetbe. Csupán megfelelő közeget biztosítanak a romániai magyar politikai viszonyok átalakítása érdekében. Az MSZP és az SZDSZ nem tudja elérni azt, hogy Romániában megerősítse a magyar MSZP-t és a magyar SZDSZ-t. Ennek tudatában vannak, és nem kívánnak beavatkozni, viszont olyan körülményeket biztosítanak, amelyek kedveznek az itteni hasonszőrű erők fellépésének, és mintegy közvetett biztatást sugallnak, hogy itt az ideje a felszólalásnak, a fellépésnek. Ez leginkább a romániai magyar autonómiatörekvések kapcsán mérhető le. A voluntarista módon felpörgetett alapszerződés-kötési szándékok — ha akarjuk, ha nem — az autonómiatörekvések ellen hatnak. A túlzott megbékélési óhajok, bejelentések gyengítik a mi pozícióinkat. Viszont mind ez ideig nem tudok olyan lényeges torzulásról vagy elmozdulásról, amely azt mutatná, hogy az RMDSZ politikájában a magyarországi alapszerződés-politika káros változásokat idézett volna elő. Egyelőre keményen tartjuk magunkat, olyannyira, hogy maga Horn Gyula és a magyarországi uralkodó politikai erők voltak kénytelenek az alapszerződés kérdésében egy kissé visszatáncolni. Persze ez nemcsak nekünk tulajdonítható, hanem annak a realitásnak is, amivel szembe találták magukat, például a miniszterelnök szlovákiai látogatása vagy a román kapcsolatok vonatkozásában. Továbbá az is megfigyelhető, hogy az említett pártok hatalomra kerülése — akaratuk ellenére — nagyfokú, közvetett hatással volt egyes környező országok magyar szervezeteinek belső viszonyaira. Gondolok a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségén belüli szakadásra vagy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megoszlására. Noha a Magyarok Világszövetségét vádolják egyesek azzal, hogy elősegítette a Egyelőre keményen tartjuk magunkat, olyannyira, hogy maga Horn Gyula és a magyarországi uralkodó politikai erők voltak kénytelenek az alapszerződés kérdésében egy kissé visszatáncolni — mondta többek között Tőkés László református püspök, akivel nagyváradi otthonában Vödrös Attila főszerkesztő és Bánó Attila főszerkesztő-helyettes beszélgetett. Tőkés László: Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy a mai magyar kormányt ne tekintsük Magyarország kormányának ^ Am7ß fe[M délvidéki megoszlást, a konfliktus kialakulását, szerintem azonban ez is az új hatalmi átalakulások közvetett hatásának köszönhető. — A mai magyar kormány kereste már önnel a kapcsolatot? — A Romániai Magyar Demokrata Szövetség többrendben vette fel a kapcsolatot a mai magyar kormánnyal, s mint az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, magam is találkoztam a külügyminiszterrel. Itt jegyzem meg, hogy a román külügyminisztériumban tett látogatáson is részt vettem. Kapcsolatba kerültem a Határon Túli Magyarok Hivatalával, illetve Tabajdi Csaba államtitkárral, és értesítést kaptam, hogy hamarosan sor kerülhet egy találkozásra Horn Gyula miniszterelnökkel és Göncz Árpád államelnökkel. Hangsúlyozom, hogy függetlenül bármely nézeteltéréstől, illetve az utóbbi időkben kialakult képtől, mi nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy a mai magyar kormányt ne tekintsük Magyarország kormányának, és mint ilyenhez, ne közeledjünk felé pozitív módon. Számunkra természetesen nem a kormány pártállása az elsődleges, hanem az a tény, hogy ma ezzel a kormánnyal kell szót értenünk, s ha lehet, még többet elérnünk, mint amit a megelőző kormányoktól kapott ez az elárvult magyarság. A kisebbség helyzete drámai — A magyarországi sajtó érdeklődik-e püspök úr személye, tevékenysége iránt? — Mostanában nem jellemző, hogy túlságosan érdeklődnének. Nemrég más erdélyi notabilitásokkal együtt ott voltam a médiahajón, ahol a Duna Tv megkeresett. A jó békesség kedvéért ragaszkodtam hozzá, hogy elmenjek. Érdekes viszont, hogy a visegrádi várban az alapszerződés témájával kapcsolatban rendezett kerekasztal meghívottal között nem szerepeltem, miként Duray Miklós sem, de végül is mindkettőnket meghívtak erre a rádió által egyenes adásban közvetített beszélgetésre, úgyhogy kifejthettük véleményünket. — Mit vár a Horn Gyulával, illetve a Göncz Árpáddal folytatandó tárgyalásoktól? — Főképpen azért tartom fontosnak ezt a két találkozót, mert hozzájárulhat a kedvezőtlen Tőkés-kép megváltoztatásához. Nemegyszer próbáltak úgy beállítani, mintha nacionalista, s nem megfelelő tárgyalópartner volnék. Ez egy rosszindulatú beállítás, hiszen amíg például Horn Gyula