Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-20 / 246. szám
ü PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. OKTÓBER 20.. CSÜTÖRTÖK 13 Isten felé vezető lámpások Tisztelt Főszerkesztő Úr! Október 12-én megjelent lapjukban olvastam Lovas Istvánnak a Vasárnapi Újság főszerkesztőjéhez írott levelét. Nagyon köszönjük, sokunk helyett fogott tollat. Levelében említi a reg- numi atyát. Nagyon időszerű volna, hogy az egyházi elöljárók mielőbb rehabilitálják a meghurcolt papokat. (A más módszerekkel nemrég meghurcoltakat is!) Ezt kérik, követelik a hívek! Sokszor úgy érzem, hogy az „engedelmesség” értelmezése kisiklott. A hívek számára pedig ők azok az Isten felé vezető úton világító lámpások, akik hitükkel, bátor helytállásukkal, becsületességükkel erőt adnak a nehéz napokban. Sajnos még a 40-es korosztálynak is csak kis százaléka ismeri e sorsok töredékét, pedig Thiryk nagyon sokan vannak. Sz. G. Nagykőrös (A teljes név és cím a szerkesztőségben) A szabadság diktatúrája Azt, hogy Magyarországon a liberalizmus „túlprezentált”, nem egy megátalkodott jobboldali, hanem egy MSZP-s politikus mondta. Nevezetesen Szűrös Mátyás. Aki ezt a megállapítást valamiféle nemzetieske- dő, rasszista, antiszemita szlogennek tartja, az nézze csak meg a szőnyegbombázás utáni mai magyar (?) televíziót. A Horváth Adám vezette, de valójában az SZDSZ információs teljhatalomra törő klikkje által, kézi vezérléssel irányított médiából csak úgy üvölt az ■ egyoldalúság. Ez szembetűnő még az olyan — alapjában jó kezdeményezésű — műsorokban is, mint például a Múzsák című kulturális híradó. Az ember azt hinné, hogy Magyarországon csak posztmodem bohóckodás létezik, meg avantgárd önmutogatás. Egyébként a Kádár— Aczél-féle kulturális diktatúra sem tudta úgy az ellenfeleit letaglózni, mint ez a szabadmadaras, kék színű szociálliberalizmus. Ahol egy amúgy is erkölcsi szakadék felé tántorgó társadalmat nyíltan lehet bomlasztani, szabad kábítószerezéssel, szabad prostitúcióval, ott a tisztességes szó már túl kevés, ott a léleknemesítő szándék leteszi a fegyvert. Aki a szabadság diktatúráját eddig egy elmebeteg agy szüleményének tartotta, az most tisztán láthatja: ma már minden lehetséges. A liberális diktatúra ugyanis minden elődjétől eltérően a lelki terror fegyveréhez nyúl. Nem törvényekkel és pártbrosúrákkal szabályoz, hanem mosóporreklámmal, hamburgerrel és Coca-Colá- val. Miki egérrel és dinó- őrülettel. Ezért kell hát olyan gyorsán kisöpömi mindazokat, akik monomániásan, egyre reménytelenebbül mormolták: őrizzük a nemzeti és morális értékeket. Minek? — kérdezték ők. Kodály zenéje, Kosztolányi szavai nem válthatók bankjegyre. Csak az Amerikából importált nyálfolyós hülyegyere- keskedés. E társaságnák az eszmei . értékfogalma éppúgy .nem kódolható, mint a nemzettudaté. Nem kódolható, hiszen a csak racionalitásokra és haszonelvűség- re építő életfilozófiának nincs antennája az érzelmi dolgok iránt. Nekik — Radnóti Miklós szavaival élve — csak térkép e táj. Ma a televízióban az a csapat verődött össze, amelyik már a Himnusz elének- lését is az objektív tájékoztatás megsértésének véli, HISTÓRIA s Attila és Árpád kardja (IV.) * A zsidó teológus érdekes tanulmánya Ez a tanúbizonyság a Kr. e. első században a hatalom csúcsaira jutott gens Iulia [Iulia nemzetség] ősi- ségét és az első királlyal, Romulusszal való kapcsolatait akarta hitelesíteni, annak tudatában, hogy a hatalom és annak gyakorlása akkor a régi Iulius ném- zetség kezébe volt letéve. Iulius Caesar 68-ban tartott gyászbeszédében mondotta, hogy a Iuliusok törzse, amelyből ő maga, majd a nagy Augustus császár is eredt, királyoktól származik, apai ágon pedig a halhatatlan istenekkel rokon.... nagyanyám is ezt a nevet viselte; a Iuliusok pedig Venustól [Venus istennőtől] erednek... Megvan hát nemzetségünkben az emberek közt leghatalmasabb királyok fensége csakúgy, mint a királyok felett uralkodó istenek szentsége. Az előkelő római családok őseit pedig divat volt a Homérosz által megénekelt háború végén Trójából menekült Ae- neasra vezetni vissza. Az ókori uralkodók a hit szerint természetesen mindenfelé az égből, az istenektől