Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-21 / 247. szám
^TeiKöMv^ IRLAP XXXVIII. ÉVFOLYAM’ 247. SZÁM Ára: 17,50 forint 1994. OKTÓBER 21., PÉNTEK Holnapi, ünnepi számunk tartalmából BENEDEK ISTVÁN Számadás és lecke DÖBRENTEI KORNÉL Pecsenyék a forradalom tüzén SÁNDOR ANDRÁS A valóságos hiány: igazság, szellem és erő FÁBIÁN GYULA Megkésett levél Obersovszky Gyulához VÖDRÖS ATTILA Beszélgetés Tőkés Lászlóval TÖRÖK BÁLINT ’56 üzenete NAGY GÁSPÁR És őszülnek az őszök LOVAS ISTVÁN Mennyivel tartoznak a Corvin közi srácok a Horn-kormánynak? SZUHAY BALÁZS— FILEP TIBOR A forradalom humora SZITÁNYI GYÖRGY Orosz béke PAMER NÓRA Kapisztrán János halálának napja A múzeumigazgató Ráckevére hajómalmot álmodik (2. oldal) Nálunk nem nyert az MSZP és az SZDSZ Beszélgetés Tőkés Lászlóval (9. oldal) Létezésünk, megmaradásunk sorskérdés A magyar nép betegségei 1957 óta elégtelen a hazai születések száma, s tulajdonképpen ettől az évtől kezdve nem beszélhetünk Magyar- országon népességszaporulatról. Abban a néhány esztendőben, amikor a statisztikai kimutatások szerint emelkedett a lakosság lé- lekszáma, akkor sem a születési kedv volt a nagyobb. Mindössze az orvoslás eredményeképpen megnövekedett életkor eredményezte azt. Ugyanakkor egy normális társadalom nem az idősei révén, hanem a születések által, a csecsemőkkel szaporodik. Fekete Gyula író szavai, melyeket tegnap mondott el a Magyarok Világszövetségének székházában, a Magyar Egészségügyi Társaság rendezésében megtartott „A magyar nép betegségei” című szakmai napon az enyhébbek közé sorolhatók. Az előadók és a felkért hozzászólók — többen a kisebbségi magyar területekről érkeztek — a fentieknél is drámaibb hangon szóltak a nemzetünket, a népességünket fenyegető demográfiai helyzetről, a magyar népet pusztító kórokról, közülük is az öngyilkosságról, az alkoholizmusról. — Nem magyarkodni akarunk akkor, amikor a magyar nép pusztulásáról, annak katasztrofális demográKözkinccsé tenni szellemét „Az 1956-os forradalmat, az évszázad legnagyobb magyar teljesítményét az ifjúság adta a világnak, ezért szeretnénk ezt a mai magyar ifjúság közkincsévé, de egyúttal a közép-európai népek szolidaritásának forrásává is tenni. Ezért meghívtuk a határainkon kívül élő magyar ifjúság és a szomszéd népek ifjúságának képviselőit is” — hangzott el azon a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyen a szervezők tájékoztatást adtak a Műszaki Egyetemről kiinduló október 22-i megemlékezésről. (Folytatás a 4. oldalon) fiai helyzetéről szólunk — mondta megnyitóbeszédében Andrásofszky Barna, a társaság elnöke. Azt a gondolatot, hogy a folyamatosan csökkenő születésszám és az egyre terjedő önpusztító életstílus révén végveszély fenyegeti a magyarságot, nem faji, nem vallási, s nem pártpolitikai szempontból hangoztatjuk. Számok támasztják alá, hogy a férfiak körében, a születéskor várható átlagos életkor vagy a koraszülések száma tekintetében az európai mezőny alján kullogunk. Ugyancsak kontinentális méretekben is lesújtó a hazai abortuszhelyzet. (Folytatás a 3. oldalon) Kollár Lajos azt a nemrég megjelent kétkötetes művet tartja a kezében, amelyből a forradalom eddig kevéssé ismert részleteire derül fény. Mellette Halzl József Erdősi Ágnes felvétele Lezárják a hidat? Hazánk és Szlovákia kormánya rég várt megegyezése nyomán a korábban csak nagyon ritkán átjárható letkési Ipoly-híd az ősz elején állandó határátkelőhellyé alakult, ezért a magyar határőrség a szlovák partnerszervezettel közösen nemrégiben döntésre szánta el magát. (Folytatás a 4. oldalon) Közös éneklés Az amatőr kórusmozgalom nagy kamagyegyéniségei sok vidéki városban a fővároséhoz hasonló, kimagasló zenei életet teremtettek. Kórusaik tették a települések nevét ismertté széles e hazában és szerte a nagyvilágban. Egyik leghíresebb közülük a váci Vox Humana énekkar, amelyet öt évtizede vezet Makiári József Aligha véletlen, hogy Vác díszpolgárává választották meg. Ma este