nem ment el Szegedre, hogy ott a román neokommunista párt elnökével tárgyaljon, s amíg nem volt okom emiatt bírálatot mondani, addig ő járt nálunk Váradon, meglátogatta Tempfli atyát, és meglátogatott bennünket. Én is jártam az MSZP hívőtagozatának a gyűlésén, tehát mondhatom, hogy nem került a felszínre semmilyen ellentét vagy konfliktus. Nem szeretném, ha most annak az ürügyén akarnának mellékpályára taszítani, hogy nincs kivel beszélni. Ezért is jó, hogy találkozunk. Az ügy érdemi részét tekintve magam is szeretném óvni a miniszterelnök urat és az államelnök urat a nyugati konjunktúrát kihasználó román és szlovák politika által szorgalmazott békekötési túlbuzgóságtól. Szeretném megkérni a Michal Kováccsal már-már békebeli jó időket idéző találkozáson részt vevő Göncz Árpád elnök urat, hogy ne mondjon olyasmit: egyesek dramatizálják a kisebbségi helyzetet. Kérem, a helyzet drámai. Minden román békülési szándéknak, nyilatkozatnak, az alapszerződésben követett politikájuknak szögesen és minden esetben ellentmond az a politikai gyakorlat, amit velünk szemben alkalmaznak. Az úgynevezett békepolitika nagyon emlékeztet minket a hajdani hidegháborús korszak egyházi békepolitikájára, a békepapi időkre. Emlékeztet. az ökumenikus protokollarizmusra, amelynek híg a leve, de nincs tartalma. Ebbe az irányvonalba illenek a buzgólkodó, a maguk módján tisztességes kézfo- gásos és ölelkezési akciók, gondolok itt a gyulai és az aradi találkozókra vagy a brassói polgárfórumra, ahol megint megleckéztette a jóhiszemű és balek magyarokat Iliescu elnök, aki durván beletaposott az egészbe. Isten őrizzen attól, hogy a jogos békeóhajunk elvakítson bennünket, és ne legyen elég tisztánlátásunk a valódi politikai helyzetnek és partnereink mibenlétének a felismeréséhez. — Ez a találkozó elősegítheti azt, hogy püspök úr mintegy a híd szerepét töltse be a két ország között? — Szigorúan és kívülről nézve a helyzetet, úgy érzem, nemigen illek bele abba a politikai képbe, amely az alap- szerződés körül kialakult, és amelyet a magyar—román kapcsolatok deklarált szándéka jellemez. De részben az RMDSZ és a határon túli magyarság legitim és fajsúlyos szervezetei sem illenek bele. Ilyenformán nem hiszem, hogy járható híd volnék. Persze amennyiben valóban volna erre irányuló szándék, természetesen szívesen vállalnék ilyen szerepet, mert akkor azt mondanám: inkább hozzám alkalmazkodjanak, mint a román partnerhez. A felekezeti oktatás biztos halála — Püspök úr hathatós segítségének is köszönhetően itt, Nagyváradon újraindult a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium és a Sulyok István Főiskola... — Ki is egészíteném, hogy összesen három gimnáziumunkat indítottuk újra: a szatmári református gimnáziumot, amelynek jogutódja lett a Kölcsey Ferenc Gimnázium — amely most is magyar iskola —, azután a zilahi híres Wesselényi gimnáziumot, s végül az említett Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumot. Teljesen új alapítású a Sulyok István főiskola. Ma ez az egyetlen tisztán magyar nyelvű felsőoktatási intézmény Romániában. A Bolyai egyetem új- raengedélyezése híján ez a főiskola bizonyos többletfeladatokat is magára vállal, például nyelvtanárképzést, egyetemi fokú szociálismunkás-képzést és jogászképzést. — Tekinthetjük-e mindezt az itt élő magyarság sorsában bekövetkező jobbra fordulás kezdetének? — Kezdetnek még nem tekinthető, legfeljebb ígéretnek, illetve a jobbra fordulás zsengéjének. Ugyanis éppen e zsenge tanintézmények létét fenyegeti az új román tanügyi törvény, amely a felekezeti oktatás biztos halálát jelentheti. Szélesebb értelemben a magyar nyelvű oktatás is veszélyben van. A szenátus által már elfogadott új tanügyi törvény kimondja az egykor egyházi tulajdonban volt tanintézmények újraállamosítását, s ezzel egy törvénytelen aktust legalizál immár a demokrácia. Az idevonatkozó cikkely félreérthetetlen. Szomorú példaként említem, hogy megtörtént az a szörnyűség, hogy a püspöki székházunkat odaadták a nagyváradi román egyetemnek, csak azért, hogy azt is mint tanügyi intézményt, mint a tanügyi minisztérium kezelésében lévő épületet, szintén elvehessék. — Mire számíthat a felekezeti oktatás? — A törvény csupán állami és magánoktatást engedélyez, így a felekezeti oktatás csak ez utóbbinak a keretein belül lehetséges. Tehát tételesen megszüntetik a felekezeti oktatást, holott 1948-ig ezerötszáz iskolája volt az egyházainknak.