eredtek, vagy onnan kapták a hatalmukat. A mezopotámiai királylista úgy tudta, hogy amikor még a Vízözön előtt a királyság leszállón az égből, akkor először Eridu városába jött. Ezt azonban nem úgy kell értenünk, hogy maga Alulim, az első eridui király mászott le Jákob lajtorjáján az égből, hanem úgy, hogy az első uralkodók a hatalomhoz való — netán zsarnoki? — jogukat és arra való alkalmasságukat bizonyították így. Árpád tehát nagyon józanul és higgadtan beszélt, amikor csak Attilától, és nem istenektől eredeztette nemzetségét.. Hiszen alighanem hivalkodhatott volna olyasmivel is, amivel a türk Bilge kagán dicsekedett 734-ben állított sírfeliratában (Képes Géza fordításában): Tengri tői teremtett égi török Bilge kagán. Anonymusunk tehát egy nagyon régi, és a kereszténység hatásaitól még érintetlen és igaz hagyományt rögzített (a tisztességgel temették őt el kifejezés sem keresztény szemléletnek, hanem pogány szertartásnak felel meg). Ezt nem is egészen isteni, hanem bibliai származtatással majd csak a krónikák egy része egészítette ki: a Képes Krónika Noétól és fiától, Jáfettől, Thuróczy pedig Noétól és Kámtól kezdve, Nimródon és Etelén át Almosig és Árpádig. Mítoszokat és legendákat manapság már nem a szó szerinti értelmükben kell vennünk. Ez nem azt jelenti, hogy keletkezésük és folyamatos fennmaradásuk idején elődeink ne hittek volna szilárdan és rendíthetetlenül bennük. Ez a hajdani hit jelenti számunkra azt, hogy a hagyomány igaz, valós. A mitológia történeti igazságának tudományos kutatása pedig nem azt vizsgálja, hogy tényleg istenek vagy Attila voltak-e a nevezetes uralkodók ősei, hanem az ilyen hagyományok kialakulásának és továbbadásának a körülményeit, és jelentőségüket egy-egy nép életében és fennmaradásában. A mítoszokkal akkor is foglalkozni kell, ha mindig akadnak, akik félreértik vagy meg sem értik a következtetéseket. Pusztán csak arra kell vigyáznunk, hogy ne akarjuk jobban érteni a régiek igaz nemzeti hagyományait annál, mint ahogy ők maguk értették, mikor még hittek bennük. Amikor tehát a Kivonulás Könyvében azt olvassuk, hogy Mózes kinyújtotta kezét a Vörös-tenger fölé, és az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált, és Izrael fiai a száraz tengerfenéken vonultak át, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal, akkor ez a tünemény nem azt jelenti, hogy a tenger tényleg kettévált, hanem azt, hogy Izrael fiai a tíz csapás és reménytelenség után csak csodával határos módon menekültek meg az üldözésükre indult és az ismét ösz- szecsapódó tengerbe vesző egyiptomi harcikocsiktól. Sőt az élő hagyományban rendületlenül hívők vagy azt felhasználni akarók még arra is jogosultnak érzik magukat, hogy a mindenkori kívánalmak szerint átalakítsák azt. Mondunk erre egy példát. 57 évvel ezelőtt a Zala megyei Ukkon született Krausz Simon, e század egyik legkiválóbb zsidó teológusa érdekes tanulmányt írt Mahler Ede asszi- rológusunk emlékkönyvébe (Budapest, 1937, 446—463). Olyan régi papi (rabbinikus) írásokat, bibliamagyarázatokat ismertetett, amelyek szerint az Egyiptomból menekülő zsidók, sőt maga Mózes és a lázadó Korach kincsekben nagyon-nagyon gazdagok voltak. Annyira gazdagok, hogy egy-egy izraelinek akár kilencven szamárra is szüksége volt a drága teher, a kincsek szállításához. Azok a magyarázatok, amiket az érvényes Biblia ad ezeknek a kincseknek az eredetére, ellentmondásosak és nem ki- elégítőek: Megszerzem a nép számára az egyiptomiak jóindulatát. Ezért kivonulástokkor ne induljatok el üres kézzel. Az asszony kérjen szomszédjától és lakótársnőjétől ezüsttárgyakat, aranytárgyakat és ruhákat... így kifosztjátok az egyiptomiakat (A Kivonulás könyve 3, 21—22). Izrael fiai Mózes szavai szerint jártak el, s az egyiptomiaktól ezüst meg arany- dolgokat és ruhákat kértek... azok teljesítették kérésüket. így szereztek zsákmányt az egyiptomiaktól (Kivonulás 12, 35—36). Egy másik hely szerint Mózes a saját sátra előtt bukkant kincsre, benne drágakövekkel és gyöngyökkel. Krausz Simon számára a probléma az volt, hogy az izraeliek kérték, találták vagy erőszakkal szerez- ték-e meg ezeket a dolgokat. Úgy találta, hogy a zsidók a kincseket