pedig a néhány éve alapított Neufel- der-díjjal tüntetik ki, a nevével összeforrott együttes közreműködésével megtartott ünnepségen. A karnagy úrral a kórusmuzsika bűvkörében eltöltött életről beszélgettünk. (Folytatás a 8. oldalon) A koalíció virtusa Nem hinném, hogy összebeszélt Lezsák Sándor MDF-es képviselő és Kopátsy Sándor nemzetközi hírű közgazdász, miszerint egyformán ítélik meg a baloldali kormány magatartását. Valószínűbb, hogy mivel mindketten ebben az országban élnek, érzékenyek a mindennapok történéseire, és gondolkodó emberek lévén ugyanarra a következtetésre jutottak. Nevezetesen arra, hogy a hatalomra kerültek immáron száz napja szinte egyebet sem csinálnak, mint csepülik az országot. Minden alkalmat megragadnak, hogy a lehető legsötétebbre fessék az egyébként valóban nem rózsás képet. Ennek a jelenségnek a legjellemzőbb megnyilvánulása a miniszterelnöknek a parlamentben nemrég elmondott „nagybeszéde” volt, újabban pedig kitűnő alkalmat kínált a „kétségbeejtő” állapotok ecsetelésére a pótköltségvetés, s még inkább az expó vitája. Ez utóbbi kapcsán mutatott rá Lezsák Sándor felszólalásában, hogy a kormánytól az expó helyett legfeljebb „kudarcpropagandát”kapunk. Kopátsy Sándor pedig egy eddig még nem publikált cikkében így fogalmaz: „A frissen hatalomra került koalíció virtust csinál abból, hogy ő legalább becsületesen bevallja, még évekig nem lehet jobbra számítani. Sok olyan egyszerű emberrel találkoztam, aki nem érti, hogy miért kellett akkor új kormány. Feléjük tehát még akkor is hibás politika a stagnálás állandó hangoztatása, ha tényleg nincs remény növekedésre. Nem azt mondom, hogy politikai praktikából a várhatóval ellentéteset kellene mondani, csak azt, hogy nem kellene lelkes szorgalommal a pesszimizmust terjeszteni. Én, mint közgazdász, azonban még azzal is vitatkozom, hogy szakmailag igazuk van-e azoknak, akik nem hisznek az elkövetkező évek lehetőségeiben.” A továbbiakban a közgazdász külföldi és hazai példákat említ arra, hogy csodákra képes a jövőbe vetett hit, az emberi erő és akarat, majd így fejezi be gondolatait: „Ha én a 72 évemmel túl optimista maradtam, és nem nyugszom bele abba, hogy jövőre nem lehet jobb, joggal remélem azt, hogy a lakosság többségének optimizmusát, tettvágyát sem töri meg az illetékesek esetleges pesszimizmusa.” Mintha valami ilyenről szólt volna az utóbbi hetek expóvitája is, legalábbis annak a világkiállítást igenlő fele. Deregán Gábor Megyénk hat településén Jogok a nemzetiségieknek A december 11-ére meghirdetett önkormányzati választások kihívást jelentenek a magyarországi nemzetiségek számára — összegezte az idei helyhatósági szavazás újdonságát, s az általa, a hazai kisebbségek számára megnyíló lehetőségeket Alt Gyula, a hazai szlovákok vezetője. Indoklását, illetve a választásokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat a Pest Megyei Önkormányzat nemzetiségi és társadalom- politikai bizottságának tegnapi ülésén fejtette ki az elnök. — A decemberi választások révén megalakuló magyarországi nemzetiségi ön- kormányzatok eddig fel nem kínált lehetőségeket biztosítanak az érintetteknek érdekeik nagyobb képviseletére, a helyi ügyekben való fokozottabb részvételre, a döntések előkészítésében, s az azok meghozatalában történő erőteljesebb jelenlétre — mondta a szlovák szövetség elnöke. — Azáltal, hogy a megválasztandó nemzetiségi képviselők részt vesznek a helyi ügyek intézésében, az eddigieknél a jelenlegi egyesületi, kiút) jellegű megnyilvánulásaiknál hatékonyabban tehetnek javaslatokat, élhetnek a kifogásolás jogával, kérhetnek bővebb tájékoztatást, lehetnek aktív részesei egy-egy döntést megelőző egyeztetésnek. Kivételes szerepe lehet tehát az elkövetkezőkben a kisebbségi képviselőknek, a nemzetiségi önkormányzatoknak, s a hasonló összetételű országos közigazgatási szervezeteknek — magyarázta a választási törvény számukra kedvező vonzatát a szlovák szövetség elnöke. (Folytatás az 5. oldalon)