valójában a Sinai-félsziget bányáiból, ahol az egyiptomiak korábban rabszolgaként dolgoztatták őket, fegyverrel és erőszakkal vitték el. A kivonulás egyik, ezzel kapcsolatos szakasza a legtöbb bibliafordításban nehezen érthető: Az izraeliták a Hóreb hegyétől kezdve letették díszeiket (33, 3). Krausz kérdése úgy miközben ontja az angolszász ópiumot, ezzel is reklámot termelve a kozmopolita elitnek, amely kezdettől fogva birtokon belül volt. A Hom-kormány természetesen nem szól bele semmibe, mert a reformkommu- nista-liberális szekértábor precízen elvégez mindent, még attól sem kell tartani, hogy homokszem kerül a gépezetbe. Földes György Nagykőrös A falu lakói a vesztesek Újabb erőpróba előtt áll az ország. Az önkormányzati választások kiírása megtörtént. A parlamentben lezajlott eseményekhez a törvénymódosítással kapcsolatban nem érdemes kommentárt fűzni. A törvénymódosításhoz köztársaságunk elnöke aláírásával gyorsan hozzájárult, figyelmen kívül hagyva az ellenzéki pártok véleményét. Sajnos szűkebb hazánkban már megkezdődött a harc, egyelőre csak a polgár- mesteri székért. Megkezdődtek a sárdobálások, a gátlástalan rágalmazások. Már nemcsak a helyi újságokban, hanem az országos sajtóban is foglalkoznak a községünkben zajló eseményekkel. Ami tény, a falu lakói csak vesztesei ennek a harcnak. Várható, hogy a következő hetekben elszabadulnak az indulatok. Sajnos a jelenlegi testület megosztott, és munkáját emiatt nem lehet pozitívan értékelni az utóbbi időben. Csak egy dologban bízom, hogy lakóhelyem választói bölcsebbek lesznek december 11-én, mint az ország lakóinak egy része májusban. Olyan testületet segítenek hatalomra voksaikkal, amely a faluért dolgozik és nem személyes ambícióit helyezi előtérbe. Bulyáki Ferenc Tápiószele szólt, hogy vajon ezek az ékszerek a Hóreb hegyről származnak-e, tehát a sinai bányák értékei, vagy a menekülők ott vették le testükről őket. Szerinte inkább a bányákból származó drágaságokat jelentik. Következésképpen, mint további más legendás források is állítják, Izrael népe nemcsak azokat a kincseket vitte magával, amelyeket a hirtelen barátságossá lett egyiptomiaktól kapott, hanem azokat is, amelyeknek a sötétség három napja alatt — amikor Izrael fiainak területén világos volt — jogtalanul a birtokába jutott. A Sinai-félszigeten volt egyébként az a hely is, ahol a kivonuláshoz fűződő egyik hagyomány szerint hajdanában József összegyűjtötte és elrejtette Egyiptom minden aranyát és ezüstjét. Korach pedig birtokában tartotta a fáraó kincseskamrájának a kulcsait, és a kamrák 300 öszvérnek elegendő terhet őriztek. Az idézett bibliasorokból láttuk, hogy ezekből az erőszakos kincsszerzésekből mára az egyiptomiak csaknem békés ajándékai lettek. (Folytatjuk) Makkay János a történettudomány doktora Hajnóczy József, az aszódi diák Aszód a magyarországi evangélikus egyház történetében jelentős szerepet töltött be. A falu — később mezőváros — földesurai, a Podmaniczky bárók egyházuk iskolaügyére is sokat áldoztak, Podmaniczky I. János építette 1719—1720 között az iskolát és a paplakot. Az iskola már a kezdeti időkben is magasabb képzést nyújtott, együtt működött falai között az elemi iskola és a latin nyelvet is oktató intézmény. Ebben az iskolában kezdte meg tanulmányait 1760-ban Hajnóczy József, a magyarországi felvilágosodás jeles, ám tragikus sorsú alakja. Hajnóczy édesapja, Sámuel volt Aszód evangélikus lelkésze. Művelt ember volt, nyelveket tudó, rendszeresen olvasó; esténként családjának Magyarország történetéről olvasott fel. Józselben, egyetlen fiában felismerte a kiváló képességeket, ezért különösen ügyelt nevelésére. 1760—1764 között volt az aszódi iskola tanulója, itt sajátította el ismereteinek alapjait. Atyja úgy döntött, hogy fia ne egyházi pályát válasszon, a pozsonyi evangélikus főiskolára küldte, ahol 1771-ben szerzett jogi végzettséget Mivel polgári származású volt hivatalt nem vállalhatott a kor felfogásának megfelelően, ezért ügyvéd lett és 1779 elején gróf Széchényi Ferenc magántitkára. Mellette került kapcsolatba a szabadkőműves-mozgalommal, és az egyik páholyban ismerte meg később Martinovics Ignácot. Pogány